Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-05-14 / 38. szám
6 oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. május 14. és magyar dalnak! Az elnök erre való törekvésében kéri a tisztikar és a választmány tagjainak támogatását. A nagy tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után néhány adminisztrációs ügyben tett elnöki intézkedést jelentett be az elnök, majd Kovách Tihamér ügyv. elnök terjesztett több javaslatot a választmány elé. A javaslatokat a választmány behatóan megvitatta és Nagy János titkár, Herczegh István háznagy, Bartos Ferenc társelnök, Kincs Izidor, Aranyossy Endre dr., Vaskó Imre, Szilárd Aladár dr., Pathó Flóris választmányi tagoknak felszólalása után kimondotta a választmány, hogy a nyári idényben minden ünnep délután a kerti helyiségben tagösszejöveteleket rendez, felajánlja a Kaszinó tagjainak a nyári helyiséget a mindennapi öszszejövetelre, a bevezetendő vízvezetékre a vállalkozóktól árajánlatokat kér s ez ügyek elintézésével az elnökséget és a háznagyot megbízza Hálás köszönettel fogadta a választmány Kovách Tihamér űgyv. elnök újabb áldozatkészségének megnyilvánulását azáltal, hogy a kertben táncra alkalmas betonlapot készíttet. Schmidt Viktor karnagy a nyári programot terjesztette elő s javalatára kimondotta a választmány, hogy julius hó elején a helybeli testvér dalárdák közreműködésével az uj zászlóalapra monstrehangversenyt rendez s erre a daltestületeket felkéri. Herczegh István háznagy az épületeken felmerült szükséges javítási munkálatokról jelentett, amelyet a választmány jóváhagyott s a szükséges költségeket az évi költségvetés keretében utalványozta. Egyben köszönetét mondott Ipovitz Jenő vál. tagnak a kerti helyiség rendbehozatala körül tanúsított támogatásáért. Vörös Béla pénztáros bejelentette, hogy sikerült több függő számlát kiegyenlíteni, amit megnyugvással vettek tudomásul. Ezután tagfelvételre került a sor, amellyel kapcsolattal örömmel jelentette Fülöp Zsigmond elnök, hogy a néhány nappal ezelőtt megindult taggyüjtés máris igen szép eredménnyel járt, amennyiben eddig 65 uj tag jelentkezett felvételre. A választmány mind a hatvanöt jelentkezőt egyhangúan felvette a tagok sorába és a gyűjtésben résztvett tagoknak köszönetét szavazott. A választmány tagjai sorában az érdeklődésnek eme fényes megnyilatkozása általános örömet keltett. A Délszlovenszkói Villamosmuvek vezetőségének válasza a villanyárakról szóló cikkünkre. A „Komáromi Lapok“ 36-ik számában megjelent „Megszívlelendő megjegyzések a villanyárakról“ című cikkhez legyen szabad a következőket megjegyeznünk: A cikkben közölt levél Íróját érdeklik az áramárak közti külömbségek. összehasonlítja Prágát és Pilsent a Délszlovenszkói Villamosmüvekkel. Azt irja. hogy az egységár Prágában Ke 2,80, Pilsenben pedig az egységár Ke P60. Ehhez megjegyezzük, hogy a valóságban Prágában az áramár Ke 270, Pilsenben pedig Ké 3'30 a Csehszlovák elektrotechnikai szövetség 1931. évi jelentése szerint. Egy fogyasztóra esik Prágában például 4.35, nálunk 70 méter távvezeték és 7.7, illetve 41.5 m. alacsonyfeszültségü vezeték. Továbbá évente fogyaszt egy lakos Prágában 213, nálunk 49.3 kilowattórát. A villamosenergia fejlesztésénél a következő ártételekkel kell