Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-03-19 / 22. szám
1932. március 19 3. oldat. »KOMÁROMI LAPOK* R aus eher né kozmetikus Komájrno, DeákFerenc>u. 1 Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. Összes modern kozmetikai eljárások. Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. Megállapodás Fülöp Zsigmond mellett történt. A pártképviselők azzal váltak el, hogy a megbeszélésekről pártjaikat tájékoztatni fogják. Március 7-én a kora délelőtti órákban Dosztál Nándor, a kerszoc. pán helyi titkára bejelentette Fülöpnek, hogy a komrnunisa párt a városbirói tisztségre Bucsi Bélát jelölte, és megüzenték a keresztényszocialista pártnak, hogy ebben a kérdésben este 6 órakor a Kommunista Párt kiküldötteivel tartandó megbeszélésen nyilatkozzanak. Horváth István is megjelent Fiilöpnél, akinél a közös értekezlet összehívását sürgette, mert a kommunisták fölkérték a pártokat, hogy szavazzanak Bucsi Bélára. Majd ifj. Koczor Gyulával megbeszélték az értekezlet összehívását és azt aznap délután megtartották, melyen a Keresztényszocialista Párt nevében, mint annak határozatát, idb. Kollányi Miklós a következő indítványt terjesztette elő: 1. A két polgári párt a városbírói tisztségre jelöli Fülöp Zsigmondot és Horváth Istvánt és felajánlja a kommunistáknak, hogy szavazzanak a két jelölt közül arra, akire akarnak. púit neki a pódiumnak. Huszár észrevette. Vad rántással szabadította ki magát .Szentike kezéből és hátra húzódott. Az emberek a megdöbbenéstől némán néztek a jelenetre. Szívós tekintetes úr az első pillanatban megijedt és mintha rá akart volna kiáltani a kutyájára. Azután elmosolyodott és hagyta. Felébredt benne a sportvirtus. Egész közel lépett a pódiumhoz. — Hadd lássuk hát. melyik a különb ! Muszkó rikácsolva szökkent Ssentike vállára és ijedten forgatta jobbrabalra a fejecskéjét. A kislány állt, állt egy darabig, azután megfordult és sírva szaladt a sátor mögé, a szüleihez. A két kutya felborzolt szőrrel esett egymásnak. Sátán csupa erő volt és lendület. Huszár ügyes és ravasz. Ellenfelének minden gyilkos rohama elől kitért s amikor az tehetetlen lendületében elsuhant mellette, akkor kapott csak bele hol a fülébe, hol a combjába. Sátán már véres volt. Huszárnak még semmi baja. A sátor mélyéből Óriás Viktor lépett elő. Látszott arcán az indulat és a harag. Úgy jött, hogy rendet csinál. Pillantása ingerülten szaladt végig a publikumon. Megállt. Nem vette észre senki, hogy bejött, úgy belemerült mindenki a kutyaháború nézésébe. Megdöbbent. Izgalomtól meredt szemeket látott, pattanásig feszült idegeket érzett, halotti csendben, mint egy ember nézte mindenki a küzdelmet. Valami egészen különös és megdöbbentő volt ezeknek a parasztoknak az egyforma, lélekzés nélküli figyelme, a magukból kikelt és döbbenetes érdeklődésbe kövesedett arca. Szörnyű feszültség reszketett a sátorban és éhes, minden mozdulatot felfaló tekintettel leste minden szem a viadalt. Óriás Viktort is megfogta a publikumnak ez a hallatlan izgalma, a szeme a kutyákra tévedt, az első pillanatban szeretett volna ösztőnszerüen kedves kutyájának segítségére menni, az ösz-2. Ha egyik jelöltet sem fogadják el a kommunisták, akkor válasszanak a polgári pártok 12 tagja közül bárkit és szavazzanak arra a polgári pártokkal együtt. 3. Ha a kommunisták egyik ajánlatot sem fogadják el, akkor jelöljenek maguk közül városbirót és a polgári pártos képviselőtestületi tagjai az ő jelöltjükre adják le szavazataikat. A Magyar Nemzeti Párt képviselőtestületi tagjai ezt a javaslatot, mely teljesen kiszolgáltatta volna a két polgári pártot a kommunistáknak és amelynek elfogadása esetén joggal érhette volna őket a komolytalanság vádja, a legnagyobb határozottsággal visszautasították és kijelentették, hogy kommunistára a városbiró választásnál elvi okokból nem szavaznak. Nyomatékosan hangsúlyozták ama meggyőződésüket is, hogy nem hiszik, hogy a kommunisták a vonatkozó moszkvai rendelkezések ellenére polgári jelöltre szavaznának. Amikor a Magyar Nemzeti Párt tagjai fölhozták, hogy a pártkiküldöttek az első helyettes városbirói tisztségre nézve elvi