Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-13 / 63. szám

4. oldal. »KOMAROMI L'APOKc 1932. augusztus 13. A „Marica grófnő“ filmjét vették föl a Csallóközben Neves filmművészek Felaranyoson. — A társaság egy része cigányzene mellett mulatott Komárom­ban. — A véletlenül kigyulladt pajtát is felvette. — augusztus 12. Érdekes vendégei voltak múlt héten három napig a Csallóköznek. A berlini UFA filmgyár néhány neves művésze, rendezője s technikai személyzete járt a vidékünkön, ahol a hires Kálmán­­operett néhány részletét, a Marica grófnőt forgatták filmre. Berlinben készítették a film műtermi felvételeit, ámde szükség volt szabad­téri felvételekre is: fontos volt a kas­tély előtti jelenet s ezt nem akarta a gyár műteremben megcsinálni. Magyar vidékre, alföldre kellett menniök, te­repet keresni, hogy Marica grófnő és Török tiszttartó erkély előtti találko­zását filmre vehessék. A gyár sokat gondolkozott, hol lehetne leggyorsab­ban s kedvező környezetben fényké­pezni, mig valaki Csallóközre figyel­meztette őket, amely tipikus magyar vidék. A Pozsony melletti Cseklészre hívta őket Eszterházy földbirtokos, de a kastély nem volt megfelelő. Nem volt a művészek-kereste régi hangulat rajta...^Már-már visszaakartak fordulni, amikor megtudták, hogy a felaranyosi Singer-kastély alkalmas sztaffázsnak mutatkozik. Engedélyt kértek a föld­­birtokostól, azt meg is kapták s va­sárnap már meg is jelentek Felaranyo­son, hogy filmet forgathassanak. Három hatalmas autó. Három hatalmas autóval jöttek a mű­vészek: élükön Theodora Wick és Hubert inniiiwiiiiiiii 'iiMiiu'niiininriiiriiMiiiii iiinwi' Matrózok indulása. Egy angol hajó kötött ki a Lidó és Velence között. Nagyon szép, fehér, kétkéményes kiránduló gőzös, Iukszus­­utasok számára. Ott ringott egész nap a pálmafákkal beültetett park szom­szédságában, füst nélkül, csendesen. Körülötte rajzottak a gondolák, moto­rosok és vaporettók. A gőzös ragyogóan tiszta volt. A matrózok, akik szabadidejükben Velen­cében csatangoltak, még ragyogóbbak. Hófehérre volt mosva valamennyi. Szé­les nadrágjuk ide-oda lebegett, mint egy strandpizsama. Sapkájuk ferdén begyeskedett a fejük tetején: azt kell gyanítanom, hogy a mai női divatot, a szélesnadrágu pizsamát és a kackiásan félredobott sapkát ezek a matrózok találták ki a nőknek. Nagy kedvük volt a fiuknak. Ketten­­hárman összekapaszkodva járták a szé­lesebb uccákat, a Márk-templomtól a Rialtóig, ameddig el nem tévedhettek s ameddig rendes kocsmát találhattak. Apró ostériákban és ristorantékban fel­ültek a magas bárszékek tetejére s úgy szürcsölték a boritalt meg a whiskyt, szódával. Az esti hangversenyen illedelmesen félkörbe álltak a zenekar körül s hall­gatták a zenét. Az olasz matrózok dú­doltak is. Az angolok hallgattak. Éjjel megindultak haza. Valami öt­ven matrózt bocsátott ki magából a hajó, ezeknek éjfélre otthon kellett lenniök. Akadt néhány, aki gyalog indult neki a mólónak, hogy majd a hajónak felkiált s csónakot oldat a gőzösről, amivel felcipekedjenek a fe­délzetre. Ezek összekapaszkodtak s ék­telen dalszóval indultak a part mentén a hajó felé. Valami vidám nótát dalolhattak Mary­­ról és a little Róbertról, aki elveszett egy lisztes dézsában. Az egész partot felverte az angol nóta. Messziről azt hittük, német diákok óbégatnak. Mi­kor közelebb értek, békültünk csak ki velük, mert ordító matróz mégis csak stílusosabb a tengerparton, mint bak­­kancsos^ tirolinadrágos