Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-06-04 / 44. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. junius 4, leghíresebb pszichiáterét, M. S. Gregury tanárt arra indították, hogy súlyos szavú intelmet intézzen a nőkhöz, amelyben arra figyelmezteti őket, hogy csak akkor merészeljenek mesterségesen fogyasztókúrát használni, ha orvosilag megállapították, hogy a testsúly túllépte azt a határt, amely normálisnak tekinthető s amelyre az egészségnek szüksége van. Igen jelentős tapasztalatnak tűnik fel — folytatta az amerikai orvostanár nyilatkozata — az a megállapítás, hogy nagyon sok leány, akik házasságuk előtt sóvá nyitó kúrán estek át, később képteleneknek mutatkoztak az anyaságra és elvesztették termékenységüket. — Igen nagy azoknak száma is, akiknek, ha lesz is gyermekük, olyan gyermekeket hoznak a viligra, akiken anyjuk bűne ül. Minden fiatal nőnek meg kellene gandolnia — mondja végül a newyorki orvostanár —, hogy a karcsúság után való szertelen törekvésekkel nemcsak a saját életüket veszélyeztetik, hanem a jövő generáció sorsát is. A newyorki orvosok erőteljes akciót indítottak a női divatnak e veszedelmes hóbortszerü tünetei ellen és a nőkhöz intézett felhívásaikban megállapítják, hogy a mesterséges fogyasztás különböző módszerei között a következményeket illetőleg nincs különbség és ennek a divatcélnak az elérésében époly veszedelmes az erőművi eszközökkel elért fogyasztás, mint amilyen veszedelmes a szertelen tartózkodás az ételektől és a különböző szerek, vagyr a túlhajtott dohányzás alkalmazása.« Eddig szól a tudósítás. Szeretném a fenti sorokat beleharsónázni minden nő fülébe, aki rabja a karcsúság divatjának és akár túlhajtott sportolással, erőltetett sétálással, akár koplalással, vagy szerek beszedésével akar lesoványodni. Igen, harsona szóval kellene a soványitó kúrák veszedelmét hirdetni, hogy a nők jobb belátásra térjenek és hogy elhigyjék, hogy a molett nő is éppen úgy tetszik a férfiaknak, mint a tulsovány nők. Hogy a divatszalonok, a színházi életek kimondják, hogy a sovány női termet a divat,'az nagyon szép, de előbb az ilyen termeteket irányítani akaró lapok szerkesztőségének a tulkövér tagjait kellene koplaló kúrára fogni és majd elválna, hogy egy gyötrelmes soványitó kúra alatt nem látná-e be a tisztelt kolléga, hogy okos ember nem gyötri magát akkor, amikor, nem muszáj. A fenti cikk azon kijelentése, hogy a természetes kövérség egészséget jelent, már rég tudott dolog egyesek előtt csak a divathóbort rabszolgái nem akarták ezt elhinni. A természetes kövérség egészséget jelent, mondja már rég az orvostudomány, mert a kövérség olyan, mint a megtakarított kis tőke, amely a szűkös viszonyokban kisegíti a takarékos embert. Ha az egészségesen kövér ember megbetegszik, van néki tartalék tőkéje, van neki miből leadni. A sovány ember a betegség után nehezen szedi össze magát, mert hiszen a szervezete nem a tartalékot emésztette föl a betegség alatt. A sovány embernek, illetve asovány nőnek egy előnye lehet a kövérrel szemben, hogy kényelmesebben mozog. De ez is csak látszat, mert a kövér nőnek fizikai ereje már a kövér testsúlyhoz van megalkotva és s észre sem veszi, hogy pár kilóval nagyobb súlyt cipel ,mint a sovány nők. Az én ismerőseim között is vannak sajnos a soványitó kúrának apostolai, akik újabb híveket toboroznak ennek a hóbortnak, rabszolgái, akik a divat rabigájában nyögnek és mártírjai, akiken már látszik az esztelen soványitó kúra hatása: idegesek, mint akiknek szűk a cipőjük, arcuk fonnyadt, mintha pár évtizeddel öregebbek volnának a tényleges és