Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-08-01 / 92. szám
1*31. augusztus 1. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldai. hogy a járás területén levő építkezéseknél és vállalkozásoknál csak a járás területén lakó vállalkozók, iparosok és munkások nyerhessenek munkát, tehát idegenek részére ily munkák végzése ne engedélyeztessék, amig a járás területén munkanélküliek vannak Pártjaink határozati javaslata felöleli a gazdasági élet egész területét és annak gyógyítására konkrét tényeket jelöl meg. Mező István szenátor-munkás (kommunista párt) szintén határozati javaslatot nyújt be, amelyben javasolja a kenyér, hús, zsir és az elsőrendű fogyasztási cikkek forgalmi adójának törlését, a bérletek dijainak 50°/0-os leszállítását, de javasolja a generálisok fizetéseinek és nyugdijainak a csökkentését is. Lórúnd István (szoc. dem. rokkant párt) határozati javaslatában azt kívánja, hogy a negyven holdas kisgazdák semmi segélyt ne kapjanak. Ezzel lapunk más helyén foglalkozunk. Mit tett a hatóság? Az elnöklő Fodor közigazg. főbiztos az elhangzott javaslatokra előadja, hogy a járási hatóság a bajokat legélénkebb figyelemmel kiséri. Felirt a kormányhoz államsegélyért. A járás területén végrehajtatta a községekkel az elemi károk felbecslését és julius végéig 35 milliót tett ki a községek elemi kára, de ebben az összegben a legutóbbi jégverés kára és néhány községből be nem érkezett kárjelentéseken kivül. Ezekkel a károk végösszege eléri a 45 milliót. A hivatal felterjesztést tett 25 millió segély folyósítása iránt. A járási kárbecslő bizottság augusztus 13-ig öszszeállitja a járásnak összes kárait A vetőmagakció helyett célravezetőbbnek látják a kisgazdáknak készpénzzel való segélyezését, hogy igy az esetleges visszaéléseknek eleje vétessék. Az agrárpárt Hodzsa és Stunda neveivel politikai agitációt vitt bele a szomorú témába. Prazsdk József földmivesiskolai igazgató (agrárpárt) hosszú memorandumot olvas fel cseh nyelven, melyben az agrárpárt akcióit sorolja fel. Ezt magyar nyelven Nagy Jenő bankigazgató (agrárpárt)tolmácsolja.Mig egyetlen párt sem tett még politikai célzást sem, addig az agrárjavaslat Hodzsára, az agrár törvényhozók értekezletére és Stunda képviselő kijárásaira hivatkozik, az adómoratorium kifejezést perhorreszkálja és bejelenti, hogy az agrárpárt minden községben röpcédulákat fog terjeszteni a magyar lakosság közt is, mert a károkat csakis egyénenként lehet kérelmezni. A határozati javaslat nem ébresztett rokonszenvet egyetlen pártban sem és ha szavazásra bocsátják, bizonyosan kisebbségben marad. Felső Gadl Gyula dr. nyug. polgármester (magyar nemzeti párt) tiltakozik, hogy az agrár- és a rokkantpárti javaslat egyeztetés céljából a választmányhoz utaltassék, a többiekhez hozzájárul egy módosítással. A rokkantak és agrárok javaslatát azonnal szavazás alá kívánja bocsájtani. Három órai vita után az elnök azt javasolta, hogy a benyújtott határozati javaslatokat egyeztetés végett adják ki a járási választmánynak, mely nyolc napon belül tegyen jelentést a képviselőtestületnek. Ezzel a képviselőtestület ülése, amely más járások részére is például szolgálhat, déli egy óra után véget ért. és a Mátyus földjén. Rossz termés az egész vonalon. — Sok helyen a vetőmagot sem hozza meg. — A mezőgazdaság fizetésképtelensége. — Kenyér nélkül maradt a mezőgazdasági munkásság. A vágbalparti