Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-02 / 52. szám
3. oldal. »KOMAROMI LAPOK'« 19Ü2. julius 2. Az Alsócsallóközi Ármentesítő Társulat nyári munkahelyein. Hála Istennek, a hideg júniusi szél megfordult s — kopogjuk ki az asztallábon, — meleg idő váltotta föl a szokatlan júniusi hideget. A Komáromban, az uccák között sülő-fővő városi ember alig sejti, milyen vonzó, élvezetes dolog most az országutak mentén járni, a vetések sárguló táblái között futni, mennyi megnyugvást ad a magas jegenyefák hüse az országút szélén, milyen szemüditő látvány a magasra nyúló kukorica, a dohány széles levele, a krumpli fehéres virága. * A gutái kapun át futunk ki a városból. Fáradt katonák masíroznak az erődök mentén. A fák porosak. A benei dűlőn egész kis városrész emelkedett az utóbbi évben: számos ház már tető alatt van, sok most épül csupán. Már, kinek milyen hitele van. Pompás uj Renault-kocsink puhán gördül az utón. Először a földműves iskolai munkálatokat tekinti meg Gyalókay Miklós igazgató. A földműves iskolánál uj csatornát ásnak a vasúti vágányokkal párhuzamosan, már jó darabon húzódik az uj csatorna, egyideig nyílegyenesen, majd enyhe kanyarodóval megy tovább. Ez beomlik a főcsatornába. Hidat is épittet rá az Igazgatóság. 1470 méter hosszúságú lesz az uj csatorna, jelenleg csupán tizenöt ember dolgozik rajta: e pillanatban planiroznak. Jövőre már friss szántás lesz az eddigi mocsár helyén, uj 220 hold termőföldet nyernek a csatornázással. Szorgalmasan hajlong a munkáscsoport, szemgyönyörködtető látvány egy ilyen csatorna. A keszegfalusi főműhely nagy gépei, szivattyútelepei „munka nélkül“ állanak e pillanatban, csak ősszel lesz rájuk szükség. Laikus ember elámul a hatalmas szivattyúkon, a szélesre méretezett védműveken, amivel megakadályozzák az árvizeket Komárom határában. A főműhely melletti betonárokban jelenleg csak kacsák tanyáznak s a műhelyvezető formás kis házát körülveszi a nyári vetemény. Bezzeg, nagy munka van itt áradás idején! Mindennel fel van szerelve ez a műhely, mondhatni, valóságos kis gyár. Ezen a délelöttön egy hatalmas vascsónakot építenek a szerelők, amelyre majd a nádvágó szerkezetet szerelik, amely a viz színe alatt, a nád tövénél metszi el a nádat. Hatalmas vascsónak ez, csak széles csatornában mozoghat, a keskenyebb csatornákban kézzel vágják a nádat. A gutái csatorna Szép ám az ilyen náddal födött öreg csatorna is, noha Méhes László szakaszmérnök, — aki a gutái szakaszon munkáltat mostan, — megcsóválja a fejét, mondván, hogy az Ármentesitőnek nincs nagyobb öröme a tisztára takarított csatornánál, hiába kívánják a poéták a békalencsés kis tavakat... A Társulat a gutái határban foglalkoztat 250 munkást ezekben a hetekben s amennyiben a hatósági hozzájárulást biztosítják, munkát kapnak a gútaiak akár az őszig is. Nyílegyenes, szép csatorna, a kék ég alatt százak hajlonganak s dobják a köbmétereket. Nehéz munka, de érti ezt a kitűnő magyar kubikos. Mezítláb állanak a vízben, simítják a „résőt“, gyeptéglákat helyeznek el a csatorna alsó részén, hosszú szál deszkákat igazítanak a parthoz, hogy be ne szakadjon s ezek a deszkák most már ott fognak állani évtizedekig a vízben, korhadás nélkül. Az egyik gátnál hatalmas szivattyú huzza át a vizet, a másiknál ideiglenes fahidat ácsolnak. A fahíd mellett kis kunyhó, a kunyhóban egy asszony főz krumplilevest. A csatorna oldalát fűmaggal vetették be s egy mezítlábas öreg tempós mozdulatokkal locsolja a