német Bursch... Néhány matróz hazaérkezett tisztes­ségesen. Megálltak a hajóval szemben a parton, Felkiáltottak: — Hallo, boys! S már jött is értük a csónak. Csen-Marischka, a rendezővel Richard Os­­valddal együtt. Az autókat Komárom­ban is sokan megbámulták, mert mig a prominens emberek a kastély gaz­dáinak vendégei voltak, addig a te­chnikai személyzet a Litovel-szállóban lakott. Innen mentek ki dolgozni Fel­aranyosra. Utolsó este a Litovelben cigány mellett mulattak s kitünően tet­szett nekik a magyar muzsika. Pénzük volt rogyásig, ritkán forgott ennyi márka közkézen Komáromban, mint ezekben a napokban. Mit vettek filmre ? A vasárnapi esős időben nem igen tudtak dolgozni, hétfőn azonban meg­indult a munka. Az előirt jeleneteken kivül számos falusi képet vettek föl, a csallóközi népélet néhány jellemző alakját örökítették meg, sőt hir szerint a filmben tipikus csallóközi beszédet is hallani fogunk. Egy nem várt ese­mény is közrejött: véletlenül kigyul­ladt egy pajta, tele szalmával. Ezt is azonnal filmre forgatták, s nem lehe­tetlen hogy a közel jövőben találkozni fogunk a felaranyosi szalmatűzze!, amit valami szerelmi történet közé iktatnak be az élelmes rendezők ... A Csallóköz, mint tipikus magyar vidék, a világ minden táján látható lesz tehát. des csapásokkal eveztek a hatalmas hajó oldalához s egy reflektor világí­tott nekik a lépcsőre. Úgy surrantak föl csendesen a fedélzetre. A nagyobbik csapat azonban későig maradt. Akkor vették észre magukat, amikor már véget vetettek a zenének a Szent Márk téren s a cafeteriák is kezdték becsukni ajtajaikat. Összeszaladtak nagy hirtelen s ta­nácskozásba fogtak. A megbeszélés vége az lett, hogy pénzt kezdtek zse­beikből előkotorni s máris megkezdték az alkudozást egy motoros vizitaxira. Az alku gyors volt és eredményes. A vizitaxi befűtött s a matrózok, immár meggyürődött fehérséggel s ingadozó lépésekkel begyömöszölték magukat a csónakba. Sose hittük volna, hogy egy motorosba ennyi ember fér bele... Egyre tömődtek, egyre préselődtek. Mint egy nagy hordó szardínia, — még a halszag is meg volt hozzá. Már éppen indítani akart a vezető, amikor a színen megjelent egy éktele­nül óbégató tengerész Valahonnan a dozse-palota sarkáról került elő, szem­­melláthatólag és füllel érzékelhetőleg szívesen kóstolgatta a szalmafonatos chiantis üveget. Magyarul: tökrészeg volt a kitűnő angol. Megállt a parton s nagynehezen le­ült egy kikötő-tönkre. Csuklott vagy kettőt s leszólt a nagy tömeg szardíniának: — How do you do ? Ezek felpillantottak. Riadtan nézték, hogy egy társuk kimaradt. Népszerű társ pedig, azt rögtön észre lehetett venni. Az egyik nagynehezen felállt a csó­nakban, amely már el volt oldva a partról és a kezdeti pöfögést csinálta. — Hallo, Jackie! Jackie pislogott s böffentett kettőt. El is dúdolta magát rögtön: — Where is my rose of Hawaii ... Egy csendesóceáni nótát dúdolt. Az­után hirtelen, minden átmenet nélkül, kiterjesztette a karját s belebődült a Canal Grande mély csöndjébe: — Edward! Idézett Edward nagynehezen felágas­kodott a szardiniás dobozból. Reszkető hangon mondta: — Jackie, come go on! De Dzsekki nem akart hazamenni a hajóra. Hogyisne, mikor oly kitünően érzi magát. Edward, a heringeshordőval együtt egyre izgatottabb lett. A Campanile órája veszedelmesen közeledett a ha­táridőhöz s a társaság nem akarta le­­csukatni magát a részeg Jack kedvéért. Edward még kiszólt egy enyhe kér­dést, gfha vájjon