Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-13 / 63. szám

1952. augusztus 13. »KOMÁROMI LAPOKc 3. oldal. Jövő hétre várják a német válság megoldását. — Leverték a spanyol ellenforradalmat. Hoover elfogadta az elnök)elölést. augusztus 12. A német birodalmi választásokon feltűnő módon előretört nemzeti szo­cialisták kormányalakítási tervei még nem váltak be abban a mérvben, mint azt Hitler és vezérkara elgondolta. Hitler kancellársága egyelőre nem vihető keresztül, aminek legfőbb aka­dálya Hindenburg birodalmi elnöknek döntő állásfoglalása, aki nem vállalja a Hitler kancellárságával járó kocká­zatot. Hindenburg elnök Papennel folytatott megbeszélései folyamán szi­lárdan megmaradt ama elhatározása mellett, hogy nem hajlandó kalan­dokba bocsátkozni, továbbra is prezi­­diális kormányt akar állítani az ál­lam élére, hallani sem akar párt­kormányról, mégkevésbé pedig arról, hogy Hitler Adolfot, mint a nemzeti szocialista párt vezérét egy nagyobb­részt nemzeti szocialista kormány élén lássa a birodalom kancellárja gya­nánt. Amikor Papén birodalmi kan­cellár megjelent Hindenburg előtt az új kormány tagjainak névsorával, a melynek élén Hitler állott kancellár­ként, a birodalmi elnök azzal vágott szavába, hogy ő semmiféle kancellár­jelöltről nem tárgyal, mert ő Papent nevezte ki kancellárnak s mellette ki is tart. A német válság egyébként holtpont­ra jutott. A meginduló tanácskozá­sokon a centrum minden erővel ál­lást foglal a prezidiális kormány el­len, akár Papén, akár Hitler legyen is annak feje, nem zárkózik el azon­ban mereven egy parlamenti nemzeti szocialista kormány - támogatásától, vagy legalább is eltűrésétől akkor, ha ez a kormány az alkotmány meg­őrzésére és a szabadságjogok leg­messzebbmenő liszteletbentartására biztosítékokat ad. A centrumnak ez az álláspontja még jobban megnehe­zíti Papén helyzetét, bár az is kérdé­ses, hogy a nemzeti szocialisták ad­nának-e olyan garanciákat, amelyek­kel eloszlatnák a centrum aggodalmát. Mindezek a kérdések annyira kom­plikálják a helyzetet, hogy amig ere­detileg hivatalosan is bejelentették, hogy legkésőbb péntekig új kormány lesz Németország élén, ma már senki sem reméli, hogy a legközelebbi órák döntést hoznak. A kormányalakításra vonatkozó tárgyalások minden való­színűség szerint elhúzódnak a jövő hétig is. * Madridban, Sevillában és más spa­nyol városban monarchista ellenfor­radalom tört ki, amelynek élén a tisz­tikar tagjai állottak. A spanyol kor­mány csapatai leverték az ellenforra­dalmat, Sanjurjo tábornokot, a for­radalom fejét, valamint Herraiz tá­bornokot és Estevan ezredest elfogták és letartóztatták. Az ellenforradalom teljes fiaskót szenvedett és a kormány bejelentette, hogy vaskézzel fog ren­det teremteni az országban és nem fogja többé türelemmel nézni a mo­­narchisták szervezkedéseit. A kor­mány a képviselőház elé terjesztette a megtorlásról szóló törvény javaslatot, amely katonai elbocsátásokra ad fel­hatalmazást. Letartóztatják miudazo-Saját tudósítónktól. Megírtuk már többször, hogy az autóutak kiépítésével egyenes arány­ban nő az autó balesetek száma. A pompás beton és aszfalt utakon valami ördögi vágy fogja el az autóvezetőket, hogy minél gyorsabban, minél őrültebb iramban száguldjanak a tükörsima or­szágutakon. Amig rosszak voltak az utak, a gyors hajtás annyira megzotyögtette az uta­sokat, hogy elment a kedvük a gyors iramtól, mert hiszen agyrázkódást szen­vedtek volna. Most azonban az autó utak olyan simák, mint a szobapadló, a legna­gyobb gyorsaság se rázza meg az uta­sokat A repülési, száguldási szenve­dély elragadja a kocsi vezetőt és nem gondol egyik se azzal, hogy nem egy­kat a tiszteket, akik a volt direktó­rium tagjai voltak, összesen 33 tiszt­ről van szó. Berenguer.