Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-08-01 / 92. szám

4. olchl.

»KOMAROMI LAPOK«

1931. augusztus 1.

Kamocsa lakosságán -más rossz, bár ehhez nem is hasonlítható években legalább a korai burgonya és a zöldségtermelés segített, a hosszú tél miatt azonban az idén a burgonyatermelés sem vált be, s nem volt ára, dinnyére, zöldségre pedig jóformán semmi pénzen sem lehet vevőt találni.

A helyzetet rendkivül súlyosbítja a mezőgazdasági munkásság ellátatlan volta. Nincs most bérharc, a munkásság maga is látja, hogy a gazdának sincs és teljesen átlátja annak helyzetét. Egy ilyen kétségbeejtően rossz évnek kellett bekövetkezni, hogy az emberek legalább egy része megértse egymásrautaltságát és sorsközösségét. Ma a gazda együtt aggódik a törpebirtokos és mezőgazdasági munkással, azok jövőjéért viszont ezek is megértik a gazda gondjait. Bámulatos nyugalommal, türelemmel néz ez az évezred viharában megedzett nép a jövő felé és hisz abban, hogy a legmesszebbmenő segítség nem maradhat el.

Természetesen ez a nyugalom nem jelenti azt, hogy ne hányná-vetné meg, hogy mi is lesz, ha elfogy a maroknyi kenyér, mi lesz, ha a télen beköszönt a nyomor, s a család és a gyermekek enni kérnek. Az éhség nagy ur, mondogatják mindenfelől, az éhség parancsol. Ezért tehát a legfontosabb teendő, hogy a földtulajdonosok megsegítésével egyidejűleg gondoskodás történjen az el nem látott törpebirtokosok és mezőgazdasági munkások téli kenyeréről is. Ma nem kell osztályozni, nem kell keresgélni, hogy ki van segítségre szorulva, a rossz termés, a kenyértelenség általános, a segítség tehát csak általános rendszabályokban nyújtható. Ez az egyedüli módja annak, hogy a segítség el ne késsen és ne legyen kivétel, ne legyen protekció, ne lehessenek egyesek, vagy bármiféle alakulatok, melyek a mostani nyomorból is tőkét akarnak kovácsolni, hasznot akarnak huzni. Ez pedig csak általános segítséggel oldható meg, mert amint kérvényezéssel, egyénenkénti elbírálással akarják megoldani a dolgot, akkor már ezek mögött állnak a kijárás, a protekció és a nyomornak szemérmetlen kihasználása. A rossz termés és ebből kifolyólag a mezőgazdasági munkásság ellátatlan volta kétségen felül áll.

Igazán nem játszik szerepet, hogy egyik gazdának holdanként talán fél q-val több termett, mint a másiknak, vagy egyik munkás talán 50 kilóval többet keresett a másiknál. Mindkettő nyomorult, mindkettő segítségre szorul, és megbocsájthatatlan bűnt követ el az, aki ezt a segítségnyújtást meg akarja nehezíteni, aki ezt a segítségnyújtást bármiképen ki akarja használni.

Ifj. Koczor Gyula

Szegény negyvenholdasok

Irta: Quidam

A járási képviselőtestület ülésén elhangzott egy felszólalás a rokkantak pártja képviselőjének részéről, amelynél ebben a teremben még kevés véresebbszáju és osztálygyűlölettől átitatottabb szavakat mondtak. A beszéd szerzője, Lórdnd István mozinagybérlő és monopólium tulajdonos, aki nem panaszkodhatik a gazdasági válság ellen egy szóval sem, mert a mozija felemelte őt a pénzügyi felsőtizezer sorába, ahol nincsenek vetőmag és kenyérgondok.

Megértjük, hogy ez a szónok bajtársi érzésből a rokkantakat és hadikárosultakat támogatja politikai téren is és ebből a célból itt rokkantpártot alapított, amely a járási képviselőtestületbe küldte. Ez a testület csütörtökön a nyomorúság árvizéről tanácskozott, amely elöntötte Délszlovenszkót és ebben is a legszerencsétlenebb sorsra jutott komáromi járást. A kommunisták és a szociáldemokraták javaslataikban nem húztak határvonalat a segítésnél, mert mindenki kárvallott, az ezerholdas épen úgy, mint a kétholdas zsellérember. A rokkantpárt képviselője ellenben takarékoskodik az államnak, meit ez bizonyára érdemszámba megy: ő a negyvenholdasnak már nem szavaz meg semmiféle segítséget, sem vetőmagot, sem olcsó kölcsönt, az szerezzen, ahol tud és segítsen magán, ahogyan tud.

