Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-04-16 / 30. szám

1932. április 16 »KOMÁROMI LAPOKc 3. oldal. Valamely nép kultúráját a szappan-fogyasztás szerint ^ értékelik.; Liebig híres vegyész ezen mondása ma inkább érvényes, mint valaha. Az emberek az egész­ség-, jó érzés- és teljesítő képesség érdeké­ben nem nélkülözhetik a szappant. Azonban csakis jó, kipróbált szín-szappant használjunk. Legjobban a több mint 80 éve ismert sSCH ICHT-SZAPPAMT. FIGYELJEM A SZARVAS VÉDJEGYRE. HS TI.-321 CSALLÓKÖZI SÉTA Ekecsre is vezet ám kellemes út! FELFEDEZTÜNK EGY CSIPKERÓZSA-KASTÉLYT tudomásul vette azzal, hogy a Járási Fiatalsággondozónak az akcióban részt­vevő bizalmijai és egyéb funkcionáriu­sok iránt a legőszintébb köszönetét fejezi ki. A továbbiakban dr. Kalvariszky tit­kár beszámolt annak az akciónak az előkészítéséről, mely a járás terüle­tén kiosztandó rendkívüli ruhasegély ügyében végeztetett. A ruhasegélyben kizárólag szegénysorsú munkanélkü­liek ellátatlan gyermekei részesíthe­tők. A felhívásra eddig a járás 26 köz­ségének iskoláiból érkezett be igénylés. Rendelkezésre áll ezen célra 8000 Ke, melynek igazságos elosztására hivatott a választmány dönteni. A választmány tagjai a szétosztás módját alaposan megvitatták és az előadó javaslatára a következő hatá­rozatot hozták: az egy gyermekre eső kvóta 50 Ke, tehát az egész járásban 160 gyermek részesül ruhasegélyben. (40 komáromi és 120 vidéki gyer­mek.) A komáromi iskolákból beér­kezett igényléseket az egyesület kiadja a járási szakszervezet tanácsának az­zal, hogy a munkanélküliséget min­den egyes esetben bírálja fölül és erről szóló jelentését sürgősen terjesz­­sze vissza az egyesülethez. A ruhaneműek megrendelése és az akció technikai keresztülvitelére az egyesület egy szűkebb bizottságot je­löl ki, melynek tagjai: özv. KissEnd­­réné, özv. Guotli Lajosné és Pethő Sándor igazgató. Továbbiakban, az egyesület elhatá­rozta, hogy ez évben Komárom ösz­­szes iskoláinak részvételével nagyobb szabású ünnepéllyel fogja megünne­pelni az »Anyák napját«. Az ünnepség programmjának előkészítésével szű­­kebbkörű bizottságot választott meg az egyesület. Dr. Kalvariszky Jenő vázolja még az egyesületnek, valamint másik két testvér egyesületnek a Tuberkulózis elleni Masaryk Ligának, valamint a helybeli Vörökereszt Egyesületnek sú­lyos anyagi helyzetét, amely különö­sen a székház átalakításának részben még ki nem fizetett költségei folytán merültek fel, ismerteti az egyesületnek azon terveit, amelyek a mai szociális viszonyok között sürgősen megvalósí­­tandók volnának (pl. a napközi gyer­mekotthon) de amelyekre a székház­zal kapcsolatos adósságok rendezése előtt sor nem kerülhet. A választmány a kérdést kimerítőleg megtárgyalta és elhatározta, hogy az összes tagok has­sanak oda, hogy a városi képviselő­­testületben helyet foglaló pártokat a háznak a város által való megvásár­lása ügyének megnyerjék. Ennek megvalósításával a várostól a három egyesület számára előirányzott szub­venciókat nem kellene többé az adós­ságok törlesztésére felhasználni, ha­nem ezen összegek a megvalósítandó tervek realizálására volnának fordít­hatók. Ekecsi vasárnap Furcsa ez az áprilisi időjárás. A nyug­talan temperatura most sem akar meg­állapodni és a hosszú, hideg, hónélküli tél után szélfuvásos, dermesztő áprilisra következtünk. Ez a vasárnap délután kivételképen kedvezett azonban a kirándulásnak. A mélabúsan ballagó csallóközi vicinális szilárd elhatározással vitt bennünket Ekecs felé. A fülke utasainak száma egyre fogyatkozott, Komáromban még tele volt velünk a szakasz s megbe­széltük a világ folyását a Lindbergh bébitől kezdve a nagymegyeri vetés­állásokig. Ilyenkor tud az ember meg sokmindent a környék dolgairól. Lám, most is azonnal benne voltunk a ter­méseredmények ismertetésében és sike­rült megtudnunk, hogy Csallóközben egyelőre kedvező a vetések állása, kü­lönösen, ami az őszieket illeti, azon­kívül a Vág sem fenyeget áradással, csak a talajvizek miatt