Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-08-13 / 63. szám
4. oldal. »KOMAROMI L'APOKc 1932. augusztus 13. A „Marica grófnő“ filmjét vették föl a Csallóközben Neves filmművészek Felaranyoson. — A társaság egy része cigányzene mellett mulatott Komáromban. — A véletlenül kigyulladt pajtát is felvette. — augusztus 12. Érdekes vendégei voltak múlt héten három napig a Csallóköznek. A berlini UFA filmgyár néhány neves művésze, rendezője s technikai személyzete járt a vidékünkön, ahol a hires Kálmánoperett néhány részletét, a Marica grófnőt forgatták filmre. Berlinben készítették a film műtermi felvételeit, ámde szükség volt szabadtéri felvételekre is: fontos volt a kastély előtti jelenet s ezt nem akarta a gyár műteremben megcsinálni. Magyar vidékre, alföldre kellett menniök, terepet keresni, hogy Marica grófnő és Török tiszttartó erkély előtti találkozását filmre vehessék. A gyár sokat gondolkozott, hol lehetne leggyorsabban s kedvező környezetben fényképezni, mig valaki Csallóközre figyelmeztette őket, amely tipikus magyar vidék. A Pozsony melletti Cseklészre hívta őket Eszterházy földbirtokos, de a kastély nem volt megfelelő. Nem volt a művészek-kereste régi hangulat rajta...^Már-már visszaakartak fordulni, amikor megtudták, hogy a felaranyosi Singer-kastély alkalmas sztaffázsnak mutatkozik. Engedélyt kértek a földbirtokostól, azt meg is kapták s vasárnap már meg is jelentek Felaranyoson, hogy filmet forgathassanak. Három hatalmas autó. Három hatalmas autóval jöttek a művészek: élükön Theodora Wick és Hubert inniiiwiiiiiiii 'iiMiiu'niiininriiiriiMiiiii iiinwi' Matrózok indulása. Egy angol hajó kötött ki a Lidó és Velence között. Nagyon szép, fehér, kétkéményes kiránduló gőzös, Iukszusutasok számára. Ott ringott egész nap a pálmafákkal beültetett park szomszédságában, füst nélkül, csendesen. Körülötte rajzottak a gondolák, motorosok és vaporettók. A gőzös ragyogóan tiszta volt. A matrózok, akik szabadidejükben Velencében csatangoltak, még ragyogóbbak. Hófehérre volt mosva valamennyi. Széles nadrágjuk ide-oda lebegett, mint egy strandpizsama. Sapkájuk ferdén begyeskedett a fejük tetején: azt kell gyanítanom, hogy a mai női divatot, a szélesnadrágu pizsamát és a kackiásan félredobott sapkát ezek a matrózok találták ki a nőknek. Nagy kedvük volt a fiuknak. Kettenhárman összekapaszkodva járták a szélesebb uccákat, a Márk-templomtól a Rialtóig, ameddig el nem tévedhettek s ameddig rendes kocsmát találhattak. Apró ostériákban és ristorantékban felültek a magas bárszékek tetejére s úgy szürcsölték a boritalt meg a whiskyt, szódával. Az esti hangversenyen illedelmesen félkörbe álltak a zenekar körül s hallgatták a zenét. Az olasz matrózok dúdoltak is. Az angolok hallgattak. Éjjel megindultak haza. Valami ötven matrózt bocsátott ki magából a hajó, ezeknek éjfélre otthon kellett lenniök. Akadt néhány, aki gyalog indult neki a mólónak, hogy majd a hajónak felkiált s csónakot oldat a gőzösről, amivel felcipekedjenek a fedélzetre. Ezek összekapaszkodtak s éktelen dalszóval indultak a part mentén a hajó felé. Valami vidám nótát dalolhattak Maryról és a little Róbertról, aki elveszett egy lisztes dézsában. Az egész partot felverte az angol nóta. Messziről azt hittük, német diákok óbégatnak. Mikor közelebb értek, békültünk csak ki velük, mert ordító matróz mégis csak stílusosabb a tengerparton, mint bakkancsos^ tirolinadrágos