szándékában van-e kebelbarátjának a jövetel. De Jackie megkötötte magát s tovább ült a kövön. Erre Edward fölállott. Fölállott s a következő pillanatban olyan bravúrt csinált, amilyet sem azelőtt, sem az­után cirkuszban sem láttam. Fejest ug­rott a barátjára. A lebegő csónakból, ki a partra! Olympiai ugrásnak is csi­nos lett volna. Ezt a produkciót: csó­nakból, fejjel a partra s ott az elzu­hanás előtti utolsó pillanatban bele­kapaszkodni a részeg Jackie fejébe, ezt még nem láttam. Egy pillanat csak, ahogy kiterjesztett karral röpült a Jackie fejének s megragadta az üstökét. A másik pillanatban már rántotta magá­val. Akrobatának is büszkesége lett volna. Ám Jackie még nem engedett. S ahogy vonakodott, közös erővel úgy loccsan­tak bele a piszkos lagúnába, hogy minden gondolás azonnal odaszaladt. De ezeket nem kellett félteni. Kijó­zanodott azonnal mind a kettő a kel­lemes langyos vízben. Ott pocsoltak a karók között, öten is emelték őket a taxiba s mint a kutya, amelyik vízből szárazra jutott, úgy kezdte rázni magát mind a kettő. Egy perc alatt mocskos lett vala­mennyi matróz a csónakban. De Jackie meg volt mentve és sikerült záróra előtt felcipelni őt a hajóra. Vígan nyüzsögtek a csónakban., Ed­ward és Jack barátságára pecsétet tett a velencei laguna, jó, foltos pecsétet, súrolhatják holnap a ruhát... Már viszi is őket a kis motoros, az anyahajé rájuk világít s ereszti le a lépcsőt Halkan kúsznak föl a fedél­zetre. Gyönyörű csillagos az ég ... Messziről szerenád hallatszik. Jackie rokonságot érez a messzi dalossal és még belekesereg az éjszakába: — h\y little Ánny ... S most egy csendes pofon csattan. Edward adta a pofont s ezzel végleg pecsétet tett a mai mulatságra. Jackie elhallgatott s tántorog a lépcsőn föl­felé. Elaludt a reflektor, csak a hajó zöld lámpája csillog a vizen. Szombaíhy Viktor. A népszerűség átka Lindberg ezredes akkor tette ismertté és halhatatlanná nevét, mikor titok­ban, minden reklám nélkül nekivágott a legyőzhetetlen tengernek és három­napos, idegeket roncsoló légi utazás után Párizsban kötött ki repülőgépé­vel. Lindberg azóta az amerikaiak dé­delgetett kedvence lett. Nem is ember ő többé, hanem hérosz, akinek min­den lépésére ügyelnek és hivatalos fel­szállásakor milliók és milliók imája és nyugtalan szívdobogása kiséri őt út­jára. Európában is mindenki ismeri tettét és nevét, kezdve az ucca gyer­mekétől egész a paloták lakójáig Ez a Lindberg ezredes egy saj­nálatos esemény következtében új­ból belekerült a világérdeklődés közép­pontjába. Ismeretlen tettesek elrabol­ták egyetlen gyermekét, a másféléves gagyogó Baby-t. A levegőkirály és sokszoros milliomos asszony dédelge­tett gyermekét. A gyermek elrablása zsarolási szándékból történt. A gyer­mekrablók választása nagyon sikerült­nek mondható. Amerikában mindenki tudja, hogy Lindberg felbecsülhetetlen értékű vagyon ura. Amit az óceán­repüléssel szerzett és amihez a fele­sége, a multimilliomos leány nagyszerű hozományával hozzászállott. A rablók azt is tudták, mert hisz Amerikában mindenki mindent tud Lindbergékről, hogy a szülők az őrülésig szeretik a pufók arcú kis csemetét. Tehát, ha pénzhez akarnak jutni, akkor a leg­biztosabb és leghathatósabb eszköz a gyerek. Az eseményről nemcsak Amerika, hanem az egész világ tudomást szer­zett. A táviratok az egész világot el­árasztották a lesújtó hírrel: a National-ÚTI EMLÉK Babyt elrabolták. Mert a gyermek nem egészen volt Lindberg