és Primo de Rivera fia már rendőrkézen vannak. Madridban szélsőbaloldali kilengések vannak, két templomot és egy zárdát felgyújtottak. A zavargásoknak húsz halottja és sebesültje van. * Hoover hivatalosan elfogadta a re­publikánus párt elnökjelölését és programbeszédében többek között azt mondotta, hogy a külföldről jövő sú­lyos csapások, melyeket a politikai bizonytalanság, a sok fegyverkezési te­her és a fogyasztási és pénzügyi vál­ság okozott, a történelem legsúlyosabb csapásává váltak. Az adósságok el­törlését Hoover ellenzi, könnyítsenek az európaiak a leszerelés révén ma­gukon. De ha kézzel fogható előnyö­ket ajánlanak föl az európaiak, évi fizetés helyett, akkor Amerika bizo­nyára megfontolja az ajánlatokat. Amerika nemrég új elvet teremtett: nem ismeri el az erőszak útján szer­­* zett területekre a tulajdonjogot. A vámvédelemhez most ragaszkodni kell, a külpolitikát a világbéke megerősí­tésének célja irányítja. Komárom, — augusztus 12. szer a halálba rohannak. Így aztán a lapok televannak autó­szerencsétlenségekkel. E tudósításunk is ilyen szerencsét­lenségről számol be. A Magyar Komáromot átszelő budapest—bécsi országúton az 55-ik számú ház előtt súlyos autószerencsét­lenség történt. A szerencsétlenség színhelyére sie­­tök megdöbbenve látták, hogy a sima utón keresztben feküdt összeroncsolt hütőházával a hatalmas túrakocsi. Mel­lette az árokban féloldalra dűlve Esz­­terházy (herceg) kapuvári husárugyá­­rának teherautója. A teherautó Budapestről jött bútorral megrakodtan Lehóczky József gyári tisztviselőt Budapestről Kapuvárra he­lyezték át. Az áthelyezett tisztviselő hurcolkodott a gyár teherautóján. A nagy teherkocsit Richter Antal soffőr vezette. Az autón ültek még Lehóczky Antal a feleségével és Hajós Lajos kaposvári lakosok. Amikor a teherautó beért Komáromba, két gabonával megrakott kocsit ért utol, amelyeken szőnyi gazdák szállí­tották őrölni gabonájukat a malomba. Az Eszterházy uradalom autója ki akarta kerülni a lassan döcögő kocsikat, eb­ben a pillanatban teljes sebességgel robogott velük szemben egy külföldi autó és szempillanat alatt neki rohant a kocsikat kerülő teherautónak. Az összeütközés olyan heves volt, hogy a személyautó teljesen kilendült menetirányából. Az összeütközés nagy­ságát legjobban mutatta az, hogy a teherautó is eltérvén az iránytól, kiü­tötte a hatalmas útjelző követ és a méteres mély árokba zuhant. A sebes iramban száguldó holland személyautót Hilbert Károly ausburgi lakos vezette. Az autóban kivüle még két amerikai utas, dr. M. J. Lőwenstein fogorvos és felesége ült. Az autókarambol következtében mind a két autó összetörött. Az utasok közül Lehóczky Antalné a balkarját törte el, a fogorvos felesége pedig a fején sé­rült meg. Érdekes játéka a véletlennek, hogy éppen akkor haladt végig személyau­tóján Eszterházy Pál (herceg), aki az autókarambol színhelyére érvén, meg­döbbenve ismerte meg a saját teher­autóját. Eszterházy Pál azonnal meg­állt autójával és a legnagyobb kész­séggel sietett a balesetet szenvedők