Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-16 / 55. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. juiius 16. merültem Az udvarmester sokszor megjelent, újabb meg újabb küldöttségeket jelentett be. — Várjanak a trónteremben! — mondta a császár és folytatta a beszélgetést. Talma többször el akart már búcsúzni, szerénytelenségnek érezte, hogy ennyire igénybeveszi a császár idejét. — Csak maradjon, kedves Talma, ez most jobban érdekel! — nyugtatta meg a császár és folytatta a beszélgetést a tragédiáról, mely valóban sok mindennél — az udvari formák üres szinjátékainál bizonyosan — jobban érdekelte. Egyszer hármasban reggeliztek együtt Napoleon, a császár, Charnpigny, a belügyminiszter és Talma, a színész. — Hogy van a kis feleség — kérdezte a császár Talinát. Talma elsápadt, önkénytelen mozdulattal hátrakapta a kezét: úgy érezte, hogy a császár átható szeme meglátta a karkötőjét... Ez a karkötő a császár legkedvesebb nővérének, Paolina Borghese hercegnőnek a hajfürtjéből készült.. — Köszönöm, jól, Felség! — dadogta és gyönyörű, szenvedélyes barátnőjére gondolt, aki uj, titkos kapoccsal kapcsolta őt a Bonaparte házhoz ... De a császár nem vett észre semmit és a tegnapi előadásról, Racine „Esther“ cimü darabjáról kezdett beszélni. — Sajnálom ezt a szegény Ahasvér királyt — merengett el a császár. — Majd, nem lévén a merengés embere, megsokalta ezt a néhány pillanatnyi inaktivitást is és hirtelen a miniszterhez fordult: — Apropos, mi van a zsidókkal? Hogyan élnek? Kérek jelentést! Néhány hét múlva rendezte a zsidók helyzetét, megerősítette egyenjogúságukat. Ez is a császár egy színpadi impressziójának a következménye volt. * Mikor a császárt Elbára száműzték, Talma levelet küldött utána: „Sire, lábai elé kell letennem könynyeim és mély vonzalmam adóját... Hogy fejezzem ki fájdalmamat? ... Abban láttam a boldogságomat, hogy Felségedet szolgálhatom és életemet Felséged mellett fejezhetem be... Nem a jóltevőmet, hanem Felséged személyét siratom... Sire, szivem követi Önt... Fogadja legmélyebb hódolatom és leghűbb vonzalmam kifejezését...“ XV1I1. Lajos jól ismerte a császár és Talma barátságát, de azért, vagy éppen azért: tüntető kegyeivel árasztotta el a nagy színészt. A régime fényének és a Comédie-nek is múlhatatlanul szüksége volt Talmára, a klasszikus műsor utolsó oszlopára. Mikor a császár visszajött Elbáról, hivatta Talmát, aki, noha nem tehetett a király jóindulatáról, mégis, bűntudattal állt meg császára előtt. A császár kegyesebb, elragadóbb volt, mint valaha: — Örülök, hogy láthatom, kedves Talmám! Nagyon hiányzott nekem! Majd hirtelen: — Hallom, hogy a király megbecsülte az ön művészetét és ennek nagyon örülök. Büszke lehet az elismerésére! Nagyon művelt ember, ért a színházhoz és ő még látta a nagy Lékaint, akinek ön az egyetlen méltó utóda. Ez nobilis volt. Ilyen még a született királytól, XVIII. Lajostól sem tellett! Éhez Napóleonnak kellett lenni! — Látta, kedves barátom, a külföldi lapok karikatúráit, amelyeken együtt szerepelünk? Az a kedvenc ötletük, hogy ön tanított engem a koronázás mozdulataira és leckét vettem öntől a császári méltóságból. Úgy látszik: jól csináltam, ha egy Talmát ismertek fel benne mesteremnek ... Talma ragyogva jött ki a császár szobájából: — Úgy érzem, hogy ismét francia lettem! — Szenzációs árleszállítás fürdő dress, köppeny, flór gyermektrikó és sokkerli, női, férfi fehérnemű és gyermekkocsiban ELBERT-nél. Fényképészeti készülékek, filmek és papírok Hacker és Neufeldnél. Komárom ingyenes szabadfürdői Hol íürödket a komáromi szegény nép ingyen % — A rendelkezés nagy visszatetszést váltott ki a lakosság legszélesebb rétegeiből. — Mozgalom fog megindulni a rendelet módosítására — Az Erzsébet sziget lakói megint zúgolódnak, bogy a Kisdunában nem lehet fürdeni. — Lássuk, hogyan is áll a szabadfürdők ügye1? Saját tudósítónktól. A város kiadott egy