Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-19 / 22. szám

2. oldat »KOMAROMI LAPOK* 1932. március 19. A gazdasági válság számokban. — március 18. A Prager Tagblatt érdekes statiszti­kát közöl a csehszlovákiai textil szakma foglalkoztatásáról. A cseh textilgyártás kivitele egyre nagyobb akadályokba ütközik. A legnagyobb kivitele Anglia felé irányult, ahol az olcsó szöveteket megvették és azonnal Indiába expor­tálták. Most azonban az indiai export lehe­tőségei is egyre csökkennek és Anglia felállította a védővámok falát. Ezzel a cseh-morva textil ipart szivén is talál­ta, mert legjobb piaca elveszett. De nemcsak Anglia, hanem a többi állam is nehézségeket támaszt a textilgyárt­mányok kivitele elé. Így a legjobb vevőpiacok egyike, Magyarország is, amely lassankint áttér a textilműveknek a belső piacon való felállítására és ezzel megtakarítja a behozatalt. A cseh agrárpárt ugyanis a magyar agrárter­mékek fokozatos kiszorítását viszi ke­resztül, ami természetes, hogy hasonló represszáliákkal jár. A mélyponton levő textilüzemek hi­vatalos statisztikája a következő: Az összes textilüzemek száma 857, ezek közül leállítottak 210 üzemet, üzemkorlátozásokkal megy 368 és 279 van teljes mértékben foglalkoztatva. Az összes munkások száma 206497, ebből munkanélküli 56.244, megrövi­dített üzemnapokon dolgozik 39.688, időlegesen dolgozik 22.930, teljesen foglalkoztatva van 87.635 (a német textilgyárakban). Azt látjuk, hogy a teljesen foglal­koztatott munkások száma mindössze 42 százalék. Az állam tehát ezeknek a nem foglalkoztatott munkásoknak munkanélküli segélyeit fizetni kényte­len, ami horribilis kiadást jelent még a mostani igazán a létminimum alatt álló segélyezési rendszer mellett is. A konzekvenciákat azonban nem vonják le sehogyan sem. Ahelyett, hogy piacokat keresnének, vámháborut foly­tat az agrár párt kedvéért, ami igen drága mulatsága az államnak. A Ma­gyarországgal folyó vámkonfliktus mii-Komédiások. Irta Biiky György. óriás Viktor és társulata megérke­zett. A nyári nap aranyba mártott kézzel simogatta a határban az életet és Huszár, a farkaskutya jókedvűen csaholta bele a falu csendjébe a tár­sulat érkezését. Ott ugrált, ficánkolt a lovak előtt. Majd kettérepedt a szive a nagy boldogságtól, maga se tudta, hogy miért. óriás Viktor tartotta a gyeplőt. Ha­talmas, erőtől otromba kezében pók­hálófonálnak tetszeti a szíj, a fejét magasba emelte és szeme az érkezésük szenzációját leste a falu házai között. A faluban pedig élettelenül kóborolt a nyári (send. A zöldablakos magas komédiáskocsi dübörögve rázta fel az álmos uccát s a szél karján magasba szökött a por a házak fölé. A komédiáskocsiban ült Dóra, Óriás Viktor karcsú asszonya, Szenüké tíz­­esztendős kis lányuk. Izidor, a süket öreg bohóc és Muszkó, a majom. A társulat utolsó tagját, a nagy farkas­kutyát szabadon kellett engedniök. mert kimondhatatlan örömében fel­verte a kocsi egész belsejét. Óriás Viktor csak néha csettintett egyet szájával a lovaknak és ahogy ott ült a bakon rengeteg erejű testé­vel, úgy látszott, mintha az egész vi­lágot el tudná hajtani gyeplőfogó kar­jának egyetlen mozdulatával. Őismeg­­sokalta már a farkaskutya őrült tom­­bolását. — Nyughass, te bolond! Huszár te! A kutya teste mintha egyetlen acél­­ijpgó lett volna, villámgyors szökéssel a magasba pattant s a következő pil­lanatban már ott ült a bakon gazdája mellett komolyan, mozdulatlanul, csak vörös nyelve lógott ki rángatádzva a