Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-23 / 32. szám
2. o'dal. >KOMÁROMI "LAPOK« 1932. április 23. A katonai szolgálati idő megrövidítése és a létszámemelés. A katonai szolgálati időnek 18 hónapról 14 hóra való leszállításáról szóló törvényjavaslatot a véderőbizottságban elfogadták és pénteken a képviselőház is megkezdte tárgyalását. Viskovsky nemzetvédelmi miniszter a véderőbizottságban kifejtette a törvényjavaslat keletkezésének indító okait és kijelentette, hogy a szolgálati időnek 14 hónapra való leszállítását a maximális határnak kell tekinteni, mert különben hazárdjátékot űznének az állam biztonságával és önállóságával. A hadseregnek jó és lehető legolcsóbb kiképzésének főfeltétele, hogy megfelelő számú továbbszolgáló altiszt álljon rendelke zésre és pedig belátható időre mintegy 1000 — 1500. Továbbá kerek 5000 emberrel kell felemelni az újoncok létszámát is. A miniszter véleménye szerint a szolgálati idő megrövidítésével nem érnek el lényeges megtakarítást. A kormány a képviselőház csütörtöki ülésén beterjesztette az aktiv szolgálatot teljesítő legénység és egyéb személyi csoportok létszámának fölemeléséről szóló törvényjavaslatot. A javaslat főként a továbbszolgáló altiszteknek a kellő létszámra való fölemelését célozza, mint legfőbb feltételét képezi a tényleges katonai szolgálati idő leszállításának. A törvényt még ez év julius 1-én akarják életbeléptetni. Komárom és Érsekújvár harca a törvényszékért. Hogyan áll ez az ügy a jelen pillanatban? Udrzal miniszterelnök nyilatkozata ebben a kérdésben. — A miniszteri válasz az érsekujváriakat lesújtotta, ami Komáromnak nagy örömöt okoz. — Egy hipnotizőr szeánszától a miniszter válaszáig. Saját tudósitónktól. Komárom, — április 22 Amit a gyerekbe beoltottak, a felnőttnél szokássá válik . . . Ápolt testen tiszta fehérnemű . . . csak így érezhetjük jól magunkat. Mindig fehér, tiszta fehérnemű: jó, szavatoltan tiszta szín-szappant igényel. Ezért kérjen — több mint 80 éve kedvelt — £CH ICHT-SZAPPANT. FIGYELJEN A SZARVAS VÉDJEGYRE. Régi sérelme Komáromnak, hogy a sok, városunkból elvitt, vagy városunkban megszüntetett közintézmény, közhivatal sorsára van Ítélve a komáromi törvényszék is, amelyről törvény mondja ki, hogy Érsekújvárra helyezendő át. Hogy ez mit jelent városunkra nézve, azt a futólagos szemlélő is észreveheti. Nagyszámú család költöznék innen el. Az ügyészségi, törvényszéki, fogházi tisztviselők, alkalmazottak eltávozását nyomon követné számos-ügyvédi iroda elköltözése. A fentfelsoroltak itt élnek Komáromban, itt költik el fizetésüket, jövedelmüket, az itteni kereskedőknél vásárolnak, az itteni iparosoknál dolgoztatnak. A törvényszék elhelyezésével ezektől a bevételi forrásoktól mind elesik Komárom kereskedő és iparos társadalma. Magának a törvényszéki és ügyészségi fogháznak az elhelyezése is anyagi veszteséggel jár, mert hiszen az ott elhelyezett foglyokat, rabokat a gge^gBBBfafc^aaiii nur fihhímh-w Keresztapámék. Irta Csathó Kálmán. Keresztapáinak benn laktak a városban. Volt ugyan egy szép birtokuk, kastéllyal, a falu szélén, de ott alig töltöttek egy-két hetet évenként, meri keresztanyám azt mondta, hogy nem tud másutt élni, csak a városban. Ami annál különösebb volt mert nem járt sehová, csak a kertjét gyomlálta, öntözte, a baromfiakat ajnározta és a cselédeket riktirozta egész nap. Látogatóba nem ment, ha vizit jött, alig várta, hogy elmenjen. Keresztapámat egyszer meg is kérdeztem. hogy hogy van ez? De az öreg úr nem felelt, csak legyintett. Majd. egy negyedóra múlva azt mondta, ne zavarjam, mert gondolkozik. Ő ugyanis állandóan gondolkozott. Nyáron a kertben, a filagóriában, télen a kályha mellett. Egész nap. Hogy min, azt nem árulta el soha. de utólag erős a gyanúm, hogy