Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-26 / 24. szám

1932. március 26 3, cfdal. javasolt hat évből öt évet ügyvédi irodában kell tölteni, a hatodik év ugyancsak ügyvédi irodában, de bíró­ságnál vagy más közhivatalnál is tölt­hető. Az ügyvédi fegyelmi rendtartás­ról eddig külön törvény intézkedett, a javaslat most ezt is felöleli. Ügyvédi központi kamarát fognak a javaslat szerint felállítani, amelynek székhelye akként fog változni, hogy hol lakik a választott elnök, illetve hol van az ei­­nök kamarájának székhelye. Szlovenskó­­ban\három ügyvédi kamara felállítását tervezi a javaslat Kassa, Pozsony és Turócszentmárton székhellyel. Az uj ügyvédi rendtartás Csehszlovákia egész területére érvényes lesz. Új takarékossági kormány­­rendelet. A törvények és rendeletek gyűjte­ményében megjelent a legutóbbi mi­­aisztertanács által jóváhagyott rendelet, amely az 1932. évi pénzügyi törvény takarékossági előírását állapítja meg. Az állami feladatok teljesítésénél a leg­nagyobb takarékosság tartandó szem előtt s a szükségleteket csakis a leg­szűkebb mértékben szabad kielégíteni. A rendes kiadások fedezetének kiuta­lásánál az ügyiraton megállapítandó, hogy a kiutalt összeg az illeté­kes költségvetési tétel tizenketted ré­szét nem lépi át Ha valamely hónap­ban a pénzügyminisztérium hozzájáru­lásával a tizenketted résznél többet utaltak ki, úgy ezt a többletet 1932. decemberéig be kell hozni. Rendkívüli kiadások kiutalásánál az ügyiratokon rá kell vezetni, hogy a kiadás az igé­nyeit célra 1932-ben az 50 000 koronát meg nem haladta. Az ügyiratok kezelői és aláírói felelőnek a rendeletben előirt intézkedések végrehajtásáról. A feltün­tetett adatok helyességét az illetékes számvevő osztályok és az illetékes költségvetési referátus is felülvizsgálják. A rendelet 1931. január elsejétől visz­­szamenő hatállyal bir. hetnék. Az ember szinte Schönbrunn­­ban képzeli magát, ha a ti két szo­bátokban járkál. (A kettő» szobát különösen hangsúlyozta az osztály­­igazgatónő.) — Tudod lelkem, — áradozott Ka­milla — én és az uram inkább le­mondunk színházról, ruháról, min­denről, nekünk ez kell, hiszen saj­nos, a kisbabái úgyis hiába várjuk. A barokk álom csaknem egy évig tündökölt a Jancsiék életében. Ekkor a derült égből lecsapott a villám. A férj híres mükritikus barátja tett egy­szer látogatást a kis, barokk paradi­csomban, egy goromba ember, aki hirtelen csak kibökken tette: Hát Jancsikám... nagyon csinos, nagyon kedves... De hát tudod, a ba­rokk : az csak barokk. Érdekes, de kissé erőltetett dolog. A nagy stilus a reneszánsz! Én inkább modern bú­torok közt lakom, mert reneszánszt úgy sem vehetek. Az az igazi! Mikor a kritikus elment, a házas­pár nem mert egymásra nézni. Érez­ték, hogy sebet kapott a telkük. A reneszánsz... — Igaza van, dünnyögle Jancsi felhős homlokkal. Egyedül a rene­szánsz az igazi, a nagy stílus! A bor­zasztó az, hogy ennyi erővel talán a reneszánszba is átmehettünk volna. Annyi jó darab kerül piacra ezekben a nehéz időkben. Lement az ára... De Jancsi... — ijedezett az asz­­szony. — Azt mi úgy sem bírtuk volna. Dehogynem! Amilyen ügyesen én tudok vásárolni! Képek helyeit pompás kötésű, régi könyvek az áll­ványokra... néhány