Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-26 / 24. szám

lapunk mai száma a jövő heti teljes Há.dirt.müsort tartalmazza.

ötvenharmadik évfolyam.

84. szám

Szombat, 1038. mároins 86.

KOMAROMI LAPOK

POLITIKAI LAP

Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Ké, félévre 40 Ke, negyedévre 20 Kő. - Külföldön 120 Ki. Egycsszám ára 1 korona.

Alapította: TUBA JÁNOS.

Felelős főszerkesztő: GAAL GYULA dr. Szerkesztő • BARANYAY JÓZSEF dr. Főmunkatársak: ALAPI7 GYULA dr. és FüLöP ZSIGMOND.

Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton

Lelkek feltámadása.

Irta: Alapy Gyula dr.

A húsvéti csoda nemcsak szimbolikus jelentősége az emberiség életének, nem a tanításait igazoló prófétának csodatétele, melyet abban az időben és azontúl is vártak nemzetek, hanem egy elvénhedt, önmagában összeomlott világnak megújhodását jelentette. A fellámadás az, amely megreformálta a világ gondolkozását kétezer év óta és azt hirdette a népeknek: minden elmúlik ezen a világon és a halálban minden elenyészik, szépség, jóság annak a martaléka, csupán egy él túl mindent, az evangéliumi szeretet. Ez a szeretet az, mely a lelkeinket megtölti husvétvárás idejében és ez a szeretet árad szét a világon husvét ünnepén a felzengő Alleluja hangjaiban.

Nincsen olyan föld ezen a kerek és nagynak látszó véges világon, ahol emberek laknak és ahol ne ünnepelnék meg a Megváltó feltámadásának ünnepét, ki földi szenvedései ulán, miként azt megjövendölte, harmadnapon dicsőségesen feltámadott. Az is tudott dolog, hogy mindez az emberiségért történt, hogy az rátérjen az egyedül helyes és igaz ösvényre, amelyen a szeretet parancsa a világító fárosz. Hiszen a szeretet parancsát is sokan félreértették és annak nevében elkövettek gonoszságokat, mert annál erősebb volt a tudatlanság és az anyaghoz való tapadás, ami a világ legnagyobb tévedéseinek sorába tartozik.

Mennyi támadás történik a szeretet ellen ma is, amikor milliók szivéből ölik ki szándékosan a hitet és a vallásnak az emberi éleihez feltétlenül szükséges erkölcsi tartalmát csak azért, hogy az anyagnak vonzó erejét tegyék úrrá az emberi lélekben és abból kimossák azt a felsőbb gondolatot, hogy minden, ami körülöttünk él, egy felsőbb parancs kényszere alatt áll és az egész világ a természet rendjéhez kénytelen igazodni, amelynek kormányzása viszont a Mindenható kezében van. Ezek a támadások látszólag eredményesek és egyre hangosabb a vallás elleni támadások csatazaja és mégis úgy érezzük, hogy mindez hiábavalóság és semmiség a húsvéti öröm boldog alléin ja hangjaival szemben, amelyek szétáradnak az egész világon és hirdetik a lélek hatalmát a test, az anyag fölött.

Egyiptomban a tudományos világ feltárta letűnt évezredek oligarkáinak a sírjait felértékelhetlen kincsekkel együtt, amelyek azt bizonyítják, hogy a hatalom egyetlen egy ember kezében volt, a fáraó kezében, akiről azt hitték, hogy földönjáró Isten és halálában is úgy rendezték be sírját, hogy a másvilágon, amelyben hittek, szintén fejedelem maradjon. A múmiává száradt holttestnek még külső formája is megmaradt, hogy érdekes múzeumi tárggyá változzék, de mi maradt meg az emlékéből, anynyi sem, mint egy marék homok. Mi ez a krisztusi gondolatnak belső igazságához képest, amely egyre terjedőben van a második évezred alkonyán is. Még ahhoz képest is csekélység, amit egy nemzetéért és annak sorsáért, szabadságáért élt és szenvedett Hősnek emlékezete jelent századok elmosódó távlatán keresztül.

