Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-06-11 / 46. szám

1932. junius 11

iKOMÄROMI LAPOK«

5. oldal.

Épül az emeletes

magyar internátus

Beregszászom

— junius 10.

A beregszászi állami reálgimnázium Ruszinszkó egyetlen megyar tannyelvű középiskolája. 120—150 magyar diák, vonaton, autóbuszon, szekéren, biciklin, gyalog jár be mindennap Beregszászba messze falvakból, esőben, hóban, sárban, fagyban.

Nem kell-e tönkremenni ilyen életmód mellett a 10—18 éves korú, tehát a testi és szellemi fejlődés legkritikusabb korában levő magyar fiuknak ?

Mondjunk még több esetet? Mert mondhatnánk, de minek beszélni sokat erről a fajunk életerejét sorvasztó állapotról, mikor itt már nem beszélni, hanem tenni kell.

Azóta a magyar internátus ügye rohamosan haladt előre. A beregszászi járás 100.000, Beregszász város 20.000 koronát szavazott meg a magyar internátusnak. A társadalmi gyűjtés is eredményesen megindult. Egyelőre még szerény keretek között, csak 17 tanulót tudott befogadni és egész évre ellátni a szeptemberben megnyílt internátus.

Az Internátus Egyesület vezetősége azóta zajtalan, de egy percig sem szünetelő munkával viszi előre a magyar internátus ügyét. A mostani szerény internátust első perctől fogva kicsinynek és ideiglenesnek tekintette és egy percig sem tévesztette szem elől a végleges célt: egy minden követelménynek megfelelő, minden ellátási nevelési eszközzel felszerelt, kielégítő befogadó képességű emeletes internátus megépítését. A magyar társadalom áldozatkészsége még a mostani súlyos gazdasági viszonyok között is oly mértékben nyilvánult és nyilvánul meg, hogy ez a nagy feladat is immár a megvalósulás stádiumába lépett.

Minden elismerésünk és hálás szavunk a magyar társadalomé, amely ilyen súlyos gazdasági viszonyok közt is áldozatos tettekben mutatta meg áldozatkészségét és azé, amely még ezután fogja meghozni a maga áldozatát a magyar internátusért. Erős a hitünk, hogy a beregszászi sőt az egész kárpátaljai és szlovenszkói magyar társadalom azon tagjai, akik még eddig az áldozatból nem vették ki a részüket, most a legégetőbb szükségben, az utolsó erőfeszítésnél meg fogják azt tenni.

Az Internátus Egyesület vezetősége a még ez évben felépítendő magyar internátus céljára tégla-akciót indított. Téglajegyeket bocsátott ki 20,100, 1000 és 10.000 téglára, 5, 25, 250 és 2500 korona értékben. Hogy olyan magyaroknak is lehetővé tegye a magyar intermátus felépítéséhez való hozzájárulást, akiknek nincs módjukban egyszerre és egy összegben való adományozás: csekken és részletekben való befizetést is lehetővé tesz.

Kérjük, hogy minden városban és községben, ahol magyarok laknak jöjjenek össze, azok az agilisabb magyarok, akiket ez a magyar internátus ügy nem hagyott érintetlenül, indítsák meg saját körükben a jegyzést, azután forduljanak egy lev. lapon téglajegyekért és csekkért a következő címhez: Orosz György, Internátusi Egyesületi titkár, Beregszász, Rózsa u. 7. Ugyanazt kérjük minden város és község magyar iskolájának lelkes tanáraitól és tanítóitól, hogy az iskolák ifjúsága is kivegye részét e nemes nevelő mozgalomból. Ugyancsak kérjük a magyar községek képviselőtestületeit, hogy a költségvetésbe vegyenek fel egy összeget a beregszászi magyar internátusra és erről értesítést küldjenek.

Téglát kérünk a magyaroktól a magyar internátus falába, nehogy később egy virágszálat legyünk kénytelenek könyörögni tőlük a magyar kultúra — sírjára.

A komáromi múzeum érdekes látogatója.

Tudományos riport vidámsággal elegyítve. — Amikor a brünni kolléga meglátogatja a komáromi kollégáit. — Egy órás tudományos séta a múzeumban. — Riport a múzeumlátogatások szezonjából.

Saját tudósitónktól. Komárom, — június 10

Komárom, junius 11.

Minden hónapnak megvan a maga szezonja. Az összes szezonokat persze nem sorolhatom föl, igy bocs ássanak meg kedves és kedvetlen olvasóim, ha csak a fontosabb szezonokat sorolom föl. Nagyon jelentős szezon a bibictojás szezon, amelyet az öregedő komáromi urak várnak nagy türelmetlenséggel és élvezik nagy áhítattal és nagy bizakodással ennek a szezonnak a gyümölcseit: a keményre főtt és üvegszerű, átlátszó tojásait. Nagyon népszerű és egyben népszerűtlen szezon a zöldhagymaszezon aszerint, hogy az illető szereti-e a kamocsai déli gyümölcsöt, a zöldhagymát, abezdert. Ez a szezon igen sok családi jelenetre, perpatvarra adott már okot. Ha az asszonyka elfintorítja orrát a zöldhagyma szagától, akkor nem egyszer veszekszik a férje urával, hogy sörözés közben miért evett hagymát. Ilyenkor a finnyás asszonyka, ha a szíve bele szakad is, nem ád hitvesi csókot az uracskájának, bárhogyan ostromolja is az erősebb nem a gyengébb nemet.