segítségére. Autóján bevitte az amerikai és a holland utasokat és gyárának alkalma­zottjait az orvoshoz, majd a rendőr­ségre mentek, ahol a tolmács szerepét vállalta. A rendőrségről a vasútállomásra vitte az idegeneket és elősegítette azok­nak tovább utazását. A rendőrség nyomozása eredménye­képpen mind a két soffőr ellen meg­indították az eljárást, mert az a gyanú, hogy mind a két soffőr hibás és mind a kettő rosszul vezette autóját. — Iskola-idényre harisnyák, swetterek, kötények, fehérnemüek, hátizsákok, aktatáskák és utazó­bőröndök legolcsóbban kaphatók ELBERT-nél. Fényképészeti készülékek, filmek és papírok Hacker és Neufcldnél. jimerikakk szerencsétlensége Komáromban. Összeütközött a tehet autó egy holland személyautóval, amelyben amerikaiak ültek. — Amikor az arra haladó autós utas meg­döbbenve látja, hogy a saját teherautóját érte a szerencsétlenség. — A rögtöni segély. magyar nép története. Amikor tehát a vizahalászattal foglalkozunk, Ta­­káis Sándor adatai nélkül nem boldogulunk. Hiszen jelent meg irodalmunkban erről imitt-amott egy-egy kiragadott részlet, egy-egy levél, egy-egy régi okirat, de magának a halászatnak összefoglaló ismertetése hiányzott. Nem pótolta azt Oláh Miklós esztergomi érseknek könyvében erre vonatkozó rövid leírás.1 melyet itt adunk: Novemberben, a tél beállta előtt, a Dunát bizonyos helyeken egész szélességben geren­dákkal rekesztik el, kivéve a folyó medrének a köze­pét, mely szabadon marad. A szabadon maradt részt és a gerendák közét is hálóval zárják el. Azalatt az úszó gát felett, a vizák ismeretes tanyáján kőhányó gépek a vizet felzavarják, a halak a víz sodrával a hálókba kerülnek és ezek összevonatván, a halászok kezeibe jutnak. Gyakran egy ilyen halászat után, a másnemű halakat nem is számítva, ezer darab vizát is fognak, melyek közt 12 sőt több lábnyi hosszúságú­ak is akadnak. A laikus is megállapíthatja, hogy ilyen halászatra alig akadhatott példa. Ezer vizát nem lehetett hálóval a partra vonni, különösen, ha azok között tizenkét láb hosszúak is akadlak, mert ezek a legerősebb hálót is összetépték volna nagy erejükkel. De ennyi halat még lovakkal se lehetett volna kivontatni, nem pedig emberi erővel. Oláh Miklós leírása nem egészen hű, mert nem írja le a vizafogó cége szerkezetét, ahova a nagy hal is beletalált, de azután annak bonyolult bel­ső szerkezetéből visszatalálni már nem tudott és akkor a halászok ott verték agyon ezeket a halakat, avagy szigonnyal húzták ki onnét. Mátray (Rothkrepí) Gábor a komáromi vizahalá­szatról ír és ebben a gútai halászatról is megemlé­kezik, közölvén Németh Jánosnak, a komáromi vár udvarbírájának Gútán, 1568. nov. 9-én kelt levelét.9 Kis cikkéhez fűzött jegyzetéből azonban azt kell meg­állapítanunk, hogy nem volt tisztában a halász mes­terszavakkal sem, mert a szeglye (szöglye, szeglej szót imigyen magyarázza: ez hihetőleg oly szeglet neve, melyet valamely folyam kanyarodása, két fo­lyam kanyarodása, két folyam összefolyása képzett. Ilyen szegte alakult Gúta mezővárosnál a Duna és a Vág egyesülése helyén. — Bizony ez a magyarázat sántít, mert a zegje, vagy szegye, amint azt a közép­kori oklevelek közléseiből is láthattuk, egészen mást jelentett: vizafogó készséget, cégét, vagyis rekesztő halászatot és nem folyamszögletet. A középkori magyar halászatról írt Römer Flóris is annak idején1 és inkább néhány oklevelet