Ha ezt a beszédet a szovhoz egyik agitációs gyűlésén mondja el valami népbiztos jelölt a kulak ellen, aki a zsíros, jómódú parasztot jelenti a szovjetek birodalmában, ezt megértenők, hiszen ott a proletariátus diktatúrája a kormányforma, ahol a népbiztos diktál és a kulak izzad és fizet, vagy elmegy Szibéria rengetegeibe fát vágni élethossziglan. De hát itt nincsen diktatúra, hanem demokrácia, amely azt is jelenti, hogy ha valami elemi csapás, földrengés, tűzvész, jégverés vagy aszály — ami ugyanolyan elemi csapás — ér egy vidéket, azon segíteni kell anélkül, hogy elskatulyáznók a segitendőket. Ha annak a negyvenholdasnak nem termett vetőmagravaló gabonája, bizony az is rászorult arra, meg a százholdas is. Annak a negyvenholdasnak épen olyan szüksége van olcsó kölcsönre, mint a tizholdasnak, ha nem nagyobb. Egyenesen nevetséges, hogy amikor általános segítségről van szó, akkor kirekesszék

onnan azokat, akik arra nagyon is rászorultak.

Azt hisszük, hogy ezt még az osztályharc sem kívánja. Hiszen az osztályharcot sem vívják a földresujtott szerencsétlenekkel, akik épen úgy nélkülöznek ma és a jövő évig, mint a legszánalomraméltóbb nincsesek. Ha pedig ez az osztályharc, ettől meg kell utálkoznia mindenkinek, hiszen ez a gyűlölködésnek a zsilipje és csak épen ez hiányzik ma még közülünk, hogy még itt osztályozzanak bennünket negyvenholdon felüliekre és aluliakra, amikor nyomorba jutottak a többszázholdasok is. Mert nem azért van nálunk adóárverés, mivel ez valami érdekes sportot nyújt, sem a csakazértsemfizetek miatt, mert ennél sokkal okosabbak vagyunk már, hanem azért, mert nem tudnak fizetni és méregdrága kölcsönöket szednek fel csak azért, hogy az egzekuciót elkerüljék. Lóránd elvtárs tehát borzasztó nagyot tévedett a járási gyűlésen, ahol javaslatát nem fogadta senki barátságosan. Hiszen a tűzvészben is az a rend, hogy ha a kastély mellett a kunyhó ég, hát a kunyhót is, meg a kastélyt is egyformán oltja a tűzoltó és nem hoznak olyan határozatot, hogy a negyvenholdas hadd égjen. Segítsen magán, ha tud.

Ha pedig azon a gyűlésen valaki feláll és azt indítványozza, hogy a gazdasági özönvíz károsultjai azt kívánják, zárják be az összes mozikat, mert felesleges pénzkiadás ma, ilyen nagy gazdasági bajokban oda hordani a pénzt, ezt a pénzt adják oda rokkantaknak és hadikárosultaknak, talán nem is vette volna jónéven Lóránd ur, a mozinagybérlő és monopóiiumtulajdonos, aki még egy aláírást is sajnált, mint ez kiderült, a gyűlés összehívása érdekében. Igaza van. Mikor itt a negyvenholdasokat is segíteni akarják azok az emberek, akik érzik magukban a krisztusi szeretet parancsát. Lóránt urban ez csak negyven holdon alul van meg, hogy miért épen negyven a limit, azt nem tudjuk. Épen igy lehetne ötven, vagy hatvan, esetleg harminc is. Hát megállapíthatta minden párt, hogy különb szocialista a rokkant párt képviselőjénél, aki osztályharcot csinál a nyomorúság közepette is és olyanokra

lövöldöz javaslataival, akik fegyvertelenek és védtelenek, ami a szociális érzés genfi konvencióiba ütközik és olyanoktól eredhet, akik kívülről szocialisták, de belülről milliomosok.

mmmmmmmmämxm.

Csallóközaranyos község

küldöttsége az országos elnök és a pénzügyi vezérigazgató előtt.

— Saját tudósítónktól. — Alsócsallóköz, — julius 31*

Csallóközaranyos község, amelyben feles számban élnek nagyobb és kisebb gazdák és mezőgazdasági munkások meg kisbérlők, a napokban képviselőtestületi ülést tartott, amelyen az az idei nem remélt terméskatasztrőfával és annak következményeivel foglalkozott. Határozatait egyhangúlag hozta és elhatározta, hogy azokat a járás-, az országos hivatal, a pénzügyi vezérigazgatóság és az országos földmívelési tanács tudomására hozza.

A határozat mellékletei a kárbecslés, mely ebben a községben

négy és félmillió összegre rúg, továbbá a vetőmag szükséglet összeírása és az állami kölcsönigénylés kimutatása. A példásan megokolt határozat reámutat a kereset nélkül maradt földmunkásság kétségbeejtő helyzetére és több javaslatot tesz a munkanélküliség megszüntetésére. Csallóközaranyos községben ez idő szerint több mint 400 földmivelési munkás van minden munka nélkül, akiknek a kenyere már hetek múlva elfogy.

A küldöttséget, amelyben a község nagyobb gazdáit Kenessey Dénes volt gazdatiszt, a kisgazdákat Vendégh Lajos és a földmunkásokat Both Zsigmond képviselte, Alapy Gyula dr. tartományi képviselő vezette először is

JAPÁN IÁK

Irta:

Pellerné Feszty Edith.

