Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-16 / 55. szám
1962. julius 16. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oidel. Élet a szklenói cserkésztáborban. Másfél hete már annak, hogy eljöttünnk Komáromból és a táborépítés nagy munkája közben nem is jutott időnk a kedves otthonmaradtakat bővebben tájékoztatni. A cserkész-szülők rendszeresen kapják ugyan a tábori prospektusokat, de vannak a komáromi cserkészeknek olyan barátai is, akiknek nincsen cserkész hozzátartozójuk. Őnekik akarom tehát bemutatni úgy, ahogyan tudom a mi kedves táborunkat. • A Léva—Zólyomi vasútvonal egyik jelentéktelennek látszó állomása Hlník nad Hronom. Más közönséges halandó, aki nem Szklenó-fürdőre megy üdülni, vagy még csak nem is cserkész, talán ki sem néz az ablakon és nem is sejti, hogy micsoda örömmel ugráltak itt ki június 3-án a komáromi cserkészek, hogy kivetkőzve diák-gondjaikból, szabadon élvezhessék a legszebb életet: a táborozást. A vasúti állomáson autóbusz vár azokra, akik nem akarják gyalog megtenni a 12 km.-es gyönyörű utat Szklenóra. (Via Szklenó.) A Szobószikla, a mindig rohanó Tepla patak, a meredek szirtek, a gyönyörű fenyvesek stb. gondoskodnak róla, hogy legyen min legeltetni szemeit a síkvidékhez szokott embernek. Beérve Szklenóra megtekinthetjük a kitűnő gyógyfürdőket, ahol a komáromi cserkészek a Gasparetz család jóvoltából ingyen fürödhetnek. Szklenóról elindulva a selmeci úton három kilométert sem kell haladnunk, mikor szemünkbe ötlik egy útjelző, mely befelé az erdei út felé mutatja, hogy aki arrafelé megy, az cserkésztáborba jut. Az nincs kiírva, hogy a komáromi táborba, mert most (nem úgy mint tavaly) semmiféle más csapat nem tábororozik ezen a környéken. Rátérve az erdei útra, épp akkor érünk a táborhoz, amikor azt gondoljuk, hogy már sohsem érünk oda. Először a táborkaput pillantjuk meg, amelyet az Anda testvérek építettek nagyon ügyesen. Amikor a napos tiszt meglát bennünket, udvariasan elibénk siet és végigvezet a táboron. A tábor közepén a 12 m-es árbócrúd emeli a tekintélyt s a reá felhúzott zászlóval szellőgyerekek játszanak. Az árbóc körül vannak felverve a sátrak. Mindenik sátorra ki van írva a benne lakó őrs neve. Van itt kérem mindenféle állatról elnevezett sátor. (Pacsirták, Fecskék, Darvak, Sasok, Tigrisek, Szarvasok, Krokodilusok stb.) És a legtöbb sátor előtt apró kövekből ki van rakva az illető őrs állatjának a képe. Aztán, hogy milyen élet folyik itt a sátrakban, hogy milyen hékliket játszanak meg, azt külön naplóba kellene írnom. Jelszavunk: fő a kedély! • Tegyük fel, hogy a nyájas olvasó reggel hat órára ér a táborunkhoz, megáll a kapun kívül és figyeli, hogy mi történik. Hát ime ez történik: A felkelő nap sugarai áttörni iparkodnak a magas fenyők gályáit, hogy megláthassák azt a két cserkészt, akik a sötétség elmúltával a kötelességüknek biztos tudatában immár keményen sétálnak a táborban föl s alá. Ők ugyanis az „éjjeli őrök“ s végzik kötelességüket, ami részben abból is áll, hogy hasztalanul keltegetik a szakács urat, hogy vegye át a tejet, mert már lehozták a majorból, az csak tovább alszik. Csak már mikor a parancsnok úr is, aki a tábor udvarán breviariumozik, bizonyítgatja, hogy tényleg reggel van, akkor szánja rá magát, hogy felkeljen. Ezalatt a kukták már azon fáradoznak, hogy a konyhában a tüzet meggyújtsák, a küldönc-őrs pedig már rég le ment az országúihoz a kenyérért és a húsért. így érkezik el a hét óra. Akkor a Zsán, (olv. Pleidell) vagy a Bardócz Laci, az szerint, hogy kit bíztak meg a kürtös tisztséggel, belefú a trombitába. Álmos cserkészek dugják ki fejüket a sátorból, hogy megkomázzák az időjárást. Nyújtózkodni azonban nincs idejük, mert már a napos kiabálja is hogy: reggeli tornához sorakozó; a napos pedig nagy úr. Akkor aztán Ottó bácsi veszi át a vezényszót és gondoskodik róla, hogy az éjszakai nyuogdalom fáradalmai (mert itt ez is van) eltávozzanak