részek, a Garam-vidék és Alsó-Csallóköz bejárása után, Felső- Csallóköz és a Mátyus földjének megtekintésére indultunk. Az ember legértékesebb éltetője és sarkalója, a remény most sem hagyott el bennünket, még mindig hittük, hogy nem lehetnek mindenhol olyan rossz állapotok, mint amit eddig láttunk. Sajnos, nagyon megcsalt ez a reménységünk. A termés ezeken a vidékeken sem jobb, mint másutt, a nyomor, a kenyértelenség itt is előre veti árnyékát. Alsó- és Felsőnyárasd, Vásárut, Albár, a Karcsák, Böős, Baka, Dercsika, Nagyszarva, Tárnok, Csallóközcsütörtök, Csákány, Nagymagyar, Illésháza, a felsőcsallóközi állomásaink. Mindenütt már az ismert terméseredmény fogad, sehol sem termett több 150- 200 kg.nál holdanként s a régi 8 q-ás termés csak egy szép álomkép marad, s a mezőgazdasági munkásság ebben az évben legfeljehb annyit keresett meg, ami egy hónapra elég s teljesen üres kezekkel néz a tél elé. A kisebb 8—10 holdas gazdának annyi magja sem termett, amennyi saját szükségletét fedezné, a 20—30 holdas kisgazdának ha évi szükségletét fedezi, nem jut vetőmagra s a nagyobb gazdaságok is még vásárlásra lesznek kényszerítve. Fizetni senki sem tud, amivel viszont az ipar és a kereskedelem kerül súlyos helyzetbe, mert hiszen a földmivelő lakosság mindig a termés után szokott fizetéseinek eleget tenni. Ilyen körülmények között természetesen adóra sem jut, amit azonban a pénzügyi hatóságok sehogyan sem akarnak megérteni és kimélet helyett most is végrehajtó járja a felsőcsallóközi falvakat. Igazán legfőbb ideje volna, hogy a pénzügyi hatóságok kiküldötteik által saját maguk győződjenek meg a katasztrófád terméseredményről, jelentést téve erről felsőbb hatóságaiknak, az adó moratórium és az adó elengedés ügyében történő sürgős intézkedések végett. Sajnos ehelyett az látjuk, hogy az alsóbb pénzügyi hatóságok, sőt általában az alsóbb hatóságok félnek a helyzet valódi képét föltárni s azt a látszatot keltik, mintha aggódnának, hogy kikapnak felülről, hogyha megmondják, hogy bizony az idén semmi pénzt sem lehet behajtani, sőt nagyobb bajok elkerülése végett sürgősen segíteni kell. OKOS TŐKEBEFEKTETÉS ma házát, birtokát biztonságba helyezni. Egy viharáiló, elpusztíthatatlan, viharnak és jégnek ellenálló tető mentesifi Ont évtizedeken keresztül javitási-és karbantartási költségektől. Ilyképen megtakarított kiadásai többet jövedelmeznek minta kamatozás. Olvassa el: »Milyen legyen á tetömi cimö prospektusunkat, Eternit-Betriebs- und Handelsgesellschaft Prag SI., Vodickova 20 / Mähr.-Schönbera. Nagyon súlyosbítja a helyzetet Felsőcsallóközben az a körülmény, hogy néhány bank,amely eddig 12—14%-os kamatszedés mellett is jónak látta adósát, most felmondja még a betáblázott kölcsöneit is. Igazán legfőbb ideje volna már, hogy rendet teremtsenek a kamatszedés terén és egyszer s mindenkorra véget vessenek annak az uzsorának, a mely a megszorult emberekkel folyik. A mai helyzetben elkerülhetetlen a hosszúlejáratú kölcsönök nyújtásának nagyobbmérvü kiterjesztése, melyhez elő kell venni a szociális biztositó felhalmozott milliárdjait, mert csak az ilyen hitelek nyújtásával kerülhető el, hogy sok százezer hold ne kerüljön máról holnapra dobra. A Kisdunán túl Jóka, Diőszeg, Hidaskürt, Felső- és Alsószeli, Deáki, Pered, Zsigárd, Farkasd, Negyed községekben töltött időt, majd a Vágón átkelve Szimőt és Kamocsát látogatjuk