számítani: szén, nyersolaj, kenőolaj, tisztitó rongyok, épületek, gépek, elosztóberendezések, magas és alacsonyfeszültségü szétosztóhálózatok leírása, munkabér stb. Nyilvánvaló, hogy egyes tételek szorosan összefüggnek a fejlesztett energiamennyiséggel (szén, olajak), — más tételek pedig csak részben, vagy egyáltalán nem (munkabér szétosztóhálózatok, épületek stb.) Nem kell ezért külön hangsúlyoznunk, hogy míg Prágában egy lakos évi 213 kwóra évi fogyasztásából törleszteni kell 4.35 m hosszú távvezeték és 7.7 m hosszú helyi vezeték értékét, addig nálunk a 49,3 kwórai fogyasztásbó törleszteni kell 70 m távvezetéket és 41.5 m helyi hálózatot még akkor is, ha feltételezzük, hogy egy kilowattóra fejlesztési ára Prágában és nálunk egy és ugyanaz. Továbbá még azt is tekintetbe kell venni, hogy a prágai hálózat nagy része még háború előtt épült és már egészen le van írva, viszont a DSz. V. M.-ek csak 1926-ban alakultak, amikor a beruházási költségek sokkal magasabbak voltak, aminek következtében a leírások is sokkal magasabbak. Ami a cikkben közölt levél többi tartalmát illeti, megjegyezzük a következőket: Egy évvel ezelőtt megindult privr gyei villanyleszállítási akció, ahol az illető társaság uzsorával volt vádolva, avval végződött, hogy az államügyészség az uzsora vádat, mint alaptalant elejtette. A társaság erre leszállította az áramárakat, amelyek Kő 5 körül voltak. Hogy az áramnak különféle célokra Saját tudósítónktól. Most ugyan, amikor ezeket a sorokat kopogtatom a gépen, nem mondhatnám, hogy valami nagyon meleg van és az ujjam eléggé érzi a hideget, de azért mégis csak el fog jönni a fürdőzés ideje is, kell tehát, hogy beszélgessünk a diákfürdőről. A városi uszodáról beszélni meddő dolog, mert az talán sohase valósul meg. Vannak, akik a várost e tekintetben szűkkeblűnek tartják, hogy nem akar az uszodára áldozni, de ez nem áll, mert Komárom város pár évvel ezelőtt hatalmas összeget szavazott meg az uszoda céljaira, csakhogy az egészen szépen induló ügy belefulladt a fölebbezések útvesztőjébe. Már az ügy annyira előre haladt, hogy a pályázatot nemcsak kiírták, hanem a pályázat el is dűlt és a vesztes vállalat megfelebbezte a közgyűlés határozatát és így akadt meg az egész uszoda kérdése. Maradt tehát az uszoda helyett a diákfürdő, amely legalább a tanuló ifjúságnak biztosította a fürdő helyét, ahol a diákok hozzátartozói is nagyon kellemes fürdőhelyet találtak. A diákfürdőt a Vágdunán a közúti és a- vasúti hid között szokták fölállítani. Két hete annak, hogy komáromi halászok csónakán fölfelé haladtam a Vágdunán és amikor a diákfürdő helyére értünk, maguk a halászok figyelmeztettek, hogy a diákuszoda medrét az ár nagyon elsodorta, gödröket, örvényeket alkotott az ár. Mindez nem csak puszta rémitgetés volt, mert a csónakon ülő halászok a vízbe lenyujtott evezőikkel szemléltetővé is tették a sodrás okozta mélyedéseket. Maguk a halászok mondották, hogy ott a diákuszoda fölállítása nem tanácsos, más helyet kell neki keresni. Hiszen az már nem változtat a dolgon, ha nem pont azon a helyen lesz az uszoda, mint tavaly volt. Egy családapával, aki mindig szivén viseli a diákuszoda sorsát, beszélgettem erről és ő azt mondotta, hogy azok a gödrök, amelyek tavaly óta a