fűmagot. Rengeteg szúnyog röpköd. Gólya kelepei a magasban. Végesvégig munkások dobálják a földet, egyenlítik, gyeptéglákat vágnak, dolgoznak. * Elnézek rajtuk. Ezek azok a veszedelmes kommunisták, népgyűlésezők? Talán a népgyűlésen kellene őket látni, amikor öklöt szorítanak, kővel dobálnak s zúgolódnak. Mert most itt, egytőlegyig szorgalmas, derék magyar ember, kétkézi munkás, tisztességtudó, köszön illedelmesen, dobálja a földet s minden távolabb van tőle, mint a politika. Legyen munkájuk s nem mennek tüntetni mindjárt... De hisz nem is ezek a tüntetők, saját személyükben, hanem az az egy-két lázitó, szító, aki közöttük van. Békésen dolgozik ez a kétszáznál több ember, mezítláb áll a vízben és pénzt keres, nem tüntet, örül a munkának. Gútai délelőtt Csendes délelőtt ragyog Gután. A csendőr laktanya felől busongó hegedűszót hoz a szél, néhány tutaj van kikötve a Kisdunán s egy módos gútai gazdát kérdezünk meg a termés kilátásai felől. Nagyon bizalmatlanul nyi-Saját tudósítónktól. Komárom azon szerencsés városok közé tartozik, amelynek közönsége könnyen módját ejtheti annak, hogy a világ egyik legszebb, legegészégesebb fürdőjét, a vágdunai strandot élvezheti, amelynek bársonyos, selymes homokja vetekedik a cirkvenicai tengeri fürdőjével. És hol van Cirkvenicában az az árnyas erdős háttér, ami megvan minálunk. És csak a kezünket kell érte kinyújtanunk és ha akarjuk, akár egészen ingyen is élvezhetjük ezt a csodálatos hatású fürdőt. Ne tessék mosolyogni a „csodálatos“ jelzőmön, mert szakemberek, neves orvosok állítják, hngy a Vágba ömlő pőstyéni és trencséni vizeknek még itt, Komáromnál is van gyógyhatásúk és pár fürdővétel után a jótékony hatás egészen szembeötlő. A mi Lidónk vetekedik a velenceivel, mert itt nálunk a pompás miliőt adó növényzet sokkal dúsabb, sokkal üdébb, mint a velencei Lidőn. És a nagy előny, hogy közel van. Az árnyas utón végig a séta nem hosszú és nagyon kellemes. De akinek módjában van, aki teheti, kocsin, autóbuszon, vagy hajón is megteheti az utat. Ha a Csehszlovákiai Partmenti Hajózási Vállalat, amint tavaly tette, minden nap járatja a hajóját, akkor igazán módunkban lesz minden nap kimenni a mi kedvenc fürdő helyünkre, a komáromi Lidóra. Most csak ünnep és vasárnap és szombaton közlekedik a hajó a strandra, de reméljük, hogy hamarosan megindul a naponkinti járat, a közönség nagy örömére. A strand-kabinok tulajdonosa, a Haász és Mády fakereskedő és építész cég is nagyon dicséretes újítást hozott be az idei fürdő szezonban, leszállította latkozik. Nem bizik bennünk s ide-oda vonogatja a vállát: jó is a termés, meg nem is. Tegnap például köd volt. A jó Isten tudja, mi lesz. Végrehajtónak nézett a kitűnő férfiú. (sz.) mmsmmm&mm&m&mmumMBimsmm Komárom, — július 1. a fürdő és kabin árakat és pedig közös kabinhasználattal a fürdőzés személyenkint 1 Ké-ba, külön kabinnal 2 Kó-ba kerül. Ennél olcsóbb árakat már el se lehet képzelni. Erősen hisszük, hogy a közönség ezeket az olcsó árakat méltányolni fogja és minél többen keresik föl a fizető helyet. Igazán nem érdemes ilyen csekély összegért az ingyenes fürdőben folyton vigyázni a parton hagyott ruhákra. A Dunának nagy és mindegyre növekedő hajóforgalma is nagyon jó hatással van a mi strandfürdőnkre, mert minden egyes hajómenet kellemes és üdítő hullámverést okoz a fürdőzők nagy örömére. Hétköznap is, de különösen vasár- és ünnepnapokon igazi világfürdői élet zsibong a komáromi strandon. Katona és cigányzene