Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-02-20 / 14. szám

1932. február 20. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal Látogatás a Vöröskereszt anya- és csecsemőgondozójában. Napközi Otthont a komáromi szegény szülők gyermekeinek. Vidám kis csecsemők az anyjuk karján. Gügyögnek és szöszmötölnek, aztán az egyik elsírja magát s csupa rokonérzésből rákontráz még vagy kettő. Anyjuk karján ülnek e kitűnő apró hölgyek és urak, tétován néznek szét a világba, ismergetik az asztalt, az ablakot, ennenmaguk tenyerét, ma­májuk szemét s mind, az egész uj világot. A mamák csendben üldögélnek, megbeszélik az ifjú emberke jövetelét, fogait és gyomrát, viselt dolgait s az első szót, amit csak az anya ért meg. Kellemes meleg van itt. Délután öt óra. Fehér asztalok, fehér szék, fehér mérleg, aminthogy ebben a korban s a kicsi emberkéknek világában még minden fehér: a test, a gondolat és a lélek. A komáromi Vöröskereszt csecsemő­­anyagondozó intézetében vagyunk, a Széchenyi uccán. Nem orvosi rendelés megy itt és nem kórház ez, sem kisded-klinika. Szociális és gyermekbaráti gondolko­zásunk szép eszméjének épülete. Jö­vendő. egészséges nemzedék épületén az alapkő. Jönnek a csecsemők a mamával. Enyhe februári délután van. A he­­tenkint kétszer történő orvosi ellenőr­zésre már gyülekeznek az anyák s a csecsemők. Ma csupán tizenketten vannak berendelve. Kicsomagolják a pólyából az emberkéket, megmérik: kövéredett-e a múltkori szemle óta, aztán sorra vizsgálja őket Kalvariszky doktor. Nem beteg gyermekek ezek. Leg­többje pufók, egészséges, jóízűen mo­solygó, rugdalózó jószág. Természete­sen vannak közöttük sokan, akik gyenge testtel jöttek e világra, hiszen a vál­ságos idők szele érintette a mai apró nemzedéket is és az erődmüvekben meghúzódó szülő gyermekén jobban meglátszik a gond, a miliő szegény­sége, mint boldogabb mégélhetés ide­jében És behozzák a gyermekeiket megmutatni, tanácsot kérni. Útmutatá­sokat kap az anya, de nemcsak jószót, tanácsot, hanem, ha kell, ingyen tejet, segítséget, útmutató könyvet, egy kis hintőport, babakelengyét: amit a Vö­röskereszt anyagi viszonyai megen­gednek. Preventív intézkedések háza ez, ta­nácsadó, felügyelő és gondozó. A komáromi csecsemőket s anyju­kat figyeli ez az intézet. Megelőzni akarja a nagy csecsemőhalandóságot. Természetesen elsősorban a szegényebb néposztály jár ide. Higiénikus viszo­nyaik rosszabbak is a módosabb osz­tálynál s jobban rá vannak szorulva, különösen a mai munkanélküli világ­ban a gondozásra. — Sok babonával is meg kell küz­­denünk, — mondja Kalvariszky dok­tor, — ime egy eset éppen: ez az anya ólmot öntött a csecsemője fölött, az ólom elcsurrant s elégette a gyer­mek ajkát... Jóképű kis gyerek a delikvens, kö­vér és vidám fickó, álla alatt vörös égési heg. Bölcs mamája megpecsételte örökre. A gyermekek szüleinek szociális viszonyait kint a helyszínén tanulmá­nyozza a szociális gondozó nővér, kü­lönösen, ha .tüdőbajos a szülő. Eddig nyolcszáztizf: gyermeket gondoztak s figyeltek meg. Kétéves korig tart a gondozás, azután megtörténik a „fel­­szabadulás“. Az iskolásgyermekeket is megvizsgálják. Elhelyezik a védelemre szorult gyer­mekeket, segélyeznek, élelmiszert osz­tanak, az angolkóros gyermekeket látott. Öt semmi se éri váratlanul. Hanem az a csúf öreg jóformán meg se nézte a gyereket, öt jobban érdek­lik a képek. Felháborító! S még ab­ban is olyan ósdi, akár az orvosi tu­dományban. Tudatlan, vén felcser. S ez alatt a szomszédos szobában kezdetét vette az orvosi tanácskozás. A fiatal doktor mindenekelőtt felpat­­tantotta s kínálásra nyújtotta ciga­rettatárcáját. Aztán hanyag üléssel be­­lemosolygott a füstbe, mert eszébe jutott egy mulatságos diagnózis, trom­bózisról, holott az szülésutáni merev­ség volt. Ö mindjárt felismerte a kór­képletet, de magától értetődik, holló a hollónak ne vájja ki a szemét. De hát a kezelésen, szerencsére, még ide­jében tudott változtatni. Azóta hálál­kodik is neki az