Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-12-24 / 153. szám
ü oldal. 1931. december 2 t. Az orvosi tudomány, a mérnöki felkészültség egyformán becsülendő meg akár bécsi dialektusban, akár József műegyetemi vágj- csehszlovákiai képzettséggel dolgozik e három ország területén. Német anyanyelvű nevelőnőt miért ne lehessen Debrecenben foglalkoztatni és így tovább. Az anyagok qualitása, ára, versenyképessége, a tudományos és kultúra emberei, a jó munkások értéke adja meg e távolsági határt, hogy meddig tud piacot hódítani, boldogulni mindegyik termékeivel és nem a különböző színűre festett vámsorompók. Szabad mozgást az embernek, szabad mozgást az árunak! Ezek a kérdések dominálnak ma minden komoly ember előtt, a megélhetés, a kenyér kérdése. Ezen kérdésekkel, ha eredményesen foglalkozunk, ezek hozzák közelebb az embereket egymáshoz. És ez a közelebbjutás, ez a megértés, ez adja meg a békés, karácsonyi hangulatot. Fried Jenő. Nem karácsonyi béke tