Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-11-19 / 91. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. 1932. november 19 Holnap nagy hangverseny a Szent András templomban. Schmidtkauer Lajos orgonaművész, Farkas Márta hegedű­­művésznő s Molecz Margit énekes űvészra© lépnek föl. Nagyszabású akció indul meg a munkanélküliek segélyezésére. Hélfőn este 6 órakor nagygyűlés a városházán. — november 18. A komáromi r. katholikus egyház­­község holnapi jótékonycélu hangver­senye iránt nagy érdeklődés mutatko­zik és méltán, mert Komáromban ilyen nagyszabású hangversenyprogram már esztendők óta nem volt. A Szt. András templom hatalmas 54 változatú orgo­nájánál ismét Schmidthauer Lajos ül, ennek a fejedelmi hangszernek igazi uralkodója. Vele együtt lép fel Farkas Márta hegedűművésznő, a nagy Hubay Jenőnek legnevesebb tanítványa, aki­nek játékában már oly régen volt al­kalmunk gyönyörködni. A hely ko­molyságához méltó számokkal lép fel a nagy művésznő és Händel, Bach mű­vei mellett megszólaltatja a modern zene egyik kiváló képviselőjét, az orosz Glazunowot és a hírneves magyar ze­neszerzőt, Goldmarkot, a Sába király­nője szerzőjét. Schmidthauer Lajos számairól már megírtuk, hogy minden idők legmé­lyebb zeneszerzőjének, Bach János Se­bestyénnek Toccata és fuga című mű­vét adja elsőnek. Bach (1685—1750) ezen műve a legnépszerűbb szerze­mények egyike és ezt annak köszönheti, hogy rendkívül átlátszó szerkezeténél fogva az ellenpontos művészetben ke­véssé járatos hallgatóság számára is hozzáférhető. A Toccata műfaj a XVI. században keletkezett és főjellegzetes-Hétfőn reggel szomorú szenzációra ébredt Ács közeli község, a komáro­miak kedvenc kiránduló helye. A hét­fői hajnali őszi csendet siró jajgatás zavarta meg, mert kialudt egy becsü­letes, közszeretetnek örvendett dolgos élet. A megrázó eset előzményei még vasárnap este kezdődtek. Ács község­nek van egy népszerű kaszinója, a Kossuth Lajos asztaltársaság, amely­nek a helyisége a község főuccájában levő Nagy P. Zsigmond községi elöl­járó házában van. Mint rendesen va­sárnap este az asztaltársaság tagjai igen szép számban jelentek meg és csendesen elbeszélgettek a napi ese­ményekről és meghányták, vetették a világ és a maguk ügyes bajos dol­gait. A csendes szórakozást azonban éj­fél után megzavarta valami kellemet­len incidens. Egy duhajkodó suhanc­­társaság tolakodott be a társaskör helyiségébe és ott szemtelenül kezdtek viselkedni. A duhajkodásuk már annyira tűrhetetlen lett, hogy a társaság idő­sebb tagjai kénytelenek voltak az izgága, rendzavaró társaságot, mint hívatlan vendéget kiutasítani a társas­kör helyiségéből. A kiutasított legények véres bosszút esküdtek azok fejére, akiknek köszön­hették a kitessékelésüket. Esztelen tervük végrehajtására lesben álltak az udvaron, hogy bosszú szomjukat kielégítsék. Nem sokáig kellett a vérszomjas legényeknek várniok. Legelőször ifjú Péntek Dániel jött ki a helyiségből és gyanútlanul keresztül akart menni az udvaron. A lesben álló legények azon­ban rárohantak és egy husánggal úgy vágták fejbe, hogy nyomban össze­esett. A vérszemet kapott legények azt hitték, hogy áldozatukat jól helyben hagyták és újabb áldozatra lestek. Szerencsére azonban ifjú Péntek Dániel sérülése nem volt életveszélyes és hamarosan visszanyerte eszméletét, de azért ájulást színlelt és várta a kedvező alkalmat, hogy elmenekül­sége a passage-stilus, a brilliáns fu­tamtechnika, amely alkalmat ad a mű­vészek technikai készségének a bebizo­nyítására. Az ezt követő fugában szin­tén alkalmat ad Bach a nagy technikai bravúrokra és ezért lemondott benne a Bach stílust jellemző nagyvonalú felépítéséről és kidolgozásról. Második száma lesz Schmidthauer Lajosnak a Händel Variációk és Haydn négy évszak oratóriumának egyik leg­szebb részlete: Ah vieni a fiora! Oh jöjj tavasz! Bossi átdolgozásában ez a legszebb darabok egyike. Két modern darab lesz a harmadik szám: Daquin Rondoja és WidorToc­catája, ezekkel fejezi be a nagy mester hangversenyét. Molecz Margit énekművésznő szin­tén fellép a hangverseny keretében, a templomi hangverseny hangulatához illő énekszámmal: K. Ledermayer Ilona szép Ave Máriáját adja elő. A hangverseny 5 órakor kezdődik a Szent András templomban, ahová csak a főbejáraton át lehet bejutni. A ne­mes célra való tekintettel, minél na­­gyobbszámú közönséget vár szívesen az egyházközség. Belépődíj nincs: a hangversenyre csak a műsort kell 5 vagy 3 koronáért megváltani. Jóté­kony célra való tekintettel felülfize­­téseket köszönettel fogad a rendező egyházközség. Komárom, — nov. 18. hessen. Erre nem sokáig kellett várnia, mert a vérszomjas legények az uccára men­tek, hogy ott az akácfák mellé vert karókkal felfegyverezzék magukat. Ezt az időt használta föl és elmenekült. Három óra tájban jött az újabb áldozat. Péntek Bálint, id. Péntek Dá­niel községi pénztáros 45 éves fia igyekezett haza. Ottbent szívélyesen elbúcsúzott a társaktól és az egyiknek erősen megígérte, hogy reggel nyolc­kor majd beszól hozzá, hogy együtt menjenek ki a határba. Szegény em­ber nem is sejtette, hogy már meg­­kondult fölötte a halálharang. Alig lépett ki az épület kapuján, olyan szörnyű ütést mértek a fejére, hogy szótlanul összeesett és még ott a hely­színén kiszenvedett. A gyilkos társaság erre a halottat az útszélen hagyva, gyáván elmenekült. Egy arra botorkáló ittas legény bot­lott bele a szerencsétlen Péntek Bálint­nak még meleg holttestébe. A szörnyű akadály azonnal kijózanította a legényt, aki beszaladt a társaskör helyiségébe és rémülten mesélte el a megrendítő esetet. A lesújtó hirre azonnal elszaladtak a csendőrségre, amely nyomban meg­kezdte a nyomozást és az eredménnyel járt és a gyilkost Szabados István 22 éves komáromi lakos személyében ki is nyomozták. A gyilkos fiatalember a csömörházai gazdaságban volt alkal­mazva, mint hónapos gazdasági mun­kás. A csendőrség erről a munkahelyéről vitte el. Az ácsi csendőrségre kisérték, ahonnét beismerő vallomása után a győri ügyészségre vitték. A törvényszéki orvosi boncolás meg­állapította, hogy a halált a halántékon ért ütés okozta és a szerencsétlen ember az ütés után néhány perccel kiszenvedett. Az ártatlan áldozat temetése az egész község és messze vidék osztatlan rész­véte mellett ment végbe. Komárom, november 18. Mint lapunk múlt számában meg­írtuk, a város vezetősége fokozottal)!) segítő munkát akar kifejteni az idén, az elviselhetetlen gazdasági válság kö­vetkeztében beállott nyomor és szen­vedés enyhítésére. A munkanélküliek nehéz sorsa, mint ismeretes, az egész esztendőn át napirenden volt a kép­viselőtestület és a tanács üléseiben, a különböző munkáspártok beadványo­kat terjesztettek a város elé, amely­ben a súlyos probléma megoldására tettek különböző javaslatokat. Több ízben járt küldöttség a közmunkaügyi és más minisztériumokban, amelyek­nél sürgették a közmunkák elrendelé­sét és a város által kért szükségmun­­kák megkezdését, azonban sem a vá­ros vezetőségének, sem a munkáskül­döttségeknek interveniálása nem járt eredménnyel. A munkanélküliek sok százainak nem julott munka s meg kellett elé­­godniök az időnként kiosztott élelmi­szerjegyekkel, amelyek azonban csak a legminimálisabb segélyt nyújtották. Már ezután nem lehet remélni, hogy Komáromban a tavaszig munkaalka­lom legyen, az a kevés építkezés, ami volt az idén, alig foglalkoztatott kél­­háromszáz embert, de azok is befeje­zési nyertek s ami egyéb munka és kereseti lehetőség volt, lassan meg­szűnt. Itt van a tél a küszöbön és a nyomor, csak most fog még nagy ará­nyokat ölteni. Ennek súlyos hatása rá fog nehezedni az egész társadalom­ra, mert a nyomorgók és éhezők se­gítség utáni kiáltásai azok felé fog­nak elhangzani, akiknek ha nem is olyan mértékben, mint az előző évek­ben, de talán még maradt valami kis fölöslegük, amit szorongatott helyzet­ben levő embertársaik támogatására fölajánlhatnak. A város vezetősége teljes tudatát Erke! Ferenc-emlékünne­­péSy a Kultúrpalotában. A Jókai Egyesület jövő vasárnap, november 27-én rendezi első idei zene­ünnepélyét a Kultúrpalota hangver­senytermében. A zenei délutánok, —[■ melyeket a szakosztály rendszeresít, — mindig egy-egy külföldi, vagy hazai zeneszerzőt ismertetnek. Az első dél­utánt Erkel Ferencnek, a nagy magyar operaszerzőnek, zongoraművésznek és karmesternek szenteli a zenei szak­osztály. A Bánk Bán opera szerzője, a Hunyadi László zenéjének költője, a Nemzeti Színház első karnagya el­­avulhatatlan zenéket írt. A csodála­tosan gazdag teremtőerejű zeneköltő műveiből állított össze ügyes műsort a zenei szakosztály s ennek bemuta­tása jövő vasárnap délután lesz. Em­lékbeszéd, énekszóló s kar, zongoramű, tánc és szavalat alkotja a műsort. Gyermekekkel a képkiállitáson. Pellerné Feszthy Edit képkiállitása nagy attrakció az iskolás gyermekek számára is. Hogy mennyire vonzó ez részükre, az abból is látható, hogy a polgári fiúiskola első csoportjának hét­fői látogatása után oly tömegesen hoz­ták az ötvenfilléreket, melyre még a Klúdsky cirkusz ittjártakor sem volt példa, A második csoporttal szerdán d. e. látogattuk meg a képkiállitást. A fiúk 11—14 évesek, nagy érdeklődéssel se­reglettek különösen a balatoni tájak mellett és a dobogói oldalon függő gyönyörű, melegszinű tájképek előtt. Az arcképek — gyermeki psziché isme­retével érthetöleg — nem tettek rájuk mé­lyebb benyomást, mert a gyermek ér­deklődését elsősorban a cselekmények ban van a rendkívül súlyos helyzet­nek és tudatában van annak is, hogy az általános gazdasági lerongyolódd már a tehetősebbeket is kikezdte, mégis kérő szóval hívja meg novem­ber 21-én, hétfőn este 6 órára a vá­rosháza nagytermében megtartandó nagygyűlésre a város társadalmának ama tagjait, akiknek emberbaráti ál­dásos munkálkodásuk ismeretes s akik tekintélyükkel, agilitásukkal és nemes szívükkel bizonyára az idei téli évad­ban is sikeressé tudják tenni a város társadalmi akcióját! A munkanélkü­liség enyhítésére megindítandó társa­dalmi akciót előkészítő képviselőtes­tületi szűkebb bizottság a társadalom minden rétegének bevonása mellett a hétfői gyűlésre meghívottakkal egé­szítette ki magát s reméli, hogy a vá­ros közéletében és társadalmában ál­landóan nagy tevékenységet kifejtő ve­zető férfiak az idén is, készségesen meg fogják könnyíteni a város szo­ciális gondját szives közreműködésük­kel és támogatásukkal. Dacára a mindenki által érezhető válságos időknek, a város vezetősége meg van arról győződve, hogy a hétfői értekezleten olyan akció fog megin­dulni a munkanélküliség következmé­nyeinek enyhítésére, amely lehetővé fogja tenni, hogy a városban a nyo­mor és ínség ne öltsön leküzdhetet­len méretekét s az arra rászoruló sze­gények és munkanélküliek támogatása folytán a szenvedés és elkeseredés okozta esetleges kirobbanás már eleve elhárítható legyen. Segítse tehát min­denki tehetsége és anyagi ereje szerint a várost nehéz feladatának eredmé­nyes megoldásában, vállvetett egysé­ges összefogással vegye ki részét min­denki a segítő munkából, amelyre e súlyos időkben Komáromban is elen­gedhetetlen nagy szükség van. és az összefüggő kompozíciók ragad­ják meg. Mégis csodálatos éleslátással fedezték fel az arcképek rengetegében a jelenlévő festőművésznő három — különböző oldalon elhelyezett és más­más felfogású, eltérő kidolgozású — önarcképét, melyek aztán hosszasabban le is kötötték őket, kapcsolatot teremt­vén a szeretetreméltó élő valósággal. A műértőbb harmadik osztályosok, kik már a színkeverés misztikumaiban is jártasak, a kiállítás legnagyobb mé­retű figurális kompozícióját figyelgették huzamosabban, hol a „szinek .orgiája“ tartotta őket fogva. Bakonyi István rajztanár fel is használta a kitűnő al­kalmat, hogy szemléltesse rajta a szí­nek kifejező erejét, az opálos levegő­hátteret és azt az ízléses szinharmoniát, mely az egész festményen elomlik. Az alak „angyali“ idomai megakadályoz­ták azt, hogy a fiuk érdeklődése hely­telen irányba kalandozzék. Nagy csoportot hangolt jókedvre a letagadhatatlan képű hegedűs is. Hogyne, hiszen ez már cselekmény! Szép szám­mal voltak aztán olyanok is, kik min­denáron a nagy háborús kép alját is szerették volna látni, mert persze az a legnagyobb cselekmény. Alig tudtam őket meggyőzni arról, hogy ez most nem aktuális. Még sokáig időztünk volna az ele­ven szinpompáju képek, gyönyörű vi­rágcsendéletek között, mert sokan nem győztek betelni a látnivalókkal —eze­ket alig lehetett aztán kitessékelni az ajtón, magam is harmadszor néztem már — de ildomosságból mennünk kellett, mert nem akartam, hogy ennyi szépség alkotója észrevegye, hogy az esztétika iránt érzéketlenebbek megun­ván már e képeket, melyekbe ő egész szines, meleg lelkét beleadta, előszed­ték yo—yo-ikat és buzgón húzogatják e koreszmét. Zsolnay Béla A kiutasított társaság véres bosszúja. Gyilkossággal végződött a féktelen duliajkodás. — Ács község szomorú szenzációja. — A gyilkost egy komáromi munkás személyében elfogták. Saját tudósitónktól.

Next

/
Thumbnails
Contents