Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-04-16 / 30. szám

2. oldat 1932. április 16 »KOMÁROMI LAPOK« & aus cfaerné kozmetikus Komárno, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. Összes modern kozmetikai eljárások. Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. kiterjedőleg fognak a hadgyakorlatok lefolyni. A miniszter kijelentette, hogy ez évben az 1921. évi évfolyamot egy­általában nem hívják be hadgyakor­latra, ezenkívül azokat a személyeket sem, akik a múlt évben kérték had­gyakorlatuk elhalasztását, avagy pedig betegség miatt nem vettek részt a múlt évi hadgyakorlaton. A tizennégyhőna­­pos szolgálati idő bevezetéséről szőlő törvényjavaslat előadójául Spatny cseh nemzeti szocialista képviselőt választották meg. A becsületvédelmi törvény bizottsági tárgyalása. A képviselőház alkotmányjogi bizott­sága befejezte a becsületvédelmi tör­vényjavaslat feletti vitát. A törvényja­vaslat az előkészítés alatt levő sajtó­novella egyik részét képezi. A javaslat­nak hátralevő fejezetével is végzett a bizottság s ezzel befejezést nyert a vita. A szavazást egyelőre elnapolták és pedig addig, amig a legutóbb meg­választott szerkesztőbizottság a törvény végleges szövegét elkészíti és a bizott­ság elé terjeszti. Egyes határozatok, amelyek az uj sajtótörvénnyel össze­függenek, a képviselőház előtt vannak, de még bizonyos változtatásokon men­nek át. A törvényt a sajtótörvénnyel együtt fogják tárgyalni. ÖRÖMHÍR A KOMÁROMI ÉS A CSALLÓKÖZI HALÁSZOK SZÁMÁRA. Megegyezés készül Magyarország és Csehszlovákia között az éjjeli halászat kérdésében. — Egy régi sérelme a halászoknak szűnik meg e kérdés rendezésével. Komárom, — április 15. Régi panasza a komáromi és a csalló­közi halászoknak, hogy a Dunán, mint határmenti folyón tilalmas az éjjeli halászat. Ezzel az amúgy is nagy ba­jokkal küzdő halászok igen sok vesz­teséget szenvednek, mert a mindegyre szegényebb halállományu Dunán csak úgy volna hasznothozó foglalkozás • a halászat, ha éjjel is lehetne halászni. Különösen fontos volna az éjjeli halászat a nyári hónapokban, amikor egyes halakat csak úgy érdemes ha­lászni, ha éjjel kifogják és kora reg­gel már a piacon eladhatják, mert vannak olyan halfajok, amelyek nem sokáig életképesek a kifogás után. A mostani éjjeli halászati tilalom miatt ezeket a halakat nem is érdemes ki­fogni, mert kifogásuk nappal történ­vén, aznap már nem lehet ezeket a halfajokat a piacra vinni, csak másnap reggel és az egy éjszakai fogságot már nem bírván ki, másnap már dög-Enyhülés. DÁRD MIKLÓS: Megenyhültek a szenvedések, Ha megviselve is, de élek; , S mint rokkant ja egy nagy csatának, Mélázom,... nézem a világot, S át tűzön, vízen, véren átkon, E bűntengert szépnek találom, Lélegzetű újra nagyot, mélyet, És örülök a napsütésnek. Ámolygom,... elülök magamnak, Az emberek még harcba vannak, Amelyből nem sarjad ki béke; Se győzedelme nincs, se vége. — Dühödten zajlik a bűntenger, Gonosz a harc, gonosz az ember, De süt a nap s én újra élek. — Oh, milyen kékje van az égnek! Gonosz a harc, ádáz hitetlen, De azért nem hagy el az Isten, S át romboláson, véren, átkon E bűntengert szépnek találom ... Oh, szépnek,... kész Istencsodának, S még akkor is, ha égre lázad, A Teremtő remek müvének. — Ragyog a nap s én újra élek. lőtten jutnak a piacra és nem igen kapnak a halakon, mert mindenki élő halat akarna venni. Mig ha ellenben ezeket a halfajokat éjjel lehetne ha­lászni, reggelre még élve jutnának a piacra és a vevő közönséghez. Emiatt már régen küzdenek a határ­menti folyami halászok az éjjeli halá­szati tilalom megszüntetése érdekében. Megírtuk annak idején, hogy a cseh­szlovákiai dunai halászmesterek Khin Antal szövetségi főhalászmester vezeté­sével küldöttségben jártak a pozsonyi országos hivatalban az éjjeli halászat kérdésének kedvező