Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-09-28 / 76. szám

1952. szeptember 28. »KOMAROMI LAPOK* 3. oldal. r Megérkeztek az új ^ I női és lányka télikabátok y eddiginél sokkal nagyobb választékban. a Kötött áruk, bőröndök és férfi divatcikkek szin­tén nagy választékban. Kertész J. Jenő Knmaiflia.liMiMi.zs, I 468 J ismertettük az erre vonatkozó tanácsi, pénzügyi bizottsági és népkonyha bi­zottsági javaslatokat is. Ezek közü) fontosabb intézkedések voltak eddig a következők: a város fölírt az összes érdekelt hatóságokhoz a munkanélkü­liek segélyezése érdekében s a köz­munkák és szükségmunkák mielőbbi megkezdése iránt. Ismertette az elő­adó a népkonyha bizottság határoza­tát, amely szerint a népkonyhában csakis azok kaphatnak ebédet, akik 1928. január 1-je előtt már állandóan Komáromban tartózkodtak, az élelme­zésre jelentkezőkről katasztert készít a város szociális ügyosztálya és az erre kiküldendő bizottság fogja meg­állapítani, hogy kik azok, akik a nép­konyha élelmére rászorulnak. Az is­kolák igazgatóinak értesítése alapján október 1-től 420 tanuló fog napon­kint két deci tejet kapni az iskolában, ahol a szünetek alatt osztják ki a fej­adagokat. A felállítandó melegedőhe­lyiségek számára tüzelőanyagot ad a város. A társadalmi akció megindítá­sára október 10-án ülés lesz a város­házán, ahol az akció keresztülvitelé­nek módozatait fogják megállapítani. A fölmerülő költségek az 1933. évi költségvetés terhére lesznek fölszá­mítva. A tárgyalás folyamán Lóránd Ist­ván javasolta, hogy a népkonyhát már október 15-én nyissa meg a város és amennyiben az erre megindított tár­sadalmi akció révén nem folyna be elegendő pénz, akkor a kiadások meg­térítésére vegyen föl a város egybel­­sőkölcsönt. Ennek végrehajtását a tár­sadalmi akcióbizottságra bízzák. Tren­­csik János kérte, hogy a kommunis­táknak ide vonatkozó beadványát is tárgyalja a rendkívüli közgyűlés, a melyet Igó dr. előadó szintén ismer­tetett s egyben a tanács elutasító ja­vaslatát is -előterjesztette. Trencsik ujabbi felszólalása alatt, midőn ez a munkanélküliségről beszélt, az egyik polgári párti képviselőtestületi tag azt az ártatlan megjegyzést tette, hogy ez így van az egész világon«, mire Vidák Vince kommunista oszlálygyű­­lőlettől izzó vehemenciával, a legdur­vább hangon intézett kirohanást a kapitalisták és a polgári társadalom ellen, azt állítván, hogy ezek jóllakott­ságukban több százezres jövedelmük mellett nem törődnek a munkanélkü­liekkel, mert nem bírnak azzal a szo­ciális érzékkel, amivel fel tudnák fog­ni a súlyos helyzetet. A gyűlölettől tajtékzó beszédre Fried Jenő reflektált, aki visszautasította Vi­dák valótlan állításait és rámutatott arra, hogy a köznyomorban sínylő­dök közölt is találhatók olyanok, akik mikor jó keresetben voltak, pezsgőz­tek és kártyáztak. Fried Jenő e szavára a kommunis­ták felugráltak helyeikről és irtó lár­mában törtek ki, közben a szidalmak özönével árasztották el a felszólalót. Az elnöklő városbíró csengetett ugyan, de a lárma tovább tartott és csak né­hány perc múlva csendesedett le a vi­har, amikor Fried Jenő folytatva be­szédét, kijelentette, hogy kár ilyen izgató beszédeket mondani a közgyű­lésen, amikor éppen arról van szó. hogy közös akarattal segítsenek a munkanélküliek szerencsétlen sorsán. Minden társadalmi réteg egyformán érzi a munkanélküliség hatását, va­lótlan tehát az, hogy nem gondolná­nak ennek a súlyos problémának a megoldására. Valótlan az is, hogy eb­ben a városban százezres jövedelmek­ről lehetne a mostani időkben szó. de tény az, hogy a kereskedők és ipa­rosok rettenetes helyzetben vannak. A munkanélküliségen csakis akkor le­het segíteni, ha mindannyian össze­fognak. Kendi Zoltán dr. komolyan figyelmezteti a kommunistákat, hogy csak olyan követeléseket támasszanak, amelyeket teljesíteni is lehet, mert különben nem lesz ereddménye sem-Saját tudósítónktól. <• Nagy meglepetés érte hétfőn