rendelkezést, amely szerint a vizektől nagyon is körülvett Komárom város lakosainak csak egy szabadfürdő helyt engedélyeznek a Vágdunán a két hid között és megtiltják az Erzsébetszigetbelieknek a Kisdunában való fürdést és azt is megtiltják, hogy a vágdunai strandtól jobbra és balra fürődjenek a rettenetes hőségben valósággal agyontikkadt emberek. A város által kijelölt vágdunai szabadfürdő helye a legszerencsétlenebb intézkedés, mert az a hely sivár és kopár, nincs egy darabka árnyékos hely ott, legalább ha fűzfával is be lenne ültetve, de arra senkise gondol, pedig a fűzfa ültetés a legkönnyebb a világon. Ugyanez az árnyéktalanság jellemzi a diákfürdőt is. Ha a diákfürdő első felállításakor fűzfákat ültettek volna oda a cserkészek, ma már árnyék fogadná az agyontikkadt fürdőzőket. A Vágdunán kijelölt ingyenes fürdő hely a kopár, fanélkülisége mellett kicsi is, amikor Komáromban naponta sok ezren fürődnek, hogyan képzeli el a város, hogy ott elfér az a sok ezernyi ember. A Vágdunán kijelölt ingyenes fürdőhelynek a kijelölése annál inkább visszatetszőbb, mert ugyanakkor a vágdunai strand melletti ingyenes fürdést eltiltja a város, pedig az a világ legszebb fürdőhelyei közé tartozik, partján homok, pázsit és árnyékot adó erdőség váltakozik és ettől tilják el az agyontikkadt komáromiakat és adnak helyette egy meg nem felelő helyet! Ez valósággal emberkinzás számba megy! Miért nem szabad a vágdunai strand mellett ingyenesen fürdeni? Mert egy katona belefulladt? Már fürdőkádba, arasztnyi mélységű vízbe is fulladtak bele emberek. A nyár, a fürdőzés egy telhetetlen moloch, amely minden évben megkívánja a maga áldozatait, az ellen nincs menekvés. Hiszen nemrég egy úszómester Komárom, — július 15. fulladt bele a vizbe. Ezen az alapon ki lehetne mondani, hogy fürdőkádban tilos a fürdés és úszni sem szabad. Az nagyon helyes, hogy a hatóság figyelmezteti a közönséget, hogy a Kisdunában a kotrógép nagyon kimélyitette a medret, tehát jó lesz vigyázni, de az már igazán embertelenség volna a szigeten lakóktól azt követelni, hogy akkor, amikor a viz ott folyik el a lábuk alatt, ne ott, hanem a félórányira levő vágdunai ingyen fürdő helyen fürődjenek és amikor onnét haza jönnek, éppen olyan izzadtak, porosak és piszkosak, mint a fürdés előtt. Igaz, hogy a kotrógép mélyítette a Kisduna medrét, de azért nagyon sok hely van a part mellett, ahol lehet veszély nélkül fürdeni, csak arra kell figyelmeztetni a közönséget, hogy aki nem tud úszni, az ne menjen a partról messze és csak addig, amig a lába eléri a feneket. Erősen hisszük, hogy a rendőrség, amint tavaly és azelőtt is megtalálta az arany középutat, az idén is úgy fogja kezelni ezt az ügyet, hogy a közönségnek nem lesz oka panaszkodni. A mai rettenetes nagy nyomorúságban és a rettenetes nagy hőségben mi más szórakozása lehet a szegény népnek, mint a fürdés. Hát ,ezt a kis szórakozást ne nehezítsük meg és ne tegyük lehetetlenné. A szegényebb néposztály körében különben is mozgalom indult meg, hogy küldöttség keresi föl az illetékes fórumokat és kérni fogják a sérelmes rendelet visszonást, illetve módosítását. Ami a vágdunai strand melletti fürdés betiltását illeti, abba beleszólása van a katonaságnak is, mert az a terület a katonai kincstáré és reméljük, hogy az nem ád ki ilyen szívtelen rendeletet. Hisszük, hogy felszólalásunk megértésre talál és a kérdés közmegelégedésre hamarosan elintéződik. A tikkasztó hőségben agyongyötört komáromiak ezrei türelmetlenül várják ezt. m. KÉPESLAP HELYETT. Eldugott város a Karsztban. Abbázia, július hó Vasárnap délelőtt, ködök ereszkednek a Karszt-tetőkre s valójában nem tudjuk, hol vagyunk. Egy vidámbeszédü horvát azt mondja az utón, hogy ez Modrus-Fiume vármegye. Rendben van. Modrus-megyét eddig csak a földrajzkönyvből ismertük s nem lesz rossz, közelebbről megnézni ezt sem. Az autó megáll egy faház előtt. Benzin kellene. Tessék bemenni a városba. Mi? Itt, a Karszt tetején város? »Da! da!