Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-19 / 91. szám

4. o:da.i. »KOMÁROMI LAPOK« 13 ' t. november 19. I Lengyel Jenő I 1870-1932. I Komárom, november 18. Komárom város tisztviselőgárdája ismét megfogyatkozott egy kiváló mun­kaerővel: Lengyel Jenő városi fő­pénztáros november hó 16-án éjjel nagy szenvedések után visszaadta lel­két a Mindenhatónak, mélységes gyászba borítván váratlan halálával szerető családját s őszinte szomorú­ságot váltva ki városszerte. Igaz ugyan, hogy hetek óta súlyos betegség lán­colta ágyához, de mindenki azt hitte, hogy erős szervezete legyőzi a félel­metes kórt, azonban a viaskodásban ereje kevésnek bizony ült. végre is a halál győzedelmeskedett felette, s fáj­dalommal kellett tudomásul vennünk, hogy örökre elköltözött tőlünk s mind­azoktól. akik szerették és tisztelték. Lengyel Jenő a város lisztviselőka­rának egyik legrégibb, érdemes tiszt­viselője volt. aki 1901-ben került Ács­ról, ahol adóügyi jegyző volt, Komá­rom város akkoriban újraszervezett számvevőségéhez, amelynek köteléké­ben mint számtiszt, majd hosszú éve­ken át mint pénztári ellenőr és Ilitt­­rich József nyugalombavonulása után haláláig mint főpénztáros működött, teljes megelégedésére í'ölöttes hatósá­gának s javára a város közönségének. Lelkiismeretes, jellemes, hivatalát be­csülettel betöltő tisztviselő volt. aki nagy bizalmat jelentő állásában mél­tónak mutatkozott a teljes elismerésre. Pontossága, puritán gondolkozása, az ügyfelekkel szemben tanúsított rend­kívül előzékeny magatartása tisztele­tet és becsülést szerzett számára. A társadalmi életben is hasznos tevékenységet fejlett ki. Egyik meg­alapítója volt a Komáromi Football Clubnak, amelynek megalapozási mun­kálataiban önzetlen munkásságot fej­teti ki. a club első csapatának fényes sikerei az ő nevéhez is fűződlek s mint a club sok éven át volt alelnöke, elévülhetetlen érdemeket szerzett a KFC felvirágoztatása körül. A Komá­romi Önsegélyző Hitelszövetkezetnél (Népbank ; évek óta mint a felügyelő­bizottság buzgó tagja működött s e tisztét is híven töltötte be. Elmúlása, amely még idő elölt kö­vetkezett be. vesztesége városunknak és a magyar társadalomnak, amelynek egyenes lelkű, gerinces tagja volt. De pótolhatatlan veszteségei jelent halála szerető családjára, lesújtott hitvesére és kél gyermekére, akikkel harmo­nikus. egymás boldogságáért mindent elkövető meleg, szeretettel teljes éle­tet élt. Emlékét nemcsak elárvult csa: ládjának forró szere le te. de jóbará­tainak és tisztelőinek kegyelete is őriz­ni fogja. Áldás legyen emlékezetén! F. Zs. % A megboldogult temetése november 17-én, csütörtökön délután ment vég­be igen nagy részvét mellett a hely­beli izr. temetőben. Koporsója körül gyászbaborulL özvegye szül. Herczog Herniin, gyermekei Klára és Feri, test­vére Lengyel Béla biztosítási főtitkár és a kiterjedt rokonság foglalt he­lyei. A kegyel etes végtisztességet nagy közönség rótta le az elhunyt iránt, köztük a város tisztikara és al­kalmazottai Csizmazia György város­bíró vezetésével, a Komáromi Nép­bank tisztikara, igazgatósága és fel­ügyelő bizottsága Bariha János ig. elnök vezetésével testületileg jelentek meg, a KFC. és a főgimnázium kül­döttekkel képviseltették magukat a temetésen. Koporsója felett Waldmann Ernő dr. főrabbi mondott emelkedett szel­lemű gyászbeszédet, a város nevében lyá Aladár dr. rendőrkapitány, közig, előadó búcsúzott megható szavakkal a megboldogulttól. Goldstein Ernő fő­­kántor szívekbe ható gyászéneke után a koporsót leeresztették a sírba s az anyaföld magába fogadta Lengyel Je­nő földi porrészeit. Komáromi vendéglősök küldöttsége a városnál a komáromi borfogyasztás emelése miatt. — A jó vendégek áthúzódtak Magyar Komáromba. — — november 18. Csütörtökön délelőtt néhány komá­romi vendéglősből álló küldöttség je­lent meg Csizmazia György városbíró szobájában, akik érdekes kérelmet ter­jesztettek a városbíró elé. Azt kérték: hasson oda a városbíró, hogy a komáromi borkedvelők, — akik sűrűn látogatják a magyarkomá­romi vendéglőket, — ezentúl az Komáromban fogyasszanak bort és ételneműeket, mert az odaáti olcsó étel és ital exisztenciálisan fenyegeti a komáromi vendéglős­­ipart. Az itteni vendéglők eddigi »biztos ven­dégei lassanként áthúzódnak Magyar­­országba s a hídzárás előtt, este tíz óra ötvenöt perckor sietnek csak visz­­sza, a bort úgy hozva magukban, hogy azt már elvámolni se lehet... A küldöttség kérte a városbíró hozzá­járulását az átkelési engedélyek meg­szigorítása ügyében s ugyancsak kiil­­döltségilcg keresték fel ezügyben Ma­­chácsek Pál rendőr tanácsost, de ké­szülnek a járásfőnök elé is, sőt ha nem találnak kedvező elintézést, még följebb viszik a kérelmüket. A város­bíró válaszában kijelentette, hogy kész­ségesen segítene a hanyatló komáromi vendéglösipar helyzetén, de nincs módjában rendeletileg szabályozni, hogy ki járjon át a hídon bort inni, \agy vacsorázni. * Egy »érdekelti; nyilatkozata. A deputáció által kéri ivás-korláto­­/.ás ügyében megkérdeztünk egy »ér­dekeli lelet . — aki élénk figyelem­mel hallgatta az újdonságot s a kö­vetkezőket mondotta: »Érdekesnek tartom ezt a kérést. Szabályozni azonban nem lehet, hol s mit igyunk, mert minden állampolgár saját joga, hol csípjen be s hol va­csorázzék. A személyi önrendelkezési jogot ebben a tekintetben korlátozni nem lehet: ott iszom, ahol jól esik. És ott esik jól, ahol olcsó és jó a boij. Adják Komáromban is ugyanolyan ol­csón a jó bort s a vacsorái: iszom s eszem itthon. Furcsának tartanám azonban, ha az én félliter borom mi­att megvonnák az átkelési engedélye­met. Ilyen kérést még nem hallottam tizennégy év óta, de mindenesetre jel­lemző speciális határmenti helyze­tünkre '. A vendéglős mondja: — Mi szívesen adjuk olcsóbban is a bort a jó vendégeknek. Sajnos, itt valóban drágább valamivel a bor, mint odaát, ahol nagy feleslegek vannak. Mi csak azt szeretnők, ha itthon is fogyasztanának valamit a vendég­urak. Tengünk-lengünk-pangunk, va­lamiből megélni nekünk is muszáj, nemcsak az odaáti vasúti restinek ... Nem akarunk mi egyebet, csak egy kis jótékony forgalmat ebben a válsá­gos világban... * így nyilatkozott a két ellenfél.« Kíváncsian várjuk, milyen lesz a dön­tés! Maga a puszta tény is vidámságra 400 drb. nemesített diófa" csemetét drb ként 3'50 Ke-ért elad Guta község elöljárósága. késztő: hol szabad a komáromi em­bernek becsípni, itt-e, avagy odaát? To be or no to be: that is the question__ Hová lett a nagy iparpáríolási Ígéret? Az iparospárt városi képviselőtes­tületi tagja óvatosan meg akart lépni a szavazás elől... de nem sikerült elillannia. Komárom, november 18. Mikor a városi képviselőtestületi vá­lasztások előtt egyes iparosok jónak látták megtorpedózni a magyar pár­tok egységét, akkor azt hozták fel a mentségükre, hogy az iparosérdekek »nincsenek megvédve« a magyar pár­toktól a városházán. A papiros tü­relmes és nem képes elpirulni, akár­milyen, az igazságtól elrugaszkodott véleményt nyomtatnak is reá. A ma­gyar pártok nagy többségben iparo­sokból álló tagjai nyugalommal vár­ták a bekövetkező nagy iparosvédel­met és vigyázz-állásba helyezkedtek. Már akkor mi erősen kételkedtünk az iparospárt trójai falovában, amely va­lami idegen dolgot akar becsempészni a városi közgyűlés termébe. A mi jövendöléseink, úgy látszik, most kez­denek teljesedésbe menni, az iparos­­párt azóta egyes kiváló tagjainak adó­­leírásán kívül nem is tudott felmu­tatni eredményt. Azt is előre láttuk, hogy a pari elnöke, Ipovitz József a képviselőtestületből hamar kiábrán­dul, ez be is következett. Elég volt, hogy nagy csatával az őslakos-ellenes rezsim éleiét négy évre meghosszab­bította. Helyette a párt közismert szónoka, Schein r Dezső jár a képviselőtestület üléseire. A vezetők az állami munka vállalások miatt erre már nem érnek rá. Scheiner Dezső egyike volt azok­nak, akik nagyon is megnedvesítették nyálukkal a markukat, hogy majd rá­csapnak az asztalra, azután így meg amúgy megmutatják. Az alkalom el­érkezel!. megmutathatta volna az ipa­rospárt, hogy erre a névre nem mél­tatlan és nem igaz a feltevés, hogy kormánylámogató és fejbólintó párt. Az egyik magyar párt elnöke indít­ványt telt, hogy a zárószámadások és a költségvetés szerint is deficittel, nagy ráfizetéssel működő központi műhelyt szüntesse be a képviselőtes­tület. Ebben a kérdésben a városi képviselőtestület