Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-03-09 / 19. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1932. március 9. R aus eltérné t.» i?' kozmetikus Komárno, Deák Ferenc-u. 1 Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. Összes modern kozmetikai eljárások. Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. tetőzését, felemeli messzehalló szavát és ébresztgeti a világ népeinek lelki­ismeretét. Nagy elődének XIII Leónak a „szociális“ pápának méltó utóda, aki felismeri, hogy a ma könyörtelen ke­nyérharcában a gyengébb fél, a mun­kás mellé kell állni és támogatni az igazság erejével. A ragyogó szónoki készséggel előadott beszéd mély hatást tett a jelenvoltakra, a közgyűlés azt jegy­zőkönyvébe itatta, majd a közgyűlés felállással fejezte ki a pápa iránt érzett hódolatát. Utána Gidró Bonifác főgimn. igazgató és Mihola Ferenc dr. egyházközségi ügyész által meghívott Majer dr. pápai prelátust nagy éljenzés fogadta a te­rembe lépése alkalmával és az egyház­­község nevében Alapy Gyula dr. üd­vözölte a „jó és buzgó“ papot, akit néhai Csernoch lános bíboros herceg­prímás ajánlott a komáromiaknak. Tiz év alatt az alkotások sorozatát végezte, virágzó egyházi életet teremtett és a hívek ezért szivük szeretetébe fogadják. A lelkes beszédet nagy tetszés fogadta, utána Hercegh István a patronátus és az egyházi énekkar üdvözletét, Kiss Endréné az összes katholikus hitbuz­­galmi egyesületek szeretetteljes jókíván­ságait tolmácsolta hatásos szép beszé­dében, végül a leánykör üdvözletét tolmácsolták. Mojer Imre prelátus meleg szavakkal köszönte meg az üdvözlését és Ígérte, hogy további működésében is híveinek lelki javán fog munkálkodni, beszéde után meleg ováció tárgya volt. A szép ünnepet a pápai himnusz hang­jai rekesztették be. A református egyház közgyűlése. Saját tudósi tónktól. Vasárnap délelőtt tartotta a komá­romi református keresztyén egyházköz­ség ez évi rendes közgyűlését a Kollé­gium nagytermében Galambos Zoltán ref. lelkész és Fülöp Zsigmond főgond­nok együttes elnökletével, az egyház tagjainak nagy érdeklődése mellett. A közgyűlést Galambos Zoltán lel­kész sziveket megragadó imája vezette be, majd a törvényes formaságok el­intézése után a lelkészelnök előterjesz­tette évi tartalmas jelentését az elmúlt évről. Az elnöki jelentés élénk színekkel ecsetelte az egyház kebelében folyó belmisszió különböző terein végzett munka szép eredményét, amely nemcsak a lelki és vallásos élet meg­erősödését fokozza, hanem jótékony befolyást gyakorol az egyház anyagi helyzetének megszilárdítására is. A bel­misszió munkája az 1931. évben külö­nösen kifejezésre jutott a házi isteni­tiszteletek tartásában, a bibliakörök, a vasárnapi iskola, a leánykör, az ifjú­sági egyesület s a férfi összejövetelek állandó működésében. A belmissziós munka teljesítésében nagy buzgalmat fejtettek ki a diakónusok és odaadóan munkálkodott Ivanics Hona diakonissza, aki a kórházi betegek, a partos-újtelepi s az egyéb kültelki lakosok megláto­gatásával és lelki gondozásával elis­­merésreméltó tevékenységet fejtett ki. Elismeréssel emlékezik meg a jelentés Csepy Béla diakónus lelkes működésé­ről is, aki a kávái szórványban élő hívek között fejt ki eredményes munkát. A presbitérium működését is meleg elismerő szavakkal ismertette a jelen­tés, amely köszönettel adózott Kelemen Kálmán és 7ó/h Kálmán segédlelké­szek harmonikus e.yházi működéséért is. Majd kegyelettel emlékezett meg a jelentés Mészáros Károly, Pongrátz Sándor, Kossár Zsigmond, Bdtyay Mi­hály és Tarcsy Sámuel presbiterek el­hunytéról, akik helyébe Virágh Vince. Németh Dezső dr., Czibor Géza, P. Nagy Mihály és Bíró Imre pótpresbi­terek hivattak be. Megemlékezett a jelentés a Protes­táns Jótékony Nőegyletnek múlt évben Komárom, — március 8. tartott jubileumi ünnepélyéről, amely­ben őszinte szívvel vett részt az egy­ház is. Nagy hálájának adott kifejezést a lelkészelnök az érdemes egyesületnek az egyház szegényei