bevallott évszámnál. Szenvedés nekik, amikor a család többi tagjai esznek és ebéd után egy-egy félórára ledülnek. Szemükben az éhesek, az éhezők foszforeszkáló tüze lobog, a torkuk száraz, a nyelvük is a szomjúságtól. A kiszáradt nyelv nehezebben forog a szájukban és az, ami azelőtt élvezet, boldogság volt, a beszélgetés fizikai munkát jelent. Én állandó vitában, hadi lábon állok a soványitó kúra szerencsétlen rabszolgáival. Szeretném meggyőzni őket, de eddig nem sikerült. Talán a fent közölt cikk szomorú adatai megrendíti j őket és visszatérnek a normális élet- ’’ módhoz. Adja Isten, hogy úgy legyen! (Faun) SzenMvány felolvasásához. — junius 3. Egy Komáromban megjelenő hetilap Szent-Ivány József nemzetgyűlési képviselő előadásával oly tendenciózus módon foglalkozik, hogy kénytelenek vagyunk ahhoz állást foglalni, noha természetesnek tartjuk hangját, mert ezidőszerint így képes biztosítani csak existenciáját. Nem tudjuk, mióta divat, az igazságot és demokráciát — az itteni igazságot és demokráciát — dicsőítő körökben, hogy valakinek a testi hibájából gúnyt űzzenek, hogy valakit azért, mert hiányzik fél keze, lába, vagy szeme, kigúnyoljanak. Ennek a lapnak jóizléséhez tartozik, hogy igy csinál, no meg közismert színvonalához is. A »monoklis« nem azért visel a jobb szemén monoklit, amint azt a szerkesztőség nagy képzettségű tagjai valahol olvasták, hogy a porosz junkerek, vagy fiatal ficsurak, hogy érdekesebbé tegyék magukat, hordani Nagy lett az öröm a komáromi, illetve a monostori, neszmélyi, almási, radványi, mocsi, szentpéteri és a többi környékbeli bortermelők között a legfelsőbb közigazgatási bíróságnak egy konkrét esetben kimondott azon döntésére, amely szerint a bortermelők saját használatukra 200 liter bort adómentesen fogyaszthatnak el. Bortermelő olvasóink kérelmére foglalkoztunk is akkor ezzel a kérdéssel részletesen mi is. Bár lapunk nem kimondottan bortermő vidéken jelenik meg, de azért sokkal több a bortermelő olvasónk, mint első pillanatra hinni lehetne. Ma már alig van olyan falu, ahol szöllőt és gyümölcsöst ne létesítettek volna. Azokban a községekben pedig, ahol már régebben is termeltek szöllőt, de a termelt bornak nem valami jó hire volt, a szöllőnemesítésre fordítottak nagy gondot és a borkezeléssel is törődtek, mert hiszen a legjobb bort is tönkreteszi a rossz borkezelés, a hozzá nem értő pincegazdálkodás. A szöllőnemesités és a borkezeléssel való törődés aztán azt eredményezte, hogy vidékünk nem egy rosszhirü borát a jó borok sorába emelte és már megszűntek azok a rossz viccelődések, hogy kinyílik a zsebünkben a bicsak, ha iszunk abból a borból. Az ekeli, a szentpéteri, a radványi, dunamocsi borokat 30—40 évvel ezelőtt ihatatlan, rabvallató boroknak tartotta mindenki és ma már szívesen isszák a borivók. Szóval a mi vidékünk is bortermő vidékké nőtte ki magát, ahol igen sokat érint a bortermelésre vonatkozó rendelet, törvény és döntvény. Éppen azért siettünk a tél végén bortermelő olvasóinknak örömet szerezni azzal, hogy leközöltük a legfelsőbb bíróságnak a bortermelőkre kedvező döntését, hogy a saját használatára elfogyasztott 200 liter bor után nem kell adót fizetni. Az öröm azonban korai volt, amint az alább olvasható hivatalos közlésből láthatjuk. Hogy bortermelő olvasóinkat ne érje meglepetés, mert hiszen a törvény nem tudásával amúgy sem lehet védekezni, a hivatalos értesítést itt közöljük: szoktak, hanem egyszerűen azért, mert ez a szeme oly rossz, hogy alig lát vele valamit. E megállapítással be is fejeztük ezzel a kérdéssel való foglalkozást. A monokli tehát nem a közönség