Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-26 / 24. szám

»KOMÁROMI LAPOK« 1932. március 26 csönökkel, amelyeken még mindezek fölébe jó üzletet is tudna csinálni Franciaország. Az a benyomásunk, hogy a közép­európai probléma megoldása még igen távol van és még sok viz le fog folyni a Dunán, amig az megérik. Addig pe­dig sok érték is el fog pusztulni Kö­­zépeurópában. Ezt a lefelé mutató ten­denciát nem fogja megállítani a francia arany-injekció sem, itt gyökeresebb és nem ilyen felszínes megoldásra van szükség, amely sem több, sem keve­sebb, mint kiküszöbölni az igazságo­sabb Középeurópa testéből. Ha a szer­ződések két kis államot életképtelenné tettek, ebből az következik, hogy ezt a két államot életképessé kell tenni. Ezt azonban a kisantantra bizni.aleg­­hibásabb koncepció lenne. Ennek az alakulatnak egészen más céljai vannak. A helyzetet nem az öt kis állam, ha­nem egész Európának közreműködése oldhatja meg, mert teljesen világos, hogy Németország a középeurópai problémában legelső sorban érdekelt fél és az már megszerzett piacait el nem vesztheti, hiszen akkor újabb bo­nyodalom képződik a középeurópai kérdésből, ami pedig nem kívánatos. Benesnek zárókijelentése, hogy mi jobb helyzetben vagyunk, mint más államok, már csak a lejárt közhelyek és frázisok értékével hat mindenkire, mert nélkü­lözi az őszinteséget és a komolyságot. Mindenki érzi Csehszlovákiában is az európai helyzet minden nehézségét és amikor egymillió munkanélkülit kell eltartania az államnak, akkor az ilyen kijelentések nem is időszerűek. Amikor Ruszinszkóban éhínség van és Délszlo­­venszkón ugyanez a helyzet, bár ezt nem vitte senki még Európa elé, ak­kor nem lehet dicsekvésekkel a köz­vélemény figyelmét elterelni miniszteri kijelentésekkel a mi nagy gazdasági 2 oldat A nagy stilus. Irta Máriái] Ödön A hosszú menyasszonyság után, ezer anyagi akadály között állva az esküvő küszöbén, valósággal megváltás volt Kamilla számára, mikor Berettyóhid­­végről megérkezett a Gizi néni levele, hogy így, meg úgy, »lelkem, kis Ka­millám, látván, hogy a te Jancsid igazán derék fiú, de nem csodálom, hogy a mai, nehéz világban, a kis fizetéséből ítéletnapig se tud annyit összeszedni, hogy berendezkedjetek, te jneg igazán nem tehetsz arról, hogy az én drágalátos Lajos öcsém, a te jó apád mindeneteket elkártyázta... (leg­alább ne állottam volna jót érte...) Hát én már ezt nem tudom tovább nézni. Nekem már alig kell valami ebben az életben, megélek a kis föl demből (amelyet én bezzeg megőriz­tem, nem úgy, mint a te jó apád, az én drágalátos Lajos öcsém), elég az arra a kis időre, amit nekem a Te­remtő még megad... én már megleszek a fele bútorral is, amit bár ne vettem volna halomra, ha az uram ilyen ko­rán özvegységre hagyott, gyermektele­nül, hát én azt gondoltam, hogy két szobabútort nektek adok már életem­ben... kerüljetek össze végre, élvezzé­tek az életet, amit tőlem a sors meg­tagadott...