Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-04-16 / 30. szám
1932. április 16 »KOMÁROMI LAPOKc 3. oldal. Valamely nép kultúráját a szappan-fogyasztás szerint ^ értékelik.; Liebig híres vegyész ezen mondása ma inkább érvényes, mint valaha. Az emberek az egészség-, jó érzés- és teljesítő képesség érdekében nem nélkülözhetik a szappant. Azonban csakis jó, kipróbált szín-szappant használjunk. Legjobban a több mint 80 éve ismert sSCH ICHT-SZAPPAMT. FIGYELJEM A SZARVAS VÉDJEGYRE. HS TI.-321 CSALLÓKÖZI SÉTA Ekecsre is vezet ám kellemes út! FELFEDEZTÜNK EGY CSIPKERÓZSA-KASTÉLYT tudomásul vette azzal, hogy a Járási Fiatalsággondozónak az akcióban résztvevő bizalmijai és egyéb funkcionáriusok iránt a legőszintébb köszönetét fejezi ki. A továbbiakban dr. Kalvariszky titkár beszámolt annak az akciónak az előkészítéséről, mely a járás területén kiosztandó rendkívüli ruhasegély ügyében végeztetett. A ruhasegélyben kizárólag szegénysorsú munkanélküliek ellátatlan gyermekei részesíthetők. A felhívásra eddig a járás 26 községének iskoláiból érkezett be igénylés. Rendelkezésre áll ezen célra 8000 Ke, melynek igazságos elosztására hivatott a választmány dönteni. A választmány tagjai a szétosztás módját alaposan megvitatták és az előadó javaslatára a következő határozatot hozták: az egy gyermekre eső kvóta 50 Ke, tehát az egész járásban 160 gyermek részesül ruhasegélyben. (40 komáromi és 120 vidéki gyermek.) A komáromi iskolákból beérkezett igényléseket az egyesület kiadja a járási szakszervezet tanácsának azzal, hogy a munkanélküliséget minden egyes esetben bírálja fölül és erről szóló jelentését sürgősen terjeszsze vissza az egyesülethez. A ruhaneműek megrendelése és az akció technikai keresztülvitelére az egyesület egy szűkebb bizottságot jelöl ki, melynek tagjai: özv. KissEndréné, özv. Guotli Lajosné és Pethő Sándor igazgató. Továbbiakban, az egyesület elhatározta, hogy ez évben Komárom öszszes iskoláinak részvételével nagyobb szabású ünnepéllyel fogja megünnepelni az »Anyák napját«. Az ünnepség programmjának előkészítésével szűkebbkörű bizottságot választott meg az egyesület. Dr. Kalvariszky Jenő vázolja még az egyesületnek, valamint másik két testvér egyesületnek a Tuberkulózis elleni Masaryk Ligának, valamint a helybeli Vörökereszt Egyesületnek súlyos anyagi helyzetét, amely különösen a székház átalakításának részben még ki nem fizetett költségei folytán merültek fel, ismerteti az egyesületnek azon terveit, amelyek a mai szociális viszonyok között sürgősen megvalósítandók volnának (pl. a napközi gyermekotthon) de amelyekre a székházzal kapcsolatos adósságok rendezése előtt sor nem kerülhet. A választmány a kérdést kimerítőleg megtárgyalta és elhatározta, hogy az összes tagok hassanak oda, hogy a városi képviselőtestületben helyet foglaló pártokat a háznak a város által való megvásárlása ügyének megnyerjék. Ennek megvalósításával a várostól a három egyesület számára előirányzott szubvenciókat nem kellene többé az adósságok törlesztésére felhasználni, hanem ezen összegek a megvalósítandó tervek realizálására volnának fordíthatók. Ekecsi vasárnap Furcsa ez az áprilisi időjárás. A nyugtalan temperatura most sem akar megállapodni és a hosszú, hideg, hónélküli tél után szélfuvásos, dermesztő áprilisra következtünk. Ez a vasárnap délután kivételképen kedvezett azonban a kirándulásnak. A mélabúsan ballagó csallóközi vicinális szilárd elhatározással vitt bennünket Ekecs felé. A fülke utasainak száma egyre fogyatkozott, Komáromban még tele volt velünk a szakasz s megbeszéltük a világ folyását a Lindbergh bébitől kezdve a nagymegyeri vetésállásokig. Ilyenkor tud az ember meg sokmindent a környék dolgairól. Lám, most is azonnal benne voltunk a terméseredmények ismertetésében és sikerült megtudnunk, hogy Csallóközben egyelőre kedvező a vetések állása, különösen, ami az őszieket illeti, azonkívül a Vág sem fenyeget áradással, csak a