Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-09-28 / 76. szám
2, oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1952. szeptember ÍS már csak futva éri el a vámot, mert azt este 11 órakor bezárják. Ebben az esetben az utas mehet vissza és várhat a komáromi vasúti állomáson reggelig, ha már a gyorsvonat elindult az állomásról, mert akkor reggelig nem tud átjönni a közúti hídon. Mindezen kellemetlenség önmagától enyésznék el, ha a közúti híd este 11 óra helyett 11 óra 30 perckor enne lezárva. Az idegenforgalom az kölcsönös és nem szolgálja egy városnak az érdekeit. Ebben az esetben sem történnék az egy órai szolgálat meghosszabbítással más, mint méltányosság az itt lakó polgársággal szemben, amely éppen elegendő közterhet visel és ebből a szempontból méltányos, hogy kívánságait figyelembe vegyék. Szükséges lenne ez abból a szempontból is, ha Magyar Komáromból ide hangversenyre, a mozgószinházba, vagy egyéb szórakozóhelyre rándulnak át, azoknak már féltizenegy óra felé izgatottan nézniök kell az órát, hogy itt ne rekedjenek. A forgalom érdeke azt kívánná, hogy ezen az állapoton segítve legyen. Úgy a kereskedelem, mint a városnak egyéb érdekei azt kívánják, hogy a forgalom mindig javuljon. Ha ezt a vasúti forgalomnál méltányolják, úgy ne zárkózzanak el előle a határforgalomban sem, amely szintén érdeke mindkét államnak. Hiszen tudott dolog, ha valaki a városban van, ott akármilyen keveset, de mégis csak költ és ha csak egy kávét fogyaszt, vagy egy pohár sört, ez is hozzájárul a fogyasztás emelkedéséhez, amelyből első sorban az államnak van haszna, mert ezekből a kicsiségekből tevődik össze igen sokszor a nagy forgalom, amit a népes vasúti állomásokon tapasztalhatunk. Komárom érdeke ma tehát azt kívánja, hogy a közúti híd szabad forgalma reggel és este fél-félórával hoszszabbíttassék meg. Ezt a kevés figyelmet joggal várhatja a város lakossága. A fény mint rendőr. „Si vis pacem, para bellum.“ Ha békét akarsz, készülj háborúra. Nemcsak országok, nemzetek viadalára áll ez a mondás, hanem arra a csendes, de soha meg nem szűnő harcra is, amit a társadalom folytat az életét, vagyonát, rendjét veszélyeztető s az „enyémtied-övé“ közt különbséget tenni nem tudó alvilág ellen. Aki azt akarja, hogy békességben éljen s munkája gyümölcsét háborithatatlanul élvezhesse, állandóan fel kell készülve lennie a rablók, betörők, tolvajok mindenre elszánt társasága ellen. A társadalomnak ebben a védekező harcában éppúgy szóhoz jut a technika, mint az „igazi“ háborúban. A védelem és a támadás fegyverei egymással versenyezve fejlődnek s állandóan túl akarják szárnyalni egymást. A gránát és a páncél vetélkedése, ha más alakban is, a társadalomnak a gonosztevőkkel való harcában is megvan. Ha a rendőrség daktiloszkopiával dolgozik, a „srenkerek“ gummikesztyükkel védekeznek. A bankok egyre hatalmasabb és bonyolódottabb szerkezetű páncéltermekbe zárják kincseiket: a kasszafurók, a mechanikus fúrógép helyett az autogénvágóhoz folyamodnak. így folyik a technikai téren is a Jó és a Rossz küzdelme. A Jónak természetesen győznie kell s győzni is fog a technika jóvoltából. Mert legutóbb olyan segítőtársat kapott tőle, mely az élet és vagyon őrzésére a legjobb őrszemnél, a legéberebb rendőrnél is alkalmasabb. Nem gyarló ember, aki kifáradhat, kimerülhet, akinek a látása megromolhat, idegei felmondhatják a szolgálatot. Fáradhatatlanul, abszolút pontossággal őrzi a reá bízott javakat s kérlelhetetlenül felfed minden gonosz