Komáromi Lapok, 1932. július-december (53. évfolyam, 52-103. szám)
1932-08-31 / 68. szám
j 9ó2„ augusztus 31. iKOMAROMI LAPOK« 3. oldal. s az öregasszony nehezen össze- L , kuporgatott vagyonkáját elrabolta, miután teljésen feldúlta a szobát. Szertehányt mindent, mig az ágyban, .egy zacskóban talált 400 pengő papírpénzt, azt magához vette s elmenekült. Az öregasszony később magához tért és zúgó fejjel, alig-alig jártányi erővel, vonszolta magát a lakásba. A szomszédok vélték észre a vértől borított öregasszonyt és értesítették a csendőrséget. Azonnal elsősegélyt .nyújtott neki az orvos s beszállították a. győri kórházba. Állapota súlyos, de nem életveszélyes. A csendőrség azonnal megkezdte a nyomozást. Megállapította, hogy a rabló nagyon siethetett, mert az ágyban felejtett még 80 pengő ércpérizt. A körülményekkel azonban valószínűleg ismerős lehetett. A csendőrség nyomozását serkenti az a körülmény, hogy a szegény öregasszonyt másodszor rabolták most ki. Egy évvel ezelőtt is ellopták a pénzét, de a tettest akkor nem nyomozták ki. A hálókocsi tolvaja. Az olimpiai bajnoknő ellopott dollárjai a tatai három fűzfa mellett. — A fegyenc-társ hűtlensége. :.Saját (udősitónktól. Titokzatos kéz a hálófülke ablakán. Még . azokban az időkben, mikor a magyar olimpikonok Los Angelesbe utaztak, történi, hogy az olimpikono>kat vivő vonaton vakmerő rablást követett. el egy ismeretlen. A gyorsvonat egy percre megállóit a tatatóvárosi pályaudvaron s ezt az alkalmat megragadta egy tolvaj: . odásomferdált a hálókocsi nyi- - •' • tóti ablakához, óvatosan benyúlt • ;> » a kezeügyébe cső első kézitáskái kiemelte az asztalról. A hálókocsik tolvajai szinte specialisták ebben a »munkában«: rendszerint horoggal nyúlnak be az ablakon, vagy pedig ügyes ujjakkal ragadják meg a zsákmányt s a károsult csak akkor veszi észre értékei eltűntét, amikor a vonat már nyílt pályán rohan. Ezúttal a károsult Bogen Erna. tőrvívó bajnoknő volt, akinek kézitáskájában 250 dollár volt s számos értékes ékszer, egyéb valutáin kívül. Kétségbeesetten kereste az ellopott kézitáskát,•melyben amerikai utjának financiális alapjai voltak s a tatai és komáromi rendőrség bravúros nyomozás után elfogta a tolvajt egy Csordás nevű asztalossegéd személyében. Az ügyészségi foglyok barátságot kötnek. • Csordás beismerte ugyan a tolvajlást, de semmiképen nem volt hajlandó elárulni, hogy hova rejtette a ' táskát. így a tolvaj aztán a győri ügyészség fogházába került, ahol köBácsi a virágokkal. .Végtelen szeretetreméltó, kitűnő öreg bácsi vetődött be egyik elmúlt este a zenés kávéházba. A kávéházak legkedvesebb vendégei az ilyen egyedül ténfergő, naiv bácsikák. Erről a bácsiról lelátszott, hogy csak legritkább alkalommal keresi fel a kávéházat, ünnep neki, kivételes mulatság s életében megrendítő pillanat. Úgy is viselkedik aztán: méltósággal, szerény öntudattal, emelt fővel, hogy kiélvezze ezt a ritka órát. A bácsika halkan belépett s óvatosan pillantott a puffogó nagydobra. , öreg zsakett ráncosodott rajta, de rendes és gondozott volt ez a ruhadarab, látszott, hogy nagy ünnepre vette föl. Egyik kezében csodálatosan görbe, hatszorgörtie vén bot, amely már egymagában érdemes volt a feltűnésre. Másik kezében egy kis őszirózsacsokor. Különben mindkét keze fehér kesztyűbe bujtatva A bácsika szerényen leült. Fehér bajusza kíváncsian meredt a levegőbe. A középre ült és kellő méltósággal rendelt egy pohár szódavizet. Komárom, — augusztus 30. zös cellába helyezték egy győri s egy budakalászi illetőségű fogollyal. A közös cellában