csontjainkból. Reggeli torna után aztán a mosakodás jön, majd a táborszemle s csak ezután az óhajtva-óhajtott kaja. Reggeli után levélírás, megbeszélések, munka, kirándulások teszik elfoglaltá a délelőttöt, illetve ebédelőttöt. Ebédután kötelező pihenés, mely arra jó, hogy a lazsáló embereknek sem kell félniök, hogy leleplezik őket. Pihenés alatt a fürdés, fényképezés meg van engedve. A délután az már szinte elrepül. Annyi, de annyi apró epizód fűszerezi és teszi kedvessé a napot, hogy azt átélni és átérezni lehet, nem'átolvasni. Este vacsora után van a nap legpoetikusabb mozzanata, a tábortűz. Melegénél még jobban összeforr a lelkünk s a mélabús kuruc dalokon kezdve elénekeljük a legszebb magyar dalokat Fejünk felett az öreg fenyők csak bólogatnak rá. Közben beszédeket intéznek hoz-Komárom, — július 15. Régen állott már a komáromi kerületi bíróság előtt olyan stilű férfiú, mint Slopanszky János gépügynök, nagyszombati lakos, aki az »elhanyagolt« párkányi járás községeit »dolgozta meg«. Az államügyész két rendbeli okirathamisítással, hat rendbeli sikkasztással és egy csalással vádolta, amelyeket ilyenformán követett el: Kicsind községben 1927 január havában Dudás Istvánnak adott el motoros gépet, amelyért 6000 K és 2000 K váltót kapott. Hogy a váltók »jobbak« legyenek ráírta az édesanyja, Mondok Viktória nevét is. Párkányban 1929 augusztusában Szalay Pétertől a Krátky-cég javára felvett 3000 korona összeget, majd Ku. kuciás Józseftől is beszedett egyszer 5800 K, egyszer pedig 5000 K összeget, A hétfőn megtartott tanácskozásnak az lett az eredménye, hogy a közmunkaügyi minisztérium 7 8 milliónyi közmunka sürgős megkezdése iránt fog intézkedni. Ez az ígéret a hét végéig nem ment teljesülésbe. Ellenben péntek folyamán a munkanélküliek száma mégis lecsökkent va-Intimitások a százesztendős Vámbéry Árminról. A csallóközi dunaszerdahelyi születésű Vámbéry Ármin, a világhírű magyar orientálista százéves születésnapját ünnepelte nemrég úgy a magyar, mint az angol tudományos világ. Tucatával jelentek meg a cikkek, amelyek Vámbéry érdemeit ismertetik, de csak nagyon kevés az az írás, amely kedvesen s olyan derűsen mesélne a nagy tudós életéről, mint amilyen derűs ,nagyszerű ember volt ő maga. Maga volt a puritánság, egyszerűség és mindig tréfásan és mosolyogva beszélt arról, hogy az ő egyszerű életmódjában milyen furcsa volt az, amikor mint a török birodalom külpolitikai tanácsadóját egy-egy stambuli utján mérhetetlen pompa és fény vette körül. zánk, amelyre aztán hatalmas „éljen“ kiáltás a válasz. Közben van tea kiosztás is. Tea után még énekelünk néhány éneket. Utoljára hagyva az idei tábori énekünket, melynek harmadik strófája így szól: Ha minden elmarad, Isten el nem marad! Red bízom magamat! Red bízom magamat! A napos tiszt esti parancshoz és imához fúj. Ima után lefekvés és lefuvó után teljes a silentium, csak az őrök lépéseinek monoton hangja zavarja a tábor csendjét. • Megpróbáltam leírni a mi kedves táborunkat, de ismétlem ez csak nagyjából sikerült, mert a tábori élet lényegét csak az tudja jól felfogni, aki azt át is élte. de ezeket a cég nem látta. Kéménd községben Dejterik Mihálytól veit fel 2900 koronát, de a cégjének ezt sem szolgáltatta be. Ugyanott Dobray Lajosnak eladott cséplőgép garnitúra szillítási szerződésben a vétel árat 33000 koronáról 38000 koronára javította ki. Slapánszky János bokros elfoglaltsága miatt nem jelent meg a kerületi bíróság előtt, de a nyomozás során tagadta a bűnlajstromot, ámde a kihallgatott tanuk mind terhelőén vallottak ellene, kivéve a csalás bűncselekményét. Ez iránt a vádat el is ejejtette az államügyész. A kerületi bíróság dr. Krizs tanácsa bűnösnek mondva ki, a többi bűncselekményekben az enyhítő szakasz alkalmazásával 8 havi börtönre Ítélte Slapánszkyt. lamivel, mivel a folyamépitő hivatal 250 uj munkást vett fel a kikötőbe. Hát hiszen ez is valami, azonban mégis csak egy cseppet jelent a komáromi munkanélküliség tengerében. Reméljük, hogy gyorsan következik a folytatása a köz érdekében és a komáromi krónikus munkanélküliség enyhülni fog már a közel jövőben. És nevetve mesélt arról, hogy hogyan viselkedett az angol király palotájában ő, a valamikor Vambergernek hívott egyszerű magyar zsidó, amikor az angol udvar vendége volt. Mert a világhírű Vámbéry Ármin az angol külpolitika keleti tanácsadójának hívta meg és amikor az angol udvarban bemutatták, Viktória királynőnek annyira megtetszett az egyenes, okos, nagyszerű (ember, hogy meghívta minden esztendőre Windsorba, a királyi nyaralóba. —... hát akkor, mikor bejöttem oda a nyaralóba, amelyik egy gömbölyű palota, bizony nehéz volt megszokni, hogy lépten nyomon alabárdosok kísérnek. És este az egyik királyi szobáig kísért két alabárdos, a lakályok nyitották előttem az ajtót és bejöttem a hálószobába, ahol baldachinos koronás címeres ágy várakozott rám. Az ággyal szemközt egy földigérő velencei "tükör... És amikor bebújtam a se-Egy cserkész Rekord csaló gépügynök Aki letarolja a párkányi járás községeit. Nyolc havi börtönre Ítélték A közmunka milliók eddig nem jöttek meg, de pénteken felvettek 250 uj munkást a kikötőbe Saját tudósítónktól. Biztosan lesül de csak az strandolajtól lesz egyenletesen barna Ártalmatlan, hQsitQ, fertőtlenítő! Savoy gyógyszertár Bratislava, Mostova2. Mindenütt kaphatói 0:3 lyempárnák közé és ott láttam magamat az angol királyi koronával ékesített mennyezet alatt, szemben a tükörrel, csak felsóhajtottam: — Wamberger... Wamberger... Das is dir geworden... Vámbéry Ármin legnagyobb szórakozása volt, ha fiával Vámbéry Rlisztemmel kártyázhatott. A nagyszerű jogtudós, a magyar jogélet büszkesége, Vámbéry Rusztem, aki mindössze egy forint zsebpénzt kapott az édesapjától akkori jogász korában, arra használta fel az édesapjával való kártyázást, hogy napi 30—40 krajcárral megtoldja ezt a zsebpénzt, miután a dolog máskép nem ment, »megcinkelte« a négy, ászt és így nyerte el az édesapjától a napi 30—40 krajcár zsebpénz többletet. Az öreg Vámbérynek feltűnt a fia állandó nyeresége és egy szép napon Rusztemet az a meglepetés érte, hogy minden partit édesapja nyer, csak napok múlva derült ki, hogy a kalábriászban legfontosabb négy lapot, a felsőt, most viszont az öreg Vámbéry cinkelte meg és így nyerte vissza a fiától sokszor még a napi egy forint zsebpénzét is... (H. G.) MÉCS LÁSZLÓ: Vers a boldogságról Kereszfiamnak írtam egy napon: »Légy jó, ha útlevelem megkapom, egy tarka-barka szép csudát viszek, tavasszal fogott stiglicet.« Azóta már elmúlt a nyár, elment az ősz, megjött a tél, Péterke vár és állandóan izgalomban él. Azóta így megy a barátoméknál: »Péter tanulj, a jó gyermek csak akkor [sétál, játszik, ha kész van a mindennapi leckéje, mit szól majd a keresztapi?« És Péter, a kis kotnyeles, küzd, hős lesz, színjeles. y>Péter légy jó, ne verjed Ágit/« S az ígért stiglic ott világít Ágnes fején s míg tündököl, csak szétsímul a kis ököl. Péter nem cukroz, kalitkára spórol, lemond a híres, gondvert játéklóról s egy gyári munkás gyermekének adja, mert stiglicet hoz néki keresztapja. Untatja már a százszor enyvezett mackó bele, (átlátszó szerkezetig az átkémlelt pojáca kóca, szétrongált s újra foltozott bohóca. Az igéret-madár ott él ma már színes ceruzarajzokban, heves gyermekvitákban, a nemszeretem-leves levében barna felleg-csokrokon, mik feltűnnek a gyermek-homlokon, s mennek! — Ott ül és szebb jövőt a boldogító szent Igézet, az ígéret-madár, a nagy Titok. A zord tréfájú élet átkozott zavart csinált: az áhított madárka közben elhalálozott. Az útlevél megjött, rásandítok, tologatom a napokat, írogatom a lapokat és nem megyek! Félek: boldogság[rombolást hozok! Péterke lelke kis Mesekönyvét teleénekelte a legendává lett madár. A valóság megölné a mesét! S borzasztó, ha egy méhes ég: minden méz-gyűjtő vágyunk égbe száll — s tíz ember vissza már egyet se vár!