Hogy sok asszony nem bírja a hagymaszagot, arról eszembe jut valami. A napokban csendesen vacsorázom a Pokolhoz címzett szigetbéli vendéglőben, persze zöldhagymával elegyítve, amikor odajön egy ismerősöm, akinek a feleségéről tudjuk, hogy nem egy bokorban jött a világra a milói Vénusz úrasszonnyal.

— Én nem eszem, csak egy pohár sört iszom és bevágok pár csomó zöldhagymát — mondotta és leült mellém.

— Nagyszerű, hát maga is szereti ezt az isteni eledelt: a zöldhagymát? — kérdeztem örvendezve, örültem,

hogy a zöldhagymaszekta egy új taggal szaporodott.

— Szereti ám az ördög! — feleli vissza az én nagy bámulatomra.

— Hát akkor minek eszi?

— Tudniillik a feleségem se szereti. Ebben az egyben egyet értünk.

— Most még kevésbbé értem — dadogtam én.

— Jaj, kedves szerkesztő úr, látszik, hogy maga még boldog legényember, nem tudja, milyen trükköket kell kitalálni a szegény házas embernek, hogy a feleségétől békén lehessen. Én most haza megyek hagymaszaggal, a feleségem azonnal bezárkózik egy külön szobába, annyira gyűlöli ezt a kamocsai parfümöt. Reggelig a színét se látom, nyugodtan ellóghatok a kávéházba és nyugodtan alhatom.

Tegnap találkoztam estefelé ezzel a leleményes ismerősömmel. Hívom, hogy jöjjön velem egy kis zöld hagymára. Megtörtén legyint kezével.

— Jaj, kedves szerkesztő úr, már a hagyma se használ. Az asszony rájött mindenre és ő is eszi a zöldhagymát. Kedves szerkesztő úr, maga nagy gasztronómus, nem tud a hagymán kívül valami más illatos ételt?

Szóval minden hónapnak megvan a maga szezonja. Most van például a múzeumlátogatások évadja. Vidéki és helybeli iskolák jönnek a múzeumot meglátogatni. Apró kis emberkék nagy elemózsiás csomagokkal párosával jönnek a »mujzeumba«, hogy, ott az ember elmagyarázza nékik a látnivalókat. Némelyik áhítattal hallgatja a magyarázatokat, a legtöbbnek azonban azon jár az esze, hogy, hol lehet már kicsomagolni a hazait és falatozni belőle.

Tegnap éppen háromszor mondottam el a mondókámat három különböző iskolának, hát, hogy úgy mondjam, egészen svungban voltam és még vagy tiz iskolának is elmagyaráztam volna a mi érdekességeinket. Ilyen muzeális hangulatban voltam, amikor kopognak és belép egy jómegjelenésű, jól öltözött és jól fésült úriember és németül kezd beszélni. Nem tudván jól németül, átszóltam a szemben levő szobába Szombathy Viktor barátomhoz, aki több nyelven beszél és megkértem a tolmács szerepére.

így aztán megtudtuk, hogy a jól fésült úr a múzeum vezetőségét keresi. Mondottuk, hogy most csak mi ketten, az egyesület titkárai vagyunk kéznél és szívesen állunk rendelkezésére. Azonnal lekollégáz bennünket és azt az óhaját fejezte ki, hogy szeretné a múzeumot megnézni, amelynek jó hírneve még hozzájuk, brünni szakemberekhez is eljutott.

Szóval brünni múzeum igazgató lehet a látogatónk, állapítjuk meg magunkban.

— No thyvi-kém — mondottam, — tegyünk ki magunkért, mutassunk meg mindent ennek a tudós kollégának ,hogy kellemes emlékekkel menjen el innét.

A brünni kolléga a figyelem, az előzékenység kvintesszenciája volt, gyakran hangoztatta, hogy ha a kolléga urak — már t. i. mi — Brünnbe kerülünk, feltétlenül az ő vendégei leszünk. Mi túl akartuk licitálni a kolléga urat a kedvességben és ugyancsak nagy bőbeszédűséggel magyaráztuk néki a múzeumi tárgyakat, a mammuth lelettől egészen Kalabusz István fazekas remekéig, a nagy cserép lisztes hombárig. A brünni kolléga ugyan többször hangoztatta, hogy nem akarja drága időnket annyira igénybe venni és nem kívánja a részletes magyarázatokat, de ha mi ketten svungba jövünk, akkor nem ismerünk irgalmat. A végén megmutattuk a városi könyvtárat is, ahol leültettük a holtra fáradtnak látszó brünni kollégát. No, ez biztosan meg fogja írni komáromi tanulmány útját a brünni

Tárogatóban és bizonyosan pár meleg szóval megemlékezik a mi tudományos vendégszeretetünkről is. De hallga, csak haliga, megszólal a brünni kolléga:

— Kedves kollégáim, addig is, amig Brünnben viszonozhatom az önök páratlan szívességét, amely a hagyományos magyar vendégszeretet egyik fényes tanujele, nem mehetek el anélkül ,hogy már most ne viszonozzam valami csekélységgel nagy szívességüket — és ezzel a belső zsebébe nyúl és egy hatalmas, duzzadt tárcát vesz elő.