A feltámadás dicsőséges és halhatatlan gondolatával szemben, amely azt hirdeti, hogy nem halunk meg egészen, hanem a test a földé lesz, de a lélek halhatatlanul él tovább, nincsen más érzés vagy gondolat, mely ezt ellensúlyozhatná. A vallás mellett azonban még egy érzés van. amely átfogó és mélységesen él az emberi lélekben, ez a nemzeti gondolat, amely a közös kapocs, a közös nyelv erejével kapcsol össze egy nemzettestet és a közös életsors, a közös történelem együtt átélt szenvedések és sorscsapások egybeolvasztó tüzében a nagy emberi közösség keretén belül elhatárolja az együvé tartozó kisebb nemzeti egységek csoportját és azokat egyesíti a közös célért való munkában, a nemzetépítésben és a közös boldogulás soha el nem múló reményében.

A magyar nemzeti eszme az, amelyen a feltámadás nagy gondolatát nyomon követhetjük. A magyar nemzet az, melynek sírját sokszor megásták a történelem folyama alatt, de hogy abban el nem temetkezett, azt élniakarása mindenkor megakadályozta, tatár dulás és Mohács után, nemzeti szabadsága jogainak elkobzása után, szabadságharcának vérbefojtása után. Ez a gondolat elevenen élt mindenkor a nemzetben és ennek nem szabad belőle kihalnia soha. Ha a nemzeti eszmét kiölik egy nemzetből, ha az ezt kiölni engedi, akkor maga ássa meg saját sírját, amiből nincsen többé feltámadás. A feltámadás ünnepén tehát a magyar sors felett kell gondolkoznunk és lclkiismerctvizsgálatot tartanunk. A harminc ezüstpénz, a Júdások díja, ma is csörög és k zsebek ma is üresek. De legyünk szegények kifordított zsebekkel, minthogy a saját apró kis érdekeinkért eláruljuk a nagyot, nemzetünk érdekét.

Mert a történelem arra tanít meg bennünket, hogy a kis nemzetek elenyésztek a föld színéről, ha engedtek a nagyobbak nyomásának és beolvasztó kísérleteinek és feladták nemzeti egyéniségüket. Ellenben láthatunk kis nemzeteket, amelyek évszázadok alatt sem vétkezték le azt és megmaradtak annak, amivé kovácsolta őket a történelem. Jöhettek rájuk zord idők, dobogott bennük a nemzeti érzés mikor hóval lepte be őket a mostoha idők vihara, de a hó alatt is folyt az elhalkult élet, mely kedvező idők tavaszán uj életté zsendült és a nemzeti vitalitás kivívta az önállóság és a szabadság minden feltételét.

Minden esztendő megújuló tavasza a feltámadás nagy gondolatát hirdeti a természet csodálatos uj színeiben és már duzzadnak a rügyek, már bátortalanul kidugja fejét a kis fűszál is a téli viharok súlyos hengere alól és várja a napot, az emberi élet örök forrását. A másik forrás bennünk enged ki tavaszfélen, amikor a lelkek feltámadását hirdeti a húsvéti ünnep, az örök élet ünnepe, amely diadalmaskodik a halál felett a szeretet le nem bírható erejével és hirdeti az emberi jóság és szépségnek, a szeretet virágainak örök életét az anyag felett, amely múlandó, hirdeti a nemzetek életét is jó és balsorsban, ha hívek maradnak nemzeti ideáljaikhoz, a nemzeti eszmékhez és gondolathoz.

Benes expozéja.

Komárom, március 25.

