Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-07-02 / 52. szám
4. oldal. »KOMAROMI LAPOKf 1932. julius 2. molódni az útlevéllel, a vízummal, a devizaiendelettel, a mi Lidónk alig kerül valamibe és a hatása vetekedik a világ leghíresebb tengeri fürdőjével. Szeretnők harsonaként mindenki fülébe belekiáltani, hogy ne hagyjátok kihasználatlanul ezt az isteni fürdőt, hanem minél többször és többen jöjjetek lubicskolni, napozni, fürdeni, úszni, evezni, hüssölni ide hozzánk a mi kedves Lidőnkra. És fölvetjük a „fizető vendég“ eszméjét is és fogadjanak el a komáromiak is ilyen vendégeket. Először talán kevesen lesznek, de akik megizlelték a mi fürdőnk előnyeit, azok lelkes apostolai lesznek a mi Lidónknak és évről évre több lesz Komáromban a fizető vendég. Rajta hát siessünk ki a komáromi Lidóra, a vágdunai strandra. Faun. A komáromi iparos és kereskedő ifjúság majálisa A logteljesebb siker jegyében zajlott le a majális, amely a régi nyári mulatságok emlékeit idézte vissza. - Több ezernyi közönség nyüzsgött, zsibongott az Apályi szigeten, ahol a nagyvárosok népligeteinek szórakozása várta a közönséget. - A régi babonás hiedelem megdőlt: majális volt és még sem esett eső. Gyönyörű ideje volt a mulatságnak Saját tudósítónktól. Komárom, július 1. Péter Pálkor, június 29-én egy régi, babonás hit dűlt meg Komáromban. Több ezer éves tapasztalatra támaszkodva azt tartja ugyanis a babonás néphit, hogy ha valahol nyári mulatságot, majálist rendeznek, ha csak rövid időre is, de megerednek az egek csatornái és az eső többé-kevésbbé elmossa a mulatságot. A komáromi időjósok, leveli békák is biztosra vették, hogy szerdán, Péter-Pálkor esőt kapunk, mert a kereskedő és iparos iskola lelkes barátai erre a napra egy nagyszabású majálist terveztek, illetve nemcsak terveztek, hanem meg is rendezték nagy körültekintéssel, lelkes szeretettel és fáradhatatlan odaadással, kifogyhatatlan ötletességgel. Az időjósok csalódtak, a legkedvesebb, napsugaras idő kedvezett a majálisnak, úgy látszik, hogy nemcsak a kereskedő és iparos ifjúság barátai szerelik őket, hanem az Ég is és a hagyományos záporeső nem rontotta el a végtelen kedves mulatságot. Amint a lelkes rendezőség sajtónyilatkozataiban olvastuk, nem az volt a cél, hogy e majálison jövedelmet, nagyobb összeget harácsoljanak össze, hanem hogy az iparos és kereskedő ifjúságnak, az iparos és a kereskedő társadalom jövő generációjának barátokat. szerető, megértő híveket szerezzenek, hogy kapcsolatot teremtsenek a többi társadalmi osztály és ő közöttük. Itt mindjárt sietünk leszögezni, hogy a rendezőségnek e nemes és eléggé nem dicsérhető célját, feladatát a legteljesebb mértékben sikerült elérnie, mert Komárom városnak megértő közönsége szeretettel és lelkes hangulattal karolta föl ezt a nemes intencióju mulatságot és sűrű csoportokban vonult ki az egész Komárom az Apályi szigetre, öreg emberek nem emlékeznek akkora közönségre, mint a mostani volt. Gyalogosan, autóbuszokon, bérkocsikon, kerékpárokon, autókon csak úgy özönlött a közönség. Komárom, mint egy öreg méhkas, egyre öntötte magából a rajokat ki a szabadba, a virágos mezőre mézet, jókedvet, napsugaras