óriási, reneszánsz szék... egy jó, öreg bronzcsillár: és kész! r— összes ismerőseink megpukkad­nak, — sóhajtotta Kamilla. — Re­neszánszra egyik gyűjtő ismerősünk sem mer gondolni. Összenéztek, komolyan, szent elha­tározással és a karácsonyi aukcióra minden barokkot beküldtek. Szeren­cséjük volt. Mindent el tudtak adni. »KOMÁROMI LAPOKt Benes dr. külügyminiszter a középeurópai államok gazdasági együttműködéséről. Benes dr. külügyminiszter napokban tartott külügyi expozéjában kimerítően emlékezett meg a nemzetközi politika valamennyi jelentős eseményéről, a középeurópai államok gazdasági együtt­működéséről, a leszerelési konferen­ciáról és a japán-kínai konfliktusról. A külügyminiszter beszédének legnagyobb részét a középeurópai államok gazda­sági együttműködéséről szóló nyilatko­zata képezte, amelyben leszögezte Cseh­szlovákia álláspontját. A külügyminisz­ter szerint általános az a vélemény, hogy a lausannei jóvátételi konferencia nem hoz majd végleges megoldást. Itt kapcsolódik be Tardieu francia mi­niszterelnök terve a dunai államok gazdasági szövetségéről. Az angol kor­mány nagyjában egyetért a francia kezdeményezéssel, az olasz kormány bizonyos fentartásokkal élt, Németor­szág válasza elutasító volt, az Egyesült Államok a terv elé nem gördítenek akadályt. Csehszlovákiának álláspontja ebben a kérdésben következő: l.A cseh­szlovák kormány hajlandó részt venni az öt középeurópai kisebb állam ta­nácskozásain és tárgyalási alapul el­fogadná a preferenciális rendszert. 2. Eleve kizár azonban mindennemű po­litikai akciót vagy a nevezett államok vámuniójáról szóló tárgyalásokat. 3. A csehszlovák kormány nem venne részt olyan tárgyalásokon, amelyeken Románia és Jugoszlávia nem vesznek részt. 4. Ha Berlin és Róma a francia kezdeményezéshez nem járulnak hozzá, akkor a csehszlovák kormány nem vesz részt a tanácskozásokon. Igaz, hogy jobb volna azonnal közeledni a kő­­zépeurópai akcióhoz, egyes középeuró­­pai államok olyan helyzetben vannak, hogy nem várhatnak sokáig. A francia memorandum azt követeli, hogy a nagyhatalmak jelentsék ki határozottan, hogy Középeurópa ügyében politikailag nincsenek érdekelve és hogy a közép­európai kisebb államokat magukra kell bízni. Franciaország hajlandó most és a jövőben anyagi eszközökkel hozzá­járulni azoknak a középeurópai álla­moknak szanálásához, amelyeknek erre szükségük van. Benes beszéde végén kijelentette, hogy a kisantant államai már megegyeztek egymással a közép­európai gazdasági együttműködés kér­désében, amellyel szemben barátságos álláspontot foglalnak el és a kérdés­ben közösen fognak eljárni. Haydn 200 éves születésének évfordulója 1931. márc. 31*én. Haydnnek, a zene egyik legnagyobb klasszikus képviselőjének márc. 31-én van a 200 éves születési évfordulója. Hogy mit nevez az esztétika klasszi­kusnak, tökéletesnek, az oly művészi alkotást értjük alatta, melyben a rész­letmunkát a szerkesztő szellem teljesen alárendeli a formateljesség szempont­jának, az egész harmóniájának. Álta­lában minden oiy művészi alkotásmód-Egy esztendő alatt nyolc, korabeli, eredeti bőrrel bevont, kisebb-nagyobb reneszánsz-széket hajszoltak össze, egy redves, de szintén korabeli asz­talt, egy