szól, a büffékben, tejivókban, a vendéglőben, a napozó partokon, az árnyas ligetekben, az üditő, mozgó vízben zsibong, kacag az élet. Akármilyen búval-bélelt hangulatban megy ki oda az ember, elfelejti búját, baját és önkénytelenül belesodródik a vidám, napsugaras, kacagós jókedvbe. A mai, szomorú viszonyok között kétszeresen is megbecsülendő a mi strandunk a testi egészség ápolása mellett a lelki szanatóriuma is, a felvidító hatása. A komáromiak éljenek ezzel az istenáldotta fürdőhely áldásaival, de nemcsak a komáromiak, hanem a vidékiek is, akiknél a kútmelletti kacsagödör képviseli a vizet. Ma már olyan gyakori az autó, vagy, akinek fogata van, azzal, akinek nincs, vonattal, de csak jöjjenek ide hozzánk, a komáromi Lidóra, ahol nem kell azzal tépelődni, hogy birja-e a zsebünk, nem kell baj-A komáromi Lidőn, a strandfürdőn már megkezdődött a pezsgő fürdői élet. A tengeri világíürdők mozgalmas képét nyújtja Komárom büszkesége, a vágdunai strandfürdő. — A pőstyéni, trencséni gyógyvizek csodálatos hatása érezhető nálunk is. — A cirkvenicai selymes homok, a hullámverés itthon is élvezhető. — A jelszó tehát: ki a vágdunai strandra! — Komárom várja a fizető vendéget. átkelve az utón, visz Csylesteu (Csölösztő) felé és Keinlin házánál ér véget. Itt van a dunai rév, a Dunában levő sziget minden haszna is az Fővé, sőt a sertések legelőjének helyét is kijelöli a Kisduna és Tóstowa között. 1 A pannonhalmi konvent kiküldötte Károly király parancsára 1338-ban megjárja Balom/ (Bolon) község határát. Bolon faluban a győri püspök cséplői laktak, a szomszédos Szap és Tunig (Tőnye) nemesei közt határvillongások voltak némely kis patakocskák vagy folyóvizek és a határjelek felállítása miatt. A határ a következő: délről a ^nedvei réttől a Chumbouaga (Csombóága) nevezetű patakocska választja el és ezen át, északfelé haladva a Yaingmagalaaga nevű vizet érinti, átkelve a réten a Kpnduraga (Kendörága) patakocskába hatol. Majd ettől a réttől elhajolva átmegy a Gekennsaga (Gyékényesága) folyócskán és innen Yobbagaga (Jobbágyága) nevű réthez, ezen átkelve az Ophyda (Apahida) nevű folyót érinti és nyugat felé fordulva a Weide welge (Weldevölgye) nevű völgyben három határjel áll. Kis távolságra átmegy a határ a Chumburd (Csombord) vizén és ezen átkelve egy völgybe ér, a Lasseuag (Lassuág) nevű folyócskához. Azután jókora távolság következik és erdőkön, ligeteken, réteken és kaszálókon átkelve elérkezik a határ a Zubur dereka nevű folyóhoz (Zobordereka). Ezen átkelvén igen nagy rét a határ iránya és jókora távolságra éri el a Ffelhon (Felhon) nevű folyóvizet, innen elég nagy távolságra a keleti részhez ér a határ a Mylaksar (Mélylaksár) folyóig, amelyen átkelve átmegy a Chelz (Csiliz) vizén és ott végződik.8 A felsorolt sok víz nemcsak a pompás réteket öntözte, de jó halászóhelyül is szolgált. Egy régebbi hatalmaskodási perben, amelyet fentebb felemlítettünk, Miiértői Domokost azzal vádolták a gönyűi Zomorfia János és Miklós testvérek, hogy két jobbágyukat a komáromi várnaggyal befogatott, hat vizahálójukat és hat hajót Gönyüről elvitetett. A per! ben eljáró győri káptalan 1325 január 14-én tanúsítja, hogy Miiértői Domokos huszonötödmagával ártatlanságára az országbírótól megítélt tisztító esküt letette. Az eskü letétele után a felperesek követelésüket vele szemben megszüntették. ^ Danes mester, zólyomi és komáromi főispán fiai pert indítanak a nyulakszigeti apácák ellen, azok (apáca) szakállas! birtokán több vitás vejszehely és vám iránt. 