Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-03-19 / 22. szám
2. oldat »KOMAROMI LAPOK* 1932. március 19. A gazdasági válság számokban. — március 18. A Prager Tagblatt érdekes statisztikát közöl a csehszlovákiai textil szakma foglalkoztatásáról. A cseh textilgyártás kivitele egyre nagyobb akadályokba ütközik. A legnagyobb kivitele Anglia felé irányult, ahol az olcsó szöveteket megvették és azonnal Indiába exportálták. Most azonban az indiai export lehetőségei is egyre csökkennek és Anglia felállította a védővámok falát. Ezzel a cseh-morva textil ipart szivén is találta, mert legjobb piaca elveszett. De nemcsak Anglia, hanem a többi állam is nehézségeket támaszt a textilgyártmányok kivitele elé. Így a legjobb vevőpiacok egyike, Magyarország is, amely lassankint áttér a textilműveknek a belső piacon való felállítására és ezzel megtakarítja a behozatalt. A cseh agrárpárt ugyanis a magyar agrártermékek fokozatos kiszorítását viszi keresztül, ami természetes, hogy hasonló represszáliákkal jár. A mélyponton levő textilüzemek hivatalos statisztikája a következő: Az összes textilüzemek száma 857, ezek közül leállítottak 210 üzemet, üzemkorlátozásokkal megy 368 és 279 van teljes mértékben foglalkoztatva. Az összes munkások száma 206497, ebből munkanélküli 56.244, megrövidített üzemnapokon dolgozik 39.688, időlegesen dolgozik 22.930, teljesen foglalkoztatva van 87.635 (a német textilgyárakban). Azt látjuk, hogy a teljesen foglalkoztatott munkások száma mindössze 42 százalék. Az állam tehát ezeknek a nem foglalkoztatott munkásoknak munkanélküli segélyeit fizetni kénytelen, ami horribilis kiadást jelent még a mostani igazán a létminimum alatt álló segélyezési rendszer mellett is. A konzekvenciákat azonban nem vonják le sehogyan sem. Ahelyett, hogy piacokat keresnének, vámháborut folytat az agrár párt kedvéért, ami igen drága mulatsága az államnak. A Magyarországgal folyó vámkonfliktus mii-Komédiások. Irta Biiky György. óriás Viktor és társulata megérkezett. A nyári nap aranyba mártott kézzel simogatta a határban az életet és Huszár, a farkaskutya jókedvűen csaholta bele a falu csendjébe a társulat érkezését. Ott ugrált, ficánkolt a lovak előtt. Majd kettérepedt a szive a nagy boldogságtól, maga se tudta, hogy miért. óriás Viktor tartotta a gyeplőt. Hatalmas, erőtől otromba kezében pókhálófonálnak tetszeti a szíj, a fejét magasba emelte és szeme az érkezésük szenzációját leste a falu házai között. A faluban pedig élettelenül kóborolt a nyári (send. A zöldablakos magas komédiáskocsi dübörögve rázta fel az álmos uccát s a szél karján magasba szökött a por a házak fölé. A komédiáskocsiban ült Dóra, Óriás Viktor karcsú asszonya, Szenüké tízesztendős kis lányuk. Izidor, a süket öreg bohóc és Muszkó, a majom. A társulat utolsó tagját, a nagy farkaskutyát szabadon kellett engedniök. mert kimondhatatlan örömében felverte a kocsi egész belsejét. Óriás Viktor csak néha csettintett egyet szájával a lovaknak és ahogy ott ült a bakon rengeteg erejű testével, úgy látszott, mintha az egész világot el tudná hajtani gyeplőfogó karjának egyetlen mozdulatával. Őismegsokalta már a farkaskutya őrült tombolását. — Nyughass, te bolond! Huszár te! A kutya teste mintha egyetlen acélijpgó lett volna, villámgyors szökéssel a magasba pattant s a következő pillanatban már ott ült a bakon gazdája mellett komolyan, mozdulatlanul, csak vörös nyelve lógott ki