rozsdás, inkább gótikus csil­lárt és rengeteg öreg könyvet. Ké­nyelem nem sok volt a lakásban, mert a rozoga székekre kíméletből alig mer­tek leülni, a foszladozó brokátdara­bokhoz nem mertek hozzányulni, de viszont: megvolt a nagy stílus! Vala­mi végtelen, gőgös öröm fogta el őket, valahányszor csak misztikus szépsé­gűnek érzett kincseikre tekintettek. Jancsi úgy érezte, mintha Perugino, Tiziano, Piombo és Luca Della Robbia szellemei settenkednének a szobában. Minden valamirevaló ízlésű ismerősü­ket odacsődítették a lakásba és csillo­gó szemmel figyelték az óriási hatást, amit gyűjteményük tett. Még a go­romba kritikus is irigyelte őket. A két közepes nagyságú szoba a Mediciek és Síorzák csodás világává tágult a sze­mükben. Firenze, Urbino, Milánó fe­jedelmi zavarainak a levegőjét szivták mikor imádott fészkükben voltak, va­lósággal megsemmisült számukra a zavaros síilusu, szegényes Budapest. Reneszánsz emberekké lettek, nábob­­nak érezték magukal a két szobában és haragudtak az autóbuszra meg a villamosra, mikor ízléstelenül bele­­kürtölt vagy? belecsöngetett Giorgio Vasari tollára való hangulatukba. Egyáltalán nem lepődtek volna meg rajta, ha egy este Benvenuto Cellini rázta volna meg dühösen kivülről az ajtókopogtatói. Mert természetesen a villamoscsengőt nem tűrték meg az előszoba ajtaján. Egy téli este azután csakugyan nagy dörömbölés hallatszott odakint. A kis cseléd ijedten állított be. — Naccságos asszony, egy mérges kis öregasszony van odakint, azt mondja, engedjem be. Valami furcsán van kiőtözve. — Biztosan valami kéregető lesz, — mondta Orosz János — adja oda ezt neki és küldje el. — Nem olyan könnyű engem leráz­ját, amely közeledik a klasszicizmus eszményéhez, aki a művészetben az Örökkévalóság szimbólumát látja és az egyes jelenséget a forma örök értel­mének kivánja szolgálatába állítani. A klasszikus és nem klasszikus művé­szet határa nem vonható meg ponto­san; minden alkotóban vannak kiasz­­szikus és nem klasszikus vonások, a kérdés csak az, mely fajta vonások xxsHb&gHtf» pmii miMiiiiiiim tm/tMtmaBmaBsmmssemmBmmmBtmmm ni, — szólalt meg hirtelen valaki az előszoba ajtajában — csak egy kis szállást kérek éjszakára. — Gizi néni! — sikította el magát Kamilla. Jancsi is felugrott és meg­rökönyödve kezdték betessékelni a nagynénit a szobába. Az öregasszony ámulva nézett körül. Jaj lelkem... hát így vagytok? Hogy... hogy tetszik ezt gondolni, drága Gizi néni? Hát így... llát a bútorok.... a bú­toraim? Kamilla és a férje hadarva, láza­san kezdtek magyarázni, hogy így meg úgy, nem azért, mintha nem be­csülték volna meg, dehát a művész­ember... a Jancsi hivatása... a művé­szi ízlés... Az öregasszony egy darabig komo­ran hallgatta, azután valami megér­tésforma villant át az arcán, úgy tet­szett, mintha ellágyult volna. Lát­szott, hogy titkolja a gondolatait, mi­kor végre nagyot nyelve megszólalt: — Úgy, úgy leikeim... értem... lá­tom én. Ne is magyarázzatok olyan sokat, sebaj, na, megesett az mással is már! — Mi esett meg? — kérdezte Ka­milla aggódva. — Semmi drágám, semmi, ne is be­széljünk róla... látom, széketek van elég, de mi a szöszön fogok aludni? Legalább egy jó dívány tok volna! Kamilla némileg megnyugodva, szor­gosan