meg. Mátyusföld bőven termő földjei is csalódást hoztak az idén. Szemes gabonából negyedrésze sem termett mint más években. A kép itt is ugyanaz mint másutt, eladni senki se tud, tehát fizetni sem lesz miből. Farkasd, Negyed, Szimő, De nyomban rá potyogni kezdtek a könnyei és már nem karolt bele a vőlegényébe, sőt azt se engedte meg, hogy az belékaroljon. Mikor pedig a kapuhoz értek, hirtelen azt kérdezte tőle: — Hajlandó szót fogadni a néninek és megváltoztatni a politikai pártállását? A képviselő elképpedt: — De édes Lidiké? Csak nem beszél talán komolyan? Egy ilyen öregaszszony szava csak nem játszhatik bele a politikába?... — És ha én kérem? — szólt Lidi izgatottan. — Maga sokkal okosabb, hogy sem ilyesmibe avalkozzék! Kérem is, hogy. ne tegye! Lidiké ekkor zokogásra fakadt, megfordult és szó nélkül felrohant a lépcsőn. Mariska mama ijedten magyarázta a vőjelöltnek: — Tudja, nálunk nagyon döntő szava van Janka néninek. A gyerekek megszokták, hogy szót fogadjanak neki... Ne bántsuk most Lidikét... Majd holnap megbeszéljük... A képviselő kedvetlenül ment haza. Másnap reggel kapott egy levelet Mariska nénitől, amiben ez őrülten sajnálta, hogy így kénytelen eljárni, de meg kell, hogy mondja, hogy a leánya most már, mint szerelme bizonyítékát követeli tőle, hogy lépjen át az ellenpártba. Talán felesleges is említeni, hogy az eljegyzésből nem lett semmi, azt azonban már érdemes feljegyezni, hogy Lidi utólag halálosan beleszeretett a vőlegényébe és sokáig bánatos volt, amiért a parti fuccsbament. Szerencsére — a családja állapította meg így, — nem Janka nénit okolta, hanem a képviselő érthetetlen makacsságát, aki »ezt a kis áldozatot« sem hozta meg érette, hogy pártot cseréljen. Nem is akart többé róla hallani sem, hogy. férjhez menjen. — A férfiak komiszak! — szólt meggyőződéssel. Csak jóval később, évek múlva mondta egyszer, mikor hallotta, hogy a hajdani kérője az államtitkári széket felcserélte egy nagy vállalat vezérigazgatói állásával: — Hát bizony az én szerencsémet is jól elhegedülte Janka néni! Ö maga akkor már évek óta egy sokkal kisebb vállalatnál könyvelt reggeltől estig... Heddának viszont Janka néni szerzett férjet. Ez volt a harmadik leány, egy évvel fiatalabb Lidinél, de sokkal szebb, mint a két nénje, úgy hogy állandóan egész udvar volt körülötte. Igaz, hogy csupa fiatal gyerekek voltak, valamire való férjjelölt nem igen akadt köztük, táncos annál több. Volt ott egyébként egy Pista nevű fiú is, akinek már csak egyetlen vizsgát kellett letenni s akkor aztán ment volna ki Amerikába, ahol a bátyjának valami nagy gépgyárában kapott volna állást. Én nem tudom, mert az ilyesmi mindig ellenőrizhetetlen, de azt beszélték, hogy Pista csak azért halogatja ezt az utolsó vizsgát, hogy minél később legyen kénytelen itthagyni Heddát. Annál feltűnőbb volt, hogy mikor egyszer aztán sűrűbben kezdtek súgni-búgni egymással Heddával, egyszerre nekifeküdt a fiú a tanulásnak. Ekkoriban történt, hogy Janka néni szép napon megjelent egy nyurga fiatalemberrel Heddáéknál és bemutatta, mint a boldogult ura rokonát. A Janka néni pártfogoltját persze nem lehetett szívesen nem látni, hát Hedda nyájas is volt hozzá tőle telhetőleg. Ennyi pedig elég volt a nyurgának ahhoz, hogy harmadnap annak rendje és módja szerint megkérje a kezét. Nagy lett erre a riadalom. Az egész család összeült, hogy kieszeljen valami olyan