asszony, talán túlsó­kat is, amit nemdebár félre is érthet­ne, annál is inkább, mert a férj egy tutyi-mutyi alak és jóval öregebb az asszonynál, aki viruló szépség. Nem mondja, nem veti meg a jó nőket, de a pacientúra az más, az szent. Van itt épp elég ki kapós asszony, sőt lány isi. Agazdasági viszonyok annyira le­romlottak... Igaz, többízben sajnálat­tal érzett valami idegenkedést a ré­széről. Istenem, ők itt kölcsönösen egymásra varrnak utalva s azt kell nézniök, hogy mit nyerhetnek és mit veszíthetnek. Jelen esetben is, magá­tól értetődően, az igen tisztelt kolléga úr marad a háziorvos, de rendkívüli! esetekben egy kis konzultáció nem árt,p, az ilyesmi megnyugtatja az aggódójy szülőket s a betegnek se árt. Az ő részéről mindig számíthatna a viszo nosságra. Nagyon örülne, ha el­múlna közöttük az eddigi feszélyezett ség s jó barátságban összedolgozhat­nának. S miután mindezt csaknem egy lé­­lekzetre elmondta, széles mozdulattal eloltotta cigarettáját. — No de talán már bemehetünk is — és felemelkedett a karosszékből, — mert a jó szülők aggódva várják a di­agnózist. Szimon doktor nagyon kicsit feljebb húzta szemöldökéi, mintha mondani akarna valamit. Aztán elmosolyodott és szótlanul indult a másik után. Annak hirtelen megváltozott az ar­ca, amint a betegszobába léptek. — Hát kedves, jó nagyságos asz­­szony, — kezdte ünneplés hangon s kövér ujjainak végét egymás fölé il­lesztette — az igen tisztelt kolléga úr­ral alaposan megvitattuk kis betegünk egészségi állapotát. A szülők sápadtan, lélegzetvissza­fojtva hallgatták. — Mindenekelőtt tartozom kijelen­teni, — s az öreg orvos felé hajolt elismerően — hogy az eddigi kezelés hibátlan és én mindenben egyetértek nagyrabecsült és tapasztalt kollégám­mal. A torokképletben semmi gyanú­sat se találtam. Vannak ugyan a ga­rat felé húzódó sárgás-szürke-lepedé­­kek, de azok a gyomortól is származ­hatnak. Nem mondhatom, hogy pneu­­mónia, de hál’ Istennek azt sem mond­hatom, hogy difi! (És mutatóujjával nagyot bökött a levegőbe.) No, kérem, mi lehet még ezek után? Csak a nyo­mor, igenis, a nyomor. Csatlakozom Szimor doktor úr véleményéhez, amit ..azzal a gyanúmmal bátorkodom ki­­, [egészíteni, hogy a kicsike valóban le­­-1 \1 nyelhetett valami üveggyöngyöt. Ez idegen test jelenlétére reagál érzékeny szervezete kiütéssel. Idioszinkrázia. A P csalánnak enyhébb formája. Majd az anyagcsere gyorsítása érdekében fel­kvarccal kezelik, — a jótékonykodási munka az anyagi lehetőségek keretén belül intenzív. Mig ezt megtudom, sorra jönnek az anyák. Kicsomagolják a babákat, né­melyikkel éppen az asztalon történnek kritikus pillanatok. Egyik-másik nyu­godtan tűri, hogy paskolják, de a fé­­lénkebbje elsírja magát. A nagyobbacs­kák köszönnek is és kekszet kapnak mint a nyugalom árát. Egypár anya ingyen tejutalványt kap. Az intézet tavalyi működésjelentése erős munkáról ad számot. Séta az otthonban. Szép, tiszta épület ez. Valaha ko­lostor lehetett, de most ügyesen és ötletesen van átalakítva. Csakhogy sok az adósság az építkezés miatt s a belső berendezésnek csak a váza van meg: a tervezett napközi otthon kis ágyacs­­kái, a nagyobb gyerekek kis asztala, széke. Amenyiben az anyagi lehetősé­gek megengednék: formás napközi otthont kapnának a gyerekek. A szülő, ha munkába megy, beadhatja a gyer­mekét. Itt gondozzák, etetik majd egész nap, még játszanak is vele, hiszen ud­var is van itten, tágas. Fürdőszoba, konyha, iroda, rendelő. Ötvenezer korona adósság van még a házon s ezért a Vöröskereszt nem tudja száz százalékban elvégezni a ter­vezett munkát. A keretek fel vannak állítva, csakhogy régóta igy állanak már ezek a keretek s nincs pénz, ami megtöltse. A városnak is kínálták már a házat: vegye birtokba s igy a segé­lyezés ügye is könnyebben menne. Tüdőbeteg megfigyelő. Az udvar túlsó végén egy tüdőbe­teg megfigyelő állomás van. Termé­szetesen, itt betegek nincsenek, itt csu­pán regisztrálva vannak a város tu­­berkulótikusai s tanácsot, felülvizsgá­latot kapnak ezek is. Az elv s az elgondolás nagyon szo­ciális, kár, hogy anyagi eszközök hijján nem lehet szabályszerű pontossággal keresztülvinni. Húsz-, harmincezer ko­rona kellene a téli hónapokban, hogy a napközi otthon tervszerűen működ­jön. így azonban pihennek az ágyak írunk egy hathatós szert... És elővette receptkönyvét. — A borogatások maradhatnak, de talán elég lenne óránként egyszer. Szimon doktoi- ámulva hallgatta ezt a szóáradatol. Bosszankodott, de el is kellett mosolyodnia. Hát persze, hogy nem diff és nem pneumonia. De mit akar azzal az üveggyöngy­gyei? Csak nem hiszi komolyan, hogy attól? Vagy ő tévedne mégis? S mi­alatt a másik bő svádával beszélt to­vább, ismét nézni kezdte a beteget. Már a nyaka is foltos, szakasztott olyan, mintha fölégette volna a nap. Minden tünete a másodfokú égésnek. De honnan ebben a téli időben? Igaz, hogy az ultraviolet sugarak túlzott al­kalmazása előidézheti. Szóval kvarc­lámpa. Hm. Tudomása szerint csak a Cirok, meg a Szabó kollégák kókler­­kednek ezzel. Persze. Most már érteni kezdi az apa zavarát is. Szóval egy­idejűén ő, meg a Cirok. És ez a lel­ketlen tökfilkó legalább vallaná be, hogy mit csinált. A szülők már végképp megnyugod­tak. Hálásan szorongatták a csodatévő Cirok doktor kezét. Az meg szerényen szabadkozott, mosolygott, hajlongott, mint taps után az artista a függöny előtt. A mutatvány fényesen sikerült, a bűvész diadallal elvonulhat. — Bocsánat, — szólalt meg akkor Szimon doktor, — csupán annyi ész­revételem van az én kedves kollégám előadásához, hogy amit ő itt elszavalt, az elejétől végig hazugság. Mert be­széltünk mi mindenféléről, illetve tisz­telt kollégám beszélt helyettem is, de a beteg állapotáról egyetlen szó sem esett. Nagyon sajnálom — s a gúnyos mosoly hirtelen megkeményedett az arcán, amint Cirok szemébe nézett, tat ** fp■ püst s a kis asztalok árván búslakodnak a tiszta, rendes szobákban. * A Vöröskereszt vezetősége a nagy­­közönség áldozatkészségére számit. Pró­báljuk lehetővé tenni a napközi otthon berendezést és akcióba lépését. Ezt célozza a közel jövőben megrende­zendő Vöröskereszt hangverseny is, melynek jövedelme nagyon emberba­ráti célokat fog szolgálni. —thy— Ismét kapható CLAUDE ANET: ARIANE E világhírű, gyönyörű regény most jelent meg ötödik kiadásban abból az alkalomból, hogy a regény I hangosfilm változata Elisabeth Bergnerrel a főszerepben most kerül mindenütt bemutatásra. Ára fűzve 17.40 Kő, vászonkötésben 22.40. Kapható a Spitzer-féle könyv­­kereskedésben, Nádor-u. 29. — de ezt meg kellett mondanom. Cirok doktornak előbb lángba bo­rult az arca, aztán mintha mellbe­vágták volna, akkora tömeg levegőt kapott be hirtelen, hogy csaknem meg­fulladt tőle. — Példátlan inszinuáció — mondta rekedten. Jobbkezét szíve fölé szorí­totta, mintha esküdni akarna. — Itt másodfokú égést okoztak — s Szimon doktor hangja már haragtól harsogott — s ezt önnek tudnia kel­lett volna, kedves gyöngyhalász úr. Cirok doktor könyörögve nézett szél, mintha csodát, isteni beavatkozást vár­na. S miután az nem következett be, sértődötten fölfuvódott sírós arca és kigurult a szobából. Nekiütődött egy. fotelnek, onnan az ajtóhoz pattant és keresztülhuüolt a küszöbön. — Ami pedig a gyógymódot illeti, — mondta hosszú, kínos csönd után Szimon doktor, — ezzel az olaj jal ké­ri égessék a kisfiú testét. És receptet tett az asztalra. Aztán kifelé indult. — Ne haragudjon ránk, doktor bá­csi — szólat meg az asszony, amint félve és szorongva nyomult utána. » A doktor visszafordult és bozontos arcán szomorú mosollyal piroslotl ki , az ajka: ! — Dehogy is haragszom. Csak hát az ilyen, magamfajta, tudatlan fel­cser, ha már nem is gyógyít, mert ezt csak a lermészet tudja, legalább őri áll, hogy a természet munkáját meg j ne zavarják. ,j S mintha megsajnálta volna az asz­­szonyt szégyenkező zavaráért, tréfás mozdulattal felemelte mutatóujját: i — Érti? Hogy meg ne zavarják. .. még az orvosok se.

Next

/
Thumbnails
Contents