reggel lpovitz és Ivánffy jónevti komáromi vaskereskedő céget, amikor reggel a cég Klapkatéri üzletét kinyitották és az irodahelyiségbe bementek. Mind a két helyiség, de különösen az iroda­­helyiség viselte magán a forgatás, a keresés, a kutatás nyomait. Az első pillanatban lehetett látni, hogy az éjjel betörők jártak az üzletben. Az iroda padlója tele volt szórva iratokkal, levelekkel, számlákkal, nyug­tákkal. Ezeket az iratokat a fiókokból szórta ki lázas sietséggel a betörő, aki több fiók tartalmát kutatás közben a földre szórta. Azonnal jelentést tettek a rendőr­ségnek, ahonnét detektívek jöttek ki a betörés színhelyére. A megejtett vizsgálat hamarosan tisz­tázta, hogy a betörő az Ipovitz-lvánfy vaskereskedő cégnek a Klapkatéri üz­letével kapcsolatos és a Sétatérre nyiló ablakokkal biró raktárhelyiségén ke­resztül hatolt be az üzlet, illetve az irodahelyiségbe. Szóval az Első Hitelintézet Klap­­katéri bérházában levő raktárba és üzletbe az épület hátsó részén hatol­tak be, vagyis a csendes, néptelen Sétatér felé eső részen. Itt a vasredőnnyel lezárt ablak egyi­kének redőnyét álkulccsal kinyitotta a Saját tudósítónktól. / Csak egy hete nyílt meg Komárom és Budapest között a villamositott vasúti közlekedés, amelyet magas fe­szültségű áram hoz mozgásba. A vil­lamos mozdonyokat Komáromnál kap­csolják a Győr felől jövő vonatokhoz és Komáromnál kapcsolják le és gőz­mozdonnyal cserélik föl a Komárom­nál tovább menő és Budapestről jövő vonatoknál. A villamos mozdonyt működésbe hozó magasfeszültségű villamáram na­gyon veszedelmes és előre lehetett tudni, hogy az áldozatot is követel és éppen ezért minden óvó intézkedést megtettek. A napokban mindenkit meg­rendített az a hir, hogy már most, ilyen korán emberáldozatot követelt a technikának ez a nagyszerű haladása. miféle kezdeményezésüknek. Csevár Ferenc és Fehér Lajos föl­­szólalása után a közgyűlés az előadó javaslatát Lóránd István javaslatával kiegészítve egyhangúan elfogadta, mely után a közgyűlést a városbíró berekesztette. Betörtek a vasúti pénztárba, de eredménytelenül. — szeptember 27. A napokban éjjel ismeretlen tettesek betörést kíséreltek meg a komáromi va­súti állomás pénztárába. Az éj leple alatt bemásztak az ablakon, bejutottak a pénztár-szobába, de a páncélszekrényt nem tudták feltörni, ahhoz sem eszkö­zük, sem idejük nem volt. Csak azt akarták megszerezni, amit első „fo­gásra“ megkaphattak. Így tehát csupán értéküket veszteit bélyegeket emeltek el. A betörést később észrevették, a rendőrség néhány gyanúsítottat elő is állított, — ezeket vallatóra fogta az Ipovitz-bolt ellen elkövetett betörés ügyében is, — de mindezideig pozitív nyomra akadni nem lehetett. betörő, a rolót lehetőleg csendben föl­húzta és bemászott az ablakon. A vas­­redőny fölhuzása nem ment egészen csendben, mert az emeleten lakók kö­zül többen hallották, hogy a földszin­ten redőnyt húznak föl, de nem tu­lajdonítottak a dolognak nagyobb je­lentőséget. Ez a zörej este 11 óra táj­ban lehetett. A raktárba bejutott betörő az üzlet­nek udvarra nyiló ajtaját szintén ál­kulccsal kinyitván, könnyű szerrel ju­tott be az irodahelyiségbe. Minden jel arra mutat, hogy a be­törő nagyon is ismerős volt a hely­zettel, mert a kinyitott fiókok körül nagy jártassággal járt el és csak azo­kat a fiókokat nyitotta ki, amelyekről tudta, hogy ideiglenesen szoktak azok­ban kisebb-nagyobb pénzösszegeket elhelyezni. Azokat a fiókokat, amelyek­ben sose tartott a cég ideiglenesen se pénzt, egyáltalában ki se húzta. Az üzlethelyiségben levő automata pénztárt is feltörte az éjjeli látogató és a benne levő ércpénzt is elvitte. Az irodahelyiségben levő vasszek­rényt nem próbálta fölfesziteni, vagy megfúrni. A rendőrség a cégnek egy volt al­kalmazottját letartóztatta. A nyomozás tovább folyik. Komárom, szeptember 27. Fát raktak a komáromi személy­pályaudvaron egy vasúti kocsiba a munkások. Ennél a munkánál dolgo­zott