megoldása érde­kében, miután a halászok kenyérkere­sete nagyon is veszélyeztetve van. Az országos hivatal előzékenyen járt el a halászok kérelmével és azt továbbította a földmivelésügyi minisz­terhez s azt több ízben meg is sür­gette. Amint újabban értesülünk, az ügy nagyon kedvező fordulatot vett. Az A legszebb tavasz. Irta Sásdi Sándor. Bizonyos az, hogy sohasem volt szép. Azt mondják, hogy háromhetes koráig a saját szülőanyja se tudta megcsó­kolni. És, ahogy nőtt, úgy terebélye­sedett cl rajta a csúnyaság. Az apja kelletlenül nézegette a vas­tag szemüveg mögül és azt mondta: — Gizit taníttatnunk kell, mert so­hasem fog férjhezmenni. A mama azonban, aki mégis csak az anyák szemén ál nézte, sértődötten felelt: — Csúnyább lányok is férjhezmen­­tek már. Különben is, Gizinek kifo­gástalanul szép a haja. A keskeny, fi­nom kezet bármelyik grófkisasszony megirigyelhetné. Mint mindenben, most is az apának lett igaza. Gizit taníttatták. Képzőbe került és tanítónő lett belőle. Abban is apának lett igaza, hogy nem talált férjet. A jó mama persze a háborút okolta. Megfogyatkozott a férfiak szá­ma. Mindenházasulandóra tizenegy le­ány jut. Pont tizenegy. Valamelyik lap közölte ezt a statisztikát és a jó mama folytonosan ezt idézte. Azt is, hogy tizenegy leányból természetesen először a gazdag megy férjhez, aztán a kacér, aztán, aki nagyvárosban él, országos hivatal értesítette a kérelmező halászokat, hogy az országos hivatal­hoz leirat érkezett a földmivelésügyi minisztertől, amelyben a miniszter közli, hogy a minisztérium már meg­tette a kellő lépéseket az éjjeli halá­szat megengedése érdekében. Ez a leirat azt jelenti, hogy a ha­tármenti Dunán az éjjeli halászat meg­engedése érdekében megindultak a tárgyalások Csehszlovákia és Magyar­­ország között. Ami egyiknek szabad — a másiknak nem a a Magyar lapok és folyóiratok beho­zatala körüli furcsaságok. Egy minden tekintetben visszaélés­­szerű kérdést teszünk az alábbiakban szó tárgyává: a külföldi lapok behoza­talának ügyét. Komáromban is, más városokban is számos papirkereskedés, ujságosbolt, trafik van, amely lapok elárusitásával foglalkozik és természe­tesen súlyos közterheket visel, úgy állami, mint községi terheket. Egy szép napon valami monopóliumszerű ki­váltságokkal ellátott társaság telepszik meg Komáromban is, más városokban is és azóta külföldi lapokat csak ez a társaság és fiókjai hozhatnak be a vámhatárokon át. A vámközegek ne­vetve utasítják vissza azokat a legitim kereskedőket és újságárusok alkalma­zottait, akik az egyébként szabadon behozható újságokat és folyóiratokat át akarják hozni, mert azt állítólag csak a Lipa hozhatja be a belföldre a határokon át. Eltekintve attól, hogy semmiféle tör­vényt nem ismerünk, amely ezt a be­hozatalt korlátozhatná, de olyan kor­mányrendeletről sincsen tudomásunk, amely a Lipa részére készült volna, ilyet közzé nem tettek és ha ilyen van, az visszaélés. Mert ha szabad bort be­hozni, vagy gabonát, vagy vasat, arra nem lehet és nem szabad monopóliu­mot csinálni és ha be lehet hozni a Színházi Életet és más külföldi maga­zinokat, azt be lehet hozni mindenki­nek, itt sem lehetnek privilégiumok, mert ezt adományozni nem áll jogában sem az országos hivatalnak, sem más közigazgatási szervnek és ha ilyet adományoz, túllépte vele hatáskörét. Magában véve a szellemi vesztegzár is kényszerállapotot jelent; ezen vál­toztatni kell, mert Európa államai közt a kulturális érintkezésnek magasabb érdekekből megszakadnia nem szabad. A községi választások alkalmával itt járt iskolaügyi miniszter azt a kijelen­aztán... Csupa olyan kellék, amivel önhibáján kívül nem rendelkezik Gizi. Persze letagadhatatlan, hogy a szépség is számításba jön, de Gizinek kifogás­talanul szép a haja és a keskeny, fi­nom kezét... Apa oda se hallgatott. Kívülről