fölényes lebecsülését jelenti, amint ezt a lap egészen újdonsült megállapításában lerögzíteni szeretné — de az ezzel ilyen modorban való foglalkozás, igenis lebecsülése a közönségnek, mert azt tételezi fel róla, hogy komolyan veszi az ilyen nagyon átlátszó gyerekségeket. Az inflációról leadott tudósítása szintén csak egyéb célzatos ferdítésnél. Szent-Ivány soha sem mondotta, hogy észnélküli inflációt kell csinálni, mint amilyen a háború után volt, de kijelentéseiben löbb kiváló szakember, igy többek között a köztársaság legelső pénzügyi szaktekintélyének, Englisch volt pénzügyminiszternek szavai alapján is úgy nyilatkozott, hogy szükséges lenne a valutának alacsonyabban való stabilizálása, amint az Angolországban történt, hogy a csehszlovák ipar versenyképes legyen a külfölddel szemben, mert ma az a helyzet, hogy magas árai miatt sehol nem tud eladni. A lap többi kritikája is hasonló keretekben mozog és ha a cikk írója a kávéházi asztaltársaságon kívül a világban is körülnézne, akkor önmagának is be kellene ismernie — ami ugyan nehéz nála —, hogy mennyire nincs igaza egyetlen pontban sem. — Az utóbbi időben a napisajtóban oly értelmű cikkek jelentek meg, hogy minden bortermelőnek, kinek évi termelése a 200 liter bort meghaladja, joga van az össztermelésből 200 liter bort adómentesen felhasználni. Mivelhogy ezen törvénymagyarázat nyilvánvalóan téves és a termelőnek a pénzügyi hatósággal való konfliktusára vezet, amely szabály szerint — az állami jövedék megrövidítésének megakadályozása érdekében — kénytelen a törvény által megszabott büntető szankciókat alkalmazni, a bortermelők érdekében felhívjuk a figyelmét az alábbi egyedül helyes idevonatkozó törvényszakaszok magyarázatára: : Az idevonatkozó törvény 8. §-ának 11. pont 3. bek. megállapítja, hogy az általános italadót az ugyanezen törvény 1. §-ának 1. és 2. pontjában említett italok után — amelyekhez a gyümölcsbor is tartozik — fizeti azon személy, aki ezen italokat saját szükségletre állítja elő, amennyiben a termelés a végrehajtási rendeletben megállapított mennyiséget meghaladja; az 1920. évi december 16-án kelt Törv. és Rend. gyűjt. 666. sz. korm. rendelet 14. §-a szerint az 1920 december 31-én kelt 679. számú korm. rendelet 11. cikkelyének szövegezésében ezen mennyiség évenként és háztartásonként a bornál, a bor- és gyümölcsmustnál 1 hektoliter, más gyümölcsnél 50 liter. Az idézett 533—1919. számú törvény 8. §. II. cikk. 3. pontjának szószerinti szövegéből minden kétséget kizáróan nyilvánvaló, hogy ezen rendelkezés csupán azon esetekre gondol, amidőn valaki az említett italokat csupán saját szükségletre állítja elő, anélkül, hogy ezen italokkal kereskedne, vagy azokat kimérné. Tehát csupán az említett italoknak ezen termelői mentesek az általános italadó fizetésének kötelezettségétől és pedig a termelt italoknak a végrehajtási rendeletben megállapított maximumát meg nem haladó mennyisége erejéig. Helytelen tehát ezen határozmányok olynemü értelmezése, hogy ugyancsak az említett italok azon termelői, kik ezen italokkal kereskedést űznek, vagy azokat kimérik, szintén mentesek az általános italadó fizetésének kötelezettségétől a végrehajtási rendeletben megállapított maximumot meg nem haladó mennyiségű termelt bor után, amelyet a saját háztartásban használnak fel Hogy ezen értelmezés helytelen, kitűnik az idézett határozmányok jellegéből, amelyek, amennyiben adómentesség iránti határozmányokat tartalmaznak — kivételes intézkedés jellegével bírnak és ezen irányban kizárnak bárminemű extenzív magyarázatot. Ezen magyarázat helytelenségét