Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-12-28 / 102. szám

2. Qítísi »KOMÁROMI LAPOK« 1932« december 28. a becsületes férfiú tiszteletreméltó ko­molyságával járt el és teljes mérték­ben kiérdemelte lelkésztársai és az egyházak részéről azt a bizalmat, amit iránta ismételten megnyilvání­tottak. Gálffy Géza 1872-ben született För­­gepatonyban, jómódú családból. Kö­zépiskolai tanulmányait a pozsonyi ág. evang. líceumban és a kecskeméti ref. főgimnáziumban végezte, a teológiát a pápai ref. főiskolán hallgatta és itt nyert lelkészi oklevelet. A teológiai tanulmányok elvégeztével segédlelkész volt 'Dunaradványon, Zsigárdon, Bú­­cson Vöröss Ede esperes és Komárom­ban Antal Gábor dr. püspök mellett. 1900-ban megválasztotta az alsó-felső­­gelléri és bogyai egyesült anyaegyház lelkészének, ahol 32 éven át működött. Több évtizeden át volt a komáromi ref. egyházmegyének tanácsbírája és főpénztárosa, 1919-ben a dunáninneni egyházkerület tanácsbírájává, 1930- ban az egyetemes konvent rendes tag­jává, majd konventi pénztárossá vá­lasztották. Munkás tagja volt ezenkí­vül az egyházmegye nyugdíjbizoltsá­­gának, a gyánioldai igazgatótanácsnak, a tanügyi bizottságnak, az egyház­­kerület pénzügyi bizottságának és a konvent bírói tanácsának stb. Halála nagy veszteség a ref. egyház­ra, amelynek különböző szervei nélkü­lözni fogják ezután már az ő fáradha­tatlan munkásságát. Veszteséget je­lent időelőtti elhunyta az itteni ma­gyarságra is, amelynek megalkuvást nem ismerő, derék fia volt, a ma­gyar nemzeti párt egyik tekintélyes és áldozatkész tagját gyászolja benne. Pótolhatatlan veszteség és csapás érte halálával szerető családját, amely valóban koronáját veszítette el vele, akiben lesújtott hitvese sz. Gaál Jolán úrasszony a gyöngéd, figyelmes fér­jet, gyermekei pedig a gondos, oda­adó, nemesszívű jó apát gyászolják igaz fájdalomul al. Gaál Gyula dr. ny. polgármester, lapunk főszerkesz­tője és Gaál Zsigmond dr. ny. városi tiszti főorvos felejthetetlen sógorukat gyászolják. De szükebb családjával és a rokonsággal együtt őszinte részvét­tel osztoznak a gyászban a református egyházon kívül a tisztelők és jóbará­tok, akik az elköltözött férfiúban Isten­nek hűséges szolgáját, az egyházi köz­életnek munkás vezéralakját s a ma­gyarság példás hűségű tagját tisztel­ték. becsülték. Emlékét a szeretet,. tisztelet és kegyelet őrzi meg. F. Zs. * A megboldogult lelkipásztor csak néhány napig volt beteg. Pénteken rosszul lett és bár családja mindent meglett, hogy megmentse az életnek, fájdalom, a különben erős szervezetű férfiút orvul ejtette el a halál, kará­csony második ünnepén este 8 óra­kor nemes szíve megszűnt dobogni. Temetése december 28-án, szerdán d. u. 3 órakor lesz a felsőgelléri ref. templomból. Halála alkalmából egy­házközsége külön gyászjelentést adott lei. A gyászoló család jelentése a kö­vetkező : Özv. Gálffy Gézáné sz. Gaál Jolán és gyermekei: Gálffy István, Pap Zol­tán, Nagy Elekné sz. Pap Vilma, Pap Elek és Pap Elemér úgy a maguk, mint a kiterjedt rokonság nevében mélységes fájdalommal jelentik, hogy a felejthetetlen férj, legjobb apa és szerető rokon, Gálffy Géza ref. lelkész, az egyetemes