megállapodásra jutottak, a tönt azonban legyőzte az emberi öntudat, feltámadt benne a megalkuvás, a komédiás-lélek látta, hogy publikuma véletlenül egy rendkívül élvezetes és izgalmas műsorszámhoz jutott, nem volt bátorsága, nem volt ereje, hogy elrontsa a közönség szórakozását, inkább veszedelemben hagyta társát: a farkaskutyát. Sálán már nagyon sok sebből vérzett. Huszár itt-ott kapott csak harapást. A harcot a komédiáskutya vezette. Hihetetlen ugrásokat végzett. Mint egy akrobata dobálta jobbrabalra a testét, mindig pontosan, kiszámítottál! csapott oda csattogó fogaival ellenfele testéhez, a nézők megdöbbenve látták, hogy valósággal bukfencet vet a levegőbe, csak azért hogy jobb helyzetbe kerüljön. Sátán már lankadt, fáradt. Szívós tekintetes úrból ekkor tört ki az első bíztatás: Sátán ne hagyd magad! Sátán fogd meg! Az emberek merevsége, visszafogott némasága felszabadult a kiáltásra és egyszerre mindenki a tekintetes úr kutyája mellé állott. Szörnyű erővel zúgott fel a bíztatás, űzték, hajszolták a kutyájukat a jött-ment kutya ellen. A váratlan zaj, az ellenséges lárma megzavarta a barátságos publikumhoz szokott Huszárt, pillanatra tétován nézett körül és ezalatt Sátán fölibe kerekedett. Ekkor tört fel Óriás Viktorból is a bíztatás. A szíve fájt a kutyájáért. féltette, de megalkuvó emberid ke visszafogta a karja segítségét. A hangja zúgott mint az orgona: — Huszár nyugodtan. Vigyázz. Ne hagyd magad! A kutya tekintete meglepetten villant gazdája felé és pillanatra bele lobogott a szemébe. Mintha azt mondta volna: Ne félj gazdám, nem hagyom magam. De mintha kérés és szemrehányás is csillogott volna azokban a szemekben: Mért nem állsz mellém? Hol a kezedből a korbács? Mért nem űzöd el ezt a vadállatot mellőlem?! A fehérre meszelt, csörgő-sipkás keresztényszocialista pártiak kijelentették, hogy ezt a dolgot most hallják először, eddig erről tudomásuk nem volt, mert velük azt nem közölték. Ifj. Koczor Gyula ekkor ismertette a tervet, melyszerint a két polgári párt 12 tagja kapcsolna a Zsidó Gazdasági Párt 3 tagjával és az igy keletkezett blokk a törvény értelmében bejelentené igényét az első helyettes városbirói tisztre s igy e helyzetből folyólag, a párt kiküldötteknek erre vonatkozó tárgyalásánál már ismertetett befolyást biztosítaná magának. A kerszoc. pártiak visszautasították a javaslatot s végül megállapodás történt, hogy a kommunistákkal folytatandó megbeszélésre Czibor Géza, Király Károly, Fehér Lajos képviselőtestületi tagokat és Ferenczy kerszoc. párti titkárt küldik ki. Másnap, március 8-án délelőtt a kiküldöttek arról számoltak be, hogy a kommunisták luegbizottaival Szeberényi Józseffel és Trencsik Jánossal a Horváth féle vendéglőben tárgyaltak. A kommunisták azt ajánlották, hogy a polgáriak szavazzanak Bucsi Bélára, emezek pedig a Fülöp és Horváth közti választást ajánlották föl. A kommunisták kijelentették, hogy polgári jelöltre nem szavazhatnak, különben pedig végleges válaszukat másnap, kedden este 6 órára Ígérték be. Az értekezleten Fülöp Zsigmond lemondott a városbiró jelölésről s maga helyett id. Kollányi Miklóst ajánlotta. Erre Horváth István is lemondott, Kollányi Miklós pedig elfogadta a jelölést. A magyar nemzeti pártiak újból kijelentették, hogy a kommunisták elvi okok miatt nem fognak polgári jelöltre szavazni, de viszont ők sem hajlandók a kommunisták jelöltjére leszavazni. Horváth István azonban oda nyilatkozott, hogy őreá a kommunisták is leszavaztak volna. Kedd este 9 órakor tartották a Ke-Izidor tenyereit a füléhez szorítva szaladgált, mint az őrült és mindenkit megkérdezett: — Mi az? Mit mond? A harc folyt tovább. Az emberek elkülönültek az állatok harcától. Sátán váratlanul erőre kapott és most mintha egyenlő lenne a küzdelem közöttük. A függöny mögül ekkor bujt elő Muszkó. Ijedt, pislogó szemével felmérte a harcot, azután türelmetlenül ugrált Óriás Viktorhoz és ráncigálni kezdte a lábát, mintha beavatkozásra únszolta volna. Azután mikor látta, hogy így nem ér célt, felmászott rá és a kezét ráncigálta. így sem sikerült. Felugrott a fejére és tépdesni kezdte a haját, közben