csak azért, mert ő előbb hall meg, mint a felesége. Ila keresztanyám halt volna meg előbb, alighanem megtudtam volna, min gondolkozott annyit az ura. Valamit gyaníthatott ebből keresztanyám is, mert egyszer, minthogy már semmi egyebet se talált a házban, amibe beleköthessen, rárivallt keresztapámra: — Jó, jó! Csak ülj a suton, mintha háromig se tudnál számolni! Azt hiszed nem tudom, min jár az eszed? Ismerlek! Keresztapám piros lett, mint az. egri bor, de nem felelt. Csak sóhajtott egyet, keserűen, de megadással, mint aki már feladta a harcot, beletörődött a változhatatlanba és megadással tűri. amit a sorsa rámért. komáromi piacról élelmezik, p Ez azonban még nem minden. A komáromi ügyészséghez, vizsgálóbíróhoz, törvényszékhez, illetve most már kerületi bírósághoz beidézettek, a tanuk és a fenti bírósági intézményeknél perlekedő, védekező, jogorvoslatot, igazságot kereső ügyes-bajos emberek százai és ezrei fordulnak meg Komáromban, akik legtöbbször az alkalmat fölhasználva itt végzik el vásárlásaikat, itt dolgoztatnak. Legtöbbször nem is maga jön be az ügyes-bajos ember, hanem behozza a feleségét, a családját. Különösen áll ez akkor, amikor kocsiháton jön be az ügyes-bajos Ezek szintén itt költenek és a behozott aszszonynépség itt vásárol. Hogy ez mekkora veszteséget jelent, azt számokban nem is lehet egyhamar kifejezni. Ilyen nagy anyagi veszteség farkasa ólálkodik nálunk a kertek alatt. így Keresztanyám megállt előtte, nézte egy kicsit, aztán mély megvetéssel odavágta neki: — Gigerli! — Azzal sarkon fordult és kiment, becsapta az ajtót maga után. Keresztapám felugrott. — Azt a keserves... — sziszegte dühösen a foga közt és lehetetlen haragjában felkapva az asztalról egy porcellánmajmot, úgy vágta oda a sarokba, hogy izzé-porrá töri. Megszeppenve oldalogtam kifelé, de rámszólt: * — Várj csak.... Gyere ide! Gyere ide na ... Ne félj! A dühe már elpárolgott, de a keze reszketett és sáppadt volt. Mosolyogni próbált, ám a szája inkább pitvergősre állott. — Azt akarom mondani, hogy ha... ha keresztanyád bejön... hát... Nesze, itt egy forint... Mondd neki azt, hogy ezt az izét te törted el véletlenül. Érted?__Ne bámulj hát! Nesze, adok még egy forintot. Csak mondd, hogy te törted el... Mire felelhettem volna, már el is tűnt. Kiszökött a kertbe, alighanem gondolkozni. A két forint azonban ott volt a markomban. Hej, hogy megörültem. Két forint! Ezért a semmiségért! Engem mégnem bántott keresztanyám soha. Most se fog... Felszedtem a cserepeket és kimentem az öregasszony után, hogy minél előbb átessem a dolgon, mert némi szidásra mégis számítottam. Ha én lettem volna az igazi bűnös, talán sikerült volna ennyivel is megúsznom, mert akkor valószínűleg jobban meg lettem volna hatva és őszinte bűnbánatot tudtam volna mutatni, így azonban egy kicsit könnyen vetérthető aztán, hogyha a törvényszék elvitele kérdésének _ gyorsított megoldása tekintetében Érsekújvár kedvező híreket kap, akkor Komáromnak nagyon is nagy oka van a szomorúságra. Most megint foglalkozott ezzel a kérdéssel a minisztertanács, az igazságügyi és a közmunkaügyi minisztérium. A jelzett helyeken lefolytatott tanácskozások eredménye nem kedvező az érsekujváriakra nézve, most tehát Komárom örülhet. A dolog előzményei a következők. Az újvári járási főnök vezetésével nagyobb küldöttség járt Prágában. A küldöttség végig kilincselte az összes minisztériumokat, voltak a miniszterelnökségnél is és maga Udríal miniszterelnök is fogadta a küldöttséget. Azt kérte a küldöttség, hogy a munkanélküliség enyhítésére a tavasszal kezdjék el az érsekujvári törvényszék építését, amelynek terve már évek óta készen áll. tem a dolgot és mikor odaléptem keresztanyám elé a majom romjaival, bizony több volt a hangomban a nyegleség, mint a sajnálkozás. — Eltörtem! — mondtam szellemesen. amihez, azt hiszem, még vigyorogtam is. De csak egy pillanatig, mert hirlelenében kaptam egy olyan csárdást, hogy csak úgy csattant. Mérhetetlenül felháborodtam. Anynyira, hogy abban a percben alighanem lelepleztem volna magamat is, keresztapámat is, s odavágtam volna a két forintot is, 1ia szerencsére az öreg úr, aki lesett bennünket, a döntő pillanatban olt nem terem és védelmébe nem vesz. — Ejnye már, na! — kiáltotta. — Ezt már igazán nem lehet!... Szegény gyerek ... Hál nem szándékosan .tette! Hogy lehet így izé... Gyere kis fiam, gyere velem ... És elrángatott onnan, mielőtt szólhattam volna. Levitt a kertbe, adott még két forintot és egész délután nem engedeti el maga mellől. Mindenféle bolondságot kieszelt, hogy megvigasztaljon, ami végre is sikerült neki, mert olyan jó kedve volt, amilyennek se azelőtt, se azután nem láttam. Nagyokai nevetett és egyre azt ismételgette: — Derék gyerek vagy! Nagyon derék gyerek vagy! És ne törődj semmi egyébbel. Keresztanyáddal legkevésbbé. Ö előle csak ki kell térni. Mindig kitérni... Úgy, mint én! Ezt jegyezd meg egész életedre. Szerettem volna azt felelni, hogy a tanács egy kicsit későn jött és hogy éppen ő küldött bele az oroszlán torkába, de a zsebemben megcsörrent a négy forint, hát hallgattam. Később magam is nevettem az eseten, főképp azon, hogy keresztapám lépten-nyo-A miniszterelnök örömmel értesült hogy Érsekújvár munkát kér és nem segélyt, kijelentette, hogy e kérdéssel behatóan fog foglalkozni és az ügyet a minisztertanács elé fogja vinni. Azt is kérte a küldöttség, hogy a közmunkáknál esetleg megtakarított összeget fordítsák a törvényszéki palota építésére. Most jött meg ebben a kérdésben a miniszterelnök válasza, amely az érsekujváriak reménységét teljesen elhervasztotta. A miniszterelnök közli, hogy érintkezésbe lépett a közmunkaügyi miniszterrel, s onnan azt a főlvilágositást kapta, hogy az 1926-ban elkészített és azóta jóváhagyott tervek szerint az érsekujvári törvényszék építési költségét 7,500.000 Ké-ra becsülték és mivel az állami költségvetésben erre a célra csak 50.000 Kc-t irányoztak elő, az építkezést ebben az évben, sőt a közel jövőben se lehet elkezdeni. mon nagyot kacagott és azt mondotta: — Hanem jól becsaptuk az öreget, cudarul becsaptuk! Ettől kezdve némi barátság szövődött köztünk, ami ugyan nagyon kevésből állt, mert az öreg úr másnap már visszaesett megint a szótalan gondolkozásba és legfeljebb csak annyira zökkent ki belőle, hogy ha elment mellettem, szelíden megsimogatta a hajam és azt dörmögle: — Derék gyerek vagy, nagyon derék gyerek! De ezt csak olyankor merte meglenni, ha keresztanyám nem volt jelen. Csakhogy az volt a baj. hogy mindig jelen volt és ránehezedett az egész házra. Különösen a cselédleányokra, akiket mind a birtokról, meg a faluból hozott be, s akiket rendesen még csilri korukban vett magához. Kitanította, megnevelte, aztán néhány év múlva férjhezadta őket. Hogy hogyan, azt ma sem bírom megfejteni, mert az elől, hogy beleszeressenek valakibe, vagy valaki beléjük szeressen, elzárt minden alkalmat. Kolostori életre voltak szegények kárhoztatva, kimenőjük nem volt, nem engedte őket még a boltba se. Ha hirtelen kelleti valami, a kocsisnét küldte érte. Ilyen körülmények közt máig is rejtély előttem, hogy hol és hogy an ismerkedtek meg a jövendőbeliükkel, az viszont való igaz, hogy férjhez tudta adni valamennyit. Az is igaz, hogy a legtöbben képpel se fordultak többé arrafelé, ahol őt sejtették, egy-kettő azonban akadt, aki azután is fenntartotta vele az öszszeköttetést. különösen, akinek az ura a birtokon szolgált, vagy például a Maris, akinek az urát a városi szőlőjükbe tették meg keresztapámék vincellérnek.
