Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-04 / 44. szám
1932. junius 4 »KOMAROMI LAPOKc 3. oldal. A magyarországi sajtótermékek behozatalának engedélyezése körül A magyarországi sajtótermékek behozatalát egy pozsonyi cég fogja monopolizálni. — Mi lesz a többi kisebb könyvkereskedővel, akik véres verejtékkel izzadják ki a súlyos adókat? — Komárom határszéli fekvése dacára se hozhat be egyenesen magyar sajtó terméket, hanem csak Pozsonyon keresztül, ami módfelett megdrágítja a könyveket. Saját tudósitónktól. Általános örömet keltett annak a hire, amely szerint megengedik a magyarországi sajtótermékek behozatalát Csehszlovákiába. Ebbe az általános örömbe azonban üröm is vegyült, mert az éremnek vanak árnyo’dalai is, ami most derült ki, amikor az országos hivatal kiadta az engedélyről szóló rendeletét. A magyar könyvek behozatala fölötti örömből különösen Komárom vette ki a részét, mert hisz Komárom, mint határmenti város, amely Budapesthez legközelebb van, biztosan remélhette, hogy a magyar könyvekhez legköny nyebben, leggyorsabban és legolcsóbban hozzájuthat. De nemcsak a komáromiak, nemcsak a komáromi és a többi könyvkereskedők vártak enyhülést a súlyos gazdasági helyzetben ettől a rendelettől, mert hiszen minden könyvkereskedő tudta, hogy a magyar könyvek iránt nagy lesz a kereslet és igy a súlyos adóterhek elviselése valamit könnyülni fog a könyvkereskedelem föllendülésével. Nagy lön azonban mindenkinek a csalódása, de leginkább a komáromiaknak. Itt lakunk a határszélen, de ha Budapestről könyvet akarunk majd hozatni, nem egyenesen a komáromi dunai hidon hozhatjuk be a könyvet, hanem csak Pozsonyon keresztül, ahol majd egy cég fogja monopolizálni az egész könyvkereskedelmet. Hogy a monopóliumból a szabadverseny, a konkurrencia ki van zárva és hogy a szabadverseny kizárása nem jár árcsökkenéssel, azt mindenki tudja. De magát az időveszteséget, a szállítási költséget is kell nekünk komáromiaknak néznünk, mert mennyivel több időbe és szállítási költségbe kerül a könyv, ha Pozsonyon keresztül kapjuk meg, mintha itt a dunai hidon jönne át a könyv. A rendelkezés tehát nem praktikus és sérti a többi nehéz helyzetbe jutott adózó könyvkereskedők érdekeit, akik bizonyára mozgalmat fognak indítani Komárom, — június 3# jogos érdekeik megvédésére. Azt hisszük, hogy a rendelet olvasóink legszélesebb rétegeit is érdekli, éppen azért az országos hivatal idevonatkozó rendeletének főbb előirásait itt közöljük: A Magyarországon kiadott, nyomtatott vagy más módon sokszorosított sajtótermékek Szlovenszkó és Ruszinszkő területén azzal a feltétellel terjeszthetők, hogy a közigazgatási áttekintés azokban kivetni valót nem talál. Az adminisztratív ellenőrzés a pozsonyi rendőrígazgatóság feladata és ebből követkozik az is, hogy a Szlovenszkóra és Ruszinszkóra irányított sajtótermékek vasúton csakis a ligetfalusi csehszlovák-magyar határállomáson keresztül hozhatók be. A hajószállitmányok a pozsonyi kikötőn, a repülőszállitmányok Pozsony állomásán, a postaküldemények pedig a Pozsony 1, sz. postahivatalon át irányítandók. A sajtótermékek feladói kötelesek erre az előírásra már csak azért is ügyelni, mert az egyéb állomások a helytelenül irányított küldeményeket a kezelésből kizárják. Ezen rendelet alól kivételt képeznek azon sajtótermékek, melyek 1932. május 31-ig bejöhettek külön engedély