van mindég fönnakadás. Vonatunk vidáman pöfékel az ekecsi kanyarodénál, meg is áll ünnepélyesen. Most kedélyesebb itt kiszállni, mint múlt őszkor, amikor a szakállasi kis sinvasuton kellett bemenni az ország­úiig a kegyetlen sár miatt. Emlékszem, a kis taligát zsúfoltig töltöttük és a legnagyobb sár közepében hagyott cserben bennünket a lovacska. A mai vasárnapra szólólag azonban megszűntek ezirányu szenvedéseink és a nap vidáman ragyog fölöttünk. Ke­resem azt a nevezetes délibábot, ami állítólag a Csallóköz felett is látható, de ehhez úgylátszik, különlegesen be­rendezett szem kell és mérnöki fan­tázia. E kitűnő mérnökök a vasúti fül­kében váltig mutatták a délibábot, amit azonban szemem előtt elnyelt az ekecsi országút... így ballagunk a Csápai uram por­tájáig, ahol egy pohár ekecsi bor ér­dekében letesz bennünket az idő. Ér­dekes bor ez az ekecsi bor s az a nevezetessége, hogy valahány gazda termeszti, annyiféle szinváltozatban si­kerül a préselése. Lám, ez vidám rózsa­színű, de található itt mindenféle vál­tozatban az ekecsi emberiség nagy büszkeségére, mert, aki teheti, az bort is termel a kertje végében. Csakhogy szives figyelmébe is ezt a körülményt, hogy lássa, milyen korlátozásoknak vannak itt kitéve a kereskedők isme­retlen származású rendelkezések alap­ján, amiért természetesen a helyi ha­tóságokat hibáztatnunk nem lehet. A Lipa-ügyben világosságot kell deríteni és erre megvannak az eszközeink. A demokrácia azt vallja: le a privi­légiumokkal és le az előjogokkal! He­lyes. Mi is demokratáknak érezzük magunkat és mi is ezt valljuk. Nem lehet kedvezményezni cégeket állami hivataloknak, mert ez törvényekbe üt­közik és az ilyen rendeletek, melyek­nek nincs számuk, nem törvényesek. I knH Mi Fiatalsioitt m\iM\ Szombaton, folyó hó 9-én délután 5 órakor tartotta a komáromi Járási Fiatalsággondozó választmányi gyűlé­sét Széchenyi ucca 23. sz. alatti he­lyiségében. A gyűlésen megjelentek a járási hivatal képviseletében Soltész Pál főszolgabíró és. Bélák Mihály a szociális ügyek referense, a járási szaktanács képviseletében Hacker Richard a szaktanács elnöke, az egye­sület funkcionáriusai közül pedig Gödör Kap. János, dr. Gaál Gyula, dr. Kalvariszky Jenő, özv. Guotli Lajosné, Ivúnfy Géza, Vaskó Imre, Gidró Bo­nifác, Bíró Gyula, özv. Kiss Endréné, Lórúnd István, Rábensifer Ferdinand, Suchy Ferenc, Banai Tóth Pál, Pethő Sándor, Nagy Jenő. Az elnöki tisztet az egyesület elnö­kének Novotny Richárd járásfőnök­nek akadályoztatása folytán Gödör Kap .János látta el, akinek az ember­szeretet munkájára felhívó megnyi­tója után dr. Kalvariszky Jenő gyer­mekorvos, az egyesület titkára kez­dette meg referátumát. Beszámolt mindenekelőtt az egye­sületnek az egész járás területén fo­lyamatban levő élelmezési akciójáról, amely a járás 10 legjobban reá szo­ruló községében folyik. Az élelmezési akció keretén belül 1500 iskolásgyer­mek kap naponta meleg levest, illető­leg tejet és kenyeret. Az élelmezési akció a következő községekre terjed ki: Komárom, Ekel, Keszegfalva, Szűnő, Gúta, Örsujfalu, Csallóközara­­nyos, Nagykeszi, Nagymegyer és Izsap. Az egyesület a községeknek 20.000 Ke szubvenciót juttatott, mely összeg felét a járási bizottság utalta ki az egyesü­letnek. Az egyes községekben lefoly­tatott helyi gyűjtések és adakozások hozzájárultak az akciónak ilyen szé­les mederben való lefolytatásához és annak sikeres keresztül viteléért az egyesületnek a községekben levőbizal­­miférfiai a legnagyobb elismerést ér­demelték ki. A jelentést a választmány Már hosszú ideje folyt a levelezés. Két távoli ember tapogatódzó, félős üzenetváltása volt eleinte. Aztán me­legebb szavak, őszintébb érzések csúsz­tak a sorok közé. Végül megjött az áhított levél is, amelynek már az volt a megszólítása: »Egyetlen Gizikéin!« Ebben az időben valamelyest meg­enyhült Gizi csúnyasága. Szerelmes volt és ettől megfőnyesedett a szeme, pirosabb lett fonnyadó arca. Finom, keskeny kezén fényesre manikűrözte a körmöket, a haját pedig minden nap ondolálta. Esté félredobta a szám­tandolgozatokat és a víznyomásos pa­pirosra vékony betűkkel írta: »Drága Zoltán! Úgy vártam a leveled és min­den betűjét külön-külön megcsókoltam. Eljössz már álmaimba is. Tegnap is a püspökkertben sétáltunk. A kioszk­ban a Tosselli-szerenádot muzsikál­ták és te a fülembe súgtad: »Sze­retnék meghalni érted«. Soha még ilyen szép nem volt az élet. A kisváros uccáin egyszerre kez­dett virágzani valamennyi hársfa és esténként annyi csillag gyűlt ki az égen, hogy káprázott az ember szeme. Gizi ott sétált a húgával a kioszk mel­lett és amikor a Tosselli-szerenádot kezdték muzsikálni, egyszerre sírva fakadt. Lili ijedten bujt a nővéréhez. L — Mi történt veled, Gizikéin? Nem felelt, csak folytak a könnyei. Szerelmes volt. Szerelmes volt Zol­tánba, akit sohasem látott és éjsza­kákon át sóhajtotta a nevét, termetű, fölfelé fésüli haját, fekete Tudta már róla azt, hogy magas­­a szeme és a bal arcán harctéri em­lékként egy vágást visel. Zoltán min­dent megírt magáról és cserébe azt kérte: Most már te is mondj el ma­gadról imádott Gizikém mindent. A lelkedet jól ismerem; írd le pontosán a külsődet. Ezzel is közelebb kerülsz hozzám.« Ezen az estén sokat töprengett Gizi. Tudta, hogy csúnya és nem akart ha­zudni. Miért is hazudna? Hiszen az »őszi lombhullás« lelki megértést ke­­kereseít. Belemártotta a tollat a tintába és írni kezdett: »Imádott Zoltánom!. Tudom, hogy, neked legfontosabb a léikéin, az én árva, szomorú lelkem, amelyet min­den soromban elküldtem neked. De igazad van abban, hogy ismerni aka­rod a hajam színét, a szám vonalát... azt akarod, hogy közelebb jussak ezzel is hozzád. Tudj meg mindent. A ke­zem finom és keskenyvonalú. Szegény anyám mondotta mindig, »hogy bár­melyik gróf kis asszony is megirigyel­hetné. A hajam...« A tükörbe nézett, ősz szálak csil­lantak már a hajában. Széles szája mellett korai ráncok vésődtek. Az arca fakó volt és kicsi szeme rövidlátón hunyorgott. Nem, ezl nem írhatja meg. Hiszen ez nem is ő. Nem az a lány, akinek a fülébe súgják: »Szeretnék meghalni érte ...« Az a lány... Hirtelen Lili fényképére esett tekin­tete. Tudta, hogy most hazudni, csalni fog, de gondolkozás nélkül írta: »A hajam kócos és szőke. A szám szívalakú. A szemem kerek és olyan kék, mint ilyenkor, májusban az ég. Az arcom halovány kissé, mert keve­set vagyok a levegőn. Ugye azért így is tetszem neked? Ez vagyok Zoltán. Most múltam húszesztendős és életem­ben szebb tavaszt nem értem meg...« A levélre késett a válasz. Elmúlt egy, hét, két hét, három hét is. Zoltán nem írt. A várvavárt levél helyett sürgönyt hozott egy, napon a postás. »Délután érkezem, Zoltán.« Gizi sohasem érzett még liyen izgal­mat. Az iskolába se ment be. Egész délelőtt csinosította magát, öltözkö­dött, a haját igazította, a körmét fé­­sítette. Örült, hogy jön Zoltán. Tudjon meg mindent. Vezekelni akar a hazug­ságért. .Vezekelni akar és feloldást nyer. Az bizonyos. Hiszen a lelke, az igaz. Az soha nem ámított. Az őszi lombhullás« alatt pedig lelket keresett egy férfi. Gizi ott ült a szalon kékselyem szé­kén és várt. A kezében könyvet tar­tott. Petrarca Szerelmi szonettjei-t. Hányszor olvasta c négy sort!: Áldott legyen az év, a Hó\ s a nap, Az óra és a perc is legyen áldott S a hely s az ország, ahol láttalak, Mikor szívemre raktad ezt a láncot... Nyílott az ebédlő ajtaja. Fölugrott. Öléből a földre esett a könyv. A szíve vadul vert, a vér felszaladt agyára. Remegő kézzel nyomta le a kilincset. Az ebédlőben ott állt Lili. Szemben vele egy magastermetű, daliás férfi. A szeme fekete, simogató, mint a bár­sony és a bal arcán vereslő sebhely. Kezét Lili felé nyújtja A hangja mu­zsikál : — Ilyennek is gondoltalak. Szépsé­gem, eljöttem érted... Lili megzavarodva áll, kezében a goblin-kézimunkával. De a férfi nem tétovázik. Gizi becsukja az ajtót és visszaül a kék selyemszékbe. így múlott el a csúnya lány legszebb tavasza. * i.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents