Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-23 / 57. szám
6. óidat. »KOMAROMI LAPOK« 1982 ju'ins 23 elmúlt évben 37 tanuló iratkozott be, kiknek száma felszabadulás és egyéb okok folytán a tanév végére 27-re apadt. A tanulók tanulmányi óralátogatása 90 százalék volt, s tanulmányi eredményük is nagyon jó. Az iparosiskolában az elmúlt tanévben 383 fiu- és 33 leánytanuló iratkozott be, a tanév végén a tanulók létszáma — felszabadulás és tanoncszerződés megszűnte következtében 305 fiú- és 24 leánytanuló. Az iskolai óralátogatás átlagosan 82 százalék, kedvezőtlenebb a kereskedő tanoncokénál, aminek magyarázata az, hogy a tanoncok egy része a tanév alatt többször volt vidéki munkáknál foglalkoztatva. Az egyes iparágak szerint a tanulók létszáma: bőriparban: 13, vas- és fémiparban: 64, faiparban: 47, szabóiparban: 38, építési iparban: 40, élelmezési iparban: 37, női iparokban: 33, kisebb létszámú iparokból: 53, hiányos előképzettségük folytán szakiskolákba be nem osztható tanulók száma: 90. Az utóbbiak nagy száma mutatja, hogy a kézművesipari pályára a tanulóknak majdnem 27 százaléka az elemi iskolai ismereteknek is hijján van, s ezért velük egy, akárhányszor két éven át is előkészítő osztályokban kell foglalkozni, hogy a szakiskolai oktatás menetét követni tudják. A szorgalmas tanulóknak az iskola 1170 Ké jutalmat osztott ki a tanév végén. A felügyelőbizottság az iskolák fenntartásához hozzájárulni köteles kereskedelmi és iparkamara, a járási ipartársulat és a kereskedelmi grémium részéről várható hozzájárulások bizonytalansága miatt az 1932—33. tanév költségvetése összeállításánál redukciókat volt kénytelen eszközölni. A költségvetésben már évek óta mutatkozó bizonytalanság oka az, hogy a városon és kereskedelmi grémiumon kivül a kamara és a járási ipartársulat éves késedelmekkel teljesitik fenntartói kötelezettségüket. A járási ipartársulattól állandó sürgetések után évek óta sem tud a felügyelőbizottság kimutatást kapni az ott befolyt tanocdijakról, ami igy megakadályozza a felügyelőbizottságot, hogy a törvény rendelkezései szerint az iskolának és tanoncok nevelésére járó évente több ezer koronát kitevő járandóságot megkaphassa, ezért most már erélyesebb eszközökhöz nyúl és az ipartársulat felügyeleti hatósága utján kéri az ipartársulat törvényszerű kötelezettségének teljesítését A felügyelőbizottságok foglalkoztak egy, a tanonciskolái tanulmányaikat befejezett iparos és kereskedő ifjúság, valamint az önálló iparosok és kereskedők, ipari szakmunkások részére felállítandó továbbképző tanfolyam tervezetével, melyet az igazgatóság felkérésére Ivdnty Géza fel ügy. biz. tag készített el s ismertetett. A felügyelőbizottság Gödör Kap. János, Dosztdl Jakab és Dénes Emil felügy. biz. tagok a kezdeményezést elismerő és a tanfolyam szükségességét hangsúlyozó felszólalásai után örömmel fogadta az előterjesztést és miután a vonatkozó kormányrendelet ily továbbképző tanfolyamokban való közreműködést a felügyelőbizottságnak előírja s ennek fenntartása nagyobb anyagi megterhelést sem jelent — miután a tanfolyam hallgatói maguk fizetik a körülményekhez mérten mérsékelten megállapított s havonta fizethető tandijat, a felügyelőbizottság a továbbképző tanfolyamot a kereskedelmi és ipari közművelődés szempontjából hézagpótlónak és szükségesnek tartja, gondoskodni kiván, hogy az már szeptember hónapban megnyíljék és az egész éven át rendszeres oktatással működhessék. A felügyelőbizottsági ülések még a folyó ügyeket intézték el. Spanyol nyelvtanok és szótárak a kiejtés megjelölésével Lingua kéziszótárak: Spanyol. Teljes. Magyar—Spanyol és S;anyol-Magyar, Mindkét rész egybekötve, 400 old. 28.000 szótárSor Ki 52.— Schenk zsebnyelvkönyvek: 16°. Spanyol zsebnyelvtan és társalgó Ké 18'20 Schidlof: Az >ÍOOO sző* módszere. Spanyol nyelvtan, magántanulók részére. 10 füzetben teljes nyelvtan egész vászondobozban Kő 52' — Kaphatók: Spitzer S. könyvkereskedésében Komárom, Nádor-u 29 Az Ökör Edisonja. Nagy elfogultság volna azt hinni, hogy az ókor emberei holmi sötét tudatlanságban, vagy apátiában éltek s nem keresték ők is az élet kényelmeit s nem törték fejüket az emberi munka könnyítésén, szóval gépeken. Rendszerint modern korunkat nevezik a gépek századának, holott például az ókor már lényegében ismerte a zsebóra szerkezetét (Cicero beszél róla), az újkor elején pedig Guttenberg oly tökéletesen megalkotta a könyvsajtót, hogy az lényegében máig sem változott. Igaz, hogy az ókorban például nem ismerték a villamosságot, de azért táviratozni kitünően tudtak (erre Aischylos: Agamemnon című drámája a bizonyíték), a sétálók a napórákon éppúgy megnézhették az időt, mint a mai pesti korzózók a villanyórákon és mint Petronius nagyszerű regényéből tudjuk, a parvenü Trimalchiónak olyan vízórája volt a palotájában, a mely trombitást ábrázolt s ez a trombitás minden órában nagyot tülkölt. Ez a szerkezet azonos volt a víznyomásos orgonáéval, amely bizonyos értelemben a mai gramofont pótolta. Ezek a találmányok, amelyek már a maguk korában is csodálatot keltettek, szinte mind egy híres alexandriai ezermesternek, Heron-nak nevéhez fűződnek. Ez a nevezetes feltaláló Kr. e. 100-ban élhetett (mások szerint Kr. u. 100-ban) és két nagy könyvben írta le találmányait, amelyeknek javarésze csupán játék maradt, könyvtalálmány, azonban mint ilyen is, érdekesen mutatja az antik fizika és különösen a mechanika fejlettségét. Mindenki tudja, mily pompásan elszórakoznak gyermekeink ma azzal a kis játék-madárkalitkával, amelyben egy kis sárga madár ül s ha a játék fogantyúján egyet-kettőt fordítanak, a madár éktelenül elkezd csipogni. Ennek a gyermekjátéknak őse is a Heron kalitkás madara. Az ő szerkezetében a madár a kalitka tetején üj és a kalitka oldalán kerék van; ha ezt a kereket forgatjuk, a kalitkában fogaskerék áttétellel felemelkedik egy harangalaku súly, aztán visszaesik, összenyomja a levegőt és a rajta levő egyetlen kis nyíláson át kiszorítja, miközben az összenyomott levegő sipító hanggal tódul ki. Ez adja a madárcsicsergést. Sajnos, játék maradt Heronnak egy olyan találmánya, amely ha már a maga korában gyakorlati alkalmazást nyer, talán századokkal vitte volna előre az emberi haladást. Ez a találmány a Heron-féle gőzlabda. Lényege egy kazán, amelyben vizet forralunk. A fedett kazánból a vízgőzök egy hajlított csövön' át egy gömbbe tódulnak, amely az említett hajlított csővel s még egy karral úgy van a kazán fölé erősítve, hogy foroghat. A gömb két ellentétes oldalán egy-egy cső nyúlik ki, s mikor a gőzök a gömbbe tódulnak, ezen a két szelepen át kisivítanak és közben a gömböt egyre sebesebben forgatják. Ebben a játékos kísérletben benne van a gőzgép alapelvének lényege. Mégis hatszáz esztendőnek kellett elmúlnia, mig egy olasz mérnöknek eszébe jutott, hogy a gőzgépnek ez az elve gyakorlatilag is hasznosítható volna. A játékot és a gyakorlati alkalmazást egyesítette Heronnak egy másik, nevezetes találmánya: a bábszínház. Ennek lényege az, hogy a számos kis figurát fogaskerékszerkezettel és áttételekkel oly kiszámítottál!, mondhatnám »végszóra« mozgatja, hogy a közönség a mitológiából már amúgy is jól ismert drámai történést lépésrőllépésre figyelemmel kisérhette és élvezhette. Hogy ez a szinház milyen bonyolult szerkezetet igényelt s milyen hatalmas kerékapparátust mozgatott, azt mindennél jobban szemlélteti, ha elmondjuk egy ilyen bábjátéknak a szcenáriumát. A darab tárgya a következő: Palamedest, Nauplios fiát, a Trója előtti táborban a görögök megkövezik. Atyja úgy áll bosszul, hogy a hazatérő görögöknek hamis jelzést ad Euboia szigetnél, minek következtében a görög hajók a veszélyes Kaphareus-foknál egytől-egyig hajótörést szenvednek. Végül Athene istennő Ajax görög hőst villámmal sújtja. A dráma öt felvonásból áll: az első felvonás mulatja a görögök utrakészülődését: li zenkét görög dolgozik a partra vontatott hajókon, hogy a vizre eressze őket. Mesteremberek nyüzsögnek, dolgoznak, fűrészelnek, fúrnak, kalapálnak. A második felvonásban vizre futnak a hajók. A harmadikban már utón vannak, a legénység ütemesen evez, a hajók mellett a vízben minduntalan játékos delfinek bukkannak fel. A negyedik felvonásban vihar éri utol a hajóhadat s Nauplios a tomboló viharban felálltíja a hamis jelzést. Az ötödik felvonás a hajótörést jeleníti meg. Ajax görög hős hajótörötten a part felé úszik s ekkor egj^szerre a gépezet ormán megjelenik Pallas Athéné istennő (deus ex machina) és villámmal sújtja a hőst. Ajax rettenetes dörgés közben alámerül a hullámokban. A fogaskerekek, súlyok és áttételek kombinálásával természetesen akármilyen drámai eseményt lehetett automatikus bábszínházra alkalmazni. Van azonban ennek az ókori ezermesternek két olyan találmánya, a melyek az életben is alkalmazást nyertek, bár kissé megváltozott alakban. Ez a kettő: a taxaméter és az áruautomata. A taxamétert Heron hodométernek (azaz átmérőnek) nevezi s lényege az, hogy a kocsi kerekén a tengely irányában egy kis ék nyúlik befelé, amely minden kerékfordulásnál belekapaszkodik a vízszintesen előtte fekvő nyolcfoku fogaskerék egy-egy fogába és ezt a fogaskereket így forgatja. E fogaskerék középpontjából függőleges tengely nyúlik fölfelé, amelyen végtelen csavar van alkalmazva. Ez a végtelen csavar egy harmincfogu fogaskerékbe kapaszkodik és azt hajtja. Ez utóbbi fogaskerékből viszont vízszintesen másik tengely nyúlik ki, amelyen ismét végtelen csavar van, amely egy másik harmincfogu fogaskereket forgat és így tovább: a csavarok és fogaskerekek száma fokozható. Minél több a csavar és a fogaskerék, annál nagyobb utat lehet mérni. A vízszintes és függőleges tengelyek végén, a szerkezetet magában foglaló doboz külső lapjain mutatók vannak, amelyek óralapszerű körön mutatják a megtett fordulatokat. Nyolc kerékfordulat egyszer forgatja meg a legközelebbi harmincfogu fogaskereket, ez tehát 240 fordulat; a következő fogaskerék már harmincszor ennyi fordulatot jelez, vagyis 7200-at. Minthogy pedig a kerék kerülete 15 görög láb, az óralapok öszszesen 108.000 lábat mutatnak. Mivel 600 láb egy görög stadium, a megtett ut ez esetben 180 stadium. A modern taxaméter lényegileg tökéletes mása Heron találmányának. Legnagyobb sikerű találmánya volt ennek az ezermesternek az áruautomata, amely némileg tökéletesített alakjában ma már a gyakorlati életben jelentős szerepet visz, bár nem tudjuk, hogy a modern áruautomata feltalálója: P. Everitt ismerte-e Heron találmányát. A modern automaták csokoládét, kölni vizet, perronjegyet s mi egymást árulnak, a Heroné szenteltvizet adott, ha egy ötdrachmás pénzdarabot beledobott a hívő. Készüléke számos templom előtt fel volt szerelve és a hívők szorgalmasan használták is, úgyhogy egykorú iratok tanúsága szerint a templomszolgának minduntalan újra kellett töltögetnie az automatát. Szerkezete rendkívül egyszerű: egy kockaalakú dobozban van elhelyezve a víztartó edény, amely fölött tartókarokon vízszintes rúd lebeg mérlegszerűen. A rúd egyik végén nehezék van, amely elzárja a víztartó kivezető csövét, másik vége pedig lapos. Ha már most a doboz felső nyílásán megfelelő súlyú pénzdarabot dobnak be, az lenyomja a mérlegkart, a nehezék felemelkedik, a szelep kinyílik s a viz elkezd folyni a hívő tenyerére. Közben a pénzdarab lecsúszik, a nehezék leesik, a szelep bezárul. Amint látjuk, a szerkezet nemcsak praktikus és jövedelmező, hanem egyúttal higiénikus is. Maga Heron mondja, hogy a találmány gondolata nem tőle származik, hanem a papoktól, akik feladták neki a leckét, hogy szerkesszen olyan készüléket, amely a kötelező szenteltvizhasználat és az »önkéntes« adomány problémáját úgy megoldja, hogy minden templomlátogató kénytelen legyen leadni a maga kis ötdracbmását. Mint látjuk, Heronnak fényesen sikerült a probléma megodása. Vájjon a kotlós-aulomata, a súlymérő-automata, a csokoládé-automata, a perronjegy-aulomata haszonélvezői sejtik-e, hogy a modern világnak ez a hétköznapi csodája immár kétezer éves találmány? Nem tudjuk. Annyi azonban bizonyos, hogy ha valamelyik kétezer éve halott görög kalmár megtudná, hogy a Heron automatáját mi mindenre lehet ahsználni: elkeseredésében háromszor is megfordulna a sírjában. Az apa bosszúja, Irta Lorenzi de Bradi. Egy korzikai falu gránitkőből épült kis házának ajtaját megrezgeli a süvtíő szélvihar. Behallatszik a kutyák vad csaholása, a vihartól félő jószág hosszan elnyújtott bőgése. A vén Stelli a tűz mellett gunynyasztva szívja a pipáját. A falon lógó lámpa fénycsóvája imbolygó árnyékokat vet a szemközti falra. A szakállas, bozontos üstökű vén Stelli feketebársony zekében, széles, csokorrakötött fekete nyakkendővel ült a tűz mellett. Gyászban. Megölték az egyetlen fiát. Az asszonyát a bánat ölte meg. Most hát magára maradt. Az unokaöccsei, egyik Marseilieben, a többi Tuniszban, nem sokat törődnek unokafivérük erőszakos halálának megbosszulásával. Kocsmában, verekedés közben ölték meg. Az öreg sose látta a gyilkosát, aki azóta a hegyek között bujkál, de jól ismeri a nevét. Most tehát egyedül él. Reggel munkába megy, csak este jön haza. A forrásnál megtölti a vizeskorsót, tüzet, lámpát gyújt. A szomszédasszony áthozza a levest, a mázas cseréptálat a térdére állítja, úgy kanalazza, sötét tekintettel bámulva a tüzet. Ha legalább egy lánya volna... Milyen szép, erős, vidám, derék legény volt a fia. És most már nincs többé! Az öreget csak a bosszú gondolata élteti. Ö, az ő keze még nem reszket, csak az alkalmat várja. A sors igazságos. Valaki kopog. Előbb csak gyengén, majd jó erősen. Az öreg felnyitja az ajtót. Egy legény süvít be. Az öreg csak ránéz s már érti a helyzetet. — Üldöznek? — Majdhogy a karjaik közé szaladtam ... átkozott csendőrök! — lihegi a másik, kezében szorongatva puskáját. — Rejtsen el... gyorsan... Az öreg szó nélkül a padlásra vezető csapóajtónak támasztja a létrát, előremászik, az üldözött utána. A padláson felhalmozott árpahegy kitűnő rejtőknek kínálkozik. Az öreg viszszamászik a szobába, a csapóajtót gondosan becsukja, visszaül a tűz mellé és tovább pipázik... Újra kopognak. — A törvény nevében... nyisson ajtót! Két revolveres csendőr lép be. — Tristi, a bandita, itt rejtőzik a házban! Az öreg egész testében reszketve áll fel. Tristi!... fiának gyilkosa! Egy-két erős szippantás után nagyot köp és kihúzza magát. — Egyedül vagyok a házban — feleli. S egy kicsit halkabban, keserű gúnnyal hozzáfűzi: — Vagy azt hiszik, hogy Tristinek, a fiam gyilkosának menedéket nyújtanék? Ez után a döntő érv után a csendőrök békén távoznak. Künn tovább bömböl a vihar. Az öreg nyugtalanul jár fel s alá, lépései alatt megreccsennek a padló deszkái. Csak a pisztolyát kellene előrántani, csak felmászni a padlásra s egyetlen lövéssel megbosszulhatná fia halálát... És mégsem teheti... gyávaság volna. Megszegné a vendégszeretet ősi törvényét. A nagyapja tűrte, hogy a csendőrök elcipeljék és mégsem adta ki a