kísérletet. Ez az emberfeletti képességű, könyörtelen szigorú rendőr pedig: a fény. Nesztelenül kúszik a betörő éjnek idején a páncélszekrényhez. Sötét van; zseblámpájanakgfényét rávetíti a szekrényre, majd előveszi szerszámait. Hirtelen vakitó világosság csapja meg; a lámpák kigyulladnak. S néhány pillanattal később feldörög a „fel a kezekkel“. Az „enyvesujju“ társaság belopódzik éjjel a kastély kertjébe. Csendesen közeledik az egyik sötét ablakhoz. A ház ura mélyen alszik. Hirtelen sivitó szirénajelzés szökkenti talpra. Revolvert kap a kezébe, az ablakhoz fut és elzavarja a hívatlan vendégeket. A páncélszekrény falába egy „mesterséges szem“ van beépítve. Fotoelektromos cella, mely a rádió legújabb csodáját: a távolbalátást is létrehozta és megszólaltatta a mostanáig néma fényképet A „fotocella“ a jól ismert rádiőlámpa távoli rokona. Elektroncső, de csak anódja és katódja van. A katód fényérzékeny fémréteg. Ha világosság éri — bármilyen gyenge is — elektronok repülnek tőle az anód felé. Más szóval: a fotocellában villamos áram támad. Ez felerősítve, bárhova elvezethető s bárhol felhasználható. Mozgásba hozza a kapcsolókat és beiktatja a helyiségvilágitást, meg a vészcsengőt. De a fotocella — megfelelően elkészítve — nemcsak szemmel látható, hanem láthatatlan, ibolyántúli vagy infravörös sugarakra is reagál. Ilyen „láthatatlan fény“-re is rábízhatjuk valamely helyiség vagy terület őrizetét. Nem kell mást tennünk, mint egy láthatatlan sugarakat kibocsájtó fényforrást és egy fotocellát úgy felállítanunk. hogy a cellára eső sugárnyaláb keresztülszelje az őrzendő területet Ha most valaki a láthatatlan sugarak útjába téved és árnyékot vet Saját tudósítónktól. A város képviselőtestülete tizenegy képviselőtestületi tag beadványára e hó 26-án, hétfőn délután rendkívüli közgyűlést tartott Csizmazia György városbíró elnöklete mellett. A közgyűlés azokkal a beadványokkal foglalkozott, amelyeket a képviselőtestület szociáldemokrata tagjai és a járási szakszervezetek tanácsa nyújtott be a munkanélküliség enyhítésére megindítandó akció tárgyában. A közgyűlés elején beszámolt a városbíró annak a küldöttségnek az útjáról, amely szeptember 14—17-ig bezárólag Prágában és Pozsonyban járt a város függő ügyeinek megsürgetése és a népkonyha javára szolgáló államsegély kieszközlése céljából. A városbíró hosszú jelentésében teljes eredménytelenségről számolt be, a minisztériumokban legfeljebb csak megismételték a már többször hallott Ígéreteket, de a népjóléti miniszter egész nyíltan kijelentette, hogy a munkanélküliek számára még tíz koronát sem tud adni, mert az erre szolgáló fedezet már kimerült. A jelentés arról győzhette meg a képviselőtestület tagjait, hogy semmi értelme sincsen a további küldöttség járásnak, amely csak hiábavaló költségeket okoz a városnak. A munkanélküliek ügyére vonatkozólag a képviselőtestületi közgyűlés elfogadta a tanácsnak és a népkonyha-bizottságnak javaslatait. A közgyűlés ezúttal sem múlhatott el vihar nélkül, amelyet az egyik kommunista vezérszónoknak a polgári társadalom elleni durva kirohanása idézett elő. Egyik polgári képviselőtestületi tag erélyes hangon adta meg a feleletet a kommunista ideológia elkoptatott frázisaira, rámutatva a kommunista szónok állításának tarthatatlan és valótlan voltára. A viharos jelenet semmiképen sem szolgált a munkanélküliek ügyének javára, akiknek segélyezésére a kommunista vezérek attól az általuk minden alkalommal leócsárólt polgári társadalomtól