Kényelmes Pullman kocsiban száguldva hagytuk el a vidéket. A vonat zakatolása zúg a fülembe. Még két utas ül a fülkében. Sárgabőrű japánok. Kinéztek az ablakon; hirtelen az egyik felém fordult és francia nyelven érdeklődik, messze van-e még Budapest? — Beszélgetni kezdtünk. — Japánról. Érdeklődve hallgattam e távoli ország szépségeiről. Meséltek nagy lelkesedéssel s előttem mintha egy mozi vászon jelent volna meg; a szép virágos japáni vidékről, Kyoto-ról, Nará-ról, Táshogu templomairól, a cseresznyevirágokról, a Fuji hegyről, Chrysánthémum-kiállitásokről.

A világ egy országában sincs annyi melegforrás, mint Japánban. Kilencszázötvenegy féle meleg és százötvenötféle hideg gyógyforrása van A források hires nagy városok közelében feküsznek, hegyvidék, vagy folyó panoráma között. Éurópai hotelok állanak nagy fürdőhelyeiken: Hákoné, Áatami, Ikao, Kusátsu, Nikko-Jumoto, Arima, Béppu, Obama.

Februárban szilva virágzással megkezdődik a virágzás ciklusa. A virágzás a föld minden részéből odacsalja az utazókat. Az őszi lombokba borult japáni táj, a chrysanthémum ok lenyűgöző látványa és pompája meseszép lehet.

A régi szokások és ünnepek hazája Japán.

Művészetének sokféle ága van. A különféle kézimunkák, elefántcsontfaragványok, porcellánok, színes fafaragvány ok, fal i ernyők, szőny egek. babák, bambuszdolgok, hímzett selymek, brokátok, kimonók. Csodálatos fafaragványok példányai a templomokban, a régi mesterek festményei minden jobb házban. Ragyogó bronz szobrok.

Gyorsan mult az idő — Megérkeztünk Budapestre. Elbúcsúztunk.

Másnap az a sok érdekes dolog, amit a két kedves Japán az ő hazájukról mesélt, azt a kívánságot ébresztette bennem, hogy az első budapesti reprezentatív japán művészeti képkiállitást megnézzem.

A kiállítási csarnokba lépve nagyméretű japán képek, levegősek. Selyemre festettek. Gyönyörködik a szemem. A következő cimű képek voltak rám a legnagyobb hatással: „Haha madár“ — Szürke háttér, egyszínű selyemre festve egy cseresznyefaág elszáradt végén gubbaszt egy kis madár. Egy másik kép: „Három nyúl“ Szürke háttér, a selyem maga fedetlenül, előtérben sárgult lehullott falevelek között ül a három házinyúl. „Vadlibák a nádasban“, „Tavasz“, „Éjjeli ünnep a templomelött az elővárosban“, „Éhes fekete hollók“, „A rovarok dala“, „Szép tavasz“, „Japán babák“, „Fiatal táncosnő“. Ézek mind exótikus képek hasonló cimekkel. Holdat, bogarakat, madarakat, virágokat, halakat ábrázolnak a levegős nagy képek. Csodás a művészetük, magán hordja a nemzeti sajátságot.

A japáni buddhista festészet a kinai művészetből merített. A japáni művészet kezdettől fogva ékitinényes és jelképes volt és irányzata ennélfogva nem kedvezett az arcképfestésnek. Szokásos képformája az úgynevezett e-makimonó, a széles tekercs, melyen eredetileg Írott szöveg és kép váltakoztak.

Irodalom és festészet sokkal szorosabban függnek össze Kelet-Ázsiában, mint Európában.

A japán művészek maguk mentek Kínába, hogy az ottani nagymesterektől tanuljanak. Művészetük azért nem volt azonos a kínaiakéval. Sajátos stílust fejlesztett ki. A tizennyolcadik század művészete az egész világon a realizmus ébredése volt. A japán mű-Brachtl dr. pénzügyi vezérigazgató elé, ahol a küldöttség nevében adóengedményeket kért és reámutatott arra, hogy az idei jövedelemadó kivetés több helyen meghaladja az 1929. évi jövedelem után kivetett adót is, holott a múlt évben a gabonaár az előző évinek felére esett vissza.

A pénzügyi vezérigazgató szívesen fogadta a küldöttséget és válaszában azt hangsúlyozta, hogy az adóelengedés csak egyéni utón kérelmezendő. A sérelmes jövedelemadó kivetések ellen felebbezések beadását tanácsolta, amelyet megértéssel bírálnak el.

Majd az országos hivatalban Orszdgh József országos elnököt kereste fel, aki a küldöttséget előzékenyen és barátságosan fogadta és átvette a község memorandumát. Konkrét Ígéretet nem tett, mert a károk segélyezése kollektiv utón fog végbemenni. Az országos elnök a küldöttség mindegyik tagjával elbeszélgetett és meghallgatta panaszaikat.

A küldöttség ezután az országos földmivelési tanácsot kereste fel és ott is előadta azt a tarthatatlan helyzetet, amelybe a gazdák és a mezőgazdasági munkások jutottak. A község határozatát a járási hivatalhoz már előzetesen benyújtották Fodor dr. főbiztosnak.