és szegény isko­lás gyermekei segélyezése körül kifej­tett félévszázados szeretetmunkájáért és az egyesületnek további működésére Isten áldását kérte. Elismerés hangján szólott a Református Leányegyesület és a Református Ifjúsági Egyesület mű­ködéséről, valamint a serdülő ifjú­ság gondozásával foglalkozó kör tevé­kenységéről is. Majd áttérve az egyház anyagi hely­zetének ismertetésére, örömmel tesz jelentést a múlt évi önkéntes adakozá­sok szép eredményéről, amelyet a rossz gazdasági év sem befolyásolt, úgy, hogy inkább e téren is emelkedésről, semmint csökkenésről lehet beszámolni. Ezt az egyházépitő munka eredményének tu­lajdonítja a jelentés, amely munka e téren is megtermi áldásos gyümölcsét. Végül köszönetét mondott a jelentés az egyház funkcionáriusainak, presbi­tereinek és diakónusainak a múlt év­ben is nagy buzgósággal kifejtett mun­kálkodásukért és az egyház közönsé­gére az Isten áldását kérve, lendületes szavakkal buzdított az egyház iránti szeretetre és hűségre. Az elnöki jelentést a közgyűlés Fü­löp Zsigmond főgondnok javaslatára teljes egészében elfogadták és a köz­gyűlés azt jegyzőkönyvbefoglalni ren­delte el. A főgondnok meleg elismerő szavakkal mondott köszönetét Galambos Zoltán lelkésznek az egyház épitő munka nagy eredményeket felmutató áldásaiért és a közgyűlés elismerését és köszönetét jegyzőkönyvébe iktatta. Majd az 1931. évi zárszámadásokra tért át a közgyűlés. Szénái Pál egy­házi pénztáros terjesztette elő az egy­házi közpénztár, alapítványi pénztár, egyházfentartó-alap és temetőpénztár 1931. évi zárszámadásait. A közpénztár bevétele volt 119643 K 31 f, kiadása 119638 K 40 f., az alapítványi pénztár állaga 257779 K 59 f, az egyházfentartó alap 25852 K 25 f-t és a temetőpénz­tár 48472 K 87 f-t tett ki. A közgyű­lés a presbitérium javaslatára tudomá­sul vette a számadásokat és jóváha­gyás céljából felterjeszti az egyházme­gyei számvevőszékhez. Az 1932. évre szóló költségvetést 135341 K-ban állapította meg a köz­gyűlés, mely a főgondnok javaslatára Szendi Pál pénztárosnak, Igó Endre főszámvevőnek és Kollár Lajos szám­vivőnek az egyház pénzügyeinek lelki­­ismeretes kezeléséért és rendbentartá­­sáért elismerő köszönetét szavazott. Tomboló siker kisérte a Dal­egyesület művészi vállalkozását Feledhetetlen emlékű marad a filharmonikus hangverseny Saját tudósítónktól. — A Komáromi Daiegyesület felemelő eseményekben és nagy sikerekben gaz­dag hét évtizedes történelmét egy ra­gyogó lappal tette fényesebbé az a minden kis részletében magas művészi színvonalon álló filharmónikus hang­verseny, amely március 5-én, szomba­ton este zajlott le a kultúrpalota elő­adó nagytermében. A Dalegyesületnek ez a vállalkozása művészi tekintetben a legszigorúbb feltételeknek és a leg­kényesebb műigényeknek teljes mér­tékben megfelelt és olyan kivételes képességet árult el, amely a koszorús Dalegyesületnek eddig is elismert or­szágos hirnevét hatványozott mérték­ben megerősitette és még magasabb fokra emelte. Nagy érdeklődés előzte meg a fil­harmónikus hangversenyt és ez az ér­deklődés legelsősorban is abban a tel­jesen megtelt teremben jutott kifeje­zésre, amely ez alkalommal egyesítette a magyar társadalom előkelőségeit és azok családtagjait, a zene és dal igaz ba­rátaival, hogy gyönyörködjenek a min­den ízében kivételes élvezetet nyújtó filharmónikus hangverseny klasszikus számaiban. A Dalegyesület jelentékeny áldozattal megrendezett eme hangver­senye nemcsak művészi tekintetben nyert teljes elismerést, hanem zene­kulturális szempontból is kifejezhetet­­len beccsel hírt, mert a zenei világiro­dalom halhatatlan reprezentánsainak megszólaltatásával a közművelődésnek is hasznos szolgálatot tett. Valóságos kulturmissziót teljesített a Dalegyesü­let ezzel a hangversennyel, amellyel fényesen bebizonyította azt, hogy a legnehezebb feladatokat is képes a legnagyobb sikerrel megoldani. Elismerés és dicséret ezért a Dal­egyesület vezetőségének, amely