diákfürdő helyén támadtak, nem bivaló felhasználását lehetővé tegyük, különféle díjszabásokat vezettünk be, amelyek alkalmas kihasználásával multévben nálunk a világítási áram középára Kő 2'88, motoráramé pedig Kő 1.83 volt kilowattóránkint. A díjszabást az illető fogyasztó szabadon választhatja és mindig január 1-től kicserélheti, ha a változást idejekorán bejelenti. Erről, úgy látszik a cikkben közölt levélirója nem tud, — vagy nem akar tudni. Mert ha tárgyilagos lett volna, akkor nem hagyhatta volna figyelmen kívül, hogy nálunk Kő 1'30-ért is lehet kapni áramot vasalásra, főzésre stb. sőt világítani is lehet olyan olcsón, mint Prágában, Ami a magyar Komárom áramárait illeti, sajnos, nem tudunk nyilatkozni, mert nincsenek semmiféle adataink az ottani viszonyokról és csak „hallás“ után szerzett adatok szerint nem vitatkozhatunk. Csak annyit tudunk, hogy az áramot a dorogi szénbányák szolgáltatják, mint fölösleget, amikor persze érthetően olcsóbban adhatják. Reméljük, hogy ezzel legalább részben közöltük álláspontunkat az áramárakra vonatkozólag. Tisztelettel: Délszlovenszkói Villamosmii vek r. t. Komárno. Komárom, — május 13. zonyos, hogy a vizárak munkái, az is lehet, hogy az ősszel alacsony vízálláskor a mederből homokot fuvaroztak el. Hányszor megírtuk és hányszor kértük a város vezetőségét, hogy a homokhordást legalább azon a kis területen tiltsa el, amely a diákuszodának van szánva, de sajnos a homokhordás ezen a területen is folyik tovább. Hogy a viz sodra, vagy emberi kezek okozták-e az újabb gödröket, amelyek a fürdést életveszélyessé teszik, az most már a dolog lényegén igazán nem változtat. A fő az, hogy egy szakértő bizottság járja be csónakon a partok mentét és olyan helyet keressen, ahol nincsenek a vízben gödrök, fogók, hiszen a legbátrabb úszót is meglep és esetleg zavarba hoz, ha gyanútlanul lábal a vízben abban a szent meggyőződésben, hogy ott mindenütt meglábolható a víz és egyszerre elveszti lába alól a talajt. Hát egy fiatal, gyerek úszót hogyne hozna az zavarba. A vízben megijedni, megrettenni, zavarba jönni pedig kész veszedelem. Hány jó úszó lelte már halálát a vízben éppen azért, mert hirtelen meglepetésszerűen mélyebb vízbe került, mint aminőre számított. A vízben való megijedés, megrettenés igen hamar okoz szívszélhüdést és így halált. Most tegyük föl azt a kérdést, hogy nem találnak megfelelő helyet a diákuszodának, vagy nem áll majd kellő összeg az uszoda fölállítására, nem jó volna megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a diákuszodát a strandfürdőn kell fölállítani?! A diákuszoda vezetőségének egyik agilis tagjával még tavaly beszélgettem erről a kérdésről és ő nem ellenezte a tervet már csak azért sem, mert ott kevesebb költséggel lehetne megoldani a kérdést. A strandfürdő és a diákuszoda közelsége ellen fölhozható az az érv, hogy a fiúk és leányok, szóval a különböző neműek nem fürödhetnek együtt, se pedig egymáshoz közel, már tavaly elesett a diákuszodánál, ahol nő és férfi családtagok egymás közelében fürödtek. A teljes elkülönítés tehát már a diákuszodában se vihető keresztül, akkor semmi aggodalomra se ad okot, ha a strandon a két nem közel fürdik egymáshoz. Az a kifogás se állhat fenn, hogy a strand messzebb