talajvizek miatt van mindég fönnakadás. Vonatunk vidáman pöfékel az ekecsi kanyarodénál, meg is áll ünnepélyesen. Most kedélyesebb itt kiszállni, mint múlt őszkor, amikor a szakállasi kis sinvasuton kellett bemenni az országúiig a kegyetlen sár miatt. Emlékszem, a kis taligát zsúfoltig töltöttük és a legnagyobb sár közepében hagyott cserben bennünket a lovacska. A mai vasárnapra szólólag azonban megszűntek ezirányu szenvedéseink és a nap vidáman ragyog fölöttünk. Keresem azt a nevezetes délibábot, ami állítólag a Csallóköz felett is látható, de ehhez úgylátszik, különlegesen berendezett szem kell és mérnöki fantázia. E kitűnő mérnökök a vasúti fülkében váltig mutatták a délibábot, amit azonban szemem előtt elnyelt az ekecsi országút... így ballagunk a Csápai uram portájáig, ahol egy pohár ekecsi bor érdekében letesz bennünket az idő. Érdekes bor ez az ekecsi bor s az a nevezetessége, hogy valahány gazda termeszti, annyiféle szinváltozatban sikerül a préselése. Lám, ez vidám rózsaszínű, de található itt mindenféle változatban az ekecsi emberiség nagy büszkeségére, mert, aki teheti, az bort is termel a kertje végében. Csakhogy szives figyelmébe is ezt a körülményt, hogy lássa, milyen korlátozásoknak vannak itt kitéve a kereskedők ismeretlen származású rendelkezések alapján, amiért természetesen a helyi hatóságokat hibáztatnunk nem lehet. A Lipa-ügyben világosságot kell deríteni és erre megvannak az eszközeink. A demokrácia azt vallja: le a privilégiumokkal és le az előjogokkal! Helyes. Mi is demokratáknak érezzük magunkat és mi is ezt valljuk. Nem lehet kedvezményezni cégeket állami hivataloknak, mert ez törvényekbe ütközik és az ilyen rendeletek, melyeknek nincs számuk, nem törvényesek. I knH Mi Fiatalsioitt m\iM\ Szombaton, folyó hó 9-én délután 5 órakor tartotta a komáromi Járási Fiatalsággondozó választmányi gyűlését Széchenyi ucca 23. sz. alatti helyiségében. A gyűlésen megjelentek a járási hivatal képviseletében Soltész Pál főszolgabíró és. Bélák Mihály a szociális ügyek referense, a járási szaktanács képviseletében Hacker Richard a szaktanács elnöke, az egyesület funkcionáriusai közül pedig Gödör Kap. János, dr. Gaál Gyula, dr. Kalvariszky Jenő, özv. Guotli Lajosné, Ivúnfy Géza, Vaskó Imre, Gidró Bonifác, Bíró Gyula, özv. Kiss Endréné, Lórúnd István, Rábensifer Ferdinand, Suchy Ferenc, Banai Tóth Pál, Pethő Sándor, Nagy Jenő. Az elnöki tisztet az egyesület elnökének Novotny Richárd járásfőnöknek akadályoztatása folytán Gödör Kap .János látta el, akinek az emberszeretet munkájára felhívó megnyitója után dr. Kalvariszky Jenő gyermekorvos, az egyesület titkára kezdette meg referátumát. Beszámolt mindenekelőtt az egyesületnek az egész járás területén folyamatban levő élelmezési akciójáról, amely a járás 10 legjobban reá szoruló községében folyik. Az élelmezési akció keretén belül 1500 iskolásgyermek kap naponta meleg levest, illetőleg tejet és kenyeret. Az élelmezési akció a következő községekre terjed ki: Komárom, Ekel, Keszegfalva, Szűnő, Gúta, Örsujfalu, Csallóközaranyos, Nagykeszi, Nagymegyer és Izsap. Az egyesület a községeknek 20.000 Ke szubvenciót juttatott, mely összeg felét a járási bizottság utalta ki az egyesületnek. Az egyes községekben lefolytatott helyi gyűjtések és adakozások hozzájárultak az akciónak ilyen széles mederben való lefolytatásához és annak sikeres keresztül viteléért az egyesületnek a községekben levőbizalmiférfiai a legnagyobb elismerést érdemelték ki. A jelentést a választmány Már hosszú ideje folyt a levelezés. Két távoli ember tapogatódzó, félős üzenetváltása volt eleinte. Aztán melegebb szavak, őszintébb érzések csúsztak a sorok közé. Végül megjött az áhított levél is, amelynek már az volt a megszólítása: »Egyetlen Gizikéin!