bizonyítja az idézett törvény 11. §-ának pozitív intézkedése is, amelyben meg van állapítva, hogy a pénzügyminiszter felhatalmaztatik nagybani termelőknek és nagykereskedőknek engedélyezni, hogy kölcsönösen megállapított átalányért saját készleteikből saját szükségletükre italokat felhasználhassanak. Ebből következik, kogy az 1919. évi 533. sz. törvény 8. §-a II 3. bekezdésével nem lehet megindokolni azon jogcímet, hogy az össztermelésből 200 liter az általános italadóval ne legyen megadóztatva, dacára annak, hogy a termelő esetleg állítja is, hogy azt kizálólag saját háztartásának szükségletére állította elő. Az 1920. évi 689. sz. korm. rendelet 14. §-ából világosan kitűnik, hogy csupán azon termelő nem köteles termését megadóztatni, aki saját szükségletre legfeljebb 200 litert termel. Ebből azonban nem következtethető az, hogy minden bortermelőnek, tehát nagybani bortermelőnek is, aki 200 liternél sokkal többet termel, igénye van arra, hogy saját 200 litert meghaladó terméséből saját háztartásában 200 litert elhasználhat az általános italadó befizetésének kötelezettsége nélkül. Adómentesen tehát 200 liter termelhető csupán. Amennyiben 200 liternél több lett termelve, az egész termelés megadóztatandó, 200 literig terjedő adómentesség azon célt szolgálja, hogy azon sok kistermelő, kiknél az adóbeszedés az előirt ellenőrzéssel ki nem fizetendő, a törvény határozmányai alá egyáltalán ne essen. Ezen értelmezés helyességét igazolja a prágai legfelső közig, biróságoak 1928. évi VI. hó 11.-én kelt 14.143— 27. sz. Ítéletében kifejezésre juttatott nézete is. Eddig szól a hivatalos közlés, amely az eddigi praxis mellett tart ki és a kedvezméuyt nem tartja általánosnak, hanem csak a kistermelőket védi, akiknek évi bortermése a 200 litert nem haladja meg. Mivel olyan bortermelő, akinek 200 literen túl nem terem bora, nagyon kevés van és igy a kedvezményben igen kevés termelő részesülhet, a termelők nagy többsége, igy a komáromi termelők is mozgalmat indítanak, hogy ez a kedvezmény általános legyen. A cél elérése érdekében a törvényhozókat is fölkérik. | Péterházi Steiner Mihály | * ■Mj^^SSSSSBSIWSlIlälllXSSSMS^M^WB^t Komárom, — június 3. A régi Komárom vármegye közéletének és társadalmának egyik tekintélyes alakja köllözölt el a napokban. Szerdai számunk zárta után értesültünk igaz részvéttel a szomorú hírről, amely szerint péterházi Steiner Mihály földbirtokos, ógyallai tuskulánumában május 31.-én hosszas betegeskedés után elhunyt. Halála, bár életének 98.-ik évében következett be, a régi vármegyének még élő korifeusai körében mélységes részvétet kellett, mert Steiner Mihályban annak a vármegyei közéleti férfiúnak markáns alakja dőlt ki, aki életének javát a saját dolgainak mintaszerű elvégzése mellett a közéletnek és a társadalomnak szentelte, aki elvhűségével, áldozatkészségével és megalkuvást nem ismerő jellemszilárdságával számtalan példáját adta az igazi férfiasságnak. Annak a korszaknak volt egyik lelkes, odaadó vezető egyénisége, amely a szabadelvű irányzat alatt ujjáteremtette a régi nagy Magyarországot s amely oly sok nagy férfiút teremtett a magyar közéletnek. Mint a régi vármegyének évtizedeken át volt törvényhatásági bizottsági Korai voií a bortermelők örömei A saját használatára 200 liter bor adómentessége nem minden esetben áll fenn, csak akkor, ha a kistermelő összes bortermése a 200 litert nem haladja meg. — A hivatalos magyarázat tehát a régi gyakorlatot tartja fönn. — Bortermelőink a törvényhozókat kérik fel e sérelmes intézkedés megváltoztatására. Saját tudósitónktól. Komárom, — június 3.