van, mint a diákfürdő, mert az a kis távolság többlet a fiatalságnál nem számít, akiknek pedig módjukban van, mehetnek oda val is. Akik a strand és a diákfürdő egyesítését ajánlják, azzal érvelnek, hogy, a diákfürdő környezete sivár, fátlan, kopár, az odavezető út is sivár, tüskével benőtt terület, a diákfürdő nélkülözi azt a puha, selymes homokot, amely a strandon megvan. A strandot szegélyező erdő sokkal egészségesebb, mint a diákfürdő kopár környezete. Miért ne adjuk meg ezt a kedvező, egészséges helyet éppen az ifjúságnak és miért kényszerítjük őket egy sivárabb helyhez, ahol még az előre nem sejtett gödrök, forgók veszedelme is leselkedik a jövő nemzedékre. Tessék csak arra is gondolni, hogy a strandfürdő közelében hány hajó halad el, ezek mind nagy és kellemes hullámverést okóznak, amely nem egyszer vetekedik a cirkvenicai hullámveréssel. Ettől az élvezettől is megvannak fosztva ifjaink. Nem egy család kétfelé volt kénytelen fürödni. A diákok mentek a diákfürdőbe, a család többi tagja a strandra. Ha pedig a diákfürdő részére a strandon lehetne megfelelő helyet elkeríteni, a családok mehetnének egyszerre és egy helyre fürödni. A komáromi strandfürdő talajviszonyai a lehető legideálisabbak. A meder olyan kevés lejtővel mélyül, hogy még a legkisebb gyermek is veszély nélkül lubickolhat a vízben. Egyenesen gyermekfürdőnek teremtette a jó Isten ezt a fürdőt, mert a nagyoknak ugyancsak be kell menniök,. amig derékig érő vízbe érnek. Itt sokkal kisebb lenne a diákuszoda vezetőinek az aggodalma az ifjúságért, mert a vízbefúlás esélye a minimumra száll itt le. A nagyon lassan mélyülő meder homokja selymes, bársonyos. Az itt elmondottak bizonyára gendolkodóba ejtenek egyeseket. Induljon meg az eszmecsere, szóljanak hozzá pró és contra, hogy amikorra már a meleg idők itt lesznek, tisztázódjék a kérdés. K is irka-firka Ahol az üzenetet bemondják. Az üzenetet mindennap hallgatod. Hallgatod délelőtt és hallgatod délután. Nincs lekottázva, nincs előre megírva és könyvbe foglalva: azért érdekes, mert tiszta élet s mint az élet: percről-percre véletlen. Emberi közvetlenség, belső pikantéria és ezer esetlegesség van benne. A Nemzetközi Vásár rádió üzeneteire gondolok. Legérdekesebb műsorszám ezekben a májusi napokban. Tele közvetlenséggel, frissességgel, várakozással lehetőségekkel a pletykára s kis intimitásokra ... Ott van ez az üzenetadó állomás a vásár közepén, szép kis épületben. Abszolút modern dolog. Ezerkilencszázharminckettő. Ilyenkor kissé mégis büszke vagyok technikától és civilizációtól túlterhelt, zsúfolt, furcsa koromra. Ma még be kell menni a kis házikóba, hogy beszélhess. Száz évvel ezelőtt hetekig döcögő delizsánsz vitte a híreket Pestről-Marosvárra, Bécsből- Beregszászra. Most csak odaállasz a kis mikrofon elé s apád-anyád hallja, amit mondasz. Száz esztendő múlva, fogadj velem, ezen is nevetni fognak, hisz akkor unokád, — ha ugyan el nem sodorta a gázháboru, — egyszerűen kiveszi mellényzsebéből a kis készüléket s jóétvágyat kíván kedves mindnyájatoknak a másvilágon ... a Lesz-e az idén diákfürdő? — Hol létesitsük azt? — A tavalyi diákfürdő medrét kimosta az ár. — A viz tükre veszedelmeket rejt magában. Össze lehetne-e kapcsolni a diákfürdőt a strandfürdővel ?