« így tarthatta meg Kamilla az es­küvőjét Orosz Jánossal ötévi jegy esség után. Mikor a bútorok megérkeztek, Jan­csi. aki múzeumi segédőr volt és igen jó ízléssel verte meg balsorsa, egy kissé lebiggyesztetle az ajkát. Csodá­latos bútorok voltak a Gizi néni búto­rai, melyekről azt írta, hogy a leg­szebbeket válogatta ki nekik, amitől maga is nehéz szívvel válik meg, de­­hát tudja, hogy a fővárosi ember nagyigényű, pompakedvelő, neki már jó lesz az a pár vacak is, ami meg­marad arra a pár esztendőre, amit meg a Jó Atya, stb. Nehéz lett volna megállapítani, mi­féle stilus uralkodik rajtuk. Első pil­bajainkról. A külügyminiszter ur telje­sen figyelmen kívül hagyja a keres­kedelmi mérleg passzív voltát, amely szintén tükörképet mutat, valamivel őszintébbet, mint a Benes-féle optimiz­mus. Néhány csepp valódi POLITIKAI SZEMLE Komárom, — március 25, Megint félbeszakították, de az ünnepek után folytatják a cseh szlovák.magyar tárgyalásokat. A Magyarországgal kötendő keres­kedelmi szerződés ügyében folytatott tárgyalások során még mindig nem sikerült megoldani a vitás kérdéseket, aminek következtében a tárgyalást szer­dán megszakították. A tárgyalások ujra­­fölvételét meghatározott naphoz nem kötötték, de általános az a nézet, hogy a tárgyalást husvét után folytatni fog­ják. A legnagyobb nehézséget azok a nehézségek okozzák, amelyek a fizeté­sek szabályozása körül fejlődtek ki Még mindig nincs az a kérdés elin­tézve, hogy Magyarország Csehszlová­kiába irányuló kivitelének értékössze­géből mennyit volnának hajlandók a magyarok itthagyni a Csehszlovákia által Magyarországra szállítandó áru értékének fedezetére. A Lidové Noviny értesülése szerint a magyarok csak nyolcvan százalékot kínálnak és amel­lett maguk akarják meghatározni, hogy az itthagyott devizákért milyen cseh­szlovák árut vesznek át. A csehszlovák­magyar kölcsönös kereskedelem össze­tétele mellett az ilyen követelés Cseh­szlovákia részéről elfogadhatatlan A kormány rekonstrukciójáról szólna újra a hírek. A kormány átszervezéséről állandóan Írnak a prágai koalíciós lapok, amelyek közül Sramek cseh néppárti miniszter lapja, a Lidové Listy azt írja, hogy amig véglegesen nem tudnak dönteni arról, hogy milyen kormány váltsa föl az Udrzal kormányt, addig föltétlenül amellett kell kitartani, hogy a kormány­ban ne történjék változás. Amennyiben a pártvezetők és szakemberek kormá­nyának megalakulására kerülne a sor, akkor abban állítólag az agráriusok Malypetr képviselőházi elnök, a nem­zeti demokraták Kramár dr. és a cseh nemzeti szocialisták Benes dr. által volnának képviselve, mig a külügymi­niszter Krofta dr. lenne. Ha a szakem­berek kormányának megalakítását ha­tároznák el, akkor Krofta dr. lesz mi­niszterelnök. Az állami alkalmazottak fizetésének leszállítása. A gazdasági válságból kivezető út meghatározásánál több koalíciós lap az állami alkalmazottak fizetésének le­szállítását hozza javaslatba. A javulás csak abban az esetben érhető el, ha az állami költségvetést, a közterheket és szociális terheket olyan mértékig fogják leszállítani, hogy az megfeleljen a me­zőgazdasági termékek mai alacsony árának. Az agrárpárti Vecer azért meg­állapítja, hogy csakis az állami tiszt­viselők fizetésének leszállításával lehet lényeges megtakarilásokat elérni. Ezzel kapcsolatban azt követeli a lap, hogy az összes fizetéseket, béreket, jövedel­meket úgy szállítsák le, amilyen mér­tékben a mezőgazdasági árak estek, vagyis az állami alkalmazottak fizeté­sét negyven-ötven százalékkal kellene az 1924 — 29. évi