Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-17 / 99. szám
4 oldal. > KOM Alt OM I LAPOK« 1932. december 17. Egyik kis társa rémülten ugrott hozzá. de amint a vállát megfogta, hogy fölsegítsc, a másik fiún is keresztül futott a villamos áram és ezt a gyereket is a földhöz sújtotta. (tállá Béla megdermedten látta, hogy a balga tréfa ilyen borzalmas szerenlehemes gyerekek közé, elrántotta őket csétlenséget okozott. Odaugrott a betűz ajtótól, ne hogy többen is hozzá nyúljanak a kilincshez. Az ajtót betaszította és így a kis Galla Jani keze lecsúszott a kilincsről. A két kis gyermeket ölbe kapta és beszaladt velük a lakására. A gyorsan előhívott Grünfeld dr. orvos a kis Jani gyereknél már csak a halált tudta konstatálni. A másik kis fiúnak komolyabb baja nem lett. ' A 13 éves kis áldozatot az egész falu kikisérte utolsó útjára és a szegény özvegy édesanya iránt általános a részvét. A csendőrség nyomban megindította a vizsgálatot. Galla Béla bűnbánóan beismerte, hogy ő okozla a szerencsétlenséget. ö vezette a villanyáramot az ajtó kilincsére, de fogalma sem volt, hogy ez a tréfa még halált is okozhat. A jómódú 35 éves gazdát a csendőrség szabadon bocsátotta, de az eljárás tovább folyik ellene. A villanyos áram már annyi szerencsétlenséget okozott, hogy feltétlenül szükséges volna, ha az iskolában rendszeresen tanítanák a villamossági ismereteket és a villamos áram életveszélves voltát. A liba tapintatlan halála Ez a történet ismét valódi határmenti esetke, igazán nem világrengető esemény, éppen, csak,hogy* legy pillanatra idefirkanljuk. Megint csak a híd van belekeverve az esetbe. Meg egy liba. Egv rettentően figyelmetlen liba. aki élénk rosszindulattal viseltetett a gazdája iránt s elkövette azt a tapintatlanságot, hogy idő előtt elhalálozott. A libát egy gazdasszony hozta a hídon, odaát éppen hetivásár volt s a «azdasszonvnak tizével, húszával akadlak társai. A mindennapi eset a szőnyi libával. A szőnyi liba tekintetes, jó kövér volt és nagyságosra hizlalt. Vele együtt pedig a többi uegyvenölven is vígan pihegett. Jöttek a háziasszonyok, a háziasszonyokkal a kosarak, a kosarakban a kóser, meg a tréfli libák. Ccccc, tttejóisten, micsoda falatok máris! A hadtápvonal átvonult a hídon, a fináncok boldog mosollyal várták a libákat, úgyse sok a dolguk, ilyenkor derül föl a fináncnak. Legközelebb már külön alkalmazottal kell fogadni, aki a libamérleget az aktusok után tisztogatja. A hadtápvonal felsorakozott. Végig az utón hármas sorban állottak az asszonyok, kosarakkal, kosarakban libákkal s várták a vámszedést. jaj. de a hideg nagyon kellemetlen s szegény libák pihegni kezdtek. Piheg az egyik, piheg a másik, a vámeljárás meg lassudad, minden libára külön írás. külön vám, külön törlés alatta a mérlegen. Hiába, a liba is ijedezik. ha finánccal van dolga. Ebben a pillanatban elsikoltja magát egy asszonyság: Jajj! Döglik a libám! — kiáltja s mindenki odanéz. Pompás, kövér liba feje kókkad oldalra s halódik tapintatlanul. Hogyisne. éppen itt! Mindenkit a maga kosarába néz, mert. ha egy halódik, biztosan kedvet kap a többi is. A hideg elvette az eszüket, meg a bánat. — Gyorsan egy kést! — kiáltja a boldogtalan tulajdonos és máris kézről-kézre jár a bicska, szeli a libanyakat. Még el sem hullott drága vére. a sor végén is felrebhen az ijedtség. — Jajj, az én libám is ... Vérszemet kaptak a libák s utolsót lihegtek. Még egy bucsuintés a Dunának. egy hattyúdal, aztán kimulának bágyadtan s felette tapintatlanul. Elmondható, hogy igen figyelmetlen libák valónak. Mert most jön aztán a nagy kérdés: minek minősítse a finánc szegény megboldogultat? Élő állatnak-e, ahogyan elindult, avagy hideg húsnak, Menekülés a halálos Ítélet elől Leugrott a robogó vonatról. — Nem sokáig élvezhette a szabadságot. — Újra elfogták és már valószínűleg végeztek is vele. — Megható történet, amelynek a végén furcsa dolgok derülnek ki Komárom, december 