ref. konventnek ren­des tagja és pénztárnoka, a dunánin­neni ref. egyházkerület tanácsbírája, a komáromi ref. egyházmegye tanács­bírája és közpénztárosa, az elsó-felső­­gelléri és bogyai református egyház­nak 32 éven át lelkipásztora folyó hó 26-án, este 8 órakor életének 61. évében rövid szenvedés után váratla­nul elhunyt. Drága halottunk hült tetemét f. hó 28-án, szerdán délután 3 órakor a felsőgelléri református templomban megtartandó gyász-isten­tisztelet után fogjuk a gelléri ref.1. temetőben az anyaföldnek átadni. Felsőgellér, 1932. december 27. Emléke örökké élni fog szíveink­ben!-"mr tt-^Ttirrn’irwwri'íiBitftifinm Ifj. Basilides Barna hatalmas sikere a téli tárlaton. Mindig nagy örömöt okoz nekünk ha földink, sikeréről írhatunk. Jeles festőművész földink Basilides Barna már többször szerzett nekünk ilyen örömöt, hiszen csak nemrégen írtunk arról a nagy sikerről, amelyben a ve­lencei nagy nemzetközi tárlaton része volt, amidőn a sok-sok ezer kép közül az olasz állam az ő képeiből is vá­sárolt egy tiszta művészi alkotást és az olasz állami képtárak egyikébe he­lyezte el a sok halhatatlan alkotásai közé. Itt említjük meg, hogy a legna­gyobb művészeti folyóiratok egyike, a Die Kunst a velencei kiállításról ír­ván, a cikk illusztrálásaképpen gyö­nyörű reprodukcióban közli Basilides Barna csodálatosan szép képét, az olasz állam által megvásárolt Halászo­kat. És most újra írhatunk a mi neves földink, Basilides Barna festő­művész nagy sikeréről. Budapesten a Műcsarnok téli tárlatán jeles földink is részt vesz. Erre vonatkozólag kö­zöljük a Pesti Hírlap »A műcsarnok téli tárlata« című cikkéből az alábbi sorokat: A téli műtárlat egyik eseménye a »Kéve« művészegyesület fennállásának negyedszázados jubileuma. És ezt a »Kéve« ismert magas színvonalú tár­lathoz méltó kiállítási anyaggal ün­nepli. A műcsarnok igazgatósága nagyelő­­zékenységgel a csarnok első nagy­termét és két kisebb oldaltermét bo­csátotta a jubilánsok rendelkezésére. A nagyterem falairól friss, üde le­vegő árad. Igen szép két nagyobb női aktos vászon. Az egyik Benkhard Ágost »Älmodoja«, a másik Rozgonyi László »Fekvő akt«-ja, ez olasz hatás alatt, drapériák között, — amaz plein airben, a svéd Zornra emlékeztetve. Egy harmadik akt: Basilides Barna »Nyár« című alkotása. A páratlanul finom érzések és megfestés jellemzik ezt a művet, mely egy pillanatra úgy hat, mint a tengerkagylóból kikelő Vénusz, de ez a kagyló apró felhőcs­­kékből szövődik, mely a romantikus vidék fölött lebegve úszó akt, barna husszinekben, buja formákkal, fején a szentek koronája és glóriája, kezé­ben érett buzakalász. Talán egy kissé a »Kéve« szimbólumát is jelentve. Ba­silides különben a csoport legérde­kesebb alakja. Nagy vászna a Mu» lató magyarok« a régi kuruevilág urait juttatja eszünkbe, amint a szabadban, sátor előtt dőzsölő úri társaságot vará­zsolja elénk, az előtérben két szila jul táncoló alakjával. Pompás magyarság jellemzi a mester »Pihenő gulyás «-át is, átfinomodott Rudnay-szerű alak­jával. Eddig szól a minket érdeklő rész, amely a meleg elismerés hangján em­lékszik meg Basilides Barna legújabb (Alkalmi tudósítónktól.) Takáts Sándor dr., a