egy másik pártjának elnöke is módosító indítványt tett. hogy maradjon meg a központi mű­hely és ha az a hivatalos állítás sze­rint csakugyan jövedelmező vállalat, akkor béreljék azt ki az ott alkalma­zott munkások. Természetesen ez az indítvány nem tetszett azoknak, akik az iparosellenes hangulatot képviselik. Újabban ugyan­is már semmi munkát nem adnak ki árlejtés útján, hanem »házilag« épí­tenek házakat, vízvezetékeket, ami jó­val többe kerül, mintha azt vállalko­zó és adót is fizető iparos vállalta volna el. A város az iparos érdekek ellen valóságos háborút visel minden alkalommal és azok érdekeit károsít­ja. Itt lett volna a jó alkalom, hogy az iparos párt bemutatta volna a be­ígért iparos-védelmet. Azonban az ipa­rosokért dobogó szív nagyon is le­­csöndesedelt és cl hült Scheiner Dezső képviselőtestületi tag urban, aki a fej­lemények után, a szavazás előtt csend­ben, "kabátját, kalapják véve, szép csendesen sétára akart indulni a Ná­dor uccában. Ember tervez, Isten végez: Scheiner Dezső azonban mégsem ment el, mert a kabátját erélyesen megfogta egy erős kéz, amelynek az iparospárt képvi­selője engedni volt kénytelen. És ott maradt a szavazáson. Most már ki­váncsion várta mindenki a történtek után Scheiner szavát. Scheiner szava azonban elakadt és nem jött ki a száján az iparos érdeket megvédő szócska. Ebből az következik, hogy az iparos párt helyesli, készítsék »házilag« a kórházi vízvezetéket, az orvosi ren­delőt, a városi népkonyha épületét tovább is pályázat kiírása nélkül, de helyesli azt is, hogy az iparosok mel­lőzésével a jövőben is házilag vé­gezzenek minden munkát, hogy va­lami annak a közterheket viselő ipa-KSADÚS. TISZTA***ÖVÉNYZ5íRT nagyon gyakran a helyes, idősze­rű tápanyagoknak köszönhetők, amelyek egyáta­­lán nem hagy­nak salakot a testben. Ezért rosnak ne jusson. Ezt az iparospárt intézze el házilag, mert ezek után az erkölcsi tőke, az iparosvédelem és más fogadkozások érléke tetemes ér­tékcsökkenést szenvedett. Azzal nem akarunk foglalkozni, bog}» az iparospárti képviselőtestületi tagot milyen kritika fogadta, azt ha nem fért el a zsebében, hát haza­vihette közéleti emlékül az iparos­­párt kirakatába és fel is akaszthat­ta arra a bizonyos szegre, amelyen a be nem váltott Ígéretek lógnak. Az ügy további folytatása kevéssé érdekel. A szociáldemokrata ügyvéd, a városi bérházban lakó vendéglős és a kommunistából kikeresztelkedett szintén városi bérházban lakó kőmű­ves kisiparos nem akarnak az iparo­soknak juttatni munkát. Legyen a lelkűk rajta. Csak az indokolásuk sán­tít, mert az igazságot mégsem illik még a szociáldemokratának sem any­­nyira félrepofozni, hogy az építő ipa­rosok napi 12—13 koronás munkabért fizetnek. Azt mindenki tudja, mun­kás ■ és iparos, hogy ez olyan távol esik az igazságtól, mint Jeruzsálem az északi sarktól. Jó lesz azonban mindezeket meg­jegyezni a következő esztendőkre. Őrszem, A Dohánygyárban is rendezik a kettősen ke­reső családok kereseti viszonyait. — Küldöttség a járásfőnök előtt. — — november 18. Legújabb prágai minisztériumi ren­delet szerint, — amelynek értelmében a kettősen kereső családtagok kere­seti lehetőségeit rendezik, -a komáromi dohánygyárból is számos olyan munkásnőt fognak elbocsátani, akiknek férje, vagy más hozzátartozója megfelelően keres. Igv akarnak helyet adni olyanoknak, akik jobban rászorulnak. A komáro­mi dohánygyár munkásainak családi és vagyoni viszonyait névszerint és esetenkint vizsgálták felül s kiderült, hogy kb. 230-re tehető azoknak szá­ma, akiknek a család egyéb kereső tagja megfelelő megélhetést nyújt. Ezek azonban nem nyugodtak bele a kereseti lehetőségek megcsökkentésé­­be s küldöttséget menesztettek a járás­főnökhöz, hogy tiltakozásukat fe­jezzék ki elbocsátásuk ellen. A tiltakozás valószinüleg eredmény­telen lesz, mert a szociális igaz­ság úgy kívánja, hogy a teljesen munkanélkül tengődök is munká­hoz jussanak. Kb. 200—300 munkásról van szó, akik helyet kapnának. Ezáltal a városi nép­konyha is jócskán tehermentesítve lenne. — Nincs többé hamisítás mert a tapasztalt gazda csak Schmolípasztával ápolja a lábbelit, lószerszámot, bőr­tárgyat.

Next

/
Thumbnails
Contents