Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-26 / 93. szám
2. oidal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. november 26. a messzenő kormányrendelkezéseket a következőképen indokolja: A vámtételek uj szabályozását az állami bevételek kikerülhetetlen emelésének szüksége indokolja, egyúttal ezáltal a kereskedelempolitikai tárgyalások számára alkalmas alap jön létre. A pénzügyminiszter valószínűnek tartja, hogy a vámjövedelem többlete évente mintegy 130 millió koronát fog kitenni. Persze ez csak föltevés és a tapasztalat szerint ez a számítás sem válna be százszázalék erejéig, nem is említve azt, hogy Trapl dr. e javaslata a közvélemény legteljesebb ellenzésével találkozik. Alapy Gyula dr. tartományi képviselő a szociális kérdésekről és a mezőgazdaság helyzetéről beszélt az országos költségvetés részletes vitájában. Az országos képviselőtestület ülésén most tárgyalják a költségvetés egyes fejezeteit. Nagyérdekü felszólalás volt Jaross Andor magyar nemzeti párti tartományi képviselőé a központi igazgatás ciménél, ahol a vidéki közigazgatást, járási hivatalok lelkiismertlen administrációját tette bírálat tárgyává, miközben az országos elnökkel is kemény szóváltása volt. A szociális kiadások ciménél Alapy Gyula dr. a következő szavakat mondta: — Ha az ember a munkanélküliség kérdésével szembenéz, úgy látja, hogy az, mint egy kegyetlen, fekete árviz borítja el Szlovenszkó vidékeit. A statisztika szerint ez év március végén 633907 munkanélkülit tartottak nyilván, júliusban a legnagyobb munkaidőben ez a szám lecsökkent 453294-re, de már augusztusban 459406-ra emelkedett és azóta állandóan emelkedik. Nem túlozunk, ha a munkanélküliek számát az országban egy millióra tesszük a munkanélküliéivel együtt. Mindez a belföldi fogyasztás általános csökkenésével jár, amely szomorú jelenség, mert ezt a kereskedelem és ipar egyaránt megsínyli. Csodálatos jelenség, hogy ilyen viszonyok között mégis általános drágulás folyamata indult meg a piacon és az életfentartás standard-je leszállóit az egész vonalon. Az állami üzemek túlméretezése az állami költségvetés ingadozását mozdította elő Sajátszerü, hogy egy párt kebelében is (az agrárpártban) annyira megoszolnak a vélemények a munkanélküliség felől, hogy egyik képviselő azt állítja, hogy a munkanélküliség csak városi tünet, addig a másik azt bizonyítja, hogy az otthon van a faluban is. Ez az álláspont fejezi ki az igazságot és ezzel is kell számolnunk. De Pozsony, november 25 ne feledjük el, hogy a kisiparos osztály is nagy átalakuláson ment át főleg a városokban, és ha azt állítjuk, hogy sok kisiparos a proletariátus helyzetén is alul van, akkor nem is túlozunk. De a legnehezebb helyzete mégis a társadalomnak van a mai nehéz napokban. A munkanélküliek, akiket fentartani első sorban az állam kötelessége, nagy teljesítési feladatot rónak a társadalom áldozatkészségére is. És ez elől a feladat elől kitérni nem lehet. A társadalom szivének meg kell mozdulnia, hogy segítsen azokon, akik magukon segíteni nem tudnak. Városom, Komárom, a tél folyamán 2000 munkanélkülivel számol és azokat tartja fenn a népkonyha felállításával, melyre ez idő szerint fedezet nincsen, mert a múlt télen közel félmilliót fordított erre a célra. Nagy a teher a társadalomra, városra egyaránt, hiszen tudott dolog, hogy a jövedelmi adót fizetők a múlt év óta pótlékot is fizettek a munkanélkülialap javára. Milliók folynak be abból csak egy város területén is. Mégis ugyanez a társadalom az, amely arra hivatott, hogy a nyomoron és Ínségen segítsen. Aggokat, asszonyokat, gyermekeket éhezni hagyni nem szabad. Roppant teher a városokra az urbanizálódás, a falvak nyomorgóinak a városokba özönlése, akik a városok terhére vannak. Amig ezt megfelelő közigazgatási intézkedések nem rendezik, ez a városok szociális terheit hihetetlenül felfokozza. Épen azért az a feladata úgy a szociális minisztériumnak, mint az országos hivatalnak, hogy a városok segítségére siessen a nehéz napokban. — Különös, hogy épen most, ami-I Női és leányka télikabátok óriási választékban Kertész J. Jenő áruházában Komárno, Nádor-u. 25. V Kötött áruk, bőröndök, férfi divatcikkek szintén nagy választékban. i i 408 SMiwni)'»» kor a destruált gazdasági élet a bomlás és a feloszlás jeleit mutatja, merül fel az a