ezredesigyermeke, hanem a nemzeté is. Sőt minden pol­gár jogot formál rája. A részvét óriási lavinája megindult a szerencsétlen szülők felé. Az emberek százezrei fel­csaptak magándetektíveknek, hogy de­­tektivkönyvekből merített nyomozási szakismereteiket szolgálatba állítsák a gyermek feltalálása ügyében. Az al­világ rettegett vezérei is belekönnyez­tek a szülők levertségébe és hatalmas összeköttetéseikkel akartak döntő csa­pást mérni a gyermekrablókra. A kis Baby eltűnése óta e világ­lapok külön rovatot tartottak fenn a szo­morú eseménynek. Minden legkisebb hir ordító nagy betűkben lett meg­örökítve és a közönségnek tudtul adva. A nagy kérdés mellett eltörpült min­den más falrengető aktualitás. Ki törő­dött már a japán-kinai háborúval, a dunamenti államok szövetségével stb., mikor a Lindberg-Baby megkeritéséről van szó. Magam is úgy voltam, hogy ha új­ságot vettem a kezembe, első dolgom volt, hogy a Baby-rovatot nézzem át. Ez a művelet egy kis szívdobogással is járt. Még nincs meg? — kérdeztem önmagámtól és a keserűség könnye­ket sajtolt ki a szememből. Szegény szülők. Otthon mindig azzal fogadtak: mi újság? Máskor ez a kérdés a világban történt általános eseményekre vonat­kozott, most csak egy eseményt foglalt magában: a Lindberg-gyermeket A válasz: semmi. Ah ... és a felágasko­dott és kíváncsiságtól magasra kinyúj­tott fejek a lesújtó válasz következté­ben újból visszahúzódtak a két váll közé. Rettenetes. Ebben az időben, hogy áldottam a sorsom. Hogy nem ajándékozott meg az ég gazdagsággal és hírnévvel. A gazdagság az emberiség átka. A gaz­dagnak retlegnie kell a rablók, gyilko­sok látogatásától, a gazdagnak lefog­lalják készletét adóhátralék címén, stb. Minden guruló arany magában foglalja a bajok egyikét. Ha Lmdberg történetesen nem re­püli át az océánt, akkor senki sem tudott volna létezéséről és milliók nem ütötték volna a markát. Akkor a rab­lók választása nem a Lindberg-gyer­­mekre esett volna, hanem egy más milliomos gyermekére. A népszerűségnek is meg van a maga átka. Risnyovszky Endre. HÍREK Reklámemberek. Szeretem, ha egy város életkedvét és lüktető iramát hirdetésekkel, színe­sítik. Mindig is örvend az ember, ha jóforma reklámemberek szaladgálnak az uccákon, jeléül annak, hogy az el­adási kedv nem veszett ki a kereske­dőből, — ha már a vásárlási kedv erejében csökkent is... Mindig nagy elismeréssel vagyok a helyi, élő rádiók kiáltozásai iránt a Nádor uccán s hálás olvasója lettem a különféle fehérnemű boltok és cipőkereskedések osztogatott reklámjainak.. Láttam egyszer azt is, amikor egy meglepett csallóközi gazda zavarában pénzt adott a reklámcédula osztogatő­­jának, mert m:gtisztelve érezte magát, hogy az olvasnivalóból ő is kapott. De az már igazán nem utolsó, amit a napokban észleltünk a reklamirozás nagy dicsőségére. Nem kis örömmel pedig’... Cipőreklámok tábláit hordta három ember. Kitűnő cipőkét, remélhetőleg, mert a festett tábla legalábbis azt mu­tatta. Cipelték a vállukon türelmesen az emberek a táblát s ha akartad, ol­vashattad is a cipők áraiban beállott idei változásokat. De mi volt benne az érdekes? Az volt benne az érdekes, hogy valamennyi reklámember vonult az uccán, az mind mezítláb volt. A cipőreklámokat csu­­paszlábu, lesült lábszáru férfiak hor­dozták Azt kellene hinnem, naiv elképzelé­semmel, hogy a cipőreklámok hordozói vadonatúj cipőkben feszengenék a korzón, hogy még a nap is elszégyelii

Next

/
Thumbnails
Contents