szájából. A kocsi belsejében Muszkó a Szen­üké vállán ült és kétségbeesetten va­­kargatta unalmában a hátát, amikor a nyitott, előre néző ablakon észrevette Huszárt a bakon. Csak egy pillanat liárdos forgalomtól fosztotta meg Cseh­szlovákiát, most legújabban az Olaszor­szággal való konfliktus ismét sok fontos kiviteli iparcikk gyártását bénítja meg. Akereskedelempolitika valóban kívánni­valókra szorul Csehszlovákiában, ahol ilyen eredményeket kell elkönyvelni a világkrizis alatt, amely egymagában is elegendő lenne az ipar megpróbáltatá­saira. m i iiitíinirirniíinniiiim»«irnmiii«MiiHiiiiii»ii A városbirő választásokkal kapcso­latban úgy a Komáromi Lapok leg­utóbbi számában, valamint más la­pokban is megjelent egyoldalú, ten­denciózus, ferdítést és rágalmazást tartalmazó cikkek arra kényszerítik a Magyar Nemzeti Párt komáromi szer­vezetét, hogy a választást megelőző tárgyalásokat a következőkben tegye közzé. A magyar polgári pártokra nézve tagadhatatlanul csalódással járó városi képviselőtestületi választás megtörténte után február 23-án d. e. Alapi Gyula dr. tartmgy. képviselő és Dosztdl Ja­kab, a Keresztényszocialista Párt szer­vezetének elnöke felkeresték Fülöp Zsigmond magyar nemzeti párti orsz. pártvezetőségi tagot, akinek előadták, hogy a városbirő választása ügyében hajlandók fölvenni a tárgyalást a Ma­gyar Nemzeti Párttal. Egyben bejelen­tették, hogy a Keresztányszocialista párt választmánya a városbirói tisztségre Horváth István vendéglőst, képviselő­­testületi tagot jelölte. Fülöp ezt tudo­másul vette és kijelentette, hogy párt­jával érintkezésbe fog lépni és érte­síteni fogja a két kiküldöttet a közös megbeszélés idejéről és helyéről. Február 24-én délután a Magyar volt az egész, kilendült ő is a kocsira és a lehető legkomolyabban foglalt he­lyet a Huszár fején. A kutya meg se moccant. Az ő Muszkó barátjának szabad volt minden. Kölyökkorától kezdve basáskodott felette a majom és az ő bolond hűséges kutya-szíve úgy megszerette a csintalan állatot, hogy még a gazdájával szemben is a védel­mére kelt. Az tehát kitűnő biztonság­ban érezte magát a kutya izmos, okos fején, s amikor körülnézett és konsta­tálta. hogy nincs semmi látnivalója, hirtelen elhatározással, őrült buzga­lommal bolhászni kezdte a Huszár fe­jét. A komédiáskocsi idegen zajára egy­két bámész falusi gyerek kíváncsian szaladt az uccára. meglátták a kutyát és a majmot. Visítozva tört ki belőlük az öröm és kiabálva, kurjongatva, tom­boló örömben szaladjak a kocsi után. egyre többen és többen. Óriás Viktor merev arcán helyet szorított magának a mosoly. — Dóra. Dóra! Hallod? Az asszony repesve ment az ablak­hoz. — Hallom. — Itt megélünk, meglásd. Az asszony frissebben húzódott visz­­sza a kocsiba. Izidor megmozdult és a füléhez emelte segítségül két nagy te­nyerét. — Mit mondott? Egy csomó gyerek szalad utá­nunk. azt mondja, ez jó jel! A vén ember legyintett. — Semmi az. Volt olyan hely is már, ahol az egész falu utánunk sza­ladt. Az előadásra mégse jött el egy lélek se. Óriás Viktor arcán azonban egyre több helyet foglalt el a mosoly s a kocsi a piactéren az akácfák alatt na­gyot zökkenve, megállt. A társulat itt ütötte föl tanyáját s a komédiások a félfalu szemeláttára állították föl ko­csijuk elé a négyszögletes kis sátrat, amiben előadásaikat fogják tartani. Óriás Viktor és asszonya ordítozva mondták utasításaikat, Izidornak, aki­nek a tenyere szégyenkezve kívánko-A német textil esete iskolapéldája