fizetésekkel szemben sósborszesz, melyet a fürdőkádba önt, bámulatos módon f e 1 ü d i t i, különösen nagy hőségben, hosz­­szantartó betegség után bekövetkező gyen­­geségi állapotoknál, vagy csúzos, köszvé- S nyes fájdalmaknál. E kitűnő háziszer felélénkíti a vérkeringést és megnyug­tatja a kimerült idegeket. leszállítani. A Veőer ugyan megállapitjaj hogy ez igen veszedelmes akció lenne, de a cseh nemzeti demokratákat vá­dolja meg azzal, hogy ezt a kísérleti ballont a Národni Politika c lapjukban elhelyezték. Véglegesen megszövegezték az uj rendtartásról szóló törvényjavaslatot. Az unifikációs minisztérium és az ügyvédi kamarák kiküldötteinek rész­vételével az igazságügyminisztériumban a napokban állapították meg az uj ügyvédi rendtartásról szóló törvény­­javaslat végleges szövegét. A törvény­­tervezet legfontosabb intézkedése, mely szerint az ügyvédjelölt gyakorlati ide­jét öt évről hatra emelik jel, ami azért történik, mert a gyakorlat azt mutatja, hogy az öt év elégtelen. A lanatra szecessziós hatást tettek, de volt bennük ó-német elem is. Egyes motívumok angolosak voltak bennük, mások viszont franciás hatást árultak el. Egy debreceni nagyiparos reme­kelt velük, nem sajnálta tőlük a bő aranyozást, dúsan enyvezett reájuk ál-faragásokat, fantasztikus tornyokat képezett ki a szekrényeken, az ülő­bútorok lábába ijesztően gazdag fan­táziát vitt bele, valószínűleg az ösz­­szes korok Ízlését ki akarta elégíteni ezekben a remekbe, halhatatlanságra készült darabokban. Kamilla kissé aggódva nézett a fia­tal férjre, mikor megkérdezte: — Na Jancsi, mit szólsz hozzájuk, ugy-c meg leszünk velük valahogy7? Jancsi a fejét vakarta, nagyot nyelt és rezignáltan felelte: Ó, hogyne, egészen csinosak. De már néhány hónap múlva va­lósággal szenvedett a rettenetes bu­­torszörnvek között. A berettyóhidvégi rémek annyira kínozták, hogy7 való­sággal a kedély7betegség tünetei kezd­tek rajta mutatkozni. Kamilla észre­vette az ura hangulatváltozását és el­keseredetten faggatta, hogy mi leli, mi bántja? — Ezek a ronda bútorok! — tört ki a düh a férfiből. — Rondák? Hisz azt mondta, egész csinosak. — Hát mit mondhattam volna? A mézeshetekben? De vegye tudomásul, aranyTos, hogy Tutankhamen óta en­nél szörnyűbb Ízléstelenséget nem kö­vetlek még el, mint ezekkel a bútorok­kal. Egyszerűen förtelmesek! Fejfá­jást kapok, ha csak rájuk nézek. Min­dig arra vágyódtam, hogyha egyszer otthonom lesz, nemes stilusu bútorok közt élhessek... én.... én boldogtalan vagyok ezek miatt a bútorok miatt. Kamilla nem szólt semmit, de ke­serves sírásra fakadt. Gyerekes zo­kogással panaszkodta. hogy7 ő nem te­het róla, hogy szegény, hogy7 nem kaphatott szép bútorokat, utóvégre is Gizi néni csak jót akart és hogy ő inkább elválik, mert senkit sem akar boldogtalanná tenni sem a bútorokkal, sem önmagával. Orosz Jancsi erre komolyan meg­ijedt, mert titokban még jobban sze­rette az asszonyt, mint ahogy mu­tatta.