17. A robogó vonatról leugrani a legveszedelmesebb vállalkozások közé tartozik és még műugrók, akrobaták, artisták se mondhatják el, hogy biztosak a dolgukban, ha arról van szó,' hogy a robogó vonatról kell leugrani. Hiszen a megállás előtti lassuló menetű vonatról való leszállás is hányszor járt halálos baleesttel. A villamosokról is csínján kell leszállói, mert könneyn baj érheti az embert. Hót még egy robogó vonatról a nyílt pályán leugrani, ahol árok, mélység, vagy kőh anyás is növelheti a veszedelmet, még kockázatosabb a lóugrás. Nem is tartozik a szórakozások közé az ilyen leugrás. Csak az ugrik le a roobgó vonatról, aki menekülni akar valami nagy veszedelemből. Rendesen rabok, foglyok, fegyencek, elitéltek kockáztatják meg ezt az ugrást. A múltkor például két, egymáshoz láncolt fogoly ugrott le Komárom közelében a roobgó vonatról és pedig olyan szerencsésen, hogy kutya, bajuk se lett, ami abból tűnik ki,* hogy bár a leugrás után hamarosan megállították a vonatot és a két fogolynak hült helye volt. Nem törött ki se kezük, se lábuk, mert el tudtak szaladni és úgy elrejtőztek, hogy máig sem tudnak nyomukra akadni. A halálos veszedelem elől való menekülésnél nem igen mérlegelik a leugrás veszedelmét. Ennél már roszszabb úgyse jöhet, — ezzel, vagy ilyen formán vigasztalják ilyenkor magukat a vakmerő ugrók, amikor végrehajtják a menekülésnek ezt a veszedelmes módját. A jelen esetben is egy halálraítéltről van szó. Akire a vesztőhely borzalmas állomása vár, az bizony nem törődik azzal, hogy keze-lába törik-e, az életösztön sokkal nagy obi) úr. Élni tovább és megmenekülni a szégyenletes haláltól. E történetnek a hőse is útban volt a vesztőhely felé és ez elől menekült. A történet hősének sikerült a halálos ugrás, a szalto mortále. Se kcze< se lába nem törött el, csak az egyik szarva törött le. Nehogy azt higyjék kedves olvasóink, h ogy Komárom nagy szülöttének, Jókai ‘Mórnak Kétszarvú emberéről van szó vagy valamelyik felszarvazott férjről, amilyenekből elég sok pélahogyan a mérlegre érkezett? Mennyi gondja is van egy libatulajdonosnak! Talán még az volna a legkegyeletesebb megoldás; lepedőkbe csomagolni, átkötni, nehéz kőre függeszteni, mint egy tengeri hullát, — hisz úgyis víz fölött esik a történet, — aztán behajintani a Dunába, cápák martalékáld. Izsánál esetleg kifognák a didergő cigányok s kezdődne a parton a szociális jólét... dányl hordoz ez a jó öreg föld. Nem. Itt olyan lényről van szó, amelynek nem törhetett ki a keze, mert nincs szegénynek keze, csak négy lába. A történet hőse egy gömbölyűre kihizlalt tehén, amelyet halálra Ítéltek ,bevagoníroztak, bogi’ egy nagy város vágóhídján végezze, be eddig elég boldog életét. Komárom tájékán. Komárom és Ács között azonban sikerült a személyvonat sebességgel haladó vonatról leugrani, mert mint gyorsárut kezelték szegénykét és őrült iramban vitték a vesztőhely felé. Celldömölkön tették a vagonba. Komáromban vizet akartak szegény párának adni. A komáromi állomáson a vagon már üres volt. Rácsozott és nem zárt vagonban vitték, talán, hogy még egyszer gyönyörködhessék utoljára a szabad természet szépségeiben. A rácsot sikerüti szétfeszíteni és a vonatról "leugrani. Amikor Komáromban észrevették a »halálraítélt« szökését, nyomban végig teleofnálták Komáromtól Celldömölkig a pályaudvarokat, hogy a vonalőrök sétálják végig a pályatestet és jelentsék, hogy hol találták meg az összeroncsolt tehéntetemet? No mert hát azt biztosra vették, hogy a fölhizlalt állat sok métermázsás súlyával olyat esett a földrre, hogy abból nem lehetett un ás, mint egy véres hústömeg. Nagy volt a csodálkozás azonban a komáromi állomáson, amikor minednünnét az a telefon jelentés érkezett, hogy- tehéntetemet nem találtak sehol. A rejtély tehát rejtély maradt, hogy hogyan menekülhetett meg a tehén épkézláb? Pardon, csak épláb, nem lévén a tehénnek keze, bár a család, ahonnét elvitték, nagyon megsiratta, mert