idéz, amelyben az Árpádok korában halászatról történik említés, egyébként szintén Oláh érsek munkájára utal és sorai végén pár szót szentel a vizahalászat nagy jövedelmezőségének, amely a vizek hajózása következtében egy^re csökkent és később meg is szűnt, mivel a vizák elmaradtak és nem tették meg korábbi érdekes őszi vándorlásukat. A komáromi vizahalászat, amely a vártartomány jövedelme volt, már a középkorban tekintélyes hasz­not biztosított a vár kapitányainak. Mivel pedig már a XV. században elkezdődik a várbirtoknak zálog­ként való adományozása, így fel kell tennünk, hogy a befektetett tőkének a kamatait is látni akarták a vár urai, ha érsek, ha nádor, ha szlavón bán is volt az illető. A nehezebb és a mozgalmasabb idő azonban kétségtelenül 1526. után kezdődik, amikor a várat nagyobb zálogösszegekért adományozzák a főkapitá­nyoknak, így azok éltek is az ellenőrzés jogával. A királyi várbirtok jól csak a Bécsből küldött tisztvi­selőknek, a Burggrafoknak, magyarul udvarbíráknak (tiszttartóknak) jövedelmezett. Ezek évente elküldték számadásaikat az udvari kamarához és ezekből a számadásokból és a levelezésekből, meg jelentésekből ismerjük a halászat eredményét magában Komárom­ban és a várhoz tartozó másik igen kitűnő vizafogó­helyen, Aszódon, Nyárasd falu alatt, mely szintén a 1Győri Történeti és Régészeti Füzetek. I. kötet, 1861. évf. 356 1. ——— komáromi vár birtoka volt. Mig az előző évszázadokban semmi sem zavarta a halászt munkájában, addig a XVI. század második negyedétől kezdve már a komáromiak, akik pedig a vizahalászatnak mesterei voltak, szűkrefogott vizterü­­leteken halászhattak a lépten-nyomon várható török portya miatt. Később magában a komáromi várban akadtak erős versenytársra az ott állomásozó naszá­dok katonaságában, amely zsoldját rendetlenül kap­ta, vagy éppenséggel nem kapta és kénytelen volt valamiből megélni. Ez pedig más nem lehetett a vizektől övezett városban és környékén, mint a halá­szat. És a naszádosok értették is a mesterségüket, lehet, hogy a halászok bírálata nem helytálló, de azt hangoztatják, hogy a legszebb halakat a naszádosok szedik össze, mert ezt a mesterséget éjjel-nappal űzték. 1 A várparancsnokok gyakran változnak és mind szeretik a pénzt. Onnan veszik, ahonnan látják. És a komáromi halpiacon sok kereskedő fordul meg, akik pénzüket a halászoknál hagyják. A vizáknak jó hire gyorsabban terjedt el, mint azt hinni lehet és Becsben halmészárszékekben vágják ki a nagy vizá­kat.2 Ezeket a vizákat leginkább Komáromból hoz­zák a bécsi piacra, de viszik messzebb is, Prágába, Frankfurtba, Varsóba, sőt Párisba is.3 * S Mert a húsa rendkívül Ízletes, hasonlít a borjúhúshoz, csakhogy; annál édesebb. Ezért is volt könnyen romlandó, amin azután úgy segítettek, hogy a vizákat feldarabolva és lesózva hordókba rakták, így azután lehetett hosz­­szú útra is szállítani azokat. Az első volt, akinek a fogott halakat be kellett a komáromi halászoknak mutatni, a vár parancsnoka, akit legtöbbször a Burggraf helyettesített. A parancs­noknak mindenkor elővásárlási joga volt. A halászok csak akkor vihették a piacra a halat, ha a vár urainak nem volt szükségük reá. A nemes halaknak negyede 1Takáts Sándor. Magyar Gazd. tört. Szemle. IV. 427. *U. o. 439. ; ._ , SU. o. 431. , ............... ; . ífill fej« RJláh. Hungária. 7§. 2Divatcsarnok, 1854. május 25. 29 sz.

Next

/
Thumbnails
Contents