tud­ta mindezt. Azt pedig jól látta, hogy a kisebbik lánya, a tizennégyesztendős Lili, már ma is meghazudtolja az ujságstatisztikát, amely szerint egy fér­fira tizenegy nő jut. A borzas szőke Lilit sokszor egy tucat fiú kiséri haza az iskolából. Viszont, minden apai elfogultság nélkül mondhatja, hogy Lili meg is érdemli a férfinem rajon­gását. Lili olyan szép, hogy önkéntele­nül utána fordul mindenki. Sajnos, azt már nem érték meg a szülők, hogy a szőke Lilit kisasszony­­nyá serdülni lássák. A spanyol beteg­ség ugyanazon a télen elvitte mind­kettőt. ■ — Én leszek most a te mamád — mondta Gizi a temetés után és szi­kár, csontos karjaiba szorította a kis­­hugát. Csakugyan az anyja lett. óvta, ké­nyeztette és rápazarolta szívének min­den szeretetét. Másnak nem juttatott belőle. Soha férfikéz nem nyúlt az övé után, a fülébe soha nem súgtak gyengéd szavakat. Árván, egyedül állt tést tette, hogy nemsokára meg fog szűnni ez az egész állapot és felsza­badul a szellemi termékek minden korlátozása. Ezek után következett a Lipa-eset, amely a lapolvasó közönsé­get érinti, tehát az egész közönséget, azt is, amely nem akar a Lipá-tól vá­sárolni, hanem a maga trafikjában és könyves vagy újságos boltjában. Az az egy bizonyos, hogy itt valami visszaélésszerű jelenségek vannak, me­lyeket a nyilvánosság reflektorával kell megvilágítani és ebből a célból ezt úgy az országos hivatal, mint a parla­ment elé viszik képviselőink. Már az körülmény is, hogy a könyv és újság­árusok Komáromban súlyos közterhe­ket viselnek és munkásokat foglalkoz­tatnak, akik ezeket a lapokat és folyó­iratokat a határon áthozzák, elég érv azzal a Lipával szemben, amely itt közterheket nem visel, amely fiókja egy Pozsonyban székelő vállalkozásnak és adóját ott fizeti. Ez pedig nem kö­zömbös a mi városi érdekeink szem­pontjából sem. A privilégiumok sora is megszűnt és nem fér össze a de­mokratikus egyenlőséggel. Ami egynek szabad, az a másiknak is szabad, ha azt törvény vagy törvényes rendelke­zés nem tiltja. Ilyen pedig nincsen, ha pedig lenne, annak származása nem lenne töryényes, mivel privilégiumokat nincsen joga osztogatni az országos hivatalnak. Szomorú dolog, hogy ilyesmivel kell foglalkoznunk, de akik a sajtószabad­ság levegőjében nőttünk fel, amitől a sajtótermékek terjesztése el nem vá­lasztható: nem nézhetjük közömbösen éppen a sajtótermékek terjesztése terén osztogatott nemzeti ajándékokat. A Lipa árusítson éppen úgy, mint más becsü­letes kereskedő, de minden kereskedő és újságárus árusítsa szabadon azt a cikket, mely üzletének körébe tartozik. Végül ajánljuk a pénzügyi kirendeltség az életben, tanította a gyerekeket, ja­vítgatta odahaza a számtandolgozato­­kat és sűrűn elismételte a bugának. — Óvakodj Lilikéin a férfiaktól. Ko­misz, rossz valamennyi... Lili csak bólintott és bökögelte a gobelin-kézimunkáját. Nagylány volt már. Jobban ismerte a férfiakat nővé­rénél. Sétált már velük a püspöki palota kertjében és szalaggal átkötött szerelmes leveleket őrzött a kczlyűsdo­­bozában. Egyszer azonban Gizi életében is történt valami. Az iskola egyik tanító­nője férjhezment. Elárulta Gizinek, hogy apróhirdetés útján ismerkedett meg a férjével. Félévig leveleztek, a végén házasság lett belőle. ELlől kezdve Gizi szorgalmasan bön­gészte az apróhirdetések levelezési ro­vatát. Oh, ő nem akar férjhezmenni. Nem akart semmi mást, csak leírni azt, hogy »Kedves Imre!« vagy »Drága Feri!« Nem akart mást, mint egyszer azt olvasni: »Egyeben Gizikéin!« Heteken át tanulmányozta a hirde­téseket és egy éjszaka a hófehér levél­papíron sűrű sorokat írt az »Őszi nap­sugár« jeligének. Megírta, hogy ő is vágyódik valakinek a megértő barát­ságára, arra, hogy messziről feléje nyúljon egy kéz, hogy szeretettel gon­dolhasson valakire. Megjött a válasz is.

Next

/
Thumbnails
Contents