Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)

1932-08-31 / 68. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1932. augusztus 31 A komáromi zsidóság impo­záns thóraszentelési ünnepe ____— ifc Megérkeztek az új jk g női és lányka télikabátok 'J i az eddiginél sokkal nagyobb választékban. Kötött áruk, bőröndök ésférfi divatcikkek szin­tén nagy választékban. I-Kertész J. Jenő immna Bensőséges ünnepet ült szombaton a komáromi zsidóság. Uj thórát szen­telt fel a neolog hitközség. Berger F. Vilmos házasságának 25 éves évfor­dulója alkalmából háláját a Gond­­vsielővel szemben úgy gondolta leg­méltóbban leróni, hogy megajándé­kozta a neolog hitközséget egy új thórával. Az új thóra felszentelése szombaton történt meg az egész ko­máromi zsidóság meghitt ünneplése közepette. A felszentelési aktus olyan mé­retű volt, amilyent Komáromban eddig még nem láttunk. Már a felszentelés előestéjén, pénteken kezdetét vette az avatás. A neo­log hitközség zsinagógájában szo­rongott a hívők serege. A szószé­ken vendég, a bicskei zsidóság fiatal és nagytehetségű papja Fraenkel Ernő dr. prédikált. Az ifjú bicskei pap magasröptű hit­szónoklatának témájaként a szombati thóraszakasz igéjét vette. »Áldás és átok« között vont találó párhuzamot, ritkaszép magyarsággal előadott be­szédében a fiatal bicskei rabbi. Szó­noklatának a vallási gondolatokban való elmélyedése nagy hatást tett a zsidó hívekre. A vallási, helyesebben az avatási ceremóniák szombaton reggel vették kezdetüket. Az adományozó Berger F. Vilmos házánál már reggel fél ki­lenckor gyülekezett az ünneplő hit­község. A tágas udvart egészen meg­töltötték a vallási testületek tagjai és az ünneplő zsidóság, mely olyan nagy számban jelent meg, hogy a ház előt­ti uccarészt is elfoglalta. Teljes szám­ban jelen volt a neolog és orthodox hitközség vezetősége Krausz Artur dr., illetve Fleischmann Samu elnökök ve­zetésével, a Jótékonyegylet, Chevra Kadischa, Achavath Achim, Nőegylet, Zsidó Főiskolások és a magyar-komá­romi zsidó hitközség képviseletében Hajnal Oszkár. A jubileumot ünneplő adományozók Berger F. Vilmos és neje képviseleté­ben Kun Soma, a neolog zsidó hitköz­ség titkára adta át az új thórát a ko­máromi neológ zsidóságnak. Az át­adási beszéd közel fél óráig tartott és a zsidó vallás szebbnél-szebb ha­sonlataival volt tele. A hitközség nevében Krausz Artur dr., hitközségi elnök vette át az új thórát, aki válaszában keresetlen sza­vakkal emlékezett meg a nemeslelkű adományozókról és őszinte szavakkal köszönte meg a komáromi zsidóság nevében a nagy adományt. Krausz dr. beszédében a szeretetet és békét hang­súlyozta, mint a thóra egyik alaptaní­tását. Ezután megindult az új thórát zsi­nagógába vivő ünneplő menet. A bár­sony baldachin alatt a díszbe öltöz­tetett thóra és a rabbik: a Pécsre el­származott zseniális hitszónok földink Wallenstein Zoltán dr., aki erre az alkalomra haza jött szülővárosába, hogy együtt ünnepeljen a komáromi zsidósággal, Fraenkel Ernő dr., a bics­kei zsidóság fiatal papja és Watd­­mann Ernő dr., a komáromi neolog hitközség főrabbija. A zsidó vallás szokása szerint a hívek a menet tar­tama alatt egymás kezébe adták az új thórát. Az ucca feketéllett az ünneplő zsidóság nagy tömegétől. Az ünnepi hangulatot a menet alatt a Zsidó Egy­házi Énekkar énekei emelték. A zsinagóga bejáratánál Abelesz Ernő, a kulturbizottság elnöke vette át rövid és tartalmas beszéd kísére­tében a hitközség gondozásába az új thórát. A zsinagóga ekkor már tele volt. A hívők elmélyedése követte az ün­nepség soron következő szónokának, Waldmann Ernő dr. főrabbi beszé­dét. A komáromi főrabbi mély vallá­sosságtól átitatott hitszónoklatában a thóra jelentőségéről beszélt az ünnepi gyülekezetnek. A szokásos szombati istentisztelet során került sor a házassági jubi­leumát ünneplő adományozó unoka­öccsének, Berger Gábornak barmievói aktusára. A felszentelési ünnep főszónoka dr. Wallenstein Zoltán pécsi főrabbi, föl­dink volt. Ha Wallenstein Zoltán dr. főrabbi komáromi működése alatt láz­ba tudta hozni remek szónoklataival a komáromi zsidóságot és keresztény testvéreinket egyaránt, úgy ez a láz szombaton extázissá fokozódott. így magyarul beszélni, így szónokolni csak a kiváltságosaknak adotott meg. De azok közül is csak keveseknek. »Dob­pergés és trombitaharsogás korát él­jük__« — mondta a főrabbi, — »mennyire értékelnünk kell tehát az új thóra adományozását ebben a kor­ban.