a három fogoly csakhamar barátságot kötött s az egyik -este Csordás elárulta a táska rejtekhelyét két társa előtt azzal a feltétellel, hogy amelyik hamarább szabadul, előkeríti a tás, kiét s a dollárokon megosztoznak. A Csordás részét félreteszik s Csordás kiszabadulása után egy harmadrészt neki is juttatnak. Másnap ceruzahegyet és papirt csempésztettek a cellába s az asztalossegéd lerajzolta a »kincs« rejtekhelyét. A tervrajz szerint a táskát a tóvárosi állomás előtt levő őrház mellett elhúzódó árokba rejtette, három fűzfa közé. A hűtlen barát eltűnik a dollárokkal. A táska életében most újabb fejezel kezdődött. A tervrajzot a győri illetőségű fogoly vette magához, aki a budakalászi rabbal együtt másnap kiszabadult a fogházból. Kiszabadulásuk után rögtön találkozót beszéltek meg, amire azonban a budakalászi már nem jött el, hiába várta a győri társa. A budakalászi társ magánál tartva a tervrajzot, jegyet váltott a vonatra, —- mégpedig csupán felniig, mert tovább pénze nem volt — s részint mint potyautas tette meg az utat, részint gyalog vándorolt Tatára, ahol kiásta a táskát. A győri fiatalember, mikor látta, hogy társa nem kerül elő, bosszúból a rendőrségre sietett s mindent bevallott. Most keresik a budakalászi tolvajt. S akkor benyúlt a zsebébe, ügyes csomagot vett ki belőle, a csomagban szalonna volt és kenyér. A szalonnát kitette az asztalra és roppant jóétvágygyal falatozni kezdett papírból. Éhes lehetett szegény. A helyzet nem volt minden érdekesség nélkül való. A szomszéd asztaloknál a rendes feketéző társaság, tisztek, szép nők. Az egyik hosszú asztalnál éppen az este érkezett tenniszbajnokok. A jazz húzta a slágereket s a szokásos lila-kék-vörös-sárga tangófények röpködtek az üvegparkett fölött. A bácsika ilyenkor megrettent s óvatosan kivárta, mig a rumbázó párok visszatérnek aszlalukhoz s újból kigyullad a fehérfényü villanykörte a feje fölött, mert nem találta biztosnak a szalonnavágást. Jól beszalonnázott a vörös-sárga tangófények között. Illedelmesen eltakarította a papirt, megtörölte a bicskáját, kiitta félig a jeges szódát: dorbézolt tehát, jól érezte magát. Valószinüleg lakodalomból jött. Az őszirózsacsokorra esett most a pillantása. Megsajnálta a virágokat. — Főur! — kiáltott. Odapattant a pincér, gondolván, rendelés lesz. De nem. — Egy még nagyobb pohár friss m IRBK R T 9/32 Gyorsabban és fehérebbé s egyszerű, mint az A B C-ÍL- Oldd fel a Radiont hideg vízben-r- Ezen oldatban főzd a ruhát ZÚZ 15—20 percig-— öblögesd előbb meleg-, majd HZ hidegben mindaddig, mig a víz teljesen tiszta marad vizet! — parancsolta halkan a bácsika. Söröskriglivel hozták neki a vizet. Vájjon mit akarhat? Hát azt akarta, hogy pontosan beleillesztette a csokrot a kriglibe. Ott tilt a bácsika, jól beszalonnázva, eltakarított morzsák között, görbe botja a széke mellett, kesztyűi az asztalon, előtte a csokor virág. Soha kedvesebb képet! Most, miután mindez elkészült, félkönyökre fordult s jól megnézte magának a táncolókat Bólintott a fejével, teljesen meg volt elégedve a helyzettel. Később újságért ment. Két újságot is végiglapozott, elolvasta Hitlert, a spanyol tábornokokat s a mezöcsáti választást. Nem tetszett neki, mert ezen az estén nem akarta megzavartatni magát. Újból a tangófény felé fordult s mondhatni, nagy élvezettel szemlélte a kávéházat. Végül fizetett. Egy korona szóda, egy korona zenedij. Pontosan két koronát helyezett az asztalra a nagy kiruccanás után a kedves bácsika s vette kesztyűit, kiemelte a csokrot, görbe botját karjára kapta s