Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)
1932-02-20 / 14. szám
2 oldal. I9ü2. február 20. »KOMAROMI LAPOK« gyűlési mandátum és a vállalatok igazgatósági tagsága között. A javaslatot a napokban nyújtják át a nemzetgyűlés mindkét háza elnökségének. Bérleszállitás, szociális terhek csökkentése, a szén és vasút olcsóbbátétele segítené elő a válság enyhülését. Brdlik mérnök, a Csehszlovák Nemzeti Bank alkormányzója előadást tartott a Gazdasági Szövetség prágai ülésén, amelyen az agrárárak visszaesésével kapcsolatban állást foglalt az ipari termékek olcsóbbátétele mellett. Szerinte addig nem javul a helyzet, amig a mezőgazdák nyomorát meg nem érzi valamennyi háztartás. A nemzetnek — úgymond — meg kell változtatnia életnívóját és alkalmazkodnia kell a válsághoz. Miután az agrárárak javulása nem várható, törekedni kell az ipari termékek árainak leszállítására. Szükség van ennél az állam beavatkozására is éspedig a forgalmi adó leszállításával, a szállítási tariják olcsóbbátételével s esetleg a műtrágyaalap létesítésével. Brdlik azonkívül az árak leszállításának útját a szociális terhek csökkenésében látja. A szociális biztosító központ alapjaiban 480 millió koronával több fekszik, mint amennyi kellene. Hogy ez az általános árleszállítás sikerülhessen és az árak az arany értéke szerint igazodhassanak, elsősorban is a munkabérek leszállítására van szükség. Ennek a kartellek és kötött lakásgazdálkodás rendszere mellett a kollektív szerződések a legnagyobb akadályai. Ma a bér sokkal magasabb, mint volt az 1927. évben, a legnagyobb konjunktúra idejében. Ezeket a béreket tartani nem lehet! A koalíció becsület ügyi tanácsa. A politikai miniszterek bizottsága tanácskozást tartott, amelyen a koalíciós pártok vezetői vettek részt. A bizottság foglalkozott azzal a hetekkel előbb fölvetett kérdéssel, hogy a koalíciós pártokkal alakítsanak egy becsületügyi bizottságot, amely a koalícióban felmerülő személyes ügyek elintézésére szolgáljon. Az előterjesztett javaslatot a bizottság elfogadta. A koalíció becsületügyi tanácsának tagjait a koalíciós pártok tagjaiból választják, nyolc tagja lesz éspedig öt képviselő és három szenátor. gári rétegekből szakítanak ki maguknak néhány megtéveszthető szavazót. Egész nyíltan lehet fölvetni a kérdést, hogy például a rokkantaknak és hadviselteknek micsoda különleges érdekük van a városházán? Vagy miért keli külön független városi párt, amelynek semmiféle külön programja nincsen, de nem is lehet, mert hiszen azt a programot valamennyi polgári párt vallja? Vagy micélból alakult a két városi nyugdíjasok pártja, mikor a nyugdíjasok tisztességesen el vannak látva és igazán nem lehet okuk panaszra? Felvethetnők azt a kérdést is, hogy miért kell külön demokrata zsidópárt, mikor a másik zsidópárt is felesleges, mert azt csak nem lehet állítani, hogy a városházán különleges zsidó érdekeket kell megvédelmezni?! Arról nem is kell beszélni, hogy az iparospárt teljesen felesleges alakulat itt Komáromban, mert a cseh nagyipar érdekeit aligha lesz alkalma valakinek a komáromi képviselőtestületben megvédelmezni! Külön érdekvédelmi csoportokra nincsen szükség, de nincsen szükség azokra a kis pártokra sem, amelyek csak a címükben viselik a megnevezett rétegek érdekeit^ valóságban pedig nem, mert sem a köréjük csoportosulók száma, sem a megalakított párt kerete nem elégséges ahhoz, hogy a képviselőtestületben, — ha a nagy erőlködésre egyik—másik lisztavezető be is jut, kellő eredménynyel képviselje az őt megválasztok érdekeit. A kis pártok magukban semmit sem érnek, ezeknek már az első alkalommal csatlakozni kell valamely számottevő párthoz, hogy céljukat részben elérhessék s igy történhetik az meg, hogy sokszor a csoport érdekeinek teljes mellőzésével kénytelenek a nagyobb pártnak érdekeit szolgálni. A városi képviselőtestületi életben» ahol egyetlen párt sem képvisel abszolút többséget, kompromisszumokkal lehet csak dolgozni, ami magával hozza már azt, hogy a gyengébbnek engednie kell s ez a törpe pártoknál léptennyomon előfordul. Lehet-e érdeke a város lakosságának az, hogy olyan nem... Csak éppen konzultáció miatt. De azt már elhallgatta, hogy tegnap is itt volt a Cirok doktor, ma délelőtt meg a beteget vitték el hozzá, mert kiderült, hogy nem használ más, csak a kvarcolás, amit csak a rendelőben