« — igenei a horvát s távoli házak felé mutogat. Azt hittem eddig, hogy a köves és páfrányos Karszt-tető csupasz, mint a kisujjam. S micsoda meglepetés! Város a Karsztban! Vasárnap délelőtt van. Elől-hátul, jobbra-balra: hegyek és köd. Lóg az! eső lába, sáros az út, népviselet a templom előtt s a templom körül város. Tehát itt is laknak emberek! Fehér kenyeret ad el a pék, a nagy szálló előtt fehérnadrágos alak álldogál, a parkban zene szól, szerb katonazene és elegáns tisztek sétálnak hölgyekkel. Megdörzsölöm a szemem. Igaz ez? Mint a Csipkerózsika városa, termett elő az út köves sziklái közül ez a városka; város a Karsztban, erdővel és termőfölddel megáldott szabályszerű város és itt élnek az emberek, valószínűleg boldogok is. Végigsétálok a parkban. Horválok és horvátok... Csinos nők és szájtátó gyerekek. Tisztek. Dreher-sör és virágillat. Week-end kunyhók és tenniszpálya. Száz kilométerre Zágrábtól, fele úton az Adriáig. Mintha Rozsnyón lennék, vagy Nagyrőcén a piacon. Tankönyvíró urak! Mi ezt máskép tanultuk. Javítsátok bele a földrajzkönyvbe, hogy az ember fölszalad a Karszt-tetejére s szép kukoricaföldet, fenyőfát talál és egy helyes várost, déli térzenével. Eldugott város a magas horvát hegyek között, megtetszettél. Nem sejtettelek soha s valószínűleg nem is látlak viszont többé. Megnézem a nevedet!... Ám nem tudom elolvasni... Az autó elfut a névtáblád mellett, a térképre nem vagy följegyezve és talán soha sem tudom meg, hol voltam e ködös délelőtt. Talán nem is élsz valóban, csupán délibáb vagy, ismeretlen város a Karsztban száz kilométerre a tengertől s ezerre a világ zajától. ESTE AZ ADRIÁN. A tenger hirtelen fodros lett. Cherso felől szellő indult s a nap lehull a hegyek mögött, a Monte Maggiore hátán. Cikáznak a fények a hullámok tetején, cifraszélű felhők tornyosulnak a susáki oldalon s a lovranzai hajó most fut be nagy dudálással. A parton felzendül a dzsessz. Fények gyulnak ki. Pizsamás nők futnak fel a lépcsőkön s a gyors autót trópusi sisakos fehér rendőr igazítja rendre. Lehull az este. Millió csillag tükrözi magát a lágyan ringó vízben, amely délután oly sötétkék volt. mint a kovácsolt acél. Fiume lámpái felragyognak. Ezer és ezer apró lámpa fénye versenyez az éj csillagaival, a tengeren a hajók ingó fényei villannak meg, Lovrana ablakai idelátszanak. A parton ezer és ezer szin, fej s tízféle beszéd. Dzsessz riad föl s a terraszon gyors ütemben pörög a divatos valcer. Az egész part hangos a dzsesszektől. Lent, a tengerben árva vitorlás lebeg és gitárral kezében fájdalmas nótát énekel egy csónakos. Messzeszáll a nótája, ismeretlen dallamú, szívhezszóló ének ez s száll-száll a dal a tengeren végig, de elnyeli a dzsessz s az árva vitorlás csendesen tovább ballag. Szombathy Viktor. •• Ont^te^rdeklil A dohányzás lassan de biztosan öl! Aki szereti egészségét, az olvassa el ezt a fontos és érdekes könyvet „A dohány és a dohányzás“ A dohányzás hatása emberi szervezetre. Ezt a roppant érdekes és hasznos 130 oldalas szép kiállítású könyvet írta: Dr. Hohenberg /ózsej főorvos Ára: 18-— Kd. A tartalomjegyzékből: A dohány égési termékei. — A nikotin hatása az emésztő rendszerre. — A dohányzás és a szív. — A tüdő. — Az érelmeszesedés. — A vér. — A nikotin hatása a nemi szervekre. — A nikotin mérgezés. — A vesemirigyek és egyéb szervek. — A dohányzó férfi és nő. — A nikotin megszokása. — A nikotinról való leszokás. — A dohányzás és az ifjúság. — Küzdelem a dohányzás ellen. — A dohányzás mint anyagi kérdés stb. stb. Kapható a Spltzer-Iéle könyvesboltban, Komárom,Nádor-u. 29 Ügyvéd arak figyelmébe! „Drazobné oznágg|g menie a drazobné WV podmienky “ nyom- 1F tatványt Rsz 18/d alatt szállít a SPITZER-féle könyvkereskedés Komárom, Nádor ucca 29. sz. H Beretvás pasztilla a legmakacsabb fejfájást is elmulasztja! Minden gyógyszertárban kapható / 1