rendel­tetése magaslatán áll s amely a súlyos magyar kuiturviszonyok között is ren­dületlenül és maradék nélkül teljesíti kötelességét És ha még kiemeljük azt, hogy a hetven év óta fennálló egye­sület ilyen nagyszabású hangversenyt most rendezett először és e frenetikus hatást kiváltó rendezését teljes mér­tékben siker koronázta, csak fokozot­tabb elismeréssel adózhatunk mind­azoknak, akik a feledhetetlen hangver­seny előkészítésében résztvettek és annak sikerét közreműködésükkel elő­mozdították. És itt legelsősorban Schmidt Viktorra, a Dalegyesület kar­nagyára gondolunk, aki ez estén te­hetségének olyan fényes megnyilatko­zását adta, amely a teljes beérkezett­­ség piedesztáljára emelte a nagyambi­­ciójú, talentumos ifjú karnagyot. Beethoven egyik örökbecsű müve, Goethének „Egmont“ c. szomorujáté­­kához irt nyitánya képezte a műsor első számát, amelyet a kitűnő erőkből összeválogatott vonós és fúvós, zon­gora és orgonával kombinált zenekar adott elő. Ugyancsak önálló száma volt a zenekarnak Dvorak 10. sz. szláv táncok c. bájos szerzeménye, Erkel Ferenc: Hunyadi László c. operájának nyitánya és Schubert H-moll szimfó­niája. A zenekar valamennyi számát a Komárom, — március 8. legnagyobb precizitással adta elő, a zenei hatásokban bővelkedő klasszikus zenemüvek minden szépségét, a magas klasszist képviselő szerzeményekhez méltó kifejezésteli előadásban juttatta érvényre, frenetikus tapsot váltva ki a közönségnél. A Daiegyesület müködökara Wag­ner Tannhäuser c. operájának három remekét, az öreg zarándokok karát, a zarándokok karát és a vendégek be­vonulására irt kart adta elő. Az elsőt oboaszólóval, a másik kettőt pedig a zenekar kíséretével. Wagner halha­tatlan müvének e három kara egy-egy értékes gyöngyszeme volt a műsornak. A müködőkar kitűnő diszpozícióban volt, teljes felkészültség, kiváló hang­vezetés és tökéletes harmónia jellemezte előadását, amely vetekedett a legjobb operai karokkal. A három klasszikus számon kívül Goldmark Tavasz varázsa c. nehéz versenykarát és Kacsóh—Hor­váth: Késő ősz van... c. férfikarát mu­tatta be még a müködőkar, mindakettőt tökéletes előadásban és igen nagy hatással. A két kiváló mü leheletszerű pianói és erőteljes fortéi teljes mér­tékben érvényesültek a kitűnő előadás­ban. A müködőkar ez utóbbit a kö­zönség szűnni nem akaró tapsaira kénytelen volt megismételni. A hangverseny teljes sikerét tanúsí­totta a műsor egyes számai után fel­hangzó, percekig tartó tapsorkán, amely úgy az előadóknak, mint a kitűnő kar­nagynak egyaránt szólott. A zenekar­ral kisért Tannhäuser-karok előadása olyan szuggesztiv hatással voltak a hall­gatóságra, hogy az szinte extázisbán tapsolt és éljenzett percekig a ritka műélvezetért. A sikerből úgy a zenekar, mint a müködőkar bőségesen kivette részét, nagy buzgalommal, odaadással és kitartó lelkesedéssel dolgoztak a hang­verseny érdekében. De az oroszlánrész Schmidt Viktort, a Dalegyesület ifjú karnagyát illeti meg, aki úgy a zene­kar, mint az énekkar előkészítésével és betanításával valóban impozáns mun­kát végzett. A karok mesteri vezetésé­vel pedig olyan fényes tehetségről és rá­termettségről tett bizonyságot, hogy ezzel a nagyszerű teljesítménnyel méltó helyet hódított meg Szlovenszkó leghivatot­­tabb karmesterei sorában. Őszinte szív­vel gratulálunk Schmidt Viktornak és további fejlődése elé a legszebb remé­nyekkel tekintünk. De üdvözöljük a Dalegyesület érdemes vezetőségét is, amely az Istenadta tehetségnek kész­ségesen ad teret a legszebb érvényesü­lésre. A Dalegyesület filharmónikus hang­versenye, mely az idei szezon kiemel­kedő zenei eseménye volt, maradandó és értékes emléket hagyott maga után úgy a közreműködőkben, mint a kö­zönségben. A magyar társadalomnak e hangversenyen megnyilatkozott ragasz­kodó szeretete szolgáljon a Dalegye­sületnek buzdításul kulturfeladatának további lelkes teljesítésére s minél több hasonló fényes művészi teljesítmény rendezésére.

Next

/
Thumbnails
Contents