Komáromi Lapok, 1932. január-június (53. évfolyam, 1-51. szám)

1932-02-20 / 14. szám

1932. február 20.

»KOMÁROMI LAPOK«

3. oldal

Látogatás a Vöröskereszt anya- és csecsemőgondozójában.

Napközi Otthont a komáromi szegény

szülők gyermekeinek.

Vidám kis csecsemők az anyjuk karján. Gügyögnek és szöszmötölnek, aztán az egyik elsírja magát s csupa rokonérzésből rákontráz még vagy kettő.

Anyjuk karján ülnek e kitűnő apró hölgyek és urak, tétován néznek szét a világba, ismergetik az asztalt, az ablakot, ennenmaguk tenyerét, mamájuk szemét s mind, az egész uj világot.

A mamák csendben üldögélnek, megbeszélik az ifjú emberke jövetelét, fogait és gyomrát, viselt dolgait s az első szót, amit csak az anya ért meg.

Kellemes meleg van itt. Délután öt óra. Fehér asztalok, fehér szék, fehér mérleg, aminthogy ebben a korban s a kicsi emberkéknek világában még minden fehér: a test, a gondolat és a lélek.

A komáromi Vöröskereszt csecsemőanyagondozó intézetében vagyunk, a Széchenyi uccán.

Nem orvosi rendelés megy itt és nem kórház ez, sem kisded-klinika. Szociális és gyermekbaráti gondolkozásunk szép eszméjének épülete. Jövendő. egészséges nemzedék épületén az alapkő.

Jönnek a csecsemők a mamával.

Enyhe februári délután van. A hetenkint kétszer történő orvosi ellenőrzésre már gyülekeznek az anyák s a csecsemők. Ma csupán tizenketten vannak berendelve. Kicsomagolják a pólyából az emberkéket, megmérik: kövéredett-e a múltkori szemle óta, aztán sorra vizsgálja őket Kalvariszky doktor.

Nem beteg gyermekek ezek. Legtöbbje pufók, egészséges, jóízűen mosolygó, rugdalózó jószág. Természetesen vannak közöttük sokan, akik gyenge testtel jöttek e világra, hiszen a válságos idők szele érintette a mai apró nemzedéket is és az erődmüvekben meghúzódó szülő gyermekén jobban meglátszik a gond, a miliő szegénysége, mint boldogabb mégélhetés idejében És behozzák a gyermekeiket megmutatni, tanácsot kérni. Útmutatásokat kap az anya, de nemcsak jószót, tanácsot, hanem, ha kell, ingyen tejet, segítséget, útmutató könyvet, egy kis hintőport, babakelengyét: amit a Vöröskereszt anyagi viszonyai megengednek.

Preventív intézkedések háza ez, tanácsadó, felügyelő és gondozó.

A komáromi csecsemőket s anyjukat figyeli ez az intézet. Megelőzni akarja a nagy csecsemőhalandóságot. Természetesen elsősorban a szegényebb néposztály jár ide. Higiénikus viszonyaik rosszabbak is a módosabb osztálynál s jobban rá vannak szorulva, különösen a mai munkanélküli világban a gondozásra.

— Sok babonával is meg kell küzdenünk, — mondja Kalvariszky doktor, — ime egy eset éppen: ez az anya ólmot öntött a csecsemője fölött, az ólom elcsurrant s elégette a gyermek ajkát...

Jóképű kis gyerek a delikvens, kövér és vidám fickó, álla alatt vörös égési heg. Bölcs mamája megpecsételte örökre.

A gyermekek szüleinek szociális viszonyait kint a helyszínén tanulmányozza a szociális gondozó nővér, különösen, ha .tüdőbajos a szülő. Eddig nyolcszáztizf: gyermeket gondoztak s figyeltek meg. Kétéves korig tart a gondozás, azután megtörténik a „felszabadulás“. Az iskolásgyermekeket is megvizsgálják.

Elhelyezik a védelemre szorult gyermekeket, segélyeznek, élelmiszert osztanak, az angolkóros gyermekeket

látott. Öt semmi se éri váratlanul. Hanem az a csúf öreg jóformán meg se nézte a gyereket, öt jobban érdeklik a képek. Felháborító! S még abban is olyan ósdi, akár az orvosi tudományban. Tudatlan, vén felcser.

S ez alatt a szomszédos szobában kezdetét vette az orvosi tanácskozás.