— Te jó Isten! — mondja Viktor barátom — ez azt hiszi, hogy mi pénzért mutogattuk a múzeumot.

— Nem baj, ha pénzt ád, elfogadjuk a könyvtár javára — feleltem én.

A brünni kolléga mélyen és nagyot markol a tárcába, de pénz nem kerül elő, hanem kockás, csikós és petytyes zefir ingminták és melegen ajánlja, hogy rendeljünk nála ingeket.

— Ejnye a zanyád meg ne sirasson — tört ki belőlem és valósággal úgy roskadtam le a székre. A brünni kolléga kibújt a gubójából és a múzeumi szakemberből egyik brünni textilgyár vigéce lett, aki a nehéz viszonyokban ilyen trükkökkel dolgozik, mindenütt adja a kollégát, hogy annál nehezebben lehessen visszautasítani a rendelést. De kolléga úr ide, kolléga úr oda, mi nem rendeltünk. Ez mód felett bántotta, szinte lerítt az arcáról az a fájdalmas panasz, hogy hát hiába szenvedte végig a mi hosszú lére eresztett magyarázatainkat.

Mi volt a mi boszuságunk az övéhez képest?

Távozásakor azonban adtam néki még egy kegyelemdöfést.

— Kedves kolléga úr, ne siessen annyira, rendelni ugyan nem rendelünk, de a múzeumunkat még nem mutattuk meg egészen, a képtárat még nem látta.

Dühösen nézett rám és elrohant. Nem szeretném, ha beteljesednék az, amit ez a kolléga kívánt nekünk.

— ayjó —

Kőműveskalapáccsal ütötte agyon veszekedő sógorát.

Néveri Miklós gútai építőmester öszszeveszett a sógorával. A sógor, Kürti Ferenc, veszekedő természetű ember volt és állandóan békétlenkedett a családban. Egyik éjjel Kürti Ferenc ismét összeveszett valami kis kölcsönügyből kifolyólag a nővérével, aki Néveri Miklósnál volt férjnél és megverte. Később a veszekedést ismét folytatni kezdték s akkor Kürti Ferenc nyitott bicskával támadt az asszonyra, aki sikoltozva menekült a szobából és az uccára szaladt, Kürti Miklós utána ugrott. A nagy kiabálásra a szomszédság is összefutott. Egy ideig viszsza tudták tartani Kürti Ferencet, de mikor a sógora, Néveri is kérlelni kezdte, újból dühre lobbant nagy ordítozások kíséretében, kitépte magát íssiaamrasHBraaemOTfflmgcHnMBBMH

a szomszédok kezéből azzal, hogy megöli a nővérét. Néveri meg akarta védeni a feleségét s eléje állott Kürtinek. Kürti ekkor a sógorára támadt s Néveri, hogy megvédje magát, felragadta a mellette heverő kőműveskalapácsot s úgy ütötte vele fejbe a sógorát, hogy az szörnyethalt. A komáromi kerületi bíróság most tárgyalta dr. Soós Imre felsőbirósági tanácsos elnökletével az ügyet. Néverit az államügyészség erős felindulásban elkövetett szándékos emberölés miatt helyeztette vád alá. A bíróság azonban a tanúvallomások alapján megállapította, hogy. a jogos önvédelem esete forog fönn s Néverit felmentette.

Titokzatos gyilkosság Gútán.

Félfejét levágták egy gútai embernek s nem akad a csendőrség a tettesek nyomára.

Saját tudósítónktól.

Gútán ismét emberhalál történt. Ez az emberhalál azonban kiemelkedik a sablonos gútai emberölési krónikából. Nem egyszerű verekedés, amiről hirt adunk, hanem egy titokzatos gyilkosság, mely még megfejtésre vár. A gútai virtus ismét kitört.

Szerdán reggel a gútai földművesek, akik az örtényi tanyák felé igyekeztek, borzalmas leletre bukkantak.

A Vág gátjának mentén egy rettenetesen megcsonkított hullát találtak.

Gúta, — junius 10

A hulla feje szét volt roncsolva, olyan dühve!, hogy a fél fejét nem is találták meg.

A járókelők felismerték a hullában Mészáros József huszonhat éves gútai embert, aki fiatal házas és egy gyermek atyja volt.

Azonnal értesítették a csendőrséget. A komáromi csendörség nyomozóosztálya is megjelent, Lednik Mátyás csendőrőrnagy vezetésével és hozzáfogott a kutatáshoz. Kiszállott a kerület vizs-T