köveidnek áldozatokat, amely minden állami, városi és társadalmi tehernek elviselhetetlen súlyát hordozza vállán s amely épen olyan mértékben érzi az elhibázott világgazdaság-politika következtében a fotocellára, annak árama megszakad és működésbe jön a villamos relais, mely a riadó-jelzőt megszólaltatja. Ha nagyobb területről, pl. kertről, parkról, gyártelepről van szó, a láthatatlan sugárzók és a fotocellák egész rendszerét állíthatjuk fel. A sugarak igy behálózzák az egész területet és észrevétlenül jelzik, hogy „kutya van a kertben“. Újabban a bankjegynyomásnál is felhasználják a villamos szemet. A fotoelektromos-cella megbízhatóbban és pontosabban ellenőrzi a nyomásra használt papírlapok számát, mint a legélesebb szemű tisztviselő. Sőt szinérzékeny fotócellával még a bankjegyek színét is lehet ellenőrizni, ami a pénzhamisítók munkáját megnehezíti. Amerikai kísérletek bizonyítják, hogy a fotocella tűzbiztonsági készülékek és jelzőberendezések működtetésére is alkalmas. A tűz fénye bekapcsolja a fotocella áramát, az pedig, alkalmas relais-szerkezettel, mozgásba hozza a vészcsengöt, vagy az önműködő tüzoltókészüléket. Megbízhatóbban működik tehát, mint a közönséges önműködő tűzjelzők. Ahol a Fény áll őrt, ahol a technika elektromos szeme vigyáz, ott nehéz a dolguk a banditáknak s közel a segítség az életet, tulajdont fenyegető veszedelem ellen. Komárom, szeptember 27. előállott nagy munkanélküliség következményeit, mint bármely más osztály. ' j * A közgyűlés megnyitása után Csizmazia városbíró az egyes pártok részéről történt helyettesítésekről tett jelentést, ennek során Gold Benő zsidógazdasági párti képviselőtestületi póttag letette a fogadalmat. Mit végzett a küldöttség? Majd a városbíró a város küldöttségének prágai és pozsonyi útjáról számolt be kimerítően. Jelentette, hogy a küldöttség eljárt a vasutügyi, a közmunkaügyi, a népjóléti, közegészségügyi és a pénzügyminisztériumokban, hogy a függő ügyeket megsürgesse és a képviselőtestület kérelmét előterjessze. A küldöttségben résztvett a járási hivatal képviselője is. A vasutügyi minisztériumban eljárt küldöttségben részt vett Fried Jenő tanácstag is és itt a város a dunai kikötőbe befutó vasúti kocsik után vagononkint 10 korona tranzitó díj szedésének engedélyezését kérte. A miminisztériumban jóindulatilag fogadták a kérelmet, de kijelentették, hogy az engedély íaz ipar és kereskedelmi miminisztériumok együttes beleegyezésével történhetik. Elismerték a minisztériumban, hogy a díj szedésének engedélyezése nem terheli az adózó polgárokat, de a kikötő konkurenciáját közelről érinti. A kérdést miniszterközi konferencián fogják megtárgyalni. A küldöttségnek azon kérelmét, hogy a Magyarország felől érkező fogatok és autók után vámot szedhessen a város, a minisztérium nem találta teljesíthetőnek. A közmunkaügyi minisztériumban a cca 8 millió értékű közmunka megkezdését sürgették meg, ahol kijelentették, hogy az országos hivatalt már utasították a munkák elrendelésére. A közmunkák végzése azonban a pénzügyminisztériumtól függ, amely esetenkint utalja ki a fedezetet a végzendő munkákra. A város munkanélküliéinek helyzetéről eltérő jelentést terjesztett föl az országos hivatal, mint az a valóságban van, amit a minisztérium helytelenített és azonnal föl-Fehér fogak: Chlorodont hívta az országos hivatal vezetőségét, hogy a valódi helyzetnek megfelelő új jelentést küldjön fel. Megsürgették a Leimdörfer-cég ellen beadott panaszok elintézését is és erre