alapján. A sajtótermékek feladója csakis a magyar sajtótermékek kiadójának vezérképviselője lehet, aki a fuvarlevélhez, kisérő- vagy szállítólevélhez köteles a pozsonyi rendőrség által, vagy a budapesti csehszlovák követség által kiadott előírásos nyilatkozatot csatolni, amelyben a kiadó és feladó pontos adatain kívül köteles a cimzett adar tait és az engedélyezés számát is feltüntetni. A hivatalos kimutatásokat és mellékleteket a cimzett köteles egyévi időtartamra megőrizni és kívánatra az elsőfokú közigazgatási hatóságnak bemutatni. A magyarországi* sajtótermékek behozatali engedélye elleni vétségeket 10—5000 koronáig, vagy 12 órától 14 napig terjedhető elzárással büntetik. A magyarországi politikai sajtótermékek közül Szlovenszkóra behozható A Mai Nap, A Reggel, Az Újság, Az Est, Délibáb, Esti Kurír, Hétfői Napló, Képes Krónika, Ma Este, Magyar Közgazdaság, Népszava, Nemzeti Sport, Pesti Tőzsde, Pesti Futár, Pester Lloyd, Rádió-Újság, Rádió-Élet, Színházi Élet, Tempó, Tolnai Világlapja, Újság, Zsidó Újság. Ruszinszkó területére behozható a fenti lapokon kívül a Hét is. Komáromi lányok és asszonyok vigyázzatok! Húszezer levél titka! Komáromban is hódit a soványitó kúra esztelen hóbortja. — A soványitó kúrák szomorú következményei. — A késő bánat panasztengere. — Egy világhírű orvosprofesszor nyilatkozata. — A jelen és a jövő genrációjának veszedelme. — A new-yorki orvoskongresszus kimondta, hogy harcot hirdet a soványitó kúrák hóbortja ellen. — Micsoda veszedelmekkel is járnak a soványitó kúrák? — A nők figyelmébe. Saját tudósítónktól. Komárom, — június 3. Ha komáromi társaságba megy az ember, ahol nők is vannak, az első öt percben már hallhatjuk az alábbi párbeszédet a társaság női tagjai között: — Mikor méretted meg magadat? — Mennyit fogytál az utóbbi hetekben? — Megszoktad már a koplalást, és mennyire bírod az egészségügyi sétát? — A koplalás nem volna olyan borzasztó, ha a többieket nem kellene végig néznem, hogy milyen jóízűen esznek. — Csak a vízivást tudnám egészen kikapcsolni, mert a viz nagyon hizlal. — Bizony, néha majd eldűlök az éhségtől és a délutáni alvás is túlvilági boldogság volna, de az alvás hizlal. Ebéd után, ha ugyan lehet az én ebédemet ebédnek nevezni, alvás helyett sétálni megyek. Egy, vagy másfél órát sétálok, mert az fogyaszt. — Kétségbe vagyok esve, az utolsó két hónap alatt nem fogytam semmit, pedig koplalok, mint Succi, vagy mint egy indiai fakir, tornászok, mint egy cirkuszi csillag és sétálok, mint egy távgyalogló, vagy, mint akit kergetnek. Ilyen beszédet hall ma az ember, ha nők körébe jut. De bevezetésnek elég ennyi. Mielőtt belemélyednénk a dolog lényébe, elrettentő például és okulásul itt közlöm az alábbi tudósítást, amely döbbenetesen szomorú tényekkel bizonyítja be a soványitó kúrák borzalmas következményeit. A tudósítás így hangzik: »A molett nőknek ismét vigasztalásul szolgálhat egy newyorki orvostanár azon megállapítása, hogy a iermésze-Komárom, — június 3. tes kövérség egészséget jelent s az ilyen nőknek soványitó kúrája bizonyos körülmények között súlyos, sőt életveszedelmes következményeket mutat. Egy newyorki orvosgyülésen hírneves specialisták foglalkoztak ezzel a kérdéssel s amelyen aggasztó adatok világították meg, hogy a soványodás hóbortja mily veszedelmes és milyen súlyos következményeket mutat. Az orvosgyülésen bemutattak egy amerikai női folyóirat szerkesztőségéhez érkezett leveleket s igy nem kevesebb, mint húszezer levél került az orvosgyülés elé és e levelekben úgyszólván sablonosán megismétlődő keserves panaszok foglaltatnak azok részéről, akik a mesterséges eszközökkel elért karcsúság áldozatai lettek. Húszezer levél adataiból tört elő kétségbeesett nők panaszkodása és a késő bánatnak ez a panasztengere adatokat szolgáltatott az orvosgyülésnek arra, hogy specializálja a mesterséges fogyasztás következményeinek nevezetesebb betegségi csoportjait. Mindenekelőtt megállapították, hogy ez esetek többségében a soványitó kúra szertelensége az idegek összeroppanásával jár. De igen sok esetben egy-egy szerencsétlen áldozat a karcsúságért tuberkulózissal és rákos képződésú megbetegedésekkel fizetett. Ezek azonban ritkábban előforduló esetek. A soványitó kúra húszezer áldozata közül a legtöbben arról panaszkodnak, hogy. amig karcsúságukat megszerezték, elvesztették arcuk üdeségét, ráncos, petyhüdt arcuk támadt és úgy néztek ki, mintha húsz évvel megöregedtek volna. Ezek a tapasztalatok Newyork egyik az író azt állítja, hogy a XVIII. század elején még jó világ volt a Csallóközben. Az Alsócsallóközről nem mérnök állítani, hogy a régi jó világban ott gyümölcsösök lettek volna, ellenben az tény, hogy különösen a Vág szigetein sok gyümölcs terem már emberemlékezet óta. Az »Aranykert« természetesen nem képzelhető el Mátyás király nélkül, akinek nevéhez több csallóközi népmonda is fűződik. Komáromi palotájáról sokat beszélt a hír, úgy örsi (Komárom szomszédjában) vadaskertjéről is. Csak azt nem tudjuk elképzelni, hogy milyen vadak lehettek ennek a kertnek a foglyai, bizonyára őz, szarvas, jávorszarvas. A nádakban megbújhatott a ragadozó toportyán és a róka, meg a sok nyestféle, amelyek a viziszárnyasokra vadásztak. Ilyen vad pedig bővesen akadt. Míg ezek a feltevések a mondák világának ködébe vesznek el, maradjunk a tényéknél és folytassuk Csallóköz halászatának krónikáját a további századokban. A nagy adományozásoknak kora lejár. A birtokviszonyok elég sűrűén változnak. Ha valahol megtelepedik egy nagyobb nemzetség, ott azután szabad tere nyílik a pörlekedésnek, amely sokszor évekig is eltart. Azonban a nemesi rendbe emelkedett várjobbágyok is értik a módját annak, hogy új területeket foglaljanak. A pozsonymegyei nemes falvak közt első helyen Nyék nemesei említendők, mint akik a legjobb perlekedők voltak és nem ijedtek meg az árnyékuktól. Pedig ez az árnyék alaposan rájuk feküdt a Bős és Arpúr (vagy Albár) körüli birtoktesten megtelepült, hatalmas Omodé nemzetség alakjában. Volt ilyen határperük már IV. Béla idejében is, ahol a pozsonyi káptalan folytatta le a vizsgálatot és a kiszedett tanúvallomásokból megállapítja, hogy a nyékiektől igényelt és vitatott birtokrész Madi Duha birtoka.1 1329-ben János fiai Omodé és Lothárd kérelmére Péter pozsonyi alispán és birótársai felhívják a nyéki nemeseket adományleveleik bemutatására. * 2 Még ebben az évben és IC. D. P. III. 19. 