felállott. Ami most történt, az végleg levett a lábáról mindenkit. A csendes bácsika nagyon illedelmesen meghajolt minden asztal felé, úgyszólván mindenkit külön üdvözölt, hangosan kívánt jóestét négyszer egymásután a terem négy sarka felé, még a zenészeket is köszöntötte. Hihetetlenül illedelmesen viselkedett, amit hatpróbás kávéházi jampecek nem fognak sohasem utána csinálni tudni Köszönő ember a kávéházban! Azzal kiballagott az ajtón. A szalonnás papir kicsüngött a zsebe szélén, azt visszadugta, a görbe botra rátámaszkodott s mint aki dolgát jól végezte, emelt fővel, a nagy kávéházi élet után megindult hazafelé. Senki sem ismerte. Mindenki akkor látta először. ___ (thyvi.) — A Jókai Egyesület igazgató tanácsának ülése. A Komáromi Jókai Közművelődési és Muzeum Egyesület elnöki igazgató-tanácsa aug j30-án délután Sziji Ferenc dr. nyug. polgármester, egyesületi elnök vezetésével ülést tartott. Az elnök jelentése során bejelentette, hogy Bariba János igazgató-tanácsi tag 100 koronát adományozott az egyesület kulturcéljaira, amit mrrmsmsmsmmmmm a tanács köszönettel vett tudomásul1 Majd ismertette az elnök a legutóbbi ülés óta a Kultúrpalotában tartott hangversenyeket és üléseket, mely után az igazgató-tanács kimondotta, hogy a terembérletek eddig megszabott összegeit továbbra is fentartja és a legközelebbi következő alkalmakra adta ki az egyesület helyiségeit: szept. 4-én délelőtt a Munkaközösség alakuló közgyűlése részére, szept. 9., 10., 11. és 12-én a Magyar Akadémikusok kongresszusa alkalmából tartandó ülésekre, kulturestélyre és bálra, október 3. és 4-én a Kozákkórus részére. Fiilöp Zsigmond ügyv. elnök indítványára felkéri az igazgató-tanács az egyesület szakosztályait, hogy a következő szezonra dolgozzanak ki munkaprogramot, amelynek alapján az egyesület előadásokat és estélyeket tarthatna. Október 15-ére az egyesület Zathureczkyvel, a hírneves hegedűművésszel hangverseny rendezését tervezi, ennek előkészítésével az elnökséget bizta meg az igazgató-tanács. Szijj Ferenc dr. elnök indítványára megbízta a tanács a főtitkárt, hogy a Jókai szobor felállitási költségeire leendő országos gyűjtés engedélyezésére készítse el a kérvényt és nyújtsa be az illetékes hatósághoz. Tudomásul vette az igazgatótanács, hogy az egyesület tisztikara és az osztályelnökök szeptember második felétől kezdve minden hétfőn este 6 órakor az előadó szobában megbeszélést tartanak. — Az iskolai évet megnyitó istentiszteletek az evangélikus templomban. Az uj iskolai év kezdetén: Szeptember 1- én, csütörtökön reggel 8 órakor az elemi és polgári iskolák részére dr Jdnossy Lajos h. lelkész, szeptember 3-án, szombaton reggel 8 órakor pedig a főgimnázium evangélikus tanulói részéré Jdnossy Lajos esperes végzi az iskolai évet megnyitó istentiszteletei. — HALÁLOZÁS, őszinte részvéttel értesülünk a szomorú hírről, amely, szerint Brandstein János nyug. városi hivatalnok, életének 82. évében, hoszszas betegeskedés után augusztus 29- én este jobblétre szenderült. A megboldogult egyik jól ismert, becsült alakja volt városunknak. Évtizedekkel ezelőtt liszt- és terménykeréskedése volt, amelyet azonban a kedvezőtlen gazdasági viszonyok miatt abbahagyott és elvállalta a városi gázműnél rendszeresített gázdíjbeszedői állást, amely hivatalában mindvégig a leglelkiismeretesebben és legpontosabban végezte dolgát, úgy hogy feljebbvalói teljes bizalmát érdemelte ki. Az egész városban ismerték az előzékeny, tréfás és kedves humorú öreg urat, akit igen szerettek és becsültek. Tizenegy évvel ezelőtt ment nyug a-
