Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-11-19 / 91. szám
1932 november 19. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. pontra helyezkedik ebbrn a kérdéstűn, mint alantasai azt magukra nézve szerfelett kényelmesen, az adózókra nézve ellenben szerfelett igazságtalanul beállítják. Ismeretes az a hivatalos szuppozició: az adóhátralék nagy, tehát az adókat nagyobb energiával kell behajtani. A hátralékosok pedig kétfélék : olyanok akik tudnának fizetni, de nem akarnak és olyanok, akik nem képesek fizetni. Már ez a beállítása a tételnek helytelen, mert az egyéni elbírálás folyamán megnyitja az ebből folyó tömérdek panasz, igazságtalanság sőt visszaélések forrását. »Tudna, de nem akar fizetni« Ki ludná ezt, uraim, egzakt pontossággal, tévedések kikerülésével, amelyek itt sokszor katasztrófát is jelentenek egyes adóegzisztenciákra nézve, megállapítani? Arról a kereskedőről, akinek nyitott a boltja, az adóhivatal erre aligha képes, ezt legfeljebb a szakmában dolgozók lehetnek hivatottak elbírálni, ha nem is eldönteni, az iparosról még a szaktársai sem képesek azt a bírálatot elvégezni, hogy tudna-e és nem akar-e adót fizetni, talán az ipartársulat lenne olyan helyzetben .hogy általában az iizléimének milyensége felől nyilatkozzék. Ha ezek ilyen nagy nehézséget jelentenek, amelyet a bürokratikus eszközök sem tehetnek képesek elhárítani az objektivitás útjából, akkor még nagyobb nehézségeket okozhat a földmívelő, szóval a mezőgazdasági termelő réteg teljesítési körülményeinek elbírálása, amelynél figyelembe kell venni a telekkönyvi állapotot, a magánadósságokat, a termési viszonyokat, amelyekből meg lehet találni az adólizetési képesség koefficiensét. De még ez is esal. De menjünk bele a fejtegetéseink ele jén hangoztatott tételnek bírálatába és tegyük fel a kérdést. Az adóközeyei rendesen, okosan és az állam érdekében járnak-e el ezekben az esetekben, vagy nem? Tudtak volna-e űzetni ezek a jobb sorsra érdemes adófizetők, vagy csak nem akartak fizetni? A válasz egészen világos, hogy nem. Mert józan ésszel feltehető-e valakiről. hogy el engedje bitangolni az üzletét, a bobját és annak berendezését, mely kereseti lehetőségének az alapja, tehát életfeltétele volt? Erre minden elfogulatlan embernek nemmel kell válaszolnia. Ezekben az esetekben és az ilyen esetek tízezreiben pedig ugyanez történt. Mert a kiürített boltokat a következő bér négy ed tői fogva megint kiadják és a divatkereskedés helyére cukorkából! kerül, a cipősbolt helyébe pedig biztosítási ügynökség. Ezek az adóalanyok igenis nem voltak képesek fizetni, de azt állítani felőlük, hogy nem akartak fizetni ,semmivel nem bizonyítható, ennek elmulasztása nem rajtuk múlott, hanem tisztán és kizárólag a mai viszonyokon. A repülő bizottságok Azokra a barbár és az ököljog korára emlékeztető eseményekre, amelyek főleg Keletszlovenszkón és Ruszinszkóban játszódtak le és játszódnak le ma is, nem szándékozom hoszszasabban kitérni. A repülő bizottságok munkája annyira destruktiv és annyira provokálja a közvéleményt maga ellen, annyit árt magának az állam jó hírnevének, tekintélyének, hogy valóban csodálkoznunk kell, hogy a felvilágosult demokrácia korszakában ilyesmikre kerülhet a sor. .Tó magam az anszien rezsim alatt ilyesmit sohasem láttam, hiszen akkor is voltak adóárverések, de egyetlen ügyvédnek sem vitték el rövid zongoráját, nem húzták le az adófizetőnek a gyűrűjét sem az ujjáról és egyetlen kávéházi törzsvendéget