annak, ami történik a széniparban, az üvegiparban és más kiviteli cikkek üzemeiben. Az a politika, amelyet a kormány folytat, nem alkalmas arra, hogy az állam külkereskedelme elfog­lalja régi helyét, mert a piacokat el­veszteni könnyű, de megtartásuk az igazi kormányzati művészet. Nemzeti Párt helyiségében találkoztak a már megnevezett pártképviselők és ifj. Koczor Gyula, a Magyar Nemzeti Párt ügyv. elnöke s ezen a megbeszé­lésen kölcsönösen kijelentették, hogy a városbirói tisztségnek a polgári párti képvisetőtestületi tagok sorából való betöltésére törekednek. A megbeszé­lésen előterjesztetett Horváth István városbiró-jelölése. Majd a Keresztény­szocialista Párt képviselői bejelentették, hogy szükséges a városbirő választásra nézve a Kommunista Párttal fölvenni az érintkezést, mert a velük való össze­köttetéseik révén úgy értesültek, hogy a kommunisták nem hajlandók Csiz­­mazia Györgyre szavazni s miután a városbirói tisztséget nem vállalják, ké­szek szavazataikkal egy polgári jelöltet támogatni. A Magyar Nemzeti Párt képviselői ezt tudomásul vették és a Kér. szoc. Párt ajánlására ifj. Koczor Gyula vállalkozott, hogy Steiner Gábor kommunistapárti képviselővel megke­resi az összeköttetést a kérdéses ügy­ben. A pártképviselők azzal váltak el egymástól, hogy a városbiró kérdéssel kapcsolatos értesüléseiket a legköze­lebbi megbeszélésen egymásnak jelen­teni fogják. Március 2-án ismét találkoztak a zott minduntalan a füle mellé kagyló­­mik s mindannyiszor úgy tett sze­gény, mintha csak a címpáját akarta volna megvakarni. És még így is alig értett valamit a parancsokból. Huszár ott sürgött-forgott a gazdája körül. Eleven, okos szemével minden mozdulatát leste, boldog volt, ha elta­lálta a kívánságát és éppen azt a szer­számot cipelte hozzá, amire szüksége volt. Muszkó nem maradt el a dolog­ban. Állandóan ott étősködött a kutya hátán és ijedten kapaszkodott bele bundájába annak egy-cgv villámgyors és váratlan mozdulatára. A falusi gyerekek nagyszerűen mu­lattak a két állaton, a legények áhí­tattal nézték Dóra szépségét, az em­berek pedig megilletődötten ismerték el Óriás Viktor nagy erejét, amikor egy-egy gerendát úgy kapott föl a markába, mintha csak fogpiszkáló lett volna. Az előadást másnapra, vasárnapra tervezték. Két előadást hirdettek, mert kicsi volt a sátor. Egyel délelőtt a gyerekeknek, egyet délután a nagyok­nak. A gyerekek előadása után az apró­ságok az egész falut telekürtölték a Szentike, a Huszár és a Muszkó cso­dálatos tudományával. Nem győztél; mesélni a majom csínyjeit és áradozva dicsérték a kutya okosságát, jóságát és baráti szeretetét kis társai inául. A faluban lassan kialakult a vélemény, hogy a komédiásék kutyája bizonyo­san különb a Szívós tekintetes úr ku­tyájánál. pedig az töméntelen pénzbe került, mert a fővárosban a nagy ku­tyaversenyen az első díjat nyerte. Ez a hír mint a futótűz, úgy elterjedt a házak között és egy-kettőre elju­tott a félóra járásra lévő Szívós-tanyá­ra is. Szívós tekintetes úr nem volt a ré­gifajta pirosarcú. kirtelen haragú­­nagybajuszai, termetes magyar úr. Ma­gas, karcsú, izmosvállú, sápadt, bar­nára sült borotvált fiatalember volt, aki a fővárosi iskolából magával hoz­ta a rajongó sportszeretetet, cselédei­nek bámulatára vasgolyót hajigáit és pártképviselők, akik előtt ífj. Koczor Gyula beszámolt eljárása eredményé­ről. Jelentette, hogy az elmúlt napok­ban megpróbált a Pozsonyban tartóz­kodó Steiner Gáborral kapcsolatot