« De ez a gondolatellentét csak egy a sok közül. Ki tudná felsorolni, — hiszen még követni is nehéz volt, — azt a számtalan gondolatot, melyeknek merész szökellése, változatossága szin­te lebilincselte a hallgatóságot. A ko­máromi zsidóság nagy fia beszéde so­rán újból hitet tett szülővárosa mel­lett. Reméljük, a jövőben is elláto­gat hozzánk. A jubileumot ünneplő házaspár az ünnepséget meghitt családi körben folytatta szombat délután. A komá­romi zsidóság lelkében pedig felejt­hetetlen emlékként fog élni ez a thóra­­avatás. (—mi-) ni mi mu m in mi mm» M¥iínum* n'iwii» m fin lipÉzlcf sr a minap besszélgetést folytatott egyik budapesti, Szlovenszkóra is kegyesen beengedett újság szerkesztőjével Cseh­szlovákiának Magyarországhoz való gazdasági viszonyairól és kijelentette, hogy a dunai államok együttműködése egyik főpillérének tekinti a Buda­pest és Prága közötti megegyezést. A beszélgetés során rámutatott arra a hátrányos állapotra, amely a szer­ződés nélküli állapot következtében észlelhető mindakét államban különö­sen az áruforgalom csökkenése tekin­tetében és kifejezésre juttatta, hogy, pedig ennek a két államnak kell, hogy, kiegészítse egymást, hiszen Csehszlo­vákia és Magyarország egymásra van­nak utalva. Majd azt mondotta, hogy, reméli, hogy akad majd mód a mos­tani állapot megszüntetésére, mely­nél Magyarország gazdasági termékei Csehszlovákiából, Magyarország egyik legrégibb és legfontosabb piacáról, majdnem teljesen ki vannak zárva. A külügyminiszternek ezek a szavai a szirének hangjára emlékeztetnek, a tettetett jóindulat némi felcsillanása vet bágyadt fényt a nyilatkozatra, amelyet a gazdasági válság idején Csehszlovákia k ü 1 ü gy m i ni s ziere le­ereszkedő gesztussal tesz meg a ma­gyar újságíró előtt, hogy az adja azt át a nagy nyilvánosságnak. Aki azon­ban ismeri Benest és főképen az ő mentalitását és a magyarokhoz való igazi érzését, azt nem tévesztik meg ezek a szavak, amelyek mögött olyan elfogult sovinizmus húzódik meg, amely minden alkalomma} kitör a csehszlovák köztársaság ez államfér­fiújának leikéből, valahányszor ma­gyar ügyről van szó. Azt akarja Be­nes elhitetni a magyarokkal, hogy ő a legjobb barátja Magyarországnak és gazdasági téren a legszorosabb kap­csolatot kívánja fentartani a két ál­lam közöLt, holott az egész világ tudja, hogy a kereskedelmi szerződést ő mon­dotta fel Magyarországnak és nem nagyon igyekezett azon, hogy a szer­ződés újra megköttessék és egyetlen lépést sem tett, hogy a két esztendő óta folyó huzavonának vége legyen. Csak miután a külkereskedelmi mér­leg hihetetlen méretű passzívuma je­lentkezett, a súlyos helyzet kénysze­rítő hatása alatt valami kis árufor­galmi lehetőséget teremtett a csehszlo­vák állam Magyarország számára, amelynél-: természetesen csehszlovák árúk fejében lehetett csak felhalmo­zott gyümölcsének egy részét csere­­képen importálni. Benes maga is megvallja nyilatko­zatában, hogy hű marad 1921-ből származó elgondolásához, amely ab­ban csúcsosodik ki, hogy a Dunai Ál­lamok együttműködését meg kell való­sítani. Ez gazdasági kérdés elsősor­ban és a külügyminiszter ezt úgy gon­dolja, hogy az érdekelt államok gaz­dasági együttműködése csakis Cseh­szlovákiának vezetése alatt történhet meg, ami természetesen politikai te­kintetben is biztosítaná számára az irányítást. Erre azonban nemcsak Ma­gyarország, de a többi dunai álla­mok sem kaphatók, mert valamennyi állam meg akarja tartani teljes szu­verenitását, teljes függetlenségét. Mi­vel pedig Benes ezen tizenkét éves gondolatához ma is makacsul ragasz­kodik, egyelőre nincs kilátás arra, hogy Középeurópában, vagy csak a Duna medencéjében is megfelelő gaz­dasági együttműködés keletkezzék. A legszebb szavak sem képesek ebben