német Bursch... Néhány matróz hazaérkezett tisztességesen. Megálltak a hajóval szemben a parton, Felkiáltottak: — Hallo, boys! S már jött is értük a csónak. Csen-Marischka, a rendezővel Richard Osvalddal együtt. Az autókat Komáromban is sokan megbámulták, mert mig a prominens emberek a kastély gazdáinak vendégei voltak, addig a technikai személyzet a Litovel-szállóban lakott. Innen mentek ki dolgozni Felaranyosra. Utolsó este a Litovelben cigány mellett mulattak s kitünően tetszett nekik a magyar muzsika. Pénzük volt rogyásig, ritkán forgott ennyi márka közkézen Komáromban, mint ezekben a napokban. Mit vettek filmre ? A vasárnapi esős időben nem igen tudtak dolgozni, hétfőn azonban megindult a munka. Az előirt jeleneteken kivül számos falusi képet vettek föl, a csallóközi népélet néhány jellemző alakját örökítették meg, sőt hir szerint a filmben tipikus csallóközi beszédet is hallani fogunk. Egy nem várt esemény is közrejött: véletlenül kigyulladt egy pajta, tele szalmával. Ezt is azonnal filmre forgatták, s nem lehetetlen hogy a közel jövőben találkozni fogunk a felaranyosi szalmatűzze!, amit valami szerelmi történet közé iktatnak be az élelmes rendezők ... A Csallóköz, mint tipikus magyar vidék, a világ minden táján látható lesz tehát. des csapásokkal eveztek a hatalmas hajó oldalához s egy reflektor világított nekik a lépcsőre. Úgy surrantak föl csendesen a fedélzetre. A nagyobbik csapat azonban későig maradt. Akkor vették észre magukat, amikor már véget vetettek a zenének a Szent Márk téren s a cafeteriák is kezdték becsukni ajtajaikat. Összeszaladtak nagy hirtelen s tanácskozásba fogtak. A megbeszélés vége az lett, hogy pénzt kezdtek zsebeikből előkotorni s máris megkezdték az alkudozást egy motoros vizitaxira. Az alku gyors volt és eredményes. A vizitaxi befűtött s a matrózok, immár meggyürődött fehérséggel s ingadozó lépésekkel begyömöszölték magukat a csónakba. Sose hittük volna, hogy egy motorosba ennyi ember fér bele... Egyre tömődtek, egyre préselődtek. Mint egy nagy hordó szardínia, — még a halszag is meg volt hozzá. Már éppen indítani akart a vezető, amikor a színen megjelent egy éktelenül óbégató tengerész Valahonnan a dozse-palota sarkáról került elő, szemmelláthatólag és füllel érzékelhetőleg szívesen kóstolgatta a szalmafonatos chiantis üveget. Magyarul: tökrészeg volt a kitűnő angol. Megállt a parton s nagynehezen leült egy kikötő-tönkre. Csuklott vagy kettőt s leszólt a nagy tömeg szardíniának: — How do you do ? Ezek felpillantottak. Riadtan nézték, hogy egy társuk kimaradt. Népszerű társ pedig, azt rögtön észre lehetett venni. Az egyik nagynehezen felállt a csónakban, amely már el volt oldva a partról és a kezdeti pöfögést csinálta. — Hallo, Jackie! Jackie pislogott s böffentett kettőt. El is dúdolta magát rögtön: — Where is my rose of Hawaii ... Egy csendesóceáni nótát dúdolt. Azután hirtelen, minden átmenet nélkül, kiterjesztette a karját s belebődült a Canal Grande mély csöndjébe: — Edward! Idézett Edward nagynehezen felágaskodott a szardiniás dobozból. Reszkető hangon mondta: — Jackie, come go on! De Dzsekki nem akart hazamenni a hajóra. Hogyisne, mikor oly kitünően érzi magát. Edward, a heringeshordőval együtt egyre izgatottabb lett. A Campanile órája veszedelmesen közeledett a határidőhöz s a társaság nem akarta lecsukatni magát a részeg Jack kedvéért. Edward még kiszólt egy enyhe