A fiatal doktor mindenekelőtt felpattantotta s kínálásra nyújtotta cigarettatárcáját. Aztán hanyag üléssel belemosolygott a füstbe, mert eszébe jutott egy mulatságos diagnózis, trombózisról, holott az szülésutáni merevség volt. Ö mindjárt felismerte a kórképletet, de magától értetődik, holló a hollónak ne vájja ki a szemét. De hát a kezelésen, szerencsére, még idejében tudott változtatni. Azóta hálálkodik is neki az asszony, talán túlsókat is, amit nemdebár félre is érthetne, annál is inkább, mert a férj egy tutyi-mutyi alak és jóval öregebb az asszonynál, aki viruló szépség. Nem mondja, nem veti meg a jó nőket, de a pacientúra az más, az szent. Van itt épp elég ki kapós asszony, sőt lány isi. Agazdasági viszonyok annyira leromlottak... Igaz, többízben sajnálattal érzett valami idegenkedést a részéről. Istenem, ők itt kölcsönösen egymásra varrnak utalva s azt kell nézniök, hogy mit nyerhetnek és mit veszíthetnek. Jelen esetben is, magától értetődően, az igen tisztelt kolléga úr marad a háziorvos, de rendkívüli! esetekben egy kis konzultáció nem árt,p, az ilyesmi megnyugtatja az aggódójy szülőket s a betegnek se árt. Az ő

részéről mindig számíthatna a viszo nosságra. Nagyon örülne, ha elmúlna közöttük az eddigi feszélyezett ség s jó barátságban összedolgozhatnának.

S miután mindezt csaknem egy lélekzetre elmondta, széles mozdulattal eloltotta cigarettáját.

— No de talán már bemehetünk is — és felemelkedett a karosszékből, — mert a jó szülők aggódva várják a diagnózist.

Szimon doktor nagyon kicsit feljebb húzta szemöldökéi, mintha mondani akarna valamit. Aztán elmosolyodott és szótlanul indult a másik után.

Annak hirtelen megváltozott az arca, amint a betegszobába léptek.

— Hát kedves, jó nagyságos aszszony, — kezdte ünneplés hangon s kövér ujjainak végét egymás fölé illesztette — az igen tisztelt kolléga úrral alaposan megvitattuk kis betegünk egészségi állapotát.

A szülők sápadtan, lélegzetvisszafojtva hallgatták.

— Mindenekelőtt tartozom kijelenteni, — s az öreg orvos felé hajolt elismerően — hogy az eddigi kezelés hibátlan és én mindenben egyetértek nagyrabecsült és tapasztalt kollégámmal. A torokképletben semmi gyanúsat se találtam. Vannak ugyan a garat felé húzódó sárgás-szürke-lepedékek, de azok a gyomortól is származhatnak. Nem mondhatom, hogy pneumónia, de hál’ Istennek azt sem mondhatom, hogy difi! (És mutatóujjával nagyot bökött a levegőbe.) No, kérem, mi lehet még ezek után? Csak a nyomor, igenis, a nyomor. Csatlakozom Szimor doktor úr véleményéhez, amit

..azzal a gyanúmmal bátorkodom ki, [egészíteni, hogy a kicsike valóban le-1 \1 nyelhetett valami üveggyöngyöt. Ez idegen test jelenlétére reagál érzékeny szervezete kiütéssel. Idioszinkrázia. A P csalánnak enyhébb formája. Majd az anyagcsere gyorsítása érdekében felkvarccal kezelik, — a jótékonykodási munka az anyagi lehetőségek keretén belül intenzív.

Mig ezt megtudom, sorra jönnek az anyák. Kicsomagolják a babákat, némelyikkel éppen az asztalon történnek kritikus pillanatok. Egyik-másik nyugodtan tűri, hogy paskolják, de a félénkebbje elsírja magát. A nagyobbacskák köszönnek is és kekszet kapnak mint a nyugalom árát.

Egypár anya ingyen tejutalványt kap.

Az intézet tavalyi működésjelentése erős munkáról ad számot.

Séta az otthonban.

Szép, tiszta épület ez. Valaha kolostor lehetett, de most ügyesen és ötletesen van átalakítva. Csakhogy sok az adósság az építkezés miatt s a belső berendezésnek csak a váza van meg: a tervezett napközi otthon kis ágyacskái, a nagyobb gyerekek kis asztala, széke. Amenyiben az anyagi lehetőségek megengednék: formás napközi otthont kapnának a gyerekek. A szülő, ha munkába megy, beadhatja a gyermekét. Itt gondozzák, etetik majd egész nap, még játszanak is vele, hiszen udvar is van itten, tágas. Fürdőszoba, konyha, iroda, rendelő.

Ötvenezer korona adósság van még a házon s ezért a Vöröskereszt nem tudja száz százalékban elvégezni a tervezett munkát. A keretek fel vannak állítva, csakhogy régóta igy állanak már ezek a keretek s nincs pénz, ami megtöltse. A városnak is kínálták már a házat: vegye birtokba s igy a segélyezés ügye is könnyebben menne.

Tüdőbeteg megfigyelő.

Az udvar túlsó végén egy tüdőbeteg megfigyelő állomás van. Természetesen, itt betegek nincsenek, itt csupán regisztrálva vannak a város tuberkulótikusai s tanácsot, felülvizsgálatot kapnak ezek is.