futkosott és biztatta Gizi nénit, hogy matrácokból olyan remek ágyat készít, hogy a király is elalhatna ben­ne. Gyorsan leküldte a kis cselédet vacsoráért, integetett Jancsinak, hogy mézédes legyen és mindent elkövet­tek, hogy a drága néni jól érezze ma­gát. Gizi néni sokat evett, de megje­gyezte, hogy hamisíttatlan vendéglői íze van az ételeknek. Másnap a dol­gai után lótolt-lütott és kijelentette, hogy bár nagyon jól érezte magát, még az esti vonattal elutazik. A há­zaspár ijedten marasztalta, de Gizi néni megnyugtatta őket, hogy csak azért siet, mert a házat nem hagy­készítmények tulnyomóak benne. A 18. század má­sodik felében beálló klasszikus mozga­lom egész Európa zenéjét befolyásolta, ennek eredményeit főleg a németeknél látjuk. A német idealizmus, mely Kant bölcseletét és Geöthe költészetét szülte, a németek metafizikai hajlama, a 18. század divatos nacionalizmusával bel­sőleg szembeforduló lelki készség al­kotta a talajt a német klasszikusok föl­lépése számára, kik között legnagyob­bak Haydn, Mozart, Beethoven. E há­rom mestert univerzalitása emeli ki a kortársak közül. Haydn, kora zeneművészetének a legnagyobb humoristája, s főleg azt a jóságos és mélységes humort érvénye­síti, mely nemcsak az ő egyéniségét tükrözi, de amely egyúttal a kor vezető társadalmának ízlésére is annyira jel­lemző. Haydn nagyságát az is biztosítja, hogy őszinte, odaadó, egyszerű, jámbor, amellett mozgékony szellemű és erő­teljes egyéniségét állandóan hiánytala­nul beleönti művészetébe, de avval a «room hatja magára. Meghatott arccal, érzékenyen bu­­csuzkodott Kamillától, anyásán tapo­gatta meg az arcát, végtelen megha­tottság látszott az egész lényén, mi­kor utoljára, borúsan körülnézett a lakásban. Az esti vonattal csakugyan el is uta­zót t.-Ugy-e, egész kedves, okos asszony — kérdezte Kamilla az urától. Lásd, egy szóval sem neheztelt a bú­torok kicseréléséért. Intelligens asz­­szony azért Gizi néni, megérti ö a dolgokat. Egy hét múlva aztán a követke­zőket olvasta fel az urának a Gizi néni tizenhét oldalas leveléből: — »...hál, lelkem, mondhatjátok né­kem, hogy így, meg úgy, a nagy sti­lus« vagy mi a nyavalya, értein én, amit érteni kell! A lelkem megesett rajtatok, hogy' olyan rettentő szegény­ségbe jutottatok. A szivem elfacsaro­­dott a szánalomtól, mikor láttam, hogy laktok. Berettyóhidvégen a legutolsó adóhivatali lisztecske is pirulna, ha egy csomó rongyos, piszkos széknél, meg egy garmada mocskos könyvnél egyebe nem volna a lakfisban... Bi­zony'. lelkem, — nem akarok egy rossz szót se szólani, de meglátszik, hogy? az én drágalátos Lajos öcsém lánya vagy?! Hogy tudtátok clprédál­­ni az én gyönyörűséges, nagyúri ház­ba illő mübutoraimal ? Úgy lát om én, lelkem, hogy a te urad lehet olyan nagy tudós, hogy az eget veri a tudo­mánya, de .a vagyongyűjtéshez nem ért, még a szép dolgok megbecsülésé­hez sem. Ne haragudjatok, lelkem, de a kis vagyonomat nem is hagyom én lírátok, hanem az Árpád kis ono­­káira, nektek csak a még- megmaradt műbutoraimat hagyom, hogy mégegy­­szer emberi helyzetbe kerüljetek. De azt oztán megbecsüljétek! Ezerszer csókol mindeneknek dacára hűséges, szerető nagynénid ; Gizella.«

Next

/
Thumbnails
Contents