kérdést, gfha vájjon szándékában van-e kebelbarátjának a jövetel. De Jackie megkötötte magát s tovább ült a kövön. Erre Edward fölállott. Fölállott s a következő pillanatban olyan bravúrt csinált, amilyet sem azelőtt, sem azután cirkuszban sem láttam. Fejest ugrott a barátjára. A lebegő csónakból, ki a partra! Olympiai ugrásnak is csinos lett volna. Ezt a produkciót: csónakból, fejjel a partra s ott az elzuhanás előtti utolsó pillanatban belekapaszkodni a részeg Jackie fejébe, ezt még nem láttam. Egy pillanat csak, ahogy kiterjesztett karral röpült a Jackie fejének s megragadta az üstökét. A másik pillanatban már rántotta magával. Akrobatának is büszkesége lett volna. Ám Jackie még nem engedett. S ahogy vonakodott, közös erővel úgy loccsantak bele a piszkos lagúnába, hogy minden gondolás azonnal odaszaladt. De ezeket nem kellett félteni. Kijózanodott azonnal mind a kettő a kellemes langyos vízben. Ott pocsoltak a karók között, öten is emelték őket a taxiba s mint a kutya, amelyik vízből szárazra jutott, úgy kezdte rázni magát mind a kettő. Egy perc alatt mocskos lett valamennyi matróz a csónakban. De Jackie meg volt mentve és sikerült záróra előtt felcipelni őt a hajóra. Vígan nyüzsögtek a csónakban., Edward és Jack barátságára pecsétet tett a velencei laguna, jó, foltos pecsétet, súrolhatják holnap a ruhát... Már viszi is őket a kis motoros, az anyahajé rájuk világít s ereszti le a lépcsőt Halkan kúsznak föl a fedélzetre. Gyönyörű csillagos az ég ... Messziről szerenád hallatszik. Jackie rokonságot érez a messzi dalossal és még belekesereg az éjszakába: — h\y little Ánny ... S most egy csendes pofon csattan. Edward adta a pofont s ezzel végleg pecsétet tett a mai mulatságra. Jackie elhallgatott s tántorog a lépcsőn fölfelé. Elaludt a reflektor, csak a hajó zöld lámpája csillog a vizen. Szombaíhy Viktor. A népszerűség átka Lindberg ezredes akkor tette ismertté és halhatatlanná nevét, mikor titokban, minden reklám nélkül nekivágott a legyőzhetetlen tengernek és háromnapos, idegeket roncsoló légi utazás után Párizsban kötött ki repülőgépével. Lindberg azóta az amerikaiak dédelgetett kedvence lett. Nem is ember ő többé, hanem hérosz, akinek minden lépésére ügyelnek és hivatalos felszállásakor milliók és milliók imája és nyugtalan szívdobogása kiséri őt útjára. Európában is mindenki ismeri tettét és nevét, kezdve az ucca gyermekétől egész a paloták lakójáig Ez a Lindberg ezredes egy sajnálatos esemény következtében újból belekerült a világérdeklődés középpontjába. Ismeretlen tettesek elrabolták egyetlen gyermekét, a másféléves gagyogó Baby-t. A levegőkirály és sokszoros milliomos asszony dédelgetett gyermekét. A gyermek elrablása zsarolási szándékból történt. A gyermekrablók választása nagyon sikerültnek mondható. Amerikában mindenki tudja, hogy Lindberg felbecsülhetetlen értékű vagyon ura. Amit az óceánrepüléssel szerzett és amihez a felesége, a multimilliomos leány nagyszerű hozományával hozzászállott. A rablók azt is tudták, mert hisz Amerikában mindenki mindent tud Lindbergékről, hogy a szülők az őrülésig szeretik a pufók arcú kis csemetét. Tehát, ha pénzhez akarnak jutni, akkor a legbiztosabb és leghathatósabb eszköz a gyerek. Az eseményről nemcsak Amerika, hanem az egész világ tudomást szerzett. A táviratok az egész világot elárasztották a lesújtó hírrel: a National-ÚTI EMLÉK Babyt elrabolták. Mert a gyermek nem egészen volt Lindberg ezredesigyermeke, hanem a nemzeté is. Sőt minden polgár jogot formál rája. A részvét óriási lavinája megindult a szerencsétlen szülők felé. Az emberek százezrei felcsaptak magándetektíveknek, hogy detektivkönyvekből merített nyomozási szakismereteiket szolgálatba állítsák a gyermek feltalálása ügyében. Az alvilág rettegett vezérei is belekönnyeztek a szülők levertségébe és hatalmas összeköttetéseikkel akartak döntő csapást mérni a gyermekrablókra. A kis Baby eltűnése óta e világlapok külön rovatot tartottak fenn a szomorú eseménynek. Minden legkisebb hir ordító nagy betűkben lett megörökítve és a közönségnek tudtul adva. A nagy kérdés mellett eltörpült minden más falrengető aktualitás. Ki törődött már a japán-kinai háborúval, a dunamenti államok szövetségével stb., mikor a Lindberg-Baby megkeritéséről van szó. Magam is úgy voltam, hogy ha újságot vettem a kezembe, első dolgom volt, hogy a Baby-rovatot nézzem át. Ez a művelet egy kis szívdobogással is járt. Még nincs meg? — kérdeztem önmagámtól és a keserűség könnyeket sajtolt ki a szememből. Szegény szülők. Otthon mindig azzal fogadtak: mi újság? Máskor ez a kérdés a világban történt általános eseményekre vonatkozott, most csak egy eseményt foglalt magában: a Lindberg-gyermeket A válasz: semmi. Ah ... és a felágaskodott és kíváncsiságtól magasra kinyújtott fejek a lesújtó válasz következtében újból visszahúzódtak a két váll közé. Rettenetes. Ebben az időben, hogy áldottam a sorsom. Hogy nem ajándékozott meg az ég gazdagsággal és hírnévvel. A gazdagság az emberiség átka. A gazdagnak retlegnie kell a rablók, gyilkosok látogatásától, a gazdagnak lefoglalják készletét adóhátralék címén, stb. Minden guruló arany magában foglalja a bajok egyikét. Ha Lmdberg történetesen nem repüli át az océánt, akkor senki sem tudott volna létezéséről és milliók nem ütötték volna a markát. Akkor a rablók választása nem a Lindberg-gyermekre esett volna, hanem egy más milliomos gyermekére. A népszerűségnek is meg van a maga átka. Risnyovszky Endre. HÍREK Reklámemberek. Szeretem, ha egy város életkedvét és lüktető iramát hirdetésekkel, színesítik. Mindig is örvend az ember, ha jóforma reklámemberek szaladgálnak az uccákon, jeléül annak, hogy az eladási kedv nem veszett ki a kereskedőből, — ha már a vásárlási kedv erejében csökkent is... Mindig nagy elismeréssel vagyok a helyi, élő rádiók kiáltozásai iránt a Nádor uccán s hálás olvasója lettem a különféle fehérnemű boltok és cipőkereskedések osztogatott reklámjainak.. Láttam egyszer azt is, amikor egy meglepett csallóközi gazda zavarában pénzt adott a reklámcédula osztogatőjának, mert m:gtisztelve érezte magát, hogy az olvasnivalóból ő is kapott. De az már igazán nem utolsó, amit a napokban észleltünk a reklamirozás nagy dicsőségére. Nem kis örömmel pedig’... Cipőreklámok tábláit hordta három ember. Kitűnő cipőkét, remélhetőleg, mert a festett tábla legalábbis azt mutatta. Cipelték a vállukon türelmesen az emberek a táblát s ha akartad, olvashattad is a cipők áraiban beállott idei változásokat. De mi volt benne az érdekes? Az volt benne az érdekes, hogy valamennyi reklámember vonult az uccán, az mind mezítláb volt. A cipőreklámokat csupaszlábu, lesült lábszáru férfiak hordozták Azt kellene hinnem, naiv elképzelésemmel, hogy a cipőreklámok hordozói vadonatúj cipőkben feszengenék a korzón, hogy még a nap is elszégyelii
