Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-12-14 / 98. szám
1932. december 14. 2. o'da'. »KOMÁROMI LAPOK* Olyan olcsón árusítom a ■ A ynői kabátokat,| hogy önmagát károsílja meg, ha meg nem győződik nálam. I Kertész J. Jenői ^hvatáruháza Komárno, Nádor-u. 2 amelyek támadnak azért, hogy csak a keményre kovácsolódott nacionalizmusomat helyezem a zászlóra és nem ragadom meg azokat a lehetőségeket, amelyek a kormánnyal való tárgyalások és kormánypártiság útján gazdasági és kulturális javakat nyújtanak a magyar népnek. Felelősségem teljes tudatában kijelentem, hogy a kormányzatnak sem akkor, sem azóta nem volt szándéka a magyar kérdés megoldása és aljas kortesszólam az. amely azt mondja, hogy a nemzetmentés és nem-A komáromi református egyház monumentális templomtornyát 1832-ben építették az akkori gyülekezet nagy áldozatkészségéből. Kerek száz esztendeje ennek az egyház életében kiemelkedő eseménynek, amelynek évfordulóját lélekemelő ünnepély keretében ülte meg az egyház közönsége. Az ünnepély a hálaadásnak kettős ünnepe volt, mert az egyház nemcsak a torony száz éves fennállását ülte meg, hanem örömmel ünnepelt abból az alkalomból is, hogy a folyó évben július hóban megkezdett nagyszabású torony és homlokzatreenoválási munkálatok Isten segítségével szerencsésen befejezést nyertek és az alaposan megújított impozáns épület új köntösében úgy’ az egyháznak, mint az egész városnak ékességére szolgál. Az emlékezés ünnepének nagy’ súlyt adott az a körülmény, hogy azon megjelent Balogh Elemér dunáninneni ref. egyházkerületi püspök, a köztiszteletben álló tudós főpásztor is, aki lebilincselő előadást tartott az egybegyült gyülekezet előtt. Az ünnepélyt az 51. dics. 1. versével a gyülekezet éneke vezette be, majd a XXV. zsoltár két versének eléneklése után Tóth Kálmán ref. segédlelkész mondott áhítatos imát, a Mindenható kegyelmét kérve a gyülekezet szép ünnepélyére. Utána Kelemen Kálmán ref. segédlelkész megragadó szavalata következett, aki Reményük Sándornak: Kegyelem és Semmiből c. remek költeményeit szavalta el kitűnő előadásban, mély hatással. Fülöp Zsigmond főgondnok tett jelentést ezután a torony-építkezésről. Rövid történelmi visszapillantást vetett a ref. templom és toronyi megépítésére nézve s nagy elismeréssel emelte ki azt az áldozatkészséget, amelyet az egyház derék ősei az Istenházának építése körül kifejtettek és a mely lehetővé tette, hogy a tekintélyes gyhilekezet méltó szent hajlékban dicséri az Istent. A templomot 144 évvel ezelőtt, 1788-ban építették, a tornyot és a homlokzatot 1832-ben, tehát száz évvel ezelőtt. A véletlen úgy akarta, hogy az évforduló évében renováltatta meg a gyülekezet szintén önkéntes adakozásból a tornyot és homlokzatot, amellyel az utódok méltóak maradtak a dicső elődökhöz. Az idei renoválás költségeire eddig több mint 83.000 korona folyt be a hívektől, ami a mostani súlyos viszonyok között zetépités munkája a kormánypártiság útján lehetséges. A szociális munka feladata a magyar munkásság kérdéseivel foglalkozni minden vonatkozásban. A magyar munkás védelmére állam, a politikai és gazdasági erők felhasználásával munkaalkalmat szerezni és az egységes átfogó nemzeti munkában s nemzeti programban világos és egyszerű értelmezéssel vinni bele a szociális érzéket, hogy ennek a munkának horderejét és jelentőségét mindenki megláthassa. — olyan nagyszerű példaadás, melyhez fogható alig fordul elő. A munkálatokat Petrovszky Menyhért ács- és kőműves mester végezte, akinek e vállalkozása szép eredménnyel végződött. A főgondnok a templomban egybegyült igen nagyszámú gyülekezet előtt hálás köszönetét fejezte ki a vezetőség nevében mindazoknak, akik az építkezés súlyos feladatának megoldásában a presbitériumot akár fáradtságos munka-teljesítményükkel, akár pedig önkéntes adományaikkal segítették s akik önzetlen közreműködésükkel bármiképpen támogatták. A főgondnok előadását az Egyházi Iparos Énekkar sikerült énekszáma követte, amely Kelemen Kálmán s. lelkész szabatos vezetése mellett Kapi Gyula mely nagy az Ur kegyelmessége című hatásos férfikarát adta elő nagy precizitással. Majd Bátyai Matild főgimn. tanuló szavalta el mély átérzéssel és megkapó színezéssel Vargha Gyulánénak egyik igen szép költeményét. Balogh Elemér