borzasztó haraggal fújt és köpködött Huszár ellensége felé. Óriás Viktor meg sem mozdult. Muszkó zavartan és értelmetlenül nézett körül. Vad, emberiességükből kivetkőzött arcokat látott maga előtt. Kis majom szíve valamit nem értett. Ránézett szegény társára, észrevette, hogy az már sok sebből vérzik és látta, hogy az ellenséges kutya erősebb és lassan fölénybe kerül. Hirtelen lemászott gazdájáról és vissza-visszanézett rá, egészen közel lépett a küzdőkhöz. Habozott, lesett. Hol ugrani akart, hol viszszahúzódott. Tudta most már, hogy senki sem védi meg a társát. Idegesítette az ordítás és félt is az ellenséges kutya fogától. De abban a pillanatban, amikor látta, hogy az ellenfél egy sikerült mozdulat után fogai közé kapja szegény Huszár tarkóját, mint a villám, egyetlen ugrással repült az idegen kutya hátára és mind a húsz körmével tépte, marcangolta a bundáját. Sátán megzavarodott. Erős fájdalmat érzett, kiengedte Huszárt a fogai közül és mint egy őrült kezdett forogni maga körül. Kereste új ellenfelét. Huszár felhasználta az alkalmat, Sátán torkának ugrott és leteperte ... Ekkor tört ki az emberekből a düh. Eszeveszetten kiabáltak, tomboltak, ordítottak. Csalásnak nevezték az egészet. Felháborította őket az állatok Oethef Ínyencek számára / Dr. Oeíker-féSe vanifíincukcr drómaja alfa! az Oeíler-ételekriek a sokai dicséri linóm izi adja. resztényszociulista és a Magyar Nemzeti Párt képviselőtestületi tagjai, a választás előtti utolsó értekezletüket, melyen ifj. Koczor Gyula számolt be a kommunistákkal folytatott tárgyalásról. A kommunisták a leghatározottabban kijelentették, hogy a városbiró választásnál még a második menetben sem szavaznak polgári jelöltre Ezzel megszűnt az a lehetőség, hogy a két polgári párt jelöltje választassák meg városbirónak. A pártok képviselőtestületi tagjai ezt tudomásul vették. Ekkor ifj. Koczor Gyula fölvetette az első helyettes városbiró kérdését, a már ismert hármas csoport (kerszoc., magyar nemzeti, zsidó- és gazdasági párt) igénylésével, ügy Alapy Gyula dr, mint a Kerszoc. párt többi tagjai ezt elfogadandónak tartották, a kérdést azonban maguk között kívánták megbeszélni. Ezen megbeszélés után bejelentették, hogy magukévá teszik ezt a megoldási módot, de Koiíámyi Miklóst kívánják jelölni. Ezt a kívánságot nem lehetett teljesíteni, mert a pártcsoport többsége Fülöp Zsigmond jelölését kívánta. Erre a keresztényszolidaritása, szidták a majmot. Nekimentek a pódiumnak és kiszabadították a véres kutyát. Óriás Viktor elébiik állt és bizonyítgatta, hogy nem az ő kutyája kezdte a harcot, ő nem oka semminek. Az emberek ekkor vak dühükben feléje indultak és voltak karok, amik fenyegetve emelkedtek a levegőbe. Óriás Viktor lassan visszavonult. Nem félt, de nem akart verekedésbe kezdeni. A parasztok azt hitték, hogy fél. Huszár nyöszörögve húzódott a sarokba. Nagyon fájtak a sebei. És mégis morogva, feldühödve leste az emberek tömörülését gazdája körül. Hűséges kutyaszíve elfelejtette az ember önző, kegyetlen érzéketlenségét előbbi harca alatt és abban a pillanatban, amikor látta, hogy a parasztok dühe gazdája ellen fordul, újult erővel, ösztönére hallgatva, hívást se várva, a leghűségesebb odaadással ugrott gazdája mellé harcoló társnak. Egy hatalmas legény ökle ütésre lendült. De csak lendült. Huszár megelőzve mindent, mint egy fenevad, ugrott neki a legény torkának, ordítva esett hanyatt a váratlan támadásra. Szívós tekintetes úr ekkor lépett közbe. Félholtra vert kutyáját már szíjon fogta, a szeme mégis a másik kutyát nézte szeretettel. — Emberek! Elég volt már: Takarodjék mindenki haza! Mert különben engem is a komédiások oldalán találtok. Morogva, zúgolódva engedelmeskedtek a parasztok, egyikük mégis meg nem állta, hogy' bele ne rúgjon a gazdája mellett álló remegő állatba. Szívós a komédiáshoz lépett. Uram, irigylem a kutyáját: De a majmát is! Muszkó mintha értette volna, mint az árnyék villant le a földre az akácfák tetejéről és egyetlen ugrással Huszár mellett termett. Piíhán, gyöngéden felmászott a nyakára és apró fejecskéjét szeretettel hajtotta rá a kutya véres fejére. ..