kacagást szedni. A föllámpionozott, földiszitett komp ugyancsak munkában volt állandóan és szinte süllyedésig megrakottan hozta a közönséget. Ott volt az egész Komárom. A kereskedő és az iparos ifjúság iránti szeretet varázsvesszeje összeforrasztotta egész Komáromot, társadalmi, felekezeti, politikai, vagyoni külömbség nélkül ott volt mindenki. Ebben a nagy összességben föl se tűnt, hogy az iparos társadalom nem vett olyan nagy számban részt ezen a kedves mulatságon, amint kellett volna, de ez ne kedvetlenitse el a lelkes rendezőket a további munkában. A végtelen kedves mulatságon, nemcsak a helyi, az érsekujvári, a pozsonyi, a prágai, de a túlsó oldali, magyarkomáromi sajtó is képviseltette magát. Mindjárt ebéd után megkezdődött a gyülekezés a községi elemi iskola udvarán, ahonnét az iparos és kereskedő ifjúság a külömböző ipari és kereskedelmi szakmák jelvényeivel végigvonult a városon. A zeneszó mellett haladó festőrmenetnek igen sok nézője akadt. Az Apályi sziget ünnepi köntösben fogadta a közönséget, lámpionokkal, virágfüzérekkel, zöldgalyakkal voltak földiszitve az utak, a sátrak. Volt itt minőén, amit csak elképzelni lehet. Tornajátékok, cserkésztáborozás, jelenetek a cserkészéletből, póznamászás, fazéktörés, fotballmérkőzés, lepény evés, szerencsehalászat, szerpentin-konfetti és virágcsata, gyorsfényképezés, karikatúrarajzolás (Nagy Márton művészünk nagy sikert értei), világposta,szépségkirálynő választás, amerikai árverések, fürge bohócok ügyes mókái, százesztendős jövendőmondók, kártyavető cigányaszszonyok és tenyérből jósolók, tánc, csárdás- és rumbaversenyek, kabaréelőadások, fogócska és szembekötősdi játékok, tombola és egyéb sorsjátékok és még sok sok más szórakozások mulattatták a közönséget. A komáromi főgimnáziumi Jókai cserkészcsapat Bíró Lucián főparancsnokkal az élén teljes felszereléssel vonult ki és a cserkésztábornak állandóan sok nézője volt. Amikor leszállt az est, nagyon szép látványt nyújtott a tábortűz körül sürgő-forgó cserkészek élénk csoportja. Nagy sikert aratott a nyílt színpadon szerepelt és pompásan tornászó tornacsoportja a Munkás Testedző Egyesületnek (R. T. J.) Bellák Mihály elnök betanításával és vezetésével. A Kath. Legényegylet kabarécsoportja élén Kathona Rudolffal valósággal kacajorkánt váltott ki pompás táncmutatványaival. Közben a cigány állandóan húzta a talpalávalót és a jónevá Dénes-féle csárda ugyancsak nagy kelendőségnek örvendett Ízletes halászlevével és egyébb enni- és innivalójával. Végtelen kedves része volt a mulatságnak, amikor a tantestület megvendégelte a tanoncokat és utána bemutatták nékik a cserkésztábort azzal az Ígérettel, hogy legközelebb megszervezik a tanoncifjusági cserkészetet is. Lelkes örömmel fogadta ezt az Ígéretet az ifjúság. A több ezerre menő közönség a világos reggeli órákig maradt együtt a legjobb hangulatban és egy kedves délután és este sokáig visszatérő emlékével meggazdagodva távozott mindenki. Hálátlanság volna meg nem köszönni azoknak az agilis munkásságát, akik ezt a nemes célú mulatságot fáradhatatlan energiával megrendezték: Telkes Mihály igazgató, a kereskedő és iparosiskola felügyelő bizottsága