2C. D. P, IV. 144, ügyben a király idézi maga elé a peresfeleket.1 1334-ben Miklós mester pozsonyi alispán elhalasztja a hősi és várkonyi Omodé nembelieknek a nyéki nemesek ellen indított perét.2 Az ügy azonban nem volt valami nagyon egyszerű, mivel két év múlva, vagyis 1336. évben a király elhalasztja az ügyben hozandó ítéletet, mely további két év múlva ölt testet.3 Hasztalan igyekszik az új adományba beiktatni a pozsonyi káptalan kiküldött embere az Omodékat, a nyékiek ünnepélyesen ellen mondanak és így a beiktatás ténye hatálytalanná vált.4 Csak négy év múlva, mikor a per véget ért, történik meg a beiktatás és a határjárás, amely több halászóvíz nevét őrizte meg.5 A határ a Kuesd (Kövesd) nevű föld szélén, két kőhíd között kezdődik és ez Jánosba Omodé és Lothárd testvéreké. Észak felől a Syrsara (Sirsár) nevű tóhoz közel halad egy sziget felé, ahol határjeleket állítanak, innen nyugat felé az Omodé nemzetségé, keletről pedig a nyéki nemeseké a birtok. Délfelé haladva a Kuesd tó élén (in acie) van a határ és délfelé menet a tó körül két határjel vezet a Kuhid-ig (Kőhíd), a hidon túl képezett földszögletlől délre a Barchz víz következik, maiga a tó a nyéki nemeseké, Barch tavától nyugatra ismét három határjelet állítanak és így érkeznek vissza a kiinduló ponthoz, Kuesd-hez. 1327-ben az Omodék Népakarcha és Paka birtokok tulajdon jogán az ugyanott birtokos Bazini comesekkel egyezségre lépnek. I. Károly király előtt,6 de a pozsonyi káptalan embere nem tudja a birtokba való bevezetést elvégezni, mivel ellenmondás történt.7 Pör utján tudta csak biztosítani ősi jogát a komáromi piaci vámszedéshez a bakonybéli apát is, akinek ezt még I. Szent István király biztosította 1037. évi HJ. o. 145. ?C. D. P. III. 120. 8U. o. 156. 4U. o. 121. ßU. o. 130. 6U. o. 89. 7U. o. 92. adománylevelében. IV. László király alatt az ország közállapotai aggasztó mértékben felbomlottak és a királyi tekintély nagyon alászállott. A Széch nemből való Komáromi Pál mester és Miklós testvére a vámszedés jogát hatalmasul lefoglalta. Ez ellen a bakonybéli apát 1286-ban hasztalanul tiltakozott. Ez a Komáromi Pál mester, aki rövid ideig (1298—1301) várnagy és főispán egy személyben, Komáromban letelepíti a prédikáló szerzetesek (dominikánusok) rendjét 1305- ben és azoknak adja a jogtalanul lefoglalt vámjövedelmet. ' A vár időközben Trencséni Csák Mátyus birtokába kerül, akitől csak 1317-ben foglalja vissza I. Károly király, tehát a béli apátnak hosszú ideig kellett várnia, mig jogait érvényesíteni tudja. A bakonybéli bencések és a Domonkosrendiek komáromi uj kolostora közt megindul a per. 1 Miklós bakonybéli apát Komárom és Gjmr vármegyéknek együttes gjmlése elé viszi az ügyet 1341 nov. 5.-én és panaszolta, hogy Zólyomi Donch (Danes) mester, komáromi főispán elfoglalta a bencés rendnek ezt a jövedelmező jogát. Bubek István országbíró dönt a vitás ügyben, elég későn, 1367-ben ítélkezik. A per folyamán felmutatott bizonyítékok közt volt Komáromi Pál mesternek 1305-ben kelt oklevele, amelyben a domonkosrendi szerzetesek részére Mária, Isten anyja tiszteletére épített templom javára adományozza az összes halak vámját, amelyeket a Vág torkolata fölött és a Dunának Esztergom vagy Buda felé vivő részében akár hajókban, akár haltartókban (quod proprie harcos vocarunt) úgy a hetivásár, mint más napokon eladnak. Ez a vám egyesek számára 12 dénárt lett ki, mások részére két halban volt megállapítva, a vizákon és azokon a halakon kívül, melyeket szekerekre raktak és szállítottak, de a német halkereskedőkön kívül is, akiket >t ernte tes e /<•«-n e k neveznek és akik a halakat összevásárolják és besózzák. A komáromi halkereskedőknek tehát ez az első 1Anjoukori Okmánytár I. 399.