rángatádzva a szájából. A kocsi belsejében Muszkó a Szenüké vállán ült és kétségbeesetten vakargatta unalmában a hátát, amikor a nyitott, előre néző ablakon észrevette Huszárt a bakon. Csak egy pillanat liárdos forgalomtól fosztotta meg Csehszlovákiát, most legújabban az Olaszországgal való konfliktus ismét sok fontos kiviteli iparcikk gyártását bénítja meg. Akereskedelempolitika valóban kívánnivalókra szorul Csehszlovákiában, ahol ilyen eredményeket kell elkönyvelni a világkrizis alatt, amely egymagában is elegendő lenne az ipar megpróbáltatásaira. m i iiitíinirirniíinniiiim»«irnmiii«MiiHiiiiii»ii A városbirő választásokkal kapcsolatban úgy a Komáromi Lapok legutóbbi számában, valamint más lapokban is megjelent egyoldalú, tendenciózus, ferdítést és rágalmazást tartalmazó cikkek arra kényszerítik a Magyar Nemzeti Párt komáromi szervezetét, hogy a választást megelőző tárgyalásokat a következőkben tegye közzé. A magyar polgári pártokra nézve tagadhatatlanul csalódással járó városi képviselőtestületi választás megtörténte után február 23-án d. e. Alapi Gyula dr. tartmgy. képviselő és Dosztdl Jakab, a Keresztényszocialista Párt szervezetének elnöke felkeresték Fülöp Zsigmond magyar nemzeti párti orsz. pártvezetőségi tagot, akinek előadták, hogy a városbirő választása ügyében hajlandók fölvenni a tárgyalást a Magyar Nemzeti Párttal. Egyben bejelentették, hogy a Keresztányszocialista párt választmánya a városbirói tisztségre Horváth István vendéglőst, képviselőtestületi tagot jelölte. Fülöp ezt tudomásul vette és kijelentette, hogy pártjával érintkezésbe fog lépni és értesíteni fogja a két kiküldöttet a közös megbeszélés idejéről és helyéről. Február 24-én délután a Magyar volt az egész, kilendült ő is a kocsira és a lehető legkomolyabban foglalt helyet a Huszár fején. A kutya meg se moccant. Az ő Muszkó barátjának szabad volt minden. Kölyökkorától kezdve basáskodott felette a majom és az ő bolond hűséges kutya-szíve úgy megszerette a csintalan állatot, hogy még a gazdájával szemben is a védelmére kelt. Az tehát kitűnő biztonságban érezte magát a kutya izmos, okos fején, s amikor körülnézett és konstatálta. hogy nincs semmi látnivalója, hirtelen elhatározással, őrült buzgalommal bolhászni kezdte a Huszár fejét. A komédiáskocsi idegen zajára egykét bámész falusi gyerek kíváncsian szaladt az uccára. meglátták a kutyát és a majmot. Visítozva tört ki belőlük az öröm és kiabálva, kurjongatva, tomboló örömben szaladjak a kocsi után. egyre többen és többen. Óriás Viktor merev arcán helyet szorított magának a mosoly. — Dóra. Dóra! Hallod? Az asszony repesve ment az ablakhoz. — Hallom. — Itt megélünk, meglásd. Az asszony frissebben húzódott viszsza a kocsiba. Izidor megmozdult és a füléhez emelte segítségül két nagy tenyerét. — Mit mondott? Egy csomó gyerek szalad utánunk. azt mondja, ez jó jel! A vén ember legyintett. — Semmi az. Volt olyan hely is már, ahol az egész falu utánunk szaladt. Az előadásra mégse jött el egy lélek se. Óriás Viktor arcán azonban egyre több helyet foglalt el a mosoly s a kocsi a piactéren az akácfák alatt nagyot zökkenve, megállt. A társulat itt ütötte föl tanyáját s a komédiások a félfalu szemeláttára állították föl kocsijuk elé a négyszögletes kis sátrat, amiben előadásaikat fogják tartani. Óriás Viktor és asszonya ordítozva mondták utasításaikat, Izidornak, akinek a tenyere szégyenkezve kívánko-A német textil