kétségbeejtő terv, hogy a szociális terheket emelni akarják. Éz ellen tiltakoznia kell munkaadónak, munkásnak egyaránt, hiszen ez csak a további munkáselbocsátásokra és igy a munkanélküliség emelkedésére vezet. Határozati javaslatot nyujtbe, melyben a tartománygyülés tiltakozik a szociális terhek tervezett felemelése ellen. * A földmivelésügy terén megegyeznek a vélemények abban, hogy annak a helyzete ma igen súlyos. És sajátszerü dolog ha a terméseredményeket vizsgáljuk, ennek az állapotnak a megértése. A gabonatermés Szlovenszkó nyugati részén az Ipoly vonaláig tűrhetően közepeset adott, mig attól keletre öszszeomlott a gazdának minden reménye és katasztrófába fűlt. Ilyen körülmények közt az egész állam termésének képe egészen kedvező alakot mutat. Termés millió mázsákban: 1932. 1931. búza 146 11 *2 rozs 192 13-9 árpa 13-6 107 zab 151 12 2 Amint ez a statisztika mutatja, egyesegyedül a búza az a gabonatipus, mely nem éri el az állam szükségletének mértékét, de viszont a másik kenyérgabonában, a rozsban beállott termésfölösleg a különbözeiét teljesen kiegyenlíti. Így a gazdasági autarkia feltételei is adva vannak. Hogy ezzel szemben mégis nehéz a gazda helyzete, azt értenünk adja az a körülmény, hogy a gabonaszindikátus és a vele kapcsolatban közölt irányárak a búza árfolyamát a 150 K-ás árszínvonal fölé hajtotta, de sajnos a többi terményét hihetetlenül leszorította. Az állam rozs feleslegét a külföldre vihetné, ha útját nem állanák a vámok sorompói. így nem marad hátra más, mint az, hogy u többi gabonaféleségét állattenyésztési célokra használja fel. Ez a gazda rossz helyzetének az egyik oka. A másik a mezőgazdaság eladósodása. A mezőgazdasági hitel teljes szervezetlensége azt idézi elő, hogy a törpe birtokos váltói után 16—18°/o uzsora kamatot fizet a kis bankoknak. Az állam kormánya már korán arra a felismerésre jutott, hogy a mezőgazdaság terhein könnyitenie kell. Ebből a célból a törvényhozás már 1930 végén megszavazott hiteleket a mezőgazdasági válság enyhítésére. Ennek folyósítására azonban nem került a sor. A múlt évben is megindult a mozgalom a mezőgazdaság állami garanciális hitelei folyósításai érdekében. Sajnos, erre fedezet nem állott rendelkezésre és a több száz milliót jegyző kisgazdák hitelei folyósitatlanok maradtak egy két (maradékbírtokos) kivételével, a protekcionizmus jóvoltából. A mezőgazdaságr hitel megszervezése nélkül a termelés nem lehet rentábilis. Egyedül ez tudja biztosítani a gazda terveinek és munkájának stabilitását, mert igy minden terv felborul és a gazda a között választ, hogy a sürgősebb, vagy a sürgős adósságait fizesse-e ki? Ezek közé az adósságok közé tartozik az adó is, amelyről a mezőgazdasággal való vonatkozásban a múlt alkalommal fejtettem ki álláspontomat. A földmives válla a mai adózást már A csallóközi halászat történetéhez. a naszádosok és érseki alattvalók, akik vizákat szállítanak, de harmincadot nem fizetnek. Utasítási kér, mitévő legyen. Gúta helyzetét leghívebben Forgách Simon érsekujvári kapitány világítja meg: Két Gúta van — írja Forgách — a Duna két partján: Kis és Nagy Gúta Azelőtt szép házak és gazdag lakói voltak. Az esztergomi bég meg akarta lepni1 a falut, de a nádasban és a kákában majd elmerültek lovastul és lucskosan tértek vissza Esztergomba. Elfogtak egy gútait kalauznak kényszerítve, aki a legrosszabb helyre vezette őket. Ez ok miatt Nagy Gúta lakosai elhagyták helyüket és a folyó másik partjára költöztek, Kis Gútára. Most nem vetnek, szőlőt se müveinek, csak halászattal foglalkoznak. Nagy Gúta házai már összeomlottak, újakat építettek Kis Gútán. Nézetem szerint nem lehet őket adózásra kényszeríteni.«1 Nagy Gúta volt a Vágduna balpartján levő a török háborúkban elpusztult község, melynek már helye sem látszik és Kis Gúta a mai Gúta község, ahova a lakosok a török zaklatásai elől menekültek. Verancsics halála után nem töltötték be az érseki széket pár esztendeig és természetesen a bécsi udvar sietett rátenni a kezét az érsekség jövedelmeire. 