lehet. Ez a fiatal Cirok igazán modern orvos, neki van a legmodernebbül berendezett rendelője, mindenféle titokzatos, csillogó műszerrel, aminőt az öreg Szimon talán életében se látott. Az ember igazán nem csodálkozik, hogy amióta kiakasztotta háromnyelvű orvosi tábláját, egyre kevesebb ház kapuja előtt áll meg Szimon doktor egylovas kocsija. Hanem az mégis kellemetlen, hogy most így összeta 1 áIkoztak itten. Az asszony belépett a fiatal orvossal. A férj most már annak magyarázta, sietve, mintha valaminek elébe akarna vágni, hogy szeretnék hallani az orvos urak együttes véleményét, ezért kérték Cirok doktort is. Közben szemével a.fiatal doktorra hunyorított. Cirok doktor is visszahunyorítotl. Rögtön megértette miről van szó. Aztán előreringatta jól táplált testét a betegágyhoz. Kopogtatott, hallgatott, szimatolt, nézte a beteg szemét, talpát, haját, forgatta, fektette, emelte,! méricskélte, amitől a gyerek keservesen bőgni kezdett. Akkor váratlan kérdést dobott fel pislogó szemmel, mint aki máris megtalálta a baj okát: — Nem nyelt a kicsike gyöngyöt1! — Gyöngyöt? — csodálkozott az anya. — Igen, gyöngyöt, nem okvetlen igazgyöngyre gondolok, vagy valami más drágaságra, lehetett az, kérem, egyszerű üveggyöngy is, egy szemecske a strasszról, ami egész észrevétle-Önzetlen s csak a közért dolgozó képviselőkre van szükségünk. Tizenhárom párt jelölő lisztáit kézbesítették ki a vasárnap megtartandó választásokra. A választó közönségnek alkalma van válogatni a különböző pártok között és mérlegelheti, hogy melyik lisztát támogassa szavazatával. A választók nagy része, amely nem szokott közelebbről foglalkozni választási dolgokkal, méltán csodálkozhatik azon, hogy a tizenhárom párt között olyan pártok is vannak, amelyek, dacára a címükben való megnevezésnek, minden különösebb ok nélkül, ötletszerűen állottak össze, hogy a lisztán levő nehány nagy ambíciójú jelöltnek segítségére legyenek, noha azok próbálko-Az orvos és a felcser Irta Szitnyai Zoltán. Végre megjött az orvos. Szűkszavú ember volt, aki ugyanolyan hideget hozott magával ruhájának rostjai között, aminőt a szemüveg vastag üvegfalán túl viselt, hűvös pillantásában. A férj tompított hangon tárta fel a beteg súlyosbodó állapotát s bár nyugalmat erőltetett magára, érezni lehetett hangjából rosszaié csodálkozását, hogy az orvostudomány nem látta előre ezt a mostani fordulatot. Némán mentek tovább a szobákon keresztül. Az anya, amint meghallotta közeledő lépteiket, izgatottan lobogott eléjük. Magasra húzta vékony szemöldökét s a száját mély lélegzettel felnyitotta. Vádat és felelősségre vonást sújtott e néma mozdulattal az orvos felé. — Nagyon rosszul van, — mondta az anya suttogva és szemrehányón. — Ügy fekszik szegény kicsikénk, mint egy darab fa s a kis melle tele van vörös foltokkal. Még most is azt mondja, hogy csak gyomorrontás? — kérdezte aztán élesen. Az orvos nem felelt semmit, csak az asszonyra nézett szórakozottan, mintha nem is hallaná, amit az mondott. Aztán elfordult és érdeklődve állt meg egy kép előtt. Hogy ezt eddig még nem is vette észre. Hisz ez egy remekmű! Egész bizonyos, hogy németalföldi, a XVI. századból való. Az asszony döbbenten hallgatta. Miket beszél ez az ember? Nyugodtan értekezik a németalföldi művészetről, amikor odaát, a másik szobában talán a halál küszöbén vergődik az ő fia. Komárom, — február 19 zásához maguk sem fűznek valami vérmes reményeket. Ezek azok a kis pártok, amelyek rendszerint hosszú címükkel akarják a választókat megnyerni, úgy akarván feltüntetni a dolgot, mintha kivülök egyetlen párt se volna a világon, amely az általuk önkényesen megjelölt társadalmi rétegeknek érdekeit képviselné A választóknak jóhiszeműségével való visszaélés az, amit ezek a kis pártok, illetve azok vezetői elkövetnek, holott egészen bizonyos, hogy ezekre a párocskákra szükség nincsen, mert azok legfeljebb csak arra valók, hogy megbontsák a polgárság sorait, mivel úgy is csak arra számítanak, hogy a polpártok képziselői üljenek fent a városházán, akik semmit sem tudnak elérni a legjobb akaratuk mellett sem, ha csak nem szegődnek oda valamelyik nagy párt uszályhordozóinak? Valóban nem! Oktalanság lenne tehát, ha a jóhiszemű választók egy része feláldozná jól felfogott érdekeit az ilyen kis párocskáknak, vagy azok vezéreinek, akiket csak a szereplési