formájú kosarat a Janka néni urának a rokona számára, amit az öregasszony se vehessen sértésnek, de éppen mikor legjavában tanakodtak, váratlanul betoppant Janka néni és kijelentette, hogy ha Hedda nem átallolta ezt a szegény fiút bolondítani, most már követeli, hogy menjen hozzá. Ellenkező esetben ... hiszen a többit már tudják! Mariska mama ekkor is hősiesen megpróbálkozott vele, hogy visszaverje a támadást. Hivatkozott Pistára, az amerikai bácsira, a szerelemre, — Janka néni azonban csak összecsapta a kezét megbotránkozásában: — Mariska! Mariska! Hát te még ott tartasz, hogy hiszel az ilyen amerikai mesékben? Hisz az a fiú csak szélhámos lehet!... És ha ti ezt a haszontalant, aki egyebet sem tud, mint táncolni, elébe helyezitek ennek a derék embernek, akit én mutattam be Heddának és Hedda ki mer ezzel a csirkefogóval menni Amerikába, hát én... én minden vagyonomat erre a fiúra hagyom, és nemcsak Heddát tagadom ki, de a többi gyerekeket is. Hedda először azt mondta, hogy fütyöl Janka nénire. Aztán sírva fakadt, mert eszébej ütött, hogy nemcsak róla van szó, hanem a testvéreiről is, akiket nem vihet magával a tengerentúlra, hogy kárpótolja őket a Janka néni eljátszott jóindulatáért. — De hát kicsoda ez az ember? Miből él? Micsoda? — kérdezte a Hedda anyja idegesen. — Az én kisebbik birtokomon bérlő! — felelte Janka néni. — És ha én kiadtam neki a britokomat, te is odaadhatod neki a leányodat! — Hát vagyonos ember? — Most még csak a felszerelése van meg. De lesz neki, ha meghalok, mert a vagyonomnak azt a részét, amit illőnek tartok az uram családjának visszajuttatni, neki fogom hagyni egyedül. Azért is akarom, hogy Hedda hozzámenjen, mert így duplán örökölhet tőlem... így történt, hogy Hedda hozzáment a nyurgához. Eleinte sokat veszekedtek, de csak addig, amíg ki nem derült, hogy a fiút is Janka néni terrorizálta bele ebbe a házasságba. Akko: rögtön megtalálták a közös érzést amiben egyesültek: az utálatot Jankí néni iránt, aki egyébként olyan drá gán adta volt ki nekik a birtokát hogy azon még jobb viszonyok köz is lehetetlen lett volna tönkre nen menni. Tönkre is mentek volna, ha i szegény fiú egy évvel előbb el nen pusztult volna tüdőbajban. így ma radt Heddának annyija, hogy annal a kamatjából, meg amit mint szabász nő egy női divatszalonban keres, valahogy megélhet és a kis fiát is neveltetheti. Persze, ott lakik most ő is a testvéreivel együtt az anyjánál, bár a lakás most szűk egy kicsit, mert a legszebt szobát át kellett adniok Janka néninek, mikor az öreg most öt esztendeje odaköltözött hozzájuk. Megvolt rá szegénynek az oka, meri az történt vele, hogy abban a nagy börzeharcban az utolsó fillérig elvesztette a vagy onát. Azóta ott lakik a sógorasszonyánál és annak a három leányánál. Azok tartják. Sőt nemcsak tartják, de iparkodnak még a gondolatát is ellesni, még fokozottabb mértékben, mint addig, mert gyöngéd lelkek és halálosan restellnék, ha Janka néni azt hinné, hogy azelőtt csak az örökség reményében engedelmeskedtek neki. Janka néni különben ilyesmit nem is tesz fel róluk. És mert alapjában véve ö is gyöngéd lélek, aki tudja, hogy zavarba hozná a húgait, ha úgy viselkednék a házuknál, mint holmi kegyelemkenyéren élő szegény rokon, hát iparkodik úgy tenni, mintha nem őt tartanák, de ő tartaná mindeniket. Intézkedik, parancsol, zsarnokoskodik. Éppen úgy, mint régen. Alig lehet kibírni!