sem szomorítottak meg azzal, hogy megszokott sarokasztalát és kényelmes karosszékét elvigyék, mint az Kassán megtörtént. A személyes motozás épen olyan csökevénye az elavult fel nem világosult osztrák osztrák abszolutizmusnak, mint a Prügelpatent a közigazgatásban. A modern jogalkotások ezeket már csendes részvéttel mellőzik. Az adókivetések Az adómorálnak azonban vannak egyéb kisiklásai is nem az adózók, hanem a kivető közegek sorában. Az államnak fel kell tételeznie minden adózójáról, aki az ellenkezőre okot nem ad, hogy az adóbevallások helyesen és pontosan készülnek és az ezek alapján kivetett adót tehetsége szerint megfizetni igyekszik. Itt azonban meg kell állnunk egy szóra. Fel kell tennünk egy kérdési általánosságban: helyesek-e az adókivetések egyáltalában. Egyes adónemeknél azt kell válaszolnunk, hogy igen, de egyes adótípusoknál a leghatározottabban nemmel válaszolhatunk. Hibás földadó kivetések Az adómorál sokat vitatott másik része a kivető hatóságokat és általában az adógépezetet terheli. Hányán vannak, különösen a falvak lakói között, kisgazdák, földmivesek, akik azt kénytelenek tapasztalni, hogy adójuk más hozzájuk hasonló viszonyok közt levőkéhez képest lúlmagas. Utánajárva érdekes dolgok derülnek ki. Hiányos a földadó kataszter Hogy ezekből milyen helyrehozhatatlan károk származnak a több mint egy évtizedet meghaladó időn keresztül, azt csak a koronatanúk, az illetékes adóhivatalok tudnák megmondani, meg az ügyvédi irodák és a nép tanácsadó irodái, vagy ezzel profeszszionátus módon foglalkozó magánemberek. Tud-e fizetni a kisgazda? Most pedig tegyük vizsgálat tárgyává, hogy a legstabilabb és legkonzervativebb közteherviselő réteg, a földtulajdonos, mennyiben képes ma az adóterheket elviselni. A múlt évben történt gazdasági szerencsétlenséget nem szükséges részletesen fejtegetnem, mert annak hatásaival, mindenki tisztában van, ha követelményeivel nincsen is. Ezek közé sorolom az adóhatóságokat is. Ha az idén úgynevezett jó termés egyenlítette volna ki a múlt évi katasztrofális eredményt, ennek következménye is az lenne, hogy a gazda nem kerülhet ki ezekből a bajokból még így sem érintetlenül. Ezt a rossz esztendőt csak több jó esztendőnek lehet csak ellensúlyoznia. Miért nincsen ma pénz forgalomban? Mert a mezőgazdaság nem rendelkezik pénzzel, ami kis pénze volt, azt azonnal a tavalyi bajok törlesztésére fordította. mert ezer és ezer család egy évig Iliiéiből élt és tartotta fenn magát. Sokan ahhoz bíztak, hogy a hivatalosan közzétett minimális gabonaárak piaci realitásokká változnak, azonban, hasztalanul várták az állami intervenciós vásárlásokat, mert ehhez a gabonaszindikátus tőkével nem rendelkezett és a gazda, mivel pénzre volt szüksége, minden áron túl voll kénytelen r.dni gabonáját'!. A szindikátus működése csak a pártprotekcionizmust szolgálta, de egyformán ártott a legitim gabonakereskedelemnek és a kisgazdának, akinek nem volt ideje karácsonyig várnia. Igen várta a törpe birtokost a nagybank és a kisbank és főleg ez az utóbbi típus vitte el kis pénzecskéjét, mert 16—18 százalékos kamat sokra megy. A gazda pénzét elfizeti adósságokra és élni ismét csak a hitelhez fordulj. Tehát hiábavaló dolog, ha a végrehajtó megtelepedik a falun és hónapos szobába megy lakni, vasárnap pedig, amikor nem lehet végrehajtani, akkor bemegy a városba tisztát váltani. Hiába foglalja le a kis vetőmagon felü] megmaradt buzácskát, mert azt a gazda feléli, persze, ha nem találják meg licitáción, akkor az adóhátralékhoz még egy bűnügyet is kaphat a nyaka közé sikkasztás címén. Adómoratóriumot! Ezer és ezer esetben ugyanaz a helyzet a falvak legnagyobb többségében. Ezen nem segít más, mint az adómoratórium, amely ha a földmívest átsegíti a nagyobb veszedelmeken, ismét kitűnő adófizetővé válik. Hogy kik tartozzanak az adómoratórium alá, azt megmutatja a telckkönyv és az egyéb tartozásoknak számlával igazolt ténye, ezek megmondják, hogy a tíz hold mikor van túlterhelve. Viszont azt is be kellene látni, hogy ezeket az embereket nem hogy nem kellene kíméletlenül végrehajtani, hanem ellenkezőleg adókedvezm ényekben részesíteni, hogy adózóképességük a jövő számára konzerváltassék. Ilyen elbírá^Szépfehér fogak» „Én sem mulaszthatom el, ho<;y kifejezzem Önnek legnagyobbfokú megelégedésemet és elismerésemet a Clilorodont-fogpasztáról. Évek óta használom a Cblorodont - fogpasztát és sokan irigylik szt-ji, fehér (agaimat. Fehér fogaimat pedig egyedül a Cblorodont - fogpasztának köszönhetem.“ C. Reichen, Seh. . .. Csak valódi Chlorodontfogpasztát fogadjon el és utasítson vissza minden utánzatot! Tubusa 4.- és 6.- Ki. lás alá kellene vonni a nagyszámú családokat is. Ahány adóalany elpusztul a mai kiméletlen adóeljárások következtében, azok helyébe ugyanannyi munkanélküli lép, mert akit a mai válságban még pénzügyi tragédia is ér, az nem lehet más, mint munkanélküli. Ez pedig közgazdasági baj, mivel az állam meg van fosztva produktiv elemeitől. azokat eltartani kénytelen, a hatása pedig a munkanélküliségben jelentkezik .amely az állam teherszámláját terheli túlságosan amugyis. Még egy körülményre kell kitérnem az adókérdés kritikája körül és ez maga az adóhivatal személyzete. Olcsó népszerűség szidni a végrehajtót, aki sokszor csak kötelességét teljesíti. Ezt is tisztelni kell, mert hivatalos személyiség, ha nem is nagyon népszerű. A nyugodt természetű magyar ember ha tisztességtudóan köszöntenek rá jónapot adjon istent, akkor nem lesz kárt senkiben, még a végrehajtóban sem. jy Az adóhivatalok kötelessége lenne lelkiismeretesebben kioktatni az adóvégrehajtókat. Az elmondottakból azl a gyakorlati következtetést vonom le, hogy az adózás ténye ma a legsúlyosabb gondokat okozza. Nem volt az így még pár év élő t se, amikor Benes Edvárd külügyminiszter egy angol publicistának azt jelentette ki, hogy a magyar földmives a köztársaság legjobb adófizetője, ami természetes is, hiszen ez beidegződön a leikébe még a múltban, amikor első volt, hogy minden év végéig eleget tegyen államnak, megyének, községnek. Ma is szívesen fizetne, ha tudna és nem is szükséges erre ostorral kényszeríteni, mert a magyar földmives igen jól tudja, hogy az adó egy tálból eszik a gazdával. Kár a magyar íöldmivesnél is azt az elvet érvényesíteni, hogy »tudna, de nem akar« fizetni, ezt nem tartjuk morális dolognak, amikor közismeri lény, hogy a gazdaosztálynak a múlt évi katasztrófa után az idén sem maradt pénze. Az adózót ellenkezően kímélni kell, ápolni, mert arra nemcsak ma, hanem holnap talán még nagyobb szükség lehet. A krízis megrágja az ércet is. Ki hitte volna, hogy a tengerek ura és a francia aranyhegyek tulajdonosa kijelenteni lesz kénytelen azt, bevallani, hogy nem bírja már pénzzel, mert akkor otthon megy tönkre, ha a külföldre fizet. Az adó súlyos következményei Az adózás az oka ma a községek szomorú pénzügyi helyzetének is, egytől egyig, mert nem tudják megkapni a behajtott adókból nekik járó