Az elv s az elgondolás nagyon szociális, kár, hogy anyagi eszközök hijján nem lehet szabályszerű pontossággal keresztülvinni. Húsz-, harmincezer korona kellene a téli hónapokban, hogy a napközi otthon tervszerűen működjön. így azonban pihennek az ágyak

írunk egy hathatós szert...

És elővette receptkönyvét.

— A borogatások maradhatnak, de talán elég lenne óránként egyszer.

Szimon doktoi- ámulva hallgatta ezt a szóáradatol. Bosszankodott, de el is kellett mosolyodnia. Hát persze, hogy nem diff és nem pneumonia. De mit akar azzal az üveggyöngygyei? Csak nem hiszi komolyan, hogy attól? Vagy ő tévedne mégis? S mialatt a másik bő svádával beszélt tovább, ismét nézni kezdte a beteget. Már a nyaka is foltos, szakasztott olyan, mintha fölégette volna a nap. Minden tünete a másodfokú égésnek. De honnan ebben a téli időben? Igaz, hogy az ultraviolet sugarak túlzott alkalmazása előidézheti. Szóval kvarclámpa. Hm. Tudomása szerint csak a Cirok, meg a Szabó kollégák kóklerkednek ezzel. Persze. Most már érteni kezdi az apa zavarát is. Szóval egyidejűén ő, meg a Cirok. És ez a lelketlen tökfilkó legalább vallaná be, hogy mit csinált.

A szülők már végképp megnyugodtak. Hálásan szorongatták a csodatévő Cirok doktor kezét. Az meg szerényen szabadkozott, mosolygott, hajlongott, mint taps után az artista a függöny előtt. A mutatvány fényesen sikerült, a bűvész diadallal elvonulhat.

— Bocsánat, — szólalt meg akkor Szimon doktor, — csupán annyi észrevételem van az én kedves kollégám előadásához, hogy amit ő itt elszavalt, az elejétől végig hazugság. Mert beszéltünk mi mindenféléről, illetve tisztelt kollégám beszélt helyettem is, de a beteg állapotáról egyetlen szó sem esett. Nagyon sajnálom — s a gúnyos mosoly hirtelen megkeményedett az arcán, amint Cirok szemébe nézett,

tat **

fp■ püst

s a kis asztalok árván búslakodnak a

tiszta, rendes szobákban.

*

A Vöröskereszt vezetősége a nagyközönség áldozatkészségére számit. Próbáljuk lehetővé tenni a napközi otthon berendezést és akcióba lépését. Ezt célozza a közel jövőben megrendezendő Vöröskereszt hangverseny is, melynek jövedelme nagyon emberbaráti célokat fog szolgálni. —thy—

Ismét kapható

CLAUDE ANET:

ARIANE

E világhírű, gyönyörű regény most jelent meg ötödik kiadásban abból az alkalomból, hogy a regény

I hangosfilm változata Elisabeth Bergnerrel a főszerepben most kerül mindenütt bemutatásra.

Ára fűzve 17.40 Kő, vászonkötésben 22.40.

Kapható a Spitzer-féle könyvkereskedésben, Nádor-u. 29.

— de ezt meg kellett mondanom.

Cirok doktornak előbb lángba borult az arca, aztán mintha mellbevágták volna, akkora tömeg levegőt kapott be hirtelen, hogy csaknem megfulladt tőle.

— Példátlan inszinuáció — mondta rekedten. Jobbkezét szíve fölé szorította, mintha esküdni akarna.

— Itt másodfokú égést okoztak — s Szimon doktor hangja már haragtól harsogott — s ezt önnek tudnia kellett volna, kedves gyöngyhalász úr.

Cirok doktor könyörögve nézett szél, mintha csodát, isteni beavatkozást várna. S miután az nem következett be, sértődötten fölfuvódott sírós arca és kigurult a szobából. Nekiütődött egy. fotelnek, onnan az ajtóhoz pattant és keresztülhuüolt a küszöbön.

— Ami pedig a gyógymódot illeti,

— mondta hosszú, kínos csönd után Szimon doktor, — ezzel az olaj jal kéri égessék a kisfiú testét.

És receptet tett az asztalra. Aztán kifelé indult.

— Ne haragudjon ránk, doktor bácsi — szólat meg az asszony, amint félve és szorongva nyomult utána.

» A doktor visszafordult és bozontos arcán szomorú mosollyal piroslotl ki , az ajka:

! — Dehogy is haragszom. Csak hát

az ilyen, magamfajta, tudatlan felcser, ha már nem is gyógyít, mert ezt csak a lermészet tudja, legalább őri áll, hogy a természet munkáját meg j ne zavarják.

,j S mintha megsajnálta volna az aszszonyt szégyenkező zavaráért, tréfás mozdulattal felemelte mutatóujját: i — Érti? Hogy meg ne zavarják. .. még az orvosok se.