- Drágám, nem úgy értettem! Néz­ze, meg kell értenie... hiszen magának is jó ízlése van... Ezen utóvégre se­gíthetünk, én már ki is találtam a módját, összespóroltam egyr kis pénzt, maga is nagyszerűen tud takarékos­kodni, el fogunk járogatni az árverési csarnokba, egyenkint beadjuk ezeket a szörnyetegeket, szerencsére akad Budapesten elég rossz ízlésű ember, lassanként majd megszabadítanak tő­lük, most, ebben a rossz világban előkerül sok jó, régi bútor, fokonként átmegyünk a jobb darabokra s a vé­gén olyan édes fészket fogunk rakni, hogy ha! Gyöngéden magafelé fordította az asszonyka könnyes kis orcáját, pár perc múlva már együtt gyalázták a Gizi néni féltett, szecessziós remekeit és elhatározták, hogy7 habozás nélkül áttérnek a biedermeyerre. A nagy7 el­határozást tett követte. A legretten­­tőbb darabokat még másnap bevitték az árverési csarnokba. Szivdobogva várták az árverés napját, mert az ebédlőszekrény7 és a hozzátartozó po­hárszék döbbenetes hatást tettek a jobb szomszédaik mellett. Mind a ket­tő igen jó áron kelt el. Majdnem ösz­­szeverekedtek rajta az emberek, hogy megszerezhessék. A fiatal pár azon a héten két becsületes, öreg diófaszek­rényt, két jó ágy7at s egy bájos kis komótot szerzett be a szörnyetegek árából. Ezután vérszemet kaplak és egymásután dobták piacra a Gizi néni kincseit, féleszlendő sem telt bele s már ökörszemes rámákból naiv báju metszetek kandikáltak reájuk és nem­sokára elsőrendű cseresznvefa-garni­­tura került a nappaliba is. A fiatal pár úszott a boldogságban. Csak néha sötétült el a múzeumi segédőr úr arca. — Ez mind igen szép, de mit szó] majd Gizi néni, ha megtudja, hogy megváltunk félteit »műbutoraitóL ?- Rettentő lenne, ha megtudná, — dadogta Kamilla. — De az a szeren­cse, hogy Gizi néni nem jön föl soha a bűnös, rosszerkölcsű Budapestre, amelyet annyira utál. A biedermeyer boldogság azonban nem sokáig tartott. Jancsi egy év le­forgása után kissé röstelkedve jelen­tette, ki, hogy ez a polgári stilus már nem elégíti ki a fantáziáját, hogy minden snob biedermeyer környeze­tet teremt magának, hogy ez a kis stilus már kompromittálva van, any­­nyrira elcsépelt. — A barokk, édesem... a barokk! Az igen. Az stilus... — mondta felhős homlokkal. Milyen formagazdagság, milyen gazdag vonaljáték! Nem sok­kal több erővel szerezhettünk volna egyszerűbb barokkot... most boldog volnék, akkor igazán semmi sem hiá­nyozna az életem harmóniájához. Kamilla, akinek Ízlése nagyot ne­mesedett Jancsi mellett, borúsan he­lyeselt az ura siralmához. Csakugyan, a barokk... csakis a barokk! Bizonyos, hogy eltévesztették a dolgot. Egymiásra néztek, összemosolyogtak és már némán meg is állapodlak benne, hogy újra kezdik az árverések­re való járást. Valósággal hiányzott már nekik a licitálás izgalma, a ré­giségbolt-hajsza. Ami némelyeknek az agarászat. a falkavadászat, a medve­hajtás, az volt Orosz Jánosnak és fe­leségének az árverés, az ócskás-boltok és a Teleki-tér, A tisztes biedermeyer bútorok sorra kerültek az árverési csarnokba, eladtak, cseréltek, adóssá­got csináltak, spórolásból nagynehe­­zen kifizették, alkudoztak, izgullak, de két év alatt barokk voll minden. A Jancsi kollégái ámuldozva nézték ezt a pompát és alig tudták elpalás­tolni irigységüket. — Hogy miből telik ezeknek, — sugla az egyik kolléga felesége — az ember igazán nem érti, biztosan kop­lalnak. ha ennyit tudnak bútorra köl­teni ? Hát lelkem, selypítette az osz­­tájtyigazgatóné, — ezt azok a szegény7, száműzött Habsburgok is megirigyel-

Next

/
Thumbnails
Contents