ref. püspök, egyel, konventi elnök megragadó előadása következett ezután, aki a régi Komáromra vonatkozó számtalan értékes kortörténelmi adatot ismertetett az ő utolérhetetlen kedves, közvetlen előadásában. Megemlítette, hogy tudomása van arról, hogy Bárányag József dr. nagy szorgalommal összegyűjtött régi adatait már könyvben is megjelentette, amely ezen a téren becses forrásmunka. Az előadandó adatokat eredeti forrásokból merítette s azokat be is mutatja előadása során. A sok-sok adat közül felsoroljuk a következőket. Honter János erdélyi hírneves tudós egy földrajzot írt, amelyben felsorolja a nevezetesebb városokat, azonban Komáromot nem említi meg. Busbeck Augurius belga követ 1567-ben Angorába menet Komáromban is megfordult és ideérkezésekor a naszádosok nagy pompával fogadták. Könyvében megírja, hogy Komáromtól Esztergomig szabad prédázási hely volt, Izsától kezdve már keresztyén terület volt, míg az előbbi a törökök hegemóniája alá tartozott. Komáromot megdicséri és a várat le is rajzoltatta. Chyträus Dávid rostocki egyet, tanár 1568-ban I. Miksa császár megbízásából Oszlrákországba jött a lutheri gyülekezetek jogviszonyait kodifikálni és egy ágendát szerkeszteni, amely Magyarország nyugati részén el is terjedt. Mikor feladatát teljesítette, elérkezett Pozsonyba és Komáromba is, ahol a lutheránus tábori lelkész vendége volt s útleírásában erről megemlékezve azt írja: Habui superlectelem valde durum, azaz Igen kemény derekaljam volt. Innen Budára, Győrbe, Sopronba és Bécsújhelyre ment. Crusius tübingai tanár, aki anyanyelvén kívül igen jól tudott beszélni görögül, 1571-ben járt Magyarországon. Útleírása ma csak két példányban van meg, az egyik Apponyi birtokában van, a másik pedig az övé, amint a ritka és értékes példányt be is mutatta a püspök. Crusius komáromi élményeiről írva, arról emlékezik meg, hogy a révben 24 hajót látott. Magyarországon nagy az olcsóság és megjegyezte, hogy olyan vidám még soha nem volt életében, mint itten. Németországban nem is sejtik, hogy mi a jó föld, látván, hogy Komárom környékén a búza férfimagasságra is megnő. Úgy sereg adatot közöl az élelmicikkek olcsóságáról. Stefán Gerlach a XVI. században, Omichius követ 1582-ben 'járt erre és Komáromból kellemes benyomással távoztak. Komáromi Csipkés György a híres debreceni tanár, Komárom nagy szülötte 1653-ban az ősmagyar írás emlékeit mentette meg. Az ősmagyar írás a csallóközieket is foglalkoztatta s még hamisítója is akadt Egyházgellén. Water Lily 1853-ban Aranyoson járt és ott látta, hogy a parton egy ember bundára lapátolja ki a vizet. Megmagyarázták neki, hogy így mossák a Dunából az aranyat. Water Lily megnyugtatja könyvében az angolokat, hogy az az arany, amit Aranyosnál kimostak a Dunából, az angol arany font árfolyamát lényegesen nem befolyásolja. Angerer Jakab komáromi születésű esztergályos három évig Londonban dolgozott és az angol királyt is tanította az esztergályos mesterségre. Még számos értékes adatot sorolt fel és mutatott be eredeti forrásművekben, majd végül visszaemlékezett Bolognára, ahol rég óta roskadozó tornyokat látott, amelyeknek egykori tulajdonosai egymás ellen harcoltak és ezekből a tornyokból lövöldöztek egymásra. A gyűlöletet, az ellenségeskedést szították ezek a tornyok, de a komáromi reformátusok most renovált tornya a szere - tetet, a vallásosságot, és a testvériességet hirdeti. Mennyivel magasztosabb hivatása van ennek s mennyire maradandóbb alapokra van ez a torony építve, mely a Krisztus egyházában az Istennek dicsőségét hirdeti. Lelkes szavakban buzdította a híveket a püspök az egyházhoz, ez igazi édesanyához való törhetetlen hűségre és főpásztori áldását adta a gyülekezetre és annak minden tagjára. Az illusztris előadó mélyen meghatotta lebilincselő előadásával a hallgatóság lelkét, mely sok értékes benyomással lett gazdagabb. Magyarics Mariska énekelt ezután két vallásos éneket és pedig Balzett: Szegény szívünk reménye... és Benkő: Jöjj szent közelébe... kezdetű szerzeményeit. Mindkét éneket fölényes biztonsággal adta elő a szép és tisztán csengő orgánummal rendelkező előadó, nagy hatást váltva ki szép énekével. Végül Galambos Zoltán ref. lelkész tartott bibliamagyarázatot a zsoltáríró Dávid 61. zsoltárának alapján. A kitűnő