esete iskolapéldája annak, ami történik a széniparban, az üvegiparban és más kiviteli cikkek üzemeiben. Az a politika, amelyet a kormány folytat, nem alkalmas arra, hogy az állam külkereskedelme elfoglalja régi helyét, mert a piacokat elveszteni könnyű, de megtartásuk az igazi kormányzati művészet. Nemzeti Párt helyiségében találkoztak a már megnevezett pártképviselők és ifj. Koczor Gyula, a Magyar Nemzeti Párt ügyv. elnöke s ezen a megbeszélésen kölcsönösen kijelentették, hogy a városbirói tisztségnek a polgári párti képvisetőtestületi tagok sorából való betöltésére törekednek. A megbeszélésen előterjesztetett Horváth István városbiró-jelölése. Majd a Keresztényszocialista Párt képviselői bejelentették, hogy szükséges a városbirő választásra nézve a Kommunista Párttal fölvenni az érintkezést, mert a velük való összeköttetéseik révén úgy értesültek, hogy a kommunisták nem hajlandók Csizmazia Györgyre szavazni s miután a városbirói tisztséget nem vállalják, készek szavazataikkal egy polgári jelöltet támogatni. A Magyar Nemzeti Párt képviselői ezt tudomásul vették és a Kér. szoc. Párt ajánlására ifj. Koczor Gyula vállalkozott, hogy Steiner Gábor kommunistapárti képviselővel megkeresi az összeköttetést a kérdéses ügyben. A pártképviselők azzal váltak el egymástól, hogy a városbiró kérdéssel kapcsolatos értesüléseiket a legközelebbi megbeszélésen egymásnak jelenteni fogják. Március 2-án ismét találkoztak a zott minduntalan a füle mellé kagylómik s mindannyiszor úgy tett szegény, mintha csak a címpáját akarta volna megvakarni. És még így is alig értett valamit a parancsokból. Huszár ott sürgött-forgott a gazdája körül. Eleven, okos szemével minden mozdulatát leste, boldog volt, ha eltalálta a kívánságát és éppen azt a szerszámot cipelte hozzá, amire szüksége volt. Muszkó nem maradt el a dologban. Állandóan ott étősködött a kutya hátán és ijedten kapaszkodott bele bundájába annak egy-cgv villámgyors és váratlan mozdulatára. A falusi gyerekek nagyszerűen mulattak a két állaton, a legények áhítattal nézték Dóra szépségét, az emberek pedig megilletődötten ismerték el Óriás Viktor nagy erejét, amikor egy-egy gerendát úgy kapott föl a markába, mintha csak fogpiszkáló lett volna. Az előadást másnapra, vasárnapra tervezték. Két előadást hirdettek, mert kicsi volt a sátor. Egyel délelőtt a gyerekeknek, egyet délután a nagyoknak. A gyerekek előadása után az apróságok az egész falut telekürtölték a Szentike, a Huszár és a Muszkó csodálatos tudományával. Nem győztél; mesélni a majom csínyjeit és áradozva dicsérték a kutya okosságát, jóságát és baráti szeretetét kis társai inául. A faluban lassan kialakult a vélemény, hogy a komédiásék kutyája bizonyosan különb a Szívós tekintetes úr kutyájánál. pedig az töméntelen pénzbe került, mert a fővárosban a nagy kutyaversenyen az első díjat nyerte. Ez a hír mint a futótűz, úgy elterjedt a házak között és egy-kettőre eljutott a félóra járásra lévő Szívós-tanyára is. Szívós tekintetes úr nem volt a régifajta pirosarcú. kirtelen haragúnagybajuszai, termetes magyar úr. Magas, karcsú, izmosvállú, sápadt, barnára sült borotvált fiatalember volt, aki a fővárosi iskolából magával hozta a rajongó sportszeretetet, cselédeinek bámulatára vasgolyót hajigáit és pártképviselők, akik előtt ífj. Koczor Gyula beszámolt eljárása eredményéről. Jelentette, hogy az elmúlt napokban megpróbált a Pozsonyban tartózkodó Steiner