Korén Lajos 18 éves komáromi napszámos is. Délután félnégy lehetett, amikor Ko­rén Lajos hirtelen felugrott a munkás­vonat szerelvénye egyik kocsijának a tetejére, hogy a bátyjának az ostor­­sziját, amelyet az pattogtatás közben elhajított, megkeresse. A szerencsétlen fiatal ember keresés közben fölállott a vasúti kocsi tetejére és nem gondolt arra, hogy a magas feszültségű villamáram vezetéke a feje fölött húzódik végig. A sapkája meg­érintette a villamos drótot és a borzal­mas erős áram megütötte a szegény fiút. Betörtek az lpovitz és Ivánfy cég Klapkatéri üzletébe. A betörő az épület Sétatérre néző oldalán, az ablakon keresztül hatolt be. — A betörést a helyzettel nagyon ismerős követte el. — A cég egyik volt alkalmazottját letartóztatták. Komárom, szeptember 27 Egy ostorszijért egy emberélet! A magasfeszültségű villanyáram első áldozata Komáromban. A saját vigyázatlanságát az életével fizette meg. A villamos ütés lángbaboritotta a ruháját és égő fáklyaként zuhant le a kocsi tetejéről. Hiába tépték le róla társai a lobogó ruhát, akkora már harmadfokú égést szenvedett. A szegény Korén Lajost azonnal orvosi segélyben részesítették és nyom­ban a győri kórházba szállították, $,de életét már nem lehetett megmenteni, még aznap éjjel kiszenvedett. A megejtett vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlen fiú önmagának okozta a vesztét, mert a vasúti szigorú tilalom ellenére fölment a kocsi tetejére. mmmmmmzsmmmmsmmMmmaHm Gondolatok felhőfutása. Ezelőtt a szeretet: béke volt és derül Manapság úgy hívják a szeretetet, hogy: aggodalom. * Axel Munthe írja könyvében: „A jó orvosnak elsősorban jó embernek kell lennie.“ Ebben az ideges, nyugtalan világban megfordítva is áll a dolog: a jó embernek elsősorban jó orvosnak is kell lennie. Ha valami bánatod van és eljö egy reggel, amikor nem annak a bánatnak a gondolatával riadsz föl nyugtalan ál­modból: akkor az a bánat már múló­félben van. Hs Nem az igazi szerelem a halálos szerelem. Hanem az, amelyik inkább nyugtalanság és idegesség. * A léleknek is van cenzúrája! Jaj annak, aki megcenzurázatlanul bocsátja lelke mélyére a veszedelmes képzeteket. * Miért van az, hogy igen sokszor az tudja a legjobb tanácsokat adni, aki maga a legnagyobb bolondságokat csi­nálja? Talán éppen azért. H: Autó állott meg az országút szélén. Unott emberpár húzta föl a gramofont s egy pillanat alatt elindult a fáradt, idegen jazz-melódia. A Biedermeier-kor boldog vándorai gyalog jártak és tele tüdővel fújták a kedves vándordalokat. E dalok min­denike: öröm és remény. * Ha egy nő kétségbeesve fölsikolt, hogy: „Soha!“ — ez jó jel. De ha szépen megmagyarázza, körüldisziti, nyugodtan elhárítja a közeledést: ak­kor ne reménykedj! # Nem az első benyomás a döntő fon­tosságul Hanem a találkozások első ju­bileuma: a huszonötödik találkozás. H: Maupassantnak van egy kis remek­műve, amelyben egy összeroppant ideg­zetű ember azt a viziót látja, hogy a bútorai élnek: szekrénye, ágya, asztala mindenhová utána vágtat. Manapság ez a látomás szinte valóra vált: apáink, nagyapáink nagy, masszív bútorai — ezek a különben kedves és drága erek­lyék — mindenhova követnek bennün­ket, kénytelenek vagyunk nagyobb la­kást bérelni a számukra vagy beraktá­­rozási dijat fizetni. * Egy hízelgő igy menti szavait saját­maga előtt: — Nem, én nem hizelgek. Csak sze­retek kellemes dolgokat mondani, még akkor is, ha nem is igaz. * Apró, fájdalmas igazság: mindig szo­morú, ha a ragyogó aranypénzt fakó ezüstökre és barna krajcárokra kell felváltani. * Egy pletykás önvallomása:-Én nem vagyok szajkó, hogy úgy mondjam el a dolgokat, ahogy hallottam. Farkas Imre. — Doni kozákok hangversenye, A világhírű »Plaloff« doni kozák­kórus egyetlen hangversenyét oki. 3-án, hétfőn esle tartja fél 9 órai kezdettel a Kultúrpalota nagyter­mében. Jegyek ÍO, 8, (i koronás árban a Spilzer-féle könyvesbolt­ban kaphatók.

Next

/
Thumbnails
Contents