vágy juttatott a saját maguk által összeállított lisztára. Oktalanság lenne ez annyival is inkább, mert a választók valamennyi rétegének-, iparosnak, kereskedőnek, munkásnak és alkalmazottnak, nyugdíjasnak, rokkantnak felekezeti és osztálykülönbség nélkül szolgálják érdekeit a város magyar és őslakosságának pártjai, amelyek eddig is megmutatták azt, hogy szivükön viselik a lakosság evidens érdekeit és kiérdemelték azt a bizalmat, amelyet e város lakossága részükre megadott. Amit a kis pártok különleges programjukban hirdetnek, azt a magyar nemzeti párt (lista 5) teljes mértékben szolgálta eddig is hűségesen s eddigi tisztes múltja, képviselőtestületi tagjainak bátor és önzetlen működése a legnagyobb biztosíték arra, hogy a jövőben is sikra száll és kitart a lakosság jogos érdekei mellett. A vasárnapi képviselőtestületi választás abból a szempontból is döntő jelentőségű lesz a város lakosságára nézve, hogy feltudja- e ismerni kik azok, akik legközelebb állanak hozzája s akik minden mellékgondolat nélkül egyedül és kizárólag a köznek s a lakosság érdekeinek kívánnak meg nem alkuvó harcosai lenni. A választó közönség saját sorsáról dönt vasárnap, alaposan fontolja meg tehát, hogy kikre bizza sorsát. Csakis egy lehet a döntés: azokra szavaz, kik eddig is hűségesen pártfogolták minden ügyét s akik a jövőben is mellette lesznek! Komáromi őslakos. Hirdetéseket felveszünk. — Ezt talán később is eldönthetjük, — mondta türelmetlen és feddő hangon, de az orvos még egyszer megkopogtatta a kép rámáját és helyeslőn bólintott, hogy nagyon szép. Aztán az asszonyra mosolygott: No de nézzük meg a kis beteget is. — Is! — szisszent fel magában az asszony haragosan fölvetett fejjel. Beléptek a betegszobába. Az orvos az ágy szélére ült és leemelte a takarót a kisfiú testéről. Puha mozdulatokkal felgöngyölítette az inget is. S ahogy a sötéLvörös foltokra nézett, komor csodálkozás suhant át az arcán. Hűs fülét végigjártatta a bordák fölött s a kis beteg, mintha szerette volna ezt az érintést, engedékenyen simult az orvos karjaiba s gömbölyű Ids kezei, mint lankadt indák tapadtak, támaszkodtak az orvos hajlott hátára. Az orvos visszafektette a beteget és bepólyázta párnái közé. Levette, megtörülte szemüvegét elgondolkodva, majd ismét visszatette és szigorúan nézett a szülőkre: — Mit csináltak ezzel a gyerekkel? — kérdezte nyersen. Odakünt élesen felharsant az előszoba csengő. Az asszony hirtelen kisietett, a férj meg a nyitva maradt ajtók felé fülelt zavartan, ahonnan szapora férfibeszéd hallatszott be. — Talán a Cirok doktor? — mondta fülig vörösödve. — Cirok doktor? — csodálkozott az orvos. — Tudja, doktor bácsi, — mentegetődzött a férj és zavarában már alig találta a szavakat, — csak az Ági megnyugtatása miatt. Csak azért, hogy cg}’ gyermekorvos is lássa a beteget... Ez világért se bizalmatlanság, ez nül leválhat a hölgyek ruhájáról s tudni méltóztatik, hogy az ilyen kis apróság könnyen a szájába vesz mindent... — Csakugyan, — rémült meg az anya. — Tegnap rajtam volt a straszszos ruhám... Jaj, Istenem, csak nem?... De mielőtt átadhatta volna magát az önvádnak, Cirok doktor máris átnyújtotta a vigasztaló szavakat. Két húsos tenyerét tiltakozóan lobogtatta az arca előtt, mert semmi ok sincs a kétségbeesésre. Azért vannak itt, ők ketten, a kedves kollégával (s magasból leereszkedő kordialitással az öreg orvosra mutatott), hogy megtanácskozzák a szimptómákat, megállapítsák a diagnózist s meghatározzák az orvoslás módját, amit a tudomány egész bizonyosan meg is fog találni. Efelől máris nyugodt lehet a nagyságos asszony. Hiszen a gyógyítás művészete az utóbbi években akkorát fejlődött, bog}’ csadákra is képes, ha korszerű eszközöket alkalmaznak. Tekintete fölényes, szinte gúnyolódó mosollyal átívelt az orvos fölött, s ünnepélyessé váltan visszatért önmagához. — A többit majd magunk között, — s indult az ajtó felé. Az öreg doktort előreengedte s behúzva az ajtót maga után, még egyszer visszahunyorgott a szülőkre, mintha mondaná: bízzák csak rám. S azok egész lélekkel rá is bízták. Az asszony meg is jegyezte, hogy ennek a fiatal Ciroknak már a puszta megjelenése is bizalmat önt a szívébe. Csak rá kell nézni s az ember egyszeribe látja, hogy ez a doktor érti a dolgát. Persze, az ilyen szakorvos a klinikai gyakorlat alatt rengeteg esetet