Gáborral kapcsolatot keresni, azonban Steinertől azt a választ kapta, hogy a városbiró kérdés a komáromi szervezetre tartozik, majd az elintézi. Egyébként pedig, ha tárgyalni kívánnak vele, keressék fel Pozsonyban. Február 28-án, vasárnap este sikerült Koczornak, a Megye uccában az épen akkor Komáromba hazatérő Steiner Gáborral találkozni, s a beszélgetés folyamán Steiner kijelentette, hogy a kommunisták a városbiró választáson polgári jelöltre nem szavaznak, de ők is jelölnek és a polgári pártiak szavazzanak az ő jelöltjükre. Ifj. Koczor Gyula ezt visszautasította. Ebből a jelentésből, valamint az időközben külömböző helyekről nyert és egymással közölt információk alapján a pártképviseiők megállapították, hogy a kommunisták támogatására nem lehet számítani és felvetődött az a terv, hogy a városi ügyek intézésébe való befolyás biztosítása végett, az első helyettesi városbirói állást kellene megszerezni a polgári pártok részére. A pártképviselők ezt úgy gondolták, hogy az első helyettes városbirónak különösen a gazdasági ügyek vezetésében kellene bizonyos hatáskört biztosítani, hogy igy a város ügyeinek intézésében érvényesíthessék a polgári pártok befolyásukat. Ezt a tervet mind a négy pártképviselő helyeslőleg elfogadta és megbízták ifj. Koczor Gyulát, hogy ebben az irányban a polgári elemeket képviselő pártokkal lépjen érintkezésbe. A helyettes városbirói tisztre Alapy Gyula dr. Fülöp Zsigmondot ajánlotta, Fülöp azonban ezt elakarta hárítani és idb. Kollányi Miklóst, a kerszoc. párt tagját ajánlotta maga helyett. A Magyar Nemzeti Párt a városbiró választásokról. acélkorongot dobott, kitünően kezelte a puskát és jókedvében nem egyszer ugrálta át könnyűszerrel a legmagasabb palánkot is, az udvaron játszadozó gyerekek nagy rémületére. Amikor füléhez ért a komédiások híre, magához füttyentette szeretett kutyáját, erős szíjat kapcsolt a nyakörvére, megsímogalta lompos nagy fejét és szinte szerelmesen súgta a fülébe: — Gyere Sálán, megmutatjuk, mit tudunk. S a piacon az ákácfák alatt, a kis sátorban a legjobban mulatott az egész falu, amikor Szívós tekintetes úr belépeti közéjük, rövid szíjra fogva kutyáját. óriás Viktor és asszonya mutatták be erőprodukcióikat. Az asszony gyönyörű alakján meggypiros trikó feszült és pompásan illeti a férfi fekete trikós, góliát alakja mellé. A fehém- meszelt esörgősipkás Izidor boldogan. minden erőlködés nélkül adta a süket bolondot, mindenkire ráordított, mindenkibe belekiabált, szégyenkezés nélkül nagyobbította meg tenyerével a fülét és röhögve bíztatott mindenkit, hogy hangosabban, még hangosabban. Szentike a sátor mögött a kocsiba* várt sorsára. Most jön az ő hárma* jelenete Muszkóval és a kutyával. S amikor az erőprodukciő után hárman kézenfogva egymást szépen kiléptek a pódiumra és meghajtották magukat. Szívós tekintetes űr kezében megrándult a, szíj. Sátán felmordulva vakkanlott rá pódiumbeli társára. Huszár észrevette. Minden tagja reszketett az izgalomtól, figyelmeden volt a produkció alatt, csellett-botlott, szeme villogva röppent az idegen ellenségre, Szentike ijedtem fogta a nyakláncát és többször szólt rá teljes szigorral. Szívós tekintetes úr kezében pedig vinnyogva vergődött Sátán. Egyszer csak Isten tudja hogyan történt, talán a nyakörv voll már kopott, a rövidre fogott kutya nagyot lódított magául megszabadult a szíjtól és: villámgyors lendülettel az emberek' féje fölött re-