1576- ban jelenti a komáromi provizor, hogy Gúta és Naszvad az udvar részére évenként 62 vizát szolgáltat. Az előző 1575. évben Miksa király rendeletére neki 20. Rudolfnak 20, a szász választónak 10, a bajor hercegnek 10 és Trautsohn udvarmesternek 2 vizát szállítottak. * 2 1573-ban az esztergomi érsek vizafogóiból 14 eleven vizát kell Rudolf és Ernő főhercegek udvartartásai számára küldeni. Ezeket majd Bécsben sózzák be. így szól a császári rendelkezés. A szegény gútai halászokat nem hagyták békén a komáromi naszádosok, mert Zeleméry László érsekségi jószágfelügyelő panaszolja, hogy a naszádosok annyira zavarják a gútai és naszvadi vizahalászatot, hogy a halásznépet megtámadják és a fogott halat is erővel elveszik tőlük. Az 1577. tavaszán is 30 hajóval (naszáddal) halásztak, a halat 150 forintért adták el és még 9 vizát és szép kecsegéket Komáromba vittek. A szegény gútai nép — írja Zeleméry — kénytelen elköltözni.1 A következő, 1578. évben a gúlaiak megint 61 vizát szállítottak Bécsbe. Méltányos dolog — írja a kamara —, hogy ezért a fuvarért 45 forint 50 dénárt kapjanak. Zeleméry László érsekségi provizor fizesse ki nekik. Tehát még a fuvart is rásózták az érsekségre. Mindez nem zavarja az udvari kamarát, hogy novemberben újabb 62 vizát ne rendeljen az érsekségi vizafogókból. (1578 nov. 26.)2 1579-ben Zeleméry László rendeletet kap az udvartól a felküldött 62 viza szállítása ügyében. Ezeket a gútaiak szállították Bécsbe. Az udvari kamara 300 forint kifizetését rendeli az érsekség jövedelméből a fuvarosok számára. November 14-én Zeleméry provizor panaszos levelet ír Gútáról Ernő főhercegnek. »Az első fogásból ő császári királyi fölsége rendeletére küldtem volt 10 vizát, a többiből is k{üldök őfelsége konyhájára.« Panaszkodik a naszádosokra, hogy azok is versenyt halásznak a gútai halászokkal. 3 Rudolf 1586-ban rendeletet küld Csutor Jánoshoz, az érsekségi javak adminisztrátorához, hogy a vizahalászatot Zeleméry László az esztergemi érsek újvári provizora idejében elkezdhesse és a halászat eredményéről könyvet vezessen, a halászat megkezdése előtt pedig idejekorán jelentést tegyen.4 A gútai halászokra azonban nem jó idők járnak. Ezt megérthetjük az érseki javak összeírásából. így 1591-ben jelenti Gúta felől az összeíró, hogy Gútán nincsenek sessíók (jobbágytelkek). Halászatból élnek. Ezt ősi idők óta a saját módjuk szerint közköltségen űzik. Olyan nagy a nyomorúság, hogy a lakók neJU. o. 14371 fasc. 2U. o. 14375 fasc. 3U. o. 14377 fasc. 4U. o. 14389 fasc. gyedrésze sem lakik házban, födél alatt, hanem putrikban és odúkban. Néhány év előtt még 156 családja volt, jó házakban laktak, most puszta. 95 polgár (jobbágy) család lakik mindössze, de ezek közül 31 olyan szegény, hogy csak a rajtavalója az övé. A gútai szegénységet hallatlan vármunkákkal terhelik szünet nélkül. Ilyent azelőtt sohasem hallottak. A kamaránál panaszolni is akarták. A főkapitánynak 50 napig kaszáltak. A roppant sok rőzseszállításért egy petákot se adott nekik. Újabb panaszokat írnak felőlük az 1594. évben is. A tatárok 1594-ben húsz embert fogdostak össze közülük és ugyanekkor elvették privilégiumaikat is. Nagyon panaszkodnak azokra a magyar gyalogosokra, akiket szabad legényeknek neveznek (quos vocant »zabad léginek«). A sellyei jezsuiták jobbágyai is közönséges rablók. De legsúlyosabb panaszuk Pálffy főkapitány ellen szól, aki a saját költségükön dolgoztatja őket veszedelmes helyeken és kaszáltat velük. 1597-ben is ilyen adatok kerülnek az újabb összeírásba Gúta felől. A halászatból élnek ősi szokásaik szerint. 95 család van, de pár év előtt még 156 család A községet a német katonák teljesen kirabolták. De panaszkodnak a szabad legényekre is.1 Tehát Gútát rabolta a tatár, elhajtotta és rabszijra fűzte lakosait, akik elmenekülni nem tudtak. Rabolja őket a német zsoldos, aki mindent felfal és ha ellenszegülni mernek, kegyetlenkedik. De a saját fajtája is fölveri a falut, a »szabad legények« látogatásában sincsen köszönet, ezek a szabad hajdúk sem Istent, sem embert nem ismernek. A naszvadi halászat majdnem ugyanolyan körülmények közt folyik, mint Gútán. Az 1554—1563. évi összeírás szerint a vizafogó cége egyharmadában a prímásé és kétharmadában a jobbágyoké. Vejszéikből a köteles halat a prímásnak szolgáltatják be, köteles halat két egymás után következő péntekre a naszvadi, a harmadikon a szakállasi és a negyediken a nándori jobbágyok szállítják a prímás asztalára. Hlécs. Közös p. ü. levélt. Hung. 14370 fasc. 2Bécs. Közös p. ü. levélt. Hung. 14370 fasc. JBécs. Volt közös p. ü. levélt. Hung. 14397 fasc.