A nemzetközi Dunaprobléma Benest is megszólaltatta, aki a képviselőház külügyi bizottságában expozét mondott. Amit a japán-kinai konfliktusról mondott, abban semmi újat nem találunk és az a siker, amelyre reámutat, a tekintélytelen népszövetségnek igazán nem jó reklámul szolgál A leszerelési konferencia iránt maga sincsen vérmes reménységekkel, mert ha ismét egy konvenciót aláírnak is Genfben, annak gyakorlati jelentősége igen kevés, legfeljebb aggyel növekedik azoknak a konvencióknak a száma, amelyet senki sem fog megtartani. Hogy pedig Csehszlovákia miképen készült a leszerelési konferenciára, annak a legmeggyőzőbb példája a nemzetvédelmi miniszter nyilatkozata, aki már nem is tudjuk hányadszor tért ki a katonai szolgálati idő megrövidítésének kérdése elől, de nem látható az erre irányuló akarat a költségvetési kiadások leszállításánál sem, mert csak az idők kényszerének kell tulajdonítani azt, hogy a katonai hadgyakorlatok mérséklésével huszonötmilliós megtakaritást fognak elérni a kétmilliárd körül mozgó katonai költségvetésben, amely a krízisnek is feltétlenül egyik oka.

A dunai problémánál Benes nagyon óvatosan fogalmazta meg mondanivalóját. Talán az első expozéja, melynek kiélezetten támadó éle nincsen, sőt Németország felé udvarias gesztussal sietve kijelenti, hogy amennyiben Németország nem járul hozzá a francia javaslathoz, úgy Csehszlovákia nem vesz részt a tanácskozásokon. Ez azt jelentené, hogy Benes nem szívesen járul a francia kezdeményezéshez, azonban a kisantant, mely ebben a kérdésben is politikailag együtt halad a francia terv mellett foglal állást a kellő kautélákkal.

A középeurópai kérdés azonban már is elsőrangú politikai kérdéssé válik, mihelyt abban egy katonai konvenciókon létrejött alakulat, a kisantant együttesen lép fel. Ez a legnagyobb bizalmatlanságot keltheti úgy Németországban, mint a másik két legyőzött államban, Ausztriában és Magyarországban. Speciálisan ez a kérdés Csehszlovákiára nézve előnyöket nem jelent, mert nem agrárállam, sőt földmivelését védelmezi. Az agrárállamoknak, mint Magyarország is, csak annyiban lenne sürgős, hogy mezőgazdaságát újabb kölcsönökkel aktivvá tehetné és annak részére további piacokat szerezhetne. Egyébként az agrárállamok a krízist jobban elviselhetik, mint a nem agrárállamok, mert búzájuk és állatjuk van elég és ezen a téren a behozatal nem rontja kereskedelmi mérlegeiket.

A francia terv főcélja az, hogy Ausztriát izolálja Németországtól és az Anslusz mozgalmat lehetetlenné tegye. Ebbe azonban Németország belemenni nem hajlandó. Magyarország sem hajlandó szövetséget kötni olyan államokkal, amelyek ellene támadó éllel szövetkeztek, hacsak garanciákat nem kap arra nézve, hogy az uj helyzetbeu megfelelő gazdasági kompenzációkat nem nyer. Ausztria álláspontja világos. A középeurópai kerekasztal helyzete tehát sokkal nehezebbnek látszik, mint azt Tardieu elképzelte. Vannak középeurópai kérdések, amelyek megoldása feltétlenül szükséges, első sorban a leszerelés problémája, melyet Ausztrián és Magyarországon végrehajtanak, de a többi középerópai államok velük szemben állig felfegyverkeztek.

A középeurópai államok még egy lényeges ponton nem találhatják meg kapcsolataikat ebben a tervben, ugyanis nem hajlandók kiszolgáltatni magukat egyes ipari államok fölényének és azoknak oiyan kedvezményeket biztosítani, amelyekkel a saját iparfejlesztésünknek emelnének gátat. Ebben a kérdésben mind a három agrárállam egy véleményen és nevezőn van. A francia pénz célja nem kétséges. Franciaország idézte elő Középeurópa válságos helyzetét a hibás szerződésekkel és most ezt szeretné megkorrigálni, nem ugyan a szerződések megkorrigálásával, hanem holmi apró kis köl-