nagynevű ma­gyar történetíró, kinek váratlan el­­hunytáról megemlékeztünk, rövid szenvedés után hunyt el és halálának közvetlen oka vesezsugorodás volt, mely váratlanul lépett fel a nagy tu­dósnál. Takáts Sándor véredényelme­­szesedésről panaszkodott és már hu­zamosabb ideje megszokott és kedvelt társaságát, a Thallóczy Lajos kört és az Auróra társaságot sem kereste fel. December első napján lett rosszul és három heti szenvedés után, ame­lyet panasz és zokszó nélkül bámula­tos lelkierővel viselt el, a betegség kö­vetkeztében fellépett uremia áldozatá­vá lett. Még december 20-án, kedden állapota kielégítőnek látszott és házi­orvosa bízott, hogy életét megment­heti, de aznap már fellépett a tüdővi­zenyő és menthetetlenné vált. Beteg­sége alatt barátai és ismerősei, tiszt­viselő kollégái állandóan betegágya kö­rül voltak és eleinte hálás szavakkal mondott nekik ezért a figyelmükért köszönetét. Mikor állapota súlyosra fordult, már csak tekintetével simo­gatta végig résztvevő szívű látogatóit és csak az utolsóelőtti napon vált ér­zéketlenné a fájdalmait csillapító ká­bítószerek hatása alatt. Szerdán délután három óra előtt nagy roham kínozta, amely szerveze­tének utolsó erőtartalékától is meg­fosztotta. Ekkor következett be a vég, amelyről tudta, hogy elkerülni nem alkotásairól. Mi a legmelegebben gra­tulálunk e szép és nem mindennapi sikerhez és kívánjuk, hogy még sok hasonló siker jöjjön utána. Budapest, december 24. fogja. Szenvedéseit hihetetlen lelki nyugalommal viselte és óriási fájdal­mait nem mutatta. A piarista rend, melynek második emeletén volt két­szobás lakosztálya, a saját halottjának tekintvén, temetéséről nagy külső dísz­szel gondoskodott. A temetés. A nagy halottat a Kerepesi úti te­mető ravatalozójában tették ravatalra és a fekete kárpittal borított terem­ben magas katafalkon szikrázó vil­lany-gyertyák százai közt nemzetiszínű szalagokkal díszített koszorúkkal ros­­kadásig megrakva nyugszik a koporsó és a teremben lassanként már nem marad üres hely. Ott vonnak az iroda­lomnak, tudománynak, a művészetek­nek nagynevű képviselői, hogy vég­ső búcsút vegyenek Takáts Sándortól. Odakünn az autók egész sora húzódik már az épület mellett és még mindig jönnek a gyászolók. A koporsó mel­lett díszruhába öltözött parlamenti őrök állanak, mindegyik egy-egy szo­borrá meredett hatalmas magyar dalia. Mintha most léptek volna ki a régi magyar évszázadokból. Oda­künn sorakoznak a képviselőház tiszt­viselői és formaruhás altisztjei, akik rajongó szeretettel beszélnek róla. Odabenn megjelent Zimányi Gyula dr.-ral élén a papság és a piarista rend teológus és tanárjelölti kórusa már énekli a halotti zsoltárokat. A Olyan olcsón árusítom a női kabátokat,ü hogy önmagát károsítja meg, ha meg nem győződik nálam. $ Kertész J. Jenői V •-níFmm divatáruháza Komárno, Nádor-u.25.