községi pótlékokat. Általában nincs sok köszönet abban, hogy az állam kezeli az önkormányzati testületek adóit is, mert az adóhivatalok első sorban is csak az állami tartozásokat szorgalmazzák, ami természetes is és ennek következtében az önkormányzati testületek adóit a községek sok esetben csak elkésve kapják meg. Igen sok kamatvesztesége is van a községeknek, járásoknak és az országnak abban, iiogy az adókat kommasszálva kezelik, azokról pedig évenként a rendes leszámolás meg nem történik. Igen sok adó leírásba is kerül annak következtében, hogy azokat idejében nem szorgalmazták, mi a községek önkormányzatában nem történt meg. A községek nehéz helyzete éppen a lakosság megrendült gazdasági helyzete következtében vált kritikussá. De ugyanez a sors érte utol a városokat is, csakhogy fokozottabban. A járások helyzete nemkülönben igen nehéz, egyedüli bevételi forrásuk, a pótadó labilis és nem biztos. Roppant súlyos terhet jelent ma az adó- és közteherviselő rétegekre a szociális biztosítás is. Ezzel megbirkózni ma szinte képtelenség. E mellett ezek az intézmények nem is rendelkeznek sem a biztosítottak, sem pedig a munkaadók bizalmával sem. Ebbői a célból első teendő lenne az autonómia visszaállítása. Nagy és súlyos gazdasági bajok ezek és megérzi ezt az ország költségvetése is. A segítség azonban csak felülről várható, a pénzügyileg meglazult társadalmi rétegek kíméletre várnak, amig idők folyamán regenerálódhatnak. A közterheket tehát nem emelni kell, hanem ellenkezőleg, leszállítani szükséges. Szomorú és borongás a kép, amelyet festettem, de aki szebbnek festi, az önmagát áltatja és a többieket léveszti meg. Nem fejezhetem be méltóbban felszólalásomat mással, mint Deák Ferenc halhatatlan szavaival: Nem az az ország boldog, ahol a gazdagok vannak többségben, hanem az, ahol legkevesebb a szegény ember. Mivel az előirányzóit országos pótadó befizetése a jövő évben is reménytelen, így a költségvetés nem cement alapra, hanem indiciumok gyenge reménységeire épült s mivel az adózó rétegek közteherbírása már teljesen megrendült, nem vagyok abban a helyzetben, hogy úgy én, mint pártom a költségvetést elfogadjuk. IIatározaii javaslatok I. Mondja ki az országos képviselőtestület : Megkeresi a pénzügyi vezérigazgatóságot, hogy intézkedjek a telekkönyvi birtokváltozásoknak a kataszteri birtokívekben leendő sürgős keresztülvezet ésérő], hogy így a földadó helyes kivetési alapja megállapítható legyen. II. Az országos képviselőtestület 1. Felír a pénzügyminiszterhez az eladósodott birtokososztály adójának lefizetésére moratórium engedélyezése érdekében. 2. Felír a pénzügyminiszterhez, hogy a nagy családú (négy gyermekkel többel bíró) birtokos és bérlő családok adóhátralékainak adóamnesztia utján v aló egészben vagy részben való leiratása érdekében. 3. Felír a pénzügyminiszterhez, hogy az önhibájukon kívül súlyos gazdasági körülmények közé jutott munkások nélkül dolgozó kisiparosok és kiskereskedők adóhátralékait a járási iparíársulat vagy kereskedelmi grémium meghallgatásával felülvizsgálja és a behajthatalanná vált adókat kamataikkal együtt leiratja. III. Mondja ki az országos képviselőtestület : Az úgynevezett repülőbizottságok, melyeknek működése a legnagyobb nyugtalanságokat kelti az adózók körében, beszüntetendők és az adóbehajtások a normális módon folytatandók. Erre nézve a képviselőtestület felír a pénzügyminiszterhez. Benyújtják: dr. Alapy Gyula, dr. Fleischmann Gyula, Petrásek Ágost