Ivánffy Gézával az étén, Ackermann Sebő, Balogh Gergely, Balogh Miklós, Csonka József szaktanítók, a főgimnázium cserkészcsapata, élén Bíró Lucián főparancsnokkal, a Kath. Legényegylet, a Munkás Testedző Egyesület (R. T. J), az Iparoskor, a tantestület összes tagjai fáradoztak a siker érdekében. A rendezőségnek nagy szolgálatot tettek még Doszíál Gyula, ifj. Mórocz Péter műszerészek és a Villamosművek igazgatósága. A jólsikerült munka fölemelő tudata legyen az ő jutalmuk és a nagy közönség és az ifjúság hálás köszöneté. A tizenkét Wiking útban Abesszínia felé. A komáromi kikötő érdekes nyári vendége. Furcsa kis hajó, mindenféle feliralokkal, szalagokkal, zászlócskákkal és reklámcédulákkal a fedélzetén, oldalán, orrán és tatján, ott állott a szigetre vezető hid alatt és békésen ringott a hullámokon. Dél volt. A hideg júniusi szél cibálta a színes hajó tarka zászlócskáit s a hajó fölött, a köveken déli pihenőt tartott a szigeti fiatalság és a hajó eredete, célja felől indított nagy vitát. »Die 12 Wikinger« volt a hajóra írva s mivelhogy a német ember szereti a feltűnést, mindjárt megtudtuk a hajó származási helyét is: »Ulmer Schachtel«, ulmi skaLulya, mondotta egy másik felirat. A vak is kitalálhatta, hogy ezek csak szervezett németek lehetnek s Ulmból jönnek a Dunán lefelé. A furcsa kis tákolmány fedélzetén kékzubbonyos fiatalember ült. — Heil, Ulmer! — kiáltok fel a fedélzetre, amire a német abbahagyja a pipázást. — Heil! — válaszolta barátságosan és lekászmálódik a lócáról, — jöjjön beljebb. A kis hajón kötél, felirat, zászló, elül-hátul kormány s egy konyhakémény. Látszik, hogy kézigyártmány és saját tervezés az egész alkotmány. Benyitok egy mély terembe. Nagy csomó fiatalember ebédel éppen egy függő asztalon. Valami galuska lehet, amit esznek, s a tányér szélén olyasmi rezeg, mint a kocsonya. Barátságos, udvarias fiúk. Tizennyolc évestől huszonötig. Hamar ki lehet faggatni őket. Tizenkét munkanélküli összeállott Ulmban s megépítették ezt a hajót. Az plmi kereskedők adták az anyagot, csuda kis jármű lett belőle. Van ezen s ebben minden. Széles terem: nappal nappali, éjjel pedig szétszedhető ágy... Leereszthető asztal, írógép, polc, konyha, rádió, saját villany s ami legérdekesebb: az asztal mögött egy Mercedes-autó szabályos hűtője villog, mert autómotor hajtja a hajót s megy a hajó, ha akarják, huszonkét kilométer óránkénti sebességgel is! Életrevaló fiatalok. Munkanélkül voltak, tehát kivándorolnak. »Egyelőre« Konstantinápoly a cél, de onnan Abesszíniába szándékoznak jutni s talán csak akad valami négus, aki felfogadja őket, mert van ám köztük ács, asztalos, elektrotechnikus, szabó, soffőr s nyelvtudós ... A német nemzeti öntudatot jellemzi: amit az egyikük mond: — — A svábság kivándorlási útját teszszük meg mi is, azt az utat, amelyen őseink vándoroltak a Duna mentén lefelé s felkeressük a települési helyeket. A tradicionális utat tesszük meg. — Miből élnek? Van elég pénzük? — Levelezőlapokat árulunk, — vallják titkolózva, — így aztán az ebéd hol vékony, hol sikerültebb. Ide-oda ténferegnek Magyarország és Csehszlovákia között, hol az egyik parton kötnek ki, hol a másikon. Pesttől