a tekintetben előbbre vinni a megol­dást, a gazdasági válság tovább foly­tatja romboló munkáját és semmi ja­vulásra sem nyújt kilátást Csehszlo­vákiában sem, de a vele szomszédos államokban sem. Úgy látszik Benes még mindig nem ocsúdott föl régi ál­mából, amelyet megakarna valósítani, azonban leküzdhetetlen akadályok tor­nyosulnak eléje s minél merevebben ragaszkodik ahhoz, annál jobban tá­volodik a céltól. Majd az idő egyszer fel fogja ébreszteni álmából, de már akkor késő lesz. Az ipari és kereskedelmi továbbképzőtanfolyam szervezete. A komáromi tanonciskolák felügye­lőbizottsága ama hiány pótlására amely az ipari és kereskedelmi pályán elhelyezkedett ifjúság szakirányú to­vábbképzése terén mutatkozott, szep­tembertől kezdve megnyitja sorozatos előadásokat felölelő rendes évi tanfo­lyamát, melynek szervezetéről az aláb­biakban adunk az érdekeltek számá­ra tájékoztatást. A tanfolyam időtartama összeesik a rendes iskolai tanévvel és egyéves keretben, szeptember 10—január 30,, február 10—junius 30-ig terjedő két szemeszterre oszlik. A tanfolyam előadássorozata két részből áll: az I. rész rendes óra­beosztású tanmenetben: kereskedelmi és ipari könyvvitel, kereskedelmi számtan, levelezés, irodai munkálatok, áruismeret, nyelv, gép- es gyorsírás tantárgyait foglalja magában, a II, rész pedig előadásokban felöleli azo­kat a kérdéseket és problémákat, a melyek ipari és kereskedelmi pályán levőket foglalkozásukból kifolyóan és általános műveltségszerzés szempont­jaiból érdeklik és existenciális fontos­ságuknál fogva legközelebbről érin­tik. A tanfolyamra a beiratkozási díj szemeszterenkint 10 Ke, tandíj pe­dig szemeszterenkint 50 Ke, mely havi 5 koronás részletekben is fizethető. A beiratási díj a beiratások alkalmá­val, a tandíj pedig vagy a beiratás alkalmával, vagy — ha a fizetés ha­vonta történik — mindig a hónap 1—5. napjai között előre fizetendő. Tandíjat méltányos esetekben a tan­folyam igazgatóságának előterjesztésé­re a felügyelőbizottság részben, vagy egészben elengedheti szegénysorsú, ál­lásnélküli és szorgalmas hallgatóknál. A tanfolyamra beiratkozott hallga­tók az előadandó tárgyakat szabadon választhatják, de résztvehetnek vala­mennyi előadáson is és az időközön­­kint rendezendő vitaestéken, vagy tet­szésükhöz képest csak azokon az elő­adásokon, amelyek iránt érdeklődnek. A teljes két szemeszteres, szorgal­mas tanfolyamlátogatás után a hall­gatók kívánságuk szerint önkéntes vizsgát tehetnek, amelyről bizonyít­ványt nyernek. A tanfolyam felett a felügyeleti jo­got a komáromi tanonciskolák fel­ügyelőbizottsága gyakorolja. A felügyelőbizottság ezúton is fel­hívja a tanfolyam iránt érdeklődő ipa­ros és kereskedő ifjúságot, ipari és kereskedelmi segédeket, munkásokat valamint az önállóan már ipartűző iparosokat és kereskedőket, hogy ön­művelésükre, szakmabeli ismereteik gyarapítására szervezett e tanfolyam­ra a beiratások ideje alatt jelentkez­zenek minél számosabban. Az előadások kezdetéről, órabeosz­tásáról és az előadások címeiről a tanfolyam igazgatósága rendszeresen fogja az érdekelteket és a nagyközön­séget értesíteni. A tanonciskolák és a tovább­képző tanfolyam felügyelő­bizottsága. i mini i iwiiiiib ii mi ii hihihi I unni ■iimiimiiiiiiiii iiimii i Fényes nappal követtek el rablótámadást Ács községben. Vasvillával verte fejbe egy öreg­asszonyt a rabló. — 400 pengő az eredmény. Kegyetlen rablótámadást követtek el ismeretlen tettesek Ács községben egy öreg asszony ellen. Özvegy Bangó Jó­­zsefné, 72 éves öregasszony, napi szo­kásához híven a csűrbe ment, hogy gazdaságában körültekintsen. Egyszerre, hirtelen valaki vasvil­lával hátulról fejbeütötte. Az erős ütés megszédítelte az öregasszonyt, de még ideje volt hátrapillantani, amire az ismeretlen támadó még háromszor verte fejbe a vasvillá­val. Az egyik ütés a balfülét szelte le, a másik a homlokát érte, a harmadik a száját hasította fel. Az asszony el­ájult, a merénylő pedig leszakította az öregasszony derekáról a lakásának spárgára akasztott kulcsát. A kulccsal felnyitotta a lakást

Next

/
Thumbnails
Contents