1347-ben a perben halasztás történik. * 2 A halakkal való kereskedésre nézve érdekes adalék az a tanúsítvány, melyet a győri káptalan 1378. évben adott ki arról, hogy Miklós, győri királyi polgár, egykor Győr bírája, Szakállasi Péter mestert, Korth fiát vizák és más halakért való tartozásai fejében kielégítette, 1378 november 6-án. Szakállasi Péter mester bizonyára egyik alsócsallóközi Szakállas faluról írta magát, ahol birtoka volt, bár a Katpán nemhez tartozott. 3 A halászat mesterszavai változatlanul ugyanazok, mint a régebbi évszázadokban. A pozsonyi káptalan 1300. évben kelt oklevele ezeket írja: et in aquis ad clausuras piscium, quae vulgo Veiz vovantur, tehát a folyóvizekben a halak rekesztőinek nevezi, mélyeket közönségesen vejszének mondanak. Ebből világos, hogy a rekesztő halászatot értették a vejszén, amit az oklevelekben mindig a halásznéptől használt nevén vejszének neveznek az oklevelek.4 Olgyai Péter a pozsonyi káptalan előtt 1303-ban egyezséget köt az udvarnoki lakosokkal, amikor Szolgagyőr várát és tartományát megkapta adományul a királytól. Ebben az egyezségben kiköti a földesur, hogy az udvarnokiak halastavat nem csinálhatnak, hanem csak vejszét vagy cégét állíthatnak (qui vulgo zege vei veyzhel vocantur).5A vágközi (in Wagkuz) Ékig csalájd égjük tagja, Jánosfia András Werthew-i birtokából 34 holdat és egy tanyái 4U. o. 136. aAUO. V. 148. 3C. D. P. I. 274. 4C. D. VII. 2. p. 256. 5Magyar Tört. Tár. II, 8. p. 245. (cuiusdam Tanae) örökösen átengedményez Zylasi Dama leányának, Klárának és fiának, Dénesnek 1327- ben. Az esztergomi káptalan 1356-ban kelt kiadványában Weyk (Vék) helységnél, amely mellett a Zsilva folyik, Weyz néven nyilván vejszét értett és írt.1 Az alsócsallóközi halászatra nézve remek megfigj'elésl tartalmaz a győri káptalannak 1380-ban kelt azon oklevele, mely a halak felvonulására szolgáltat adatot. Szántó faluval kapcsolatosan említi az oklevél a Myler (Mélyér) folyót és ehhez azt a megjegyzést fűzi, hogy a halak ezen a vizen szoktak felvonulni a vejszékhez és a tavak egyéb helyeire. Az Alsócsallóköz legjelentékenyebb folyója volt ez a Mylér, mely a pozsonymegyei várkonyi, alistáli és bögelői nádasokból eredt, a nagymegyeri, gelléri és csicsói határokon át folyt a Dunába.2 FigjTelmet érdemel ez a megjegyzés azért is, mivel igazi halászérzékre vall, hogy a hal legtöbbnjűre víz ellenében szokott úszni.3 A győri káptalan írja Szolgagyőr pozsonyinegjrei várról és a birtokában levő Saar vizéről, hogy abban clausura piscium, vagyis közönségesen Wyz (vejszehely van).4 A pozsonjű káptalan 1423-ban keltezett oklevelében a Felsőcsallóközben levő Beider vízről írván (Béldér), amely víz a Dunából szakad ki, felsorolja, hogy azon clausura piscium vulgo Seyge vocata, — tehát a halrekesztő, vagyis köznyelven szegye van.5 A Beider vízre vonatkozólag más adat is áll rendelkezésünkre. Zsigmond király a Vatai család több tagjának, nevezetesen Vatai András, Lukács, Bertalan, Domokos, Antal, Salamon, Kelemen és Istvánnak közös tulajdonát képező és a vatai határban levő bizonjros Szegve nevű vizafogóit (lacunas seu capturas usonum wlgo Zegye dictas), amelyek a Belderdunában, más néven Nagherduna (Nagyérduna) nevezetű vízben, 4C. I). IX. 6. p. Ti. 2Gvulai Rudolf. A Komáromi Tört. és Rég. Egylet je - lentése. 1890. 24. 8C. D. IX. 5. p. 415. 4C. D. X. 2. p. 501. 6C. D. X. 6. p. 566. 4C. D. P. IV. 135. *C. D. E, I. 172,