sokat várnak, csak a kauciótól féltek erősen. — Ki a kapitányuk? — Van egy vezetőnk, akit magunk választottunk, de a nevét nem áruljuk el, — mondják új titokkal, mert bizalmatlanok. De azért kilesem, melyikük a kapitány, mert minden kérdésre az felel s mindenki hozzáfordul, ha valamit tenni kell az asztal körül. Egy fekete, szurósszemű, keményarcú legény a kapitány. Öklébe fogja a kanalat s úgy felelget. Barátságosan elbeszélgetünk. Közben jönnek-mennek, eszik a lialuskál. mosogatnak. Kendbe vannak szervez ve, németek. Búcsúzóul ideadják az útjukat jelző levelezőlapokat. Ez áll rajLa: »12 fiatal legény a német város »Ulm-ból kevés pénzzel építettek egy úgynevezett »Ulmi doboz« és szándékozik a világba menni. A motorhajó a Duna lefele megy a fekete tengerbe és egyelőre akar elérni Konstantinápoly. Először ezen 12 Wikinger csinál olyan ulmi hajóval világutazás.« Udvariasan engedelmet kérnek, ha a magyar szöveg nem egészen tetszenék. De a nyelvtudós éppen most tanul magyarul. (sz.) Kérelem Komárom város nagyrabecsülí közönségéhez és a Kom. Lapok igen tisztel! olvasóihoz. Eddig minden évben akadtak jólelkü emberek, akik a szegénysorsu cserkészek táborozását szives adományukkal elősegítették. Van 5 szegénysorsú, olyan cserkészem, akik megérdemelnék, hogy a júliusi háromhetes szklenói nagytáborba magammal vigyem, de ehhez az idei gazdasági krízis miatt fedezetet már nem találok. Szépen kérem azokat, akiket még nem érint a mai pénztelenség, hogy fél, vagy egész részvételi dij váltásával tegyék lehetővé, hogy ezek a jó fiúk ne érezzék annyira a gazdasági válságot. Egy-egy fiú táborozási költsége 200 koronát tenne ki. Tudjuk, hogy kevés a pénz ma mindenütt, de ha mégis valahol van fölös 50—100 korona, küldjék az alulírott címére. A jő Isten a 2 filléres adományokról sem feledkezik meg az utolsó napon. Komárom, Nádor ucca 10. Bíró Lucián, bencés tanár, cserkészparancsnok Összesen tizennégy és félévi fegybázat kaptak a Ghillányiféle kémkedési ügy résztvevői Csütörtökön késő este hirdették ki az Ítéletet Saját tudósítónktól. Csütörtökön kezdte a komáromi kerületi bíróság tárgyalni Ghillányi József és társainak kémkedési ügyét. Ghillányi József volt földbirtokos, családja apanázsából élt Komáromban és nehéz anyagi körülmények közé jutott. Sokmindent megpróbált már s 1931-ben kémkedni kezdett Magyarország javára. Kémkedésében társai is voltak: Czuczor József pincér, Scherk Kálmán magánhivatalnok, Gáfor Józsefné nyugdíjas és Szabó István ny. magyarországi főjegyző. Ezek vagy a kivánt anyagot szállították neki, vagy pedig közvetítettek. A rendőrségnek tudomására jutott Komárom, junius 30. az eset s kihallgatták titkosan Ghillányiék terveit s megfelelő időpontban elfogták Ghillányi Józsefet és társait. Beszállították őket a komáromi ügyészség fogházába, ahol vizsgálati fogságban voltak. Csütörtökön kezdte tárgyalni a komáromi kerületi bíróság dr. Krizs tanácsa a kémkedési pört. A vádat dr. Sellák államügyész képviselte, a vádlottak ügyvédei dr. Raab Mihály, dr. Kendi Zoltán, dr. Kőváry József és dr. Vajda Andor voltak. A_ tárgyalást vezető elnök felolvasta a vádiratot. A vádirat felolvasása után