* Tö8~|^r Egyelőre még nem fúziónál a Délszlovenszkói és a Nyugat­­szlovenszkói villamos társaság Januártól kezdve 5°/. áram árleszállítás 4 K-ról 3 K 80 f-re Saját tudósítónktól. A Délszlovenszkói Villamossági r, társaság pénteken, e hó 23-án tartotta meg igen nagy érdeklődés mellett rendkívüli közgyűlését, melyen nagy számmal vettek részt az érdekeltség tagjai a komáromi, ógyallai, érsekuj­­vári és párkányi járások köréből. Ez annak a hírnek tulajdonítható, hogy a Nyugatszlovenszkói villamossági társa­ság a fúziót sürgeti a Közmunkaügyi minisztérium kívánságára a Délszlo­venszkói villamossági részvénytársa­sággal. A részvényesek összesen 8600.000 K értékű alaptőkét képviseltek. Az ülés előtt az igazgatóság tartotta meg tanácskozását, melynek eredmé­nyéről Kunovfanek Ferenc igazgató tett jelentést E szerint az igazgatóság ideiglenesen leveszi a napirendről a fúzió ügyét és bevárja, mig a közmunkaügyi mi­nisztérium statisztikai adatok alapján beigazolja, azokat az esetleges előnyö­ket, melyek az egyesülésből származ­hatnak. Ezeket a közmunkaminisz­térium már közölte az országos hiva­tallal, amely tudvalevőleg az egyesülés ellen foglalt állást. Továbbá azt is jelentette az igazgató a rendkívüli közgyűlésnek, hogy a társaság jószándéka jeléül 1933. ja­nuár 1 -tői ismét leszállítja az áram árakat 5°i0-kal, tehát az egységár kilowattonként 4 K helyett 3 K 80 f-be fog kerülni. Ezen­kívül nagyfogyasztóknak, — akkor is, ha csak lakások — további kedvez­ményt is hajlandó adni az igazgató­ság, mely ez ügyben szívesen áll a fogyasztó közönség rendeikezésére min­den felvilágosítással. Az igazgatóság határozati javaslatá-Komárom, — dec. 27. hoz elsőnek Holota János dr. érsek­­újvári városbiró, nemz. képviselő, a társaság alelnöke szólalt fel és eluta­sította a csatlakozás tervét, amely sze­rinte gazdasági tekintetben sem hozná meg a várt eredményeket. Nagy hatással beszélt Zsirkó pri­­vigyei gimn. igazgató, aki azt fejtette ki, hogy nem elég az ilyen dologban a rugalmas statisztikai adatokkal ope­rálni. Vázolja Komárom városának helyzetét, melyet a békeszerződés ket­tévágott és fejlődésében visszavetett, a kismegyék megszűnésével megszűnt székhely lenni, a törvényszéket az el­helyezés veszélye fenyegeti és igy nem közömbös, ha ez a közgazdasági in­tézmény itt marad-e vagy elviszik-e innét. Az érzelmi szempontokat is mérlegelni kell és nagy külömbség a társaságra is, ha a régi ismert embe­rek érintkeznek a fogyasztókkal, mint uj és ismeretlenek. Csizmazia György a közgyűlés ösz­­szehivásának formáját kifogásolja, és azt kívánja, hogy arról minden község külön meghívó utján is tudomást sze­rezhessen. így nem dönthetnek tudtuk és megkérdezésük nélkül. Azt is kéri, hogy a minisztérium statisztikai ada­tait közöljék a községekkel, mint fő­­részvényesekkel, mennyiben jelentenek azok a közérdekre nézve előnyöket. A javaslatot elfogadta a közgyűlés, amely az igazgatósági előterjesztéseket is magáévá tette. A közgyűlés nagy többségének hangulata erősen a fúzió ellen nyilatkozott meg, amit a köz­munkaügyi minisztérium megbízottjai vpgyes érzelmekkel vettek tudomásul. A végleges döntéshez a részvényesek 3 4 részének szavazata szükséges. Az állam a részvények felének van birtoká­ban és igy a községeknek módjában áll az egyesülést egyelőre megakadá­lyozni Eltemették Takáts Sándort A Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy és Petőfi Társaságok, a képviselőház tisztviselői kara és a Jókai Egyesület búcsúja.

Next

/
Thumbnails
Contents