szónok lelkeket magával ragadó szent lángolással emlékezett meg arról a nagy isteni kegyelemről, amely lehetővé tette a komáromi gyülekezet dicső őseinek, hogy templomot és tornyot építhettek az Ur dicsőségére. Beszédében fenkölt szavakkal varázsolta vissza a múltat, a száz év előtti időt és az emlékezet szárnyain vezette vissza az utókor gyermekét abba az időbe, amikor a sok megpróbáltatáson keresztül ment komáromi gyülekezet jószándékát és áldozatos igyekezetét fényes eredmény koronázta. De az elismerés és hála meleg szavaival adózott az egyház mai közönségének is, amely csodálatos módon, szinte erején felül, de erős hitre valló hűséggel mutatott példát Isten iránt érzett igaz hálájának megbizonyítására. Nemzeti érzéstől áthatott hangon buzdította a híveket az egyház iránt való ragaszkodásra és szeretetre, amelynek fénye és nagysága mindig A ref. egyház százéves tornya. Emlékünnepély a ref. templomban. Komárom, december 13'. akkor volt a legnagyobb, amikor a gyülekezet hite legerősebb volt. A fascináló erejű beszéd után magasszárnyalású imában adott hálát a lelkész a Mindenhatónak és¥íjmája lután a közönség elénekelte a XC. zsoltár első versét, amellyel a minden ízében lélekemelő ünnepély véget ért. A Komáromi Kereskedelmi Grémium választmányának érdekes állásfoglalása a Magyarkomáromban vásárolt élő baromfiak áthozatalának aktuális kérdésében. — december 13. A Kereskedelmi Grémium elnöksége december hó 9-én 50 helybeli kereskedő által aláirt beadványt kapott, amelyben az aláíró kereskedők azt kérik a Grémium elnökségétől, hasson oda, hogy az élő baromfiaknak a magyarkömáromi piacról a szükebb határszéli forgalomban a közönség által való behozatala megszüntettessék, vagy legalább is korlátoztassék. E cikkeket eddig ugyanis a környékbeli falvak termelői hozták be a helybeli piacra és az ezen forgalomból eredő bevételük legnagyobb részét az itteni kereskedőknél költötték el, ami most természetesen elmarad és az aláíró kereskedőket anyagilag érzékenyen érinti. A Grémium elnöksége az ezen ügyben december hó 11-én, vasárnap délelőttre sürgősen összehívott választmányi ülésében foglalkozott a kérdéssel és a következő határozatot hozta: A Grémium választmánya átérzi és elismeri, hogy a helybeli kereskedők forgalma a hetivásáros napokon megcsappant annak következtében, hogy az itteni közönség élőbaromfi szükségletét a jóval olcsóbb magyarkomáromi piacon szerzi be. A Grémium azonban ezen jelenséget teljesen átmeneti állapotnak tartja, mert a magyarkomáromi piac versenyének az lesz a természetszerű következménye, hogy a komáromi piacon az élőbaromfi árának visszaesése fog bekövetkezni, ami pedig természetszerűleg az összközönség kétségtelen érdeke. Ezen elgondolástól függetlenül azonban a Grémium vezetőségének nincsen módjában az élőbaromfi áthozatalának megszüntetése, vagy korlátozása érdekében bárminő lépéseket is tenni, mert hiszen a komáromi polgárnak törvénybiztositotta állampolgári joga, hogy útlevéllel, vagy határszéli átkelési igazolvánnyal a szomszédos magyarkomáromi piacot felkereshesse. Már pedig akinek megvan adva a joga és lehetősége arra, hogy Magyar- Komáromba átmehessen, úgy attól nem vonható meg azon joga sem, hogy ott olyasvalamit vásároljon és áthozhasson, amit a fennálló törvényekés törvényes rendelkezések megengednek. A határszéli forgalmat szabályozó törvény, melyet nemzetközi egyezmény erősített meg, megengedi, hogy például élőbaromfit és tojást a saját szükségletre korlátozott mennyiségben a törvényben előirt vám lefizetése mellett szabadon be lehessen hozni. Röviden összefoglalva: a Kereskedelmi Grémiumnak sem az átkelések számát lecsökkenteni, sem a törvényben előirt vámot felemelni módjában nem áll. De mindettől eltekintve a Komáromi Járási Kereskedelmi Grémium vezetősége az államfordulat óta egységesen mindig a szabad és vámmentes kölcsönös forgalom elvi álláspontján áll; ezen álláspontjának érvényesítéséért küzdött másfél évtizeden át és küzd ezután is és ezen álláspontjától eltérni még akkor sincsen szándékában, ha ezen csak rövid ideig tartó átmeneti állapot az itteni kereskedők részére valami csekély hátrányt jelent. A Grémium választmánya ezen indokolással és ezen megfontolással a kérdést egyhangúlag levette a napirendről.
