Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-12-14 / 98. szám

Ótvenharmadik évfolyam 08. szám. Szerda, 1932. deeember 14, mxsammon*•**'> nwry’W M wasn&saaa* Előfizetési ár csehszlovák értékben; Helyben és vidékre postai szétküldéssé! egész évre 80 Ké, télévre 40 Ké, negyed­évre 20 Ké. — Külföldön 128 Ké. Egyesszám ára 1 korona. Alapította: TUBA JANOS. Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő: B ARANY A Y JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPY GYULA dr. és FCLÖP ZSIGMOND. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton «a»SK®woissiBaBBBESsa5»a»3*íKwesM«rBakess^^»!ESM®_.*s* HassE®Ks»^6saí«<^i^^»^!3*aErcS®»siiaK. m Megegyezés a szomszédokkal. Komárom, december 13. Abból az alkalomból, hogy meg­indultak a kereskedelmi tárgyalá­sok Budapesten a csehszlovák de­legációval, Hodzsa Milán is cikke­ket írogatott a félhivatalos lapok­ba, amelyekben a Magyarországgal való megegyezést szükségesnek je­lentette ki. Idővel Hodzsa Milán is rájön arra az igazságra, hogy Európa közgazdasága szerves egész, amelyből egy állaim sem vonhatja ki magát anélkül, hogy meg ne se­bezné közgazdaságát. Mikor azon­ban Hodzsáck kierőszakolták a ma­gyar kereskedelmi szerződés fel­mondását ezelőtt három esztendő­vel, akkor azt hitték, hogy Magyar­­országnak megadták a kegyelem­döfést azzal, hogy gabonáját ki­zárták. Ennek a nagy tévedésnek itta meg a levét Csehszlovákia köz­gazdasága három esztendőn ke­resztül. Ki tudja pontosan kiszámítani azt a veszteséget, amelyet a közgaz­daság a magyar piac elvesztésével szenvedett. Magyarország fáját, pa­pirosát, textiljét, üveg- és porcel­­lánszükséglelél nem a csehszlovák piacon szerezte be és ezzel száz és ezer munkás lett munkanélkülivé és vált az állam terhére. A munka­­nélküliség a műit esztendőben még csak háromszáz milliót emésztett fel, az új költségvetésben azonban már hatszázhúsz millió van ezen a címen beállítva és ebből ki lehet számítani a statisziikusoknak, mennyi esik ebből a Magyaror­szággal való kereskedelmi szerző­désnek megszűnésére. Hodzsa tehát végre rájött arra az igazságra, hogy a középeurópai államok zári egységet jelentenek a közgazdaság szempontjából és ha az állam három gabonatermő ál­lamnak kedvezményeket nyújt, ab­ból észszerűen nem lehet és nem szabad a negyediket kizárni. De rá kell jönni arra a logikátlan eljárás­nak a káros következményeire is, amely a közgazdasági élet érintke­zéseibe és megállapodásaiba politi­kát visz bele, amint ezt telték a prágai kormánynak tagjai. A kö­zönségnek, a nagyiparnak, a mun­kásnak nem szimpátia és antipátia politikára van szüksége, hanem jó­zanságra és hűvös mérlegelésére a lényeknek és az állam érdekeinek. Az állam érdekei pedig mindig a szomszédokkal való megegyezés mellett szóltak. Az a politika, amelyet a Bcnes féle elgondolás képvisel, Francia­­ország mellé szegezte a köztársasá­got nem csak katonai konvenciók­kal, hanem politikai tekintetben is. A kisantant úgynevezett »védeké­­zési« magatartása a legsúlyosabb kereskedelmi konfliktusokra veze­tett, holott a helyes politika azt kívánta volna, hogy a közgazdaság nagy és vitális érdekeit ne sértse semmiféle külpolitika. A francia orientáció volt az, amely Cseh­szlovákiát elidegenítette szomszé­daitól, Németországtól, Ausztriától és Magyarországtól. A kereskedel­mi szerződések egész hálózatát megkötötte Benes, melyekből a délamerikai államok nem hiányoz­tak, ellenben a közvetlen szomszé­dok igen. Ezért a külpolitikáért nem tud­tak lelkesedni sohasem azok, akik annak súlyos következményeiről meg voltak győződve, amelyek az­után a legutóbbi években matema-Komárom, — dec. 13. Szerdán terjeszti be a kormány a parlamentnek az 1933 évi költ «égvetési. Malypetr miniszterelnök a koalíciós pártok vezetőivel megbeszélést folyta­tott a parlamenti munkának technikai keresztülvitele tárgyában. A miniszter­­elnök értesítette a koalíciós pártok képviselőit, hogy az 1933. évi állami költségvetést és az ezzel kapcsolatos pénzügyi törvényt szerdán szándéko­­kozik a törvényhozás elé terjeszteni, amikor az állami alkalmazottak fize­­tésleszállitására vonatkozó törvény­­javaslatot is beterjeszti. Ezeknek a tör­vényeknek beterjesztését a pénzügymi­niszter expozéja fogja kisérni. A terv­bevett két hónapos költségvetési pro­vizóriumot ezúttal még nem nyújtja be a kormány, hanem majd akkor, ha ez a költségvetés tárgyalásának felvé­tele után a költségvetési bizottságban sorrakerül. A parlament munkaprogram­jára nézve a miniszterelnök arról tájé­koztatta a bizottságot, hogy a szená­tusnak a karácsony és újév közötti időben minden körülmények között ülést kell tartania, hogy a képviselő­ház által addigra elfogadott fizetésle­­szállitási javaslatot a szenátus is le­tárgyalja, mert a leszállítás ideje már 1933. január 1-én veszi kezdetét. Nincs kizárva az sem, hogy a képviselőház­nak is üléseznie kell a karácsonyi és újévi ünnepek közötti időben. Az ál­lami költségvetéssel összefüggő fede­zeti javaslatok első sorban a képviselő­ház által tárgyalandók le, ellenben azok a javaslatok, amelyek újabb meg­terhelést nem jelentenek, először a sze­nátus elé utaltatnak. Kinevezték a csehszlovák had­sereg legfelsőbb tanácsadó testületét. A köztársaság elnöke, mint a had­sereg főparancsnoka, kinevezte a had­sereg tanácsadó testületét. E tanácsadó testület elnöke a nemzetvédelmi mi­niszter, alelnöke a hadseregfelügyelő, tagjai: a vezérkari főnök és helyettese, továbbá a négy országos katonai pa­tikai pontossággal jelentkeztek. A Magyarországgal kezdődő kereske­delmi szerződési tárgyalásokat ezekből a szempontokból ítéljük meg. Amint nem lelkesedtünk bu­dapesti közgazdasági vigéceknek rábeszéléseiért, amelyek szüksége­seknek hirdették a közgazdasági kapcsolatok újból való felvételét, úgy most ezekből a tárgyalásokból azt az igazságot látjuk bizonyított­nak, hogy egyetlen állam sem en­gedheti meg az előkelő visszavonu­lás fényűzését, hanem arra kell tö­rekednie, hogy ezek a régi kapcso­latok minél előbb és minél szoro­sabban megújuljanak. rancsnok és még négy tábornok. Rend­kívüli tagjai a vezérkar 1. és II. főnök­helyettesei s a tárcaközi nemzetvédelmi bizottság főtitkára. Ezt az úgynevezett tanácsadó testületet francia mintára alakították és tulajdonképen a legjobb haditanácsot képezi. Megkezdődött a tárgyalás az uj kompenzációs egyezmény tárgyában. A magyar kormány a napokban ér­tesítette a csehszlovák kormányt, hogy a csehszlovák kormánynak a 29.000 drb nehézsertés és 20.000 vagon fa kompenzációs ügyletre vonatkozó indítványát hajlandó elfogadni. Ezzel egyidejűleg a csehszlovák kormány meghívást kapott Budapestre a rész­letkérdések megbeszélése céljából, emellett azonban egyébb ügyeket is megtárgyalnak. Budapesten egyes prá­gai lapok jelentése szerint az osztrák kereskedelmi tárgyalás befejezése után a csehszlovák-magyar kereskedelmi szerződés feltételeiről is hajlandók tárgyalni. A Venkov jelentése szerint a prágai pénzügyminisztérium rende­letét adott ki, amely szerint legkésőbb 1933. február hó 28-ig a magyar búza, liszt, sertészsír és szalonna be­hozatalánál az 1926. évi 109. sz. vámtörvényben megállapított alacsony szerződéses vámok fizetendők, ameny­­nyiben a felsorolt árut oly csehszlo­vákiai áruval való kompenzációképen importálják, mely csehszlovákiai áru Magyarországra másképen nem volna szállítható. Az illető magyarországi áru kompenzációs behozatalát engedélyező tanúsítványokat a jövőben ezzel a zá­radékkal látják el: „A jelen tanít­vány alapján importált áru métermá­zsánként — koronával vámolandó el.“ Az áru ezen tétel szerint csak 1933. február 28-ig vámolható el. A rekom­­penzációs egyezmény megkötésére vonatkozó tárgyalásokat a két kormány képviselete december 12-én, hétfőn kezdte meg Budapesten. Inségadó a munkanélküliek segélyalapja helyett. Mint ismeretes, a pénzügyi kormány a munkanélküliek részére segélyalapot akart létesíteni, amelyhez a munka­adóktól akart hozzájárulást beszedni. Úgy látszik, hogy ez a terv nem ke­csegtetett kellő eredménnyel és ezért újabb eszközről gondoskodtak. A kor­mány a munkanélküli segélyalap helyett inségadót fog szedni két éven keresz­tül a részvénytársaságoktól és a tár­sasági vállalatoktól, valamint a szövet­kezetektől, amelyektől e elmen az alaptőkének egy ezrelékét fogják be­hajtani. Az illeték kiszabásánál nemcsak a vállalatok, részvénytársaságok és szövetkezetek nagyságát veszik figye­lembe, hanem tekintettel lesznek a vállalatok nyereségeire s veszteségeire is. Erőteljes ellenzéki po­litikát hirdetett Szent- Ivány József a kassai nagygyűlésen. A magyar nemzeti párt kassai kerü­lete vasárnap tartotta Kassán tisztújító nagygyűlését, amelyen megjelent Szent- Ivány József nemzetgyűlési képviselő, a párt illusztris vezére is, aki hatalmas beszédében fejtette ki a nemzeti radi­kalizmus programját. Nagyhatású be­szédében a nemzeti megújhodást hir­dette, amely a legnagyobb nemzeti program. Ennek egyedüli feltétele a munka és minden körülmények között munka a nemzetért, a nemzet minden tagjáért, az egész magyar népért, a magyar kollektívámért. Parancsoló kö­telesség az átfogómunka, parancsoló kötelesség jelkarolni és melléállni a magyar proletáriátusnak is és ennek megfelelően alakulni át, ha tényleg és valóságosan kívánjuk és akarjuk a magyarság testvériességét. A politikai munka feladata rámutatni arra, hogy a magyarság kisebbségi jogai a a mi életünkben nem érvényesülnek, hogy a törvények és szerződések végre­hajtása meg nem történt és hogy a magyar nemzeti kisebbség tagjai másod­rendű és harmadrendű polgárokként kezeltetnek. A politikai munka feladata megkeresni azokat az erőket, amelyek velünk egyetértésben céljaink megva­lósításáért küzdeni hajlandók. Anélkül, hogy a pártok függetlenségét érintenők, a legszorosabb szövetségi viszonyt és együttműködést kell biztosítanunk az országos keresztényszocialista párttal és a szepesi német párttal és pedig úgy a vidéken, mint a parlamentben. Az erőteljes ellenzéki politika körvo­nalait a következőkben rögzítette meg Szent-lvány: — A politikai munka szelleme a mi kisebbségi helyzetünkben csak határo­zott és erőteljes ellenzéki lehet. Ennek megállapítására leginkább én vagyok hivatva, mert én megkíséreltem azt, hogy a magyar problémát belpolitikai úton a kiegyezés alapján oldjam meg, — megkíséreltem, mert éreztem és érzem a felelősséget a cselekedeteimért, — és mert a magyarság soraiban vol­tak és ma is vannak olyan áramlatok, POLITIKAI SZEMLE

Next

/
Thumbnails
Contents