nézve megnyugtató elintézést kértek abban az irányban, hogy a nevezett cég által vállalt munkák haladéktalanul a rendes méretekben megkezdődjenek. A közmunkákat a járási hivatal kiküldötte is megsürgette. A benei telkek csereügyének mielőbbi elintézését is megsürgették. Ebben az ügyben a vasutügyi, nemzetvédelmi és a pénzügyminisztérium együtt határoz, kilátásba helyezték, hogy az évek óta húzódó ügyet egy hónapon belül abba a stádiumba hozzák, hogy a telkek tulajdonjoga telekkönyvileg is átiratilc a városra. Eljárt a város vezetősége a szociális biztosító központjánál is a város részére megszavazott 3 millió korona kölcsön mielőbbi kiutalásának megsürgetése végett. A központnál megigérték, hogy a novemberben tartandó igazgatósági ülés foglalkozni fog újra a kérdéssel és fölhívták a várost, hogy adjon be ez ügyben újabb kérvényt. A dohánybeváltó központi hivatalánál a Vág mellett megvett telken emelendő beváltó épület mielőbbi felépítését kérelmezte a város küldöttsége, ahol azt a választ kapták, hogy ebben az évben már nem lehet építeniük, de ha a lelket a kincstár nevére átírják, megkezdik az építkezést. Előterjesztették a munkások alkalmazására vonatkozó ama kérelmet is, hogy a komáromi dohánybeváltóban ne alkalmazzanak olyan asszonyokat, akiknek férjeik rendes állami alkalmazásban van és csakis komáromi munkásokat vegyenek föl munkába. Megígérték, hogy erre nézve a járási hivatalt fogják megkeresni. Kijelentették egyébként, hogy a dohánybeváltó továbbra is megmarad Komáromban, mert semmi ok sincs arra, hogy innen elvigyék. A város küldöttségét fogadta dr. Czech népjóléti miniszter is, aki előtt a városnak a népkonyhára kiutalandó állami segély iránti kérelmét tolmácsolták. A miniszter leplezetlen őszinteséggel tárta föl a küldöttség előtt a helyzetet és kijelentette, hogy sem a munkanélküliek, sem a népkonyha részére nem tud adni segélyt. A népjóléti miniszter az erre a célra kapott 75 millió koronát a munkanélküliek segélyére és az élelmezési jegyekre fordította, jelenleg tíz koronája sincs erre a célra, mert az egész előirányzott összeget kimerítették. A város kérelmét átvette a miniszter, aki megígérte, ha a legközelebbi időben 18—20 milliót fog kapni a minisztérium szociális célokra, akkor majd ebből Komáromnak is adhat segélyt. A negyedik napon Pozsonyban járt el a küldöttség a különböző hivatalokban, megsürgetve többek között a kilátásba helyezett kórházsegélyt is. Az országos hivatal nem honorálta a városnak ama kérelmét, hogy a katonai ügyosztály élére nevezzen ki állami jegyzőt, azzal az indokolással, hogy az állam 1926 óta egyetlen új jegyzőt sem pevezett ki. Ha majd akad fizetésnélküli jegyzőgyakornok, akkor azt elküldi Komáromba, aki a restanciát el fogja végezni. A városbiró bejelentette, hogy a küldöttségben a kommunisták részéről kiküldött Csevár Ferenc tanácstag nem vett részt, noha utazási jegyéről kellő időben gondoskodtak. A városbíró jelentését a közgyűlés tudomásul vette. A munkanélküliek ügye. Ezután került sor a rendkívüli közgyűlés tulaj donképeni tárgyára, a munkanélküliség ügyének tárgyalására, amelynek alapjául a képviselőtestület szociáldemokrata tagjainak és a járási szakszervezetek tanácsának memorandumai szolgáltak. A beadványokat és javaslatokat dr. Igó Aladár rendőrkapitány előadó ismertette. A memorandumok tartalmát több ízben ismertettük lapunkban és Rendkívüli városi közgyűlés a műn* kanélküliség ügyében. Eredménytelen küldöttségjárás Prágában és Pozsonyban.