ke­resni, azonban Steinertől azt a választ kapta, hogy a városbiró kérdés a ko­máromi szervezetre tartozik, majd az elintézi. Egyébként pedig, ha tárgyalni kívánnak vele, keressék fel Pozsonyban. Február 28-án, vasárnap este sikerült Koczornak, a Megye uccában az épen akkor Komáromba hazatérő Steiner Gáborral találkozni, s a beszélgetés folyamán Steiner kijelentette, hogy a kommunisták a városbiró választáson polgári jelöltre nem szavaznak, de ők is jelölnek és a polgári pártiak sza­vazzanak az ő jelöltjükre. Ifj. Koczor Gyula ezt visszautasította. Ebből a je­lentésből, valamint az időközben kü­­lömböző helyekről nyert és egymással közölt információk alapján a pártkép­­viseiők megállapították, hogy a kom­munisták támogatására nem lehet szá­mítani és felvetődött az a terv, hogy a városi ügyek intézésébe való befo­lyás biztosítása végett, az első helyet­tesi városbirói állást kellene megsze­rezni a polgári pártok részére. A párt­képviselők ezt úgy gondolták, hogy az első helyettes városbirónak különösen a gazdasági ügyek vezetésében kellene bizonyos hatáskört biztosítani, hogy igy a város ügyeinek intézésében ér­vényesíthessék a polgári pártok be­folyásukat. Ezt a tervet mind a négy pártkép­viselő helyeslőleg elfogadta és meg­bízták ifj. Koczor Gyulát, hogy ebben az irányban a polgári elemeket kép­viselő pártokkal lépjen érintkezésbe. A helyettes városbirói tisztre Alapy Gyula dr. Fülöp Zsigmondot ajánlotta, Fülöp azonban ezt elakarta hárítani és idb. Kollányi Miklóst, a kerszoc. párt tagját ajánlotta maga helyett. A Magyar Nemzeti Párt a városbiró választásokról. acélkorongot dobott, kitünően kezelte a puskát és jókedvében nem egyszer ugrálta át könnyűszerrel a legmaga­sabb palánkot is, az udvaron játsza­dozó gyerekek nagy rémületére. Amikor füléhez ért a komédiások híre, magához füttyentette szeretett kutyáját, erős szíjat kapcsolt a nyak­örvére, megsímogalta lompos nagy fe­jét és szinte szerelmesen súgta a fü­lébe: — Gyere Sálán, megmutatjuk, mit tudunk. S a piacon az ákácfák alatt, a kis sátorban a legjobban mulatott az egész falu, amikor Szívós tekintetes úr belépeti közéjük, rövid szíjra fogva kutyáját. óriás Viktor és asszonya mutatták be erőprodukcióikat. Az asszony gyö­nyörű alakján meggypiros trikó fe­szült és pompásan illeti a férfi fe­kete trikós, góliát alakja mellé. A fe­­hém- meszelt esörgősipkás Izidor bol­dogan. minden erőlködés nélkül adta a süket bolondot, mindenkire ráordí­tott, mindenkibe belekiabált, szégyen­kezés nélkül nagyobbította meg tenye­rével a fülét és röhögve bíztatott min­denkit, hogy hangosabban, még han­gosabban. Szentike a sátor mögött a kocsiba* várt sorsára. Most jön az ő hárma* jelenete Muszkóval és a kutyával. S amikor az erőprodukciő után hárman kézenfogva egymást szépen kiléptek a pódiumra és meghajtották magukat. Szívós tekintetes űr kezében megrán­dult a, szíj. Sátán felmordulva vak­­kanlott rá pódiumbeli társára. Huszár észrevette. Minden tagja reszketett az izgalomtól, figyelmeden volt a pro­dukció alatt, csellett-botlott, szeme vil­logva röppent az idegen ellenségre, Szentike ijedtem fogta a nyakláncát és többször szólt rá teljes szigorral. Szívós tekintetes úr kezében pedig vinnyogva vergődött Sátán. Egyszer csak Isten tudja hogyan történt, talán a nyakörv voll már kopott, a rövidre fogott kutya nagyot lódított magául megszabadult a szíjtól és: villámgyors lendülettel az emberek' féje fölött re-

Next

/
Thumbnails
Contents