« Ebben az időben valamelyest megenyhült Gizi csúnyasága. Szerelmes volt és ettől megfőnyesedett a szeme, pirosabb lett fonnyadó arca. Finom, keskeny kezén fényesre manikűrözte a körmöket, a haját pedig minden nap ondolálta. Esté félredobta a számtandolgozatokat és a víznyomásos papirosra vékony betűkkel írta: »Drága Zoltán! Úgy vártam a leveled és minden betűjét külön-külön megcsókoltam. Eljössz már álmaimba is. Tegnap is a püspökkertben sétáltunk. A kioszkban a Tosselli-szerenádot muzsikálták és te a fülembe súgtad: »Szeretnék meghalni érted«. Soha még ilyen szép nem volt az élet. A kisváros uccáin egyszerre kezdett virágzani valamennyi hársfa és esténként annyi csillag gyűlt ki az égen, hogy káprázott az ember szeme. Gizi ott sétált a húgával a kioszk mellett és amikor a Tosselli-szerenádot kezdték muzsikálni, egyszerre sírva fakadt. Lili ijedten bujt a nővéréhez. L — Mi történt veled, Gizikéin? Nem felelt, csak folytak a könnyei. Szerelmes volt. Szerelmes volt Zoltánba, akit sohasem látott és éjszakákon át sóhajtotta a nevét, termetű, fölfelé fésüli haját, fekete Tudta már róla azt, hogy magasa szeme és a bal arcán harctéri emlékként egy vágást visel. Zoltán mindent megírt magáról és cserébe azt kérte: Most már te is mondj el magadról imádott Gizikém mindent. A lelkedet jól ismerem; írd le pontosán a külsődet. Ezzel is közelebb kerülsz hozzám.« Ezen az estén sokat töprengett Gizi. Tudta, hogy csúnya és nem akart hazudni. Miért is hazudna? Hiszen az »őszi lombhullás« lelki megértést kekereseít. Belemártotta a tollat a tintába és írni kezdett: »Imádott Zoltánom!. Tudom, hogy, neked legfontosabb a léikéin, az én árva, szomorú lelkem, amelyet minden soromban elküldtem neked. De igazad van abban, hogy ismerni akarod a hajam színét, a szám vonalát... azt akarod, hogy közelebb jussak ezzel is hozzád. Tudj meg mindent. A kezem finom és keskenyvonalú. Szegény anyám mondotta mindig, »hogy bármelyik gróf kis asszony is megirigyelhetné. A hajam...« A tükörbe nézett, ősz szálak csillantak már a hajában. Széles szája mellett korai ráncok vésődtek. Az arca fakó volt és kicsi szeme rövidlátón hunyorgott. Nem, ezl nem írhatja meg. Hiszen ez nem is ő. Nem az a lány, akinek a fülébe súgják: »Szeretnék meghalni érte ...« Az a lány... Hirtelen Lili fényképére esett tekintete. Tudta, hogy most hazudni, csalni fog, de gondolkozás nélkül írta: »A hajam kócos és szőke. A szám szívalakú. A szemem kerek és olyan kék, mint ilyenkor, májusban az ég. Az arcom halovány kissé, mert keveset vagyok a levegőn. Ugye azért így is tetszem neked? Ez vagyok Zoltán. Most múltam húszesztendős és életemben szebb tavaszt nem értem meg...« A levélre késett a válasz. Elmúlt egy, hét, két hét, három hét is. Zoltán nem írt. A várvavárt levél helyett sürgönyt hozott egy, napon a postás. »Délután érkezem, Zoltán.« Gizi sohasem érzett még liyen izgalmat. Az iskolába se ment be. Egész délelőtt csinosította magát, öltözködött, a haját igazította, a körmét fésítette. Örült, hogy jön Zoltán. Tudjon meg mindent. Vezekelni akar a hazugságért. .Vezekelni akar és feloldást nyer. Az bizonyos. Hiszen a lelke, az igaz. Az soha nem ámított. Az őszi lombhullás« alatt pedig lelket keresett egy férfi. Gizi ott ült a szalon kékselyem székén és várt. A kezében könyvet tartott. Petrarca Szerelmi szonettjei-t. Hányszor olvasta c négy sort!: Áldott legyen az év, a Hó\ s a nap, Az óra és a perc is legyen áldott S a hely s az ország, ahol láttalak, Mikor szívemre raktad ezt a láncot... Nyílott az ebédlő ajtaja. Fölugrott. Öléből a földre esett a könyv. A szíve vadul vert, a vér felszaladt agyára. Remegő kézzel nyomta le a kilincset. Az ebédlőben ott állt Lili. Szemben vele egy magastermetű, daliás férfi. A szeme fekete, simogató, mint a bársony és a bal arcán vereslő sebhely. Kezét Lili felé nyújtja A hangja muzsikál : — Ilyennek is gondoltalak. Szépségem, eljöttem érted... Lili megzavarodva áll, kezében a goblin-kézimunkával. De a férfi nem tétovázik. Gizi becsukja az ajtót és visszaül a kék selyemszékbe. így múlott el a csúnya lány legszebb tavasza. * i.