Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-23 / 57. szám
1932. juüus 23. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. Somogyi István polgári iskolai tanár, aki a számvizsgáló bizottság nevében kiemelte azt a példás rendet, mely az intézet számadásaiban uralkodik. Ez is abból a forrásból táplálkozik, mely az intézet igazgatójának minden munkáját jellemzi, a gondjaira bízott ifjúság szeretetéből. Ugyanilyen értelemben nyilatkozik Jánossy Lajos ág. h. ev. esperes, számvizsgáló bizottsági tag is és ezek után az intéző bizottság a zárószámadásokat, amelyek hű képét adják az intézmény vezetésének, elfogadja. Egyúttal hálás köszönetét nyilvánítja Panghy Özséb nyug. rendi főpénztáros, volt főiskolai tanár úrnak négyezer koronás nagylelkű adományáért, de köszönetét mond minden jóltevőnek, aki a szegény magyar diákok intézményét az elmúlt iskolai évben támogatni kegyes volt. Majd a jövő iskolai évre vonatkozó felvételekről tett javaslatot a menza igazgatója és a bizottság ennek értelmében felvett 32 bennlakó tanulót, akik közül 18 teljes fizetéssel, 8 kedvezménnyel és 6 teljesen ingyenes helyre kerül. Ezenkívül 12 bejárót vett fel a bizottság, akik közül néhány ingyenes és kedvezményes ellátást fog kapni az 'intézetben. Az ülés végén a bizottság, de az egész magyar társadalom nevében is Alapy dr. elnök mondott köszönetét Gödör K. János igazgatónak azért az áldozatos és nagy munkáért, amellyel már esztendők óta vezeti a Diákmenza ügyeit. A magyar tanulóifjúság nagy barátjának ez a munkája nemcsak az érdekelt ifjúság igaz hálájára érdemes, hanem a magyar társadaloméra is, amelynek a Diákmenza olyan nemzedéket nevel, hogy kötelességtudással, munkával ennek a társadalomnak hasznos tagja lehessen. A vonat elé vetette magát egy komáromi szabómester. Saját tudósítónktól. Borzalmas öngyilkosság vetett véget csütörtökön egy emberi életnek. Vukán József ismert komáromi szabómester öngyilkossági szándékkal a temető mögötti vasútvonalon a vonat elé vetette magát, amely teljes sebességgel menvén, széjjelroncsolta a szerencsétlen ember testét, úgyhogy a megérkezett orvosi segítség már csak a beállott halált állapíthatta meg. Vukán családjában rövid idő alatt ez már a második öngyilkosság. Felesége Komárom, — július 22. nemrégiben lúgkövet ivott és szenvedett belső sérüléseibe nemsokára belehalt. A magára maradt Vukánt felesége öngyilkossága mélyen megrendítette és azóta állandóan azzal a gondolattal foglalkozott, hogy itthagyja ezt a nyomorúságos életet. Csütörtökön végre a gondolat tetté erősödött meg benne, felvette legszebb ruháját, elment a temető mögé — s azután a vonat teljesítette a kívánságát. Az öngyilkosság hire csakhamar egész Komáromban elterjedt s mindenütt nagy részvétet keltett. Olaszok a pénzzel s a szivességgel. Ezek a pénzt igen szeretik. Minden gondolatukat pénzzé formálják. Az idegent pedig saját zsebüknek tekintik, ahová akkor és olyan mélyen nyúlnak be, ahogyan akarják. Amellett azonban igen szives és kedves emberek. Páduában jól kiimádkozta magát a társaság Szent Antal sírjánál. Itt az a szokás, hogy a sír hátlapjához mindenki odateszi a kezét s úgy kér valamit. Mindnyájunknak volt valami kívánságunk. Ezek az olaszok, úgylátszik, pénzt kívánnak odatartott kezükbe, mert igen értik a hullását. Mikor már ki akarunk menni Pádovából, kitűnt, hogy az uccák szűkebbek, mint az autóbuszunk. Az egyik borbélyüzlet előtt, a villamossínekkel párhuzamosan sikerült is elakadnunk. Se té, se tova. De itt nem bosszankodott senki, rendőr nem jött kurjongatni s felírni bennünket, kocsisok nem káromkodtak s a villamoskalauzok minden zúgolódás nélkül tolattak hátrafelé. Nagy néptömeg verődött össze. Forgalmi akadály lettünk. Az árkádos házak alól kijöttek a boltosok és egymással fogadtak, hogy kijutunk-e Pádovából, vagy ottragadunk. A rendőr a sarkon állott és mosolygott. Végre, az olaszok segítségével félre tol tűk a kocsit az árkádok alól s mehettünk. tovább. Egy kis legényke bekiált a kocsiba. — Hová mennek? — Veronába. — Vigyenek magukkal, veronai vagyok és legalább megmutatom az utat. Rendben van. Fölvesszük a kócos fiatalembert s az ipse igen jól és okosan kivezet a csodás kis városkából. Dél lett, mire Veronában, a Hotel Firenze magyarbarát gazdájánál kikötöttünk. Itt derült ki, hogy a kócos kis olasz nem tudta bevezetni a ko-HELYETT. csit Veronába, nyilvánvaló, hogy hazudott és soha nem járt Veronában. Utazni akart a bitang. — Hiszen te nem is vagy veronai! — Nem. Én rivai vagyok, vigyenek oda. Egyikünk majdnem pofont akart már adni a kócos legénynek. A Gardatóhoz akarta vitetni magát. Kiraktuk a kocsiból. De már vérszemet kapott s azt követelte, hogy. vigyük át Innsbrukba a Brenneren. No, ebből nem kapsz. Áll egy pillanatig tűnődve s nagy szemtelenül elénk áll végül: — Akkor pedig fizessék meg az utat vissza Páduába. Erre a szemtelenségre nem voltunk elkészülve. — De hiszen te akartál Veronába jönni, azt mondtad itt lakói?! — Én? — hazudja rendületlenül, — soha életemben nem tettem ki a lábam Páduából. Aztán látva, hogy nem megy velünk tovább semmire, s az autóból is kiraktuk, zsebrevágta a kezét és fütyülve elszaladt. Máig se tudjuk, hová való... Páduában megszomjaztunk! s a dóm mellett leültünk valami albergóba, fagylaltozni. Olaszországban kitűnő a fagylalt. Az albergó gazdája nagy figyelemmel kisérte beszédünket s türelemmel álldogált mellettünk. Fizetünk. Egy fagylalt s egy piskóta öt líra kilencven. Az apád! Újra számolunk, újra öt líra kilencven. Ez nyilván le akar nyúzni. Asztalra csapok s mondom a magam klasszikus olaszságával: — Non pagare, Signore! Kimereszti a szemét. Két kézzel beszél s ordítása felveri az árkádok csendjét. Most már többen rázzuk a fejünket. — Una zselata, una biskotta: una lira csinkvante! — ordítjuk. Azaz egy fagylaltért s egy ostyáért elég lesz egy líra ötven is. De az emeli a hangját. Jelbeszéddel segít magán s mutatja, hogy három piskótát ettünk fejenkint. Vigyen el az ördög, csak nem fogjuk letagadni, ha megettük volna. — Una biskotta, te fösvény rablókapitány ! A méltatlankodástól áthatva komoran rázza a fejét. Szivére teszi a kezét és a Szent Antal katedrálisra esküszik, hogy nem adhatja olcsóbban. Azt a temperamentumot, amivel ezt az alkut csinálta! Sokalljuk az öt líra kilencvenet és kivágok két lírát elébe. Megnézi, megforgatja. Csak, hogy már a kezében van a pénz! S ekkor felvidul. Komor arcát mosoly ragyogja végig, vidáman tapos az asztal körül s megrázza a kezünket. Zsebrevágja a pénzt, igen örvend s ki kisér a széksor széléig. Teljesen meg volt elégedve. Azt hiszem, még így is túlfizettük a fagylaltját. Avagy: velünk akarta megfizettetni a zarándokok potyán megevett piskótáit. Megoldásnak nem utolsó. * A Garda-tó mellett van egy pompás vízesés. A két sziklába vágott út között zuhan a tóba a kristályos alpesi patak és porlik szét az Adige-zse] szemben. Alul az új, remek műút, fölül a régi hadiút, közb ül háborús kavernák maradványai. Látványnak nem utolsó. Egy kis utacska vezet oda, gyerünk megnézni. E pillanatban egy asszony fut utánunk! s olaszos németséggel kiabál: — Wasserfall! Cascata Ponall: eine Lire dreissig 1 Nincs itt semmi, csak sziklafal, országút és vízesés. De kerítést csinált hozzá s a kerítésen belül egy lira harmincért engedi be az embert. Mivel a tihanyi visszhangért fizettem húsz fillért, miért ne tegyek le a ponalli zuhatagért is egy líra harmincat? Egy lira a látvány, harminc centime a fényüzési adó. Fényt űztem az országút alatt. A vízesés semmi különöst nem mutat. A tarpataki százszor szebb. S még csak fizetni se kell érte. Ámbár a társam egyszerűen átmászott a kőkorláton s a maga részéről ingyen nézte meg a drága látványt. Csak a nyakát kockáztatta miatta. Szombaihy Viktor. Ki beteg gyakrabban: a férfibe vagy a nő ? A fiatalkorban a nők, az öregkorban a férfiak A német birodalmi statisztikai hivatal igen érdekes vizsgálódás eredményeit tette közzé a napokban. Azt a kérdést igyekezett tisztázni, vájjon a nők, avagy a férfiak betegek-e gyakrabban? Németországban 935 betegsegélyző pénztárnak két és félmillió főre rugó taglétszámánál pontosan számbavették, hogy az elmúlt év folyamán hányszor betegedtek meg s hány napon át betegeskedtek, mégpedig különvéve a férfiakat és nőket, valamint az egyes korosztályokat. Megállapították, hogy valamennyi korosztályban a férfiak sűrűbben betegeskednek, mint a nők. Az említett év alatt ugyanis 100 férfira 45.8 s ezzel szemben 100 nőre 40.7 megbetegedés esett. Az is kiderült, hogy mindkét nemben a 20 és 24, a 28 és 34 évek között fordulnak elő leggyakrabban a betegségek. A nőknél ebben a korban, amely tudvalevőleg az anyaság kora, a megbetegedések mintegy 9 százalékkal, mig a férfiaknál 4.5 százalékkal haladják meg az átlagot. A megfelebbezett ipartestületi választások Komárom, — július 22. Még ez év elején tartották meg az ipartestületi választásokat, melyeken főleg a járás iparosainak impozáns részvétele nagy többséget biztosított a magyar pártok jelöltjei részére. Ezt a választást a kisebbségben maradt iparospártnak egy tagja megfelebbezte. Jó későn, a nyár elején érkezett meg a járási hivatal döntése, amely a választásokat rendben találta és a felebbezést, mint alaptalant, elutasította. Mindenki azt hitte, hogy a választások okozta harcok elültek és a béke viszszatér az Ipartársulat falai közé is, amikor a komáromi iparosság, a járási pedig még jobban boszankodva értesül, hogy a járási hivatal döntését az iparospártnak egy tagja tovább felebbezte az országos hivatalhoz. Mindenki tisztában van azzal, hogy a felebbezésre a második fokon szintén az elutasítás vár, hiszen ismeretes mindenki előtt az országos hivatalnak annak idején elfoglalt álláspontja, amelynek szem előtt tartásával vezette a járási hivatal kiküldötte a választásokat. Tehát érthetetlen, hogy a választást tovább felebbezik. Amint értesülünk, az íparospárt vezetősége nem adott megbízást a felebbezőnek az újabb felebbezésre, amint a józan ész szerint erre nem is adhatott, igy tehát a felebbezés privát buzgalom műve. Azt is tudni vélik egyesek, ha a felebbezö ambíciói a járási ipartársulatnál kielégítést nyernének, úgy a felebbezést haladéktalanul vissza is vonná. Úgy tudjuk azonban, hogy minden pártban van pártfegyelem, igy tehát az iparospártban is kellene fegyelemnek lennie és a céltalan felebbezési lendületet megállítania. Az ipartársulat most már második éve van vezetés nélkül, mert az ideiglenes rezsimet annak nem tarthatjuk, az csak a folyó ügyek elintézésére szoritkozhatik és programot végre nem hajthat, amint azt nem is adhat. Az ipartársulat kebelén belül azonban igen sok olyan ügy vár megoldásra, melynek a választók bizalmából vezető helyre került egyéneknek lesz a feladata. A felebbezés tehát hátráltatja ennek a programnak a megvalósítását. A magunk részéről nem tartjuk komoly dolognak a felebbezésesdi játékot, amelyet inkább az iparosság türelmével való felelőtlen játéknak kell minősítenünk. Végre is ezernél több tagot számláló érdekképviselet munkáját egy embernek a felebbezési előszeretete nem akaszthatja meg. Az ipartársulaton lenne a sor, hogy felterjesztésben sürgesse meg a választási kérdésnek soron kívüli megoldását, amit egy kis jóakarattal megtehetne a járási hivatal is. Így azután a társulat tevékenysége nem lenne megbénítva azzal, hogy egy ember az útjába áll a konszolidáció nagy munkájának, ami az ipartársulatra nézve is égetően szükséges, hogy a mai nehéz napokban a benne tömörült iparosoknak segítségére lehessen azok életbevágó ügyeiben. A komáromi tanonciskolái felügyelöbteottságok ülése — július 22. Július 21-én tartották a kereskedelmi és az ipari tanonciskolák felügyelőbizottságai ülésüket, Csizmazia György városbiró elnöklete mellett. Az ülésen Telkes Mihály igazgató számolt be az 1931—32. iskolai tanév eseményeiről. Jelentésében megállapítja, hogy a tanonciskolák tanulóinak száma csökken, aminek oka főleg a rossz gazdasági viszonyok mellett azért nem észlelhető, mert a megrendeléshez alig jutó kisiparosok — szerződés kötvén őket a tanonctartáshoz — inkább a kevesebb költséget jelentő tanonctartással segitnek magukon, ahelyett, hogy a bizonytalan és egyre gyérülő munkavállalásokhoz magasabb fizetést igénylő segédeket alkalmaznának. A kereskedelmi tanonciskolában az i l