a Rózsa nagyon kezes állat volt. A napokban azután az ácsi határban egy' gazdátlan tehenet találtak vígan legelészni. A tehén jelzéséből hamar meglehetett állapítani, hogy a robogó vonatról leugrutt tehénnel azonos. Nem volt semmi baja, ha nem tehénről volna szőj, hát azt írnám, hogy7 kutyabaja se. Csak az együk szarva volt letörve, de ki tudja, hogy' a leugráskor "töröttbe le vagy amikor a rácsot kifeszítette fejével? Szerencse, hogyr a tehén emberi nyelven nem tud szólam, mert ugyancsak megmondta volna a véleményét az emberi kegyetlenségről. amikor szegény tehenet, amely nem sokáig élvezhette az élete veszélyeztetésével megszerzett szabadságát, újra vonatra rakták és vitték szegényt Budapestre a vágóhídra. Beszélni nem tudott ugyan, de bőgni annál inkább és abban a bőgősbe n sok-sok jeges panasz, elkeseredés volt. Az emberi bestialitásról olyan lesújtó ítéletet fejezett ki ez a bőgés, amelyet az emberek nem tettek volna ki az ablakjukba. Egy ilyreu műugró tehenet tovább kellett volna képezni és cirkuszokban mutogatni. A tehenekkel szemben nagyobb irgalommal kellene viselkednie annak az emberiségnek, amely a közmondások egyik legszebbikét vette a tehénről: »Sötétben minden tehén fekete/« Ez a tehénről származó közmondás; igen sokszor olyan nagy' vigaszt nyújt az embereknek, hogyr már ezért se kellene egy tehenet se a vágóhídra vinni! Ugye kedves olvasóim, igazam van? Lapunk igen tisztelt olvasóihoz ! ötvennegyedik évfolyamába lép újesztendőkor a KOMÁROMI LAPOK. Több, mint félszázados, nemes múltja arra kötelezi a Komáromi Lapokai, hogy továbbra is, mint eddig: tiszta újságírói eszközökkel, őszinte hittel s lelkesen álljon őrt a magyarság ügye mellett s őrzője legyen kisebbségi magyar életünknek. A Komáromi Lapok a legnagyobb vidéki magyar újság Szlovenszkón s különösen a Kisalföld és a Csallóköz fontos hangadójává fejlődött. Kétszeresen fontos kisebbségi életünkben a becsületes magyar sajtó szerepe. Kezünket mindig a magyarság érverésén tartjuk s azon igyekszünk, hogy olvasóinknak állandóan tiszta helyzetképet nyújtsunk úgy a kisebbségi éleiről, mint a magyar ság problémáiról. Hírszolgálatunkban pontosságra és gyorsaságra törekszünk, kritikánkban a magyar gerincességet tartjuk szem előtt. Nemcsak hír. riporl és társadalompolitika kap helyet a lap hasábjain, a komoly tudomány, a szemle-rovat és a vidámság is, de regisztráljuk a Csallóköz minden társadalmi megmozdulását és a jótékony akciók mindig támogatást kapnak hasábjainkon. Magyar munka: magyar kenyér. Minden új lapszám egy jótékony gesztus a munkanélküliség ellen, minden friss példány újabb Mzonyságtevése a magyarság kultúrái.is erejének, élni akarásának. A társadalmi megértés, az emberi harmónia hirdetői vagyunk s most. ezekben a válságos időkben a kisalföldi magyarság szive» támogatását kérjük előfizetések, formájában a KOMÁROMI LAPOK számára. A Komáromi Lapok az 1933 esztendőre új előfizetést hirdet. Mindenki, aki egész évre fizet elő, ingyen kapja a régi, bevált Csallóközi Naptárt, melyei ár, Baranyai József ötletesen szerkesztett. Ne mulasszuk el előfizetésünket megújítani! Kocsi és autó karambolja Komárom mellett. — december 1T. Elek ót megyeri földbirtokos an! ója. Budapestről visszafelé jövet a komáromi országúton haladt Érsekújvár felé. Az autót Szamaranszky József soffőr vezette. A komáromi téglagyár mellett szembe került Brna János kocsijával, amely7 Köbölkúíról jött. Már nem tudtak egymásnak kitérni s ösvszeütköztek. Csodálatosképen, a lovaknak nem történt semmi bajuk, ellenben az autó darabokra törött. Az utasok kisebb sérülések árán megmenekültek. A vizsgálat arra mulat, hogy valószínűleg a kocsis volt a hibás a szerencsétlenség előidézésében. Apró hirdetések» Jő häzlkosztot adok uraknak. Nádorucca €0. 087 (thyui) *tw uj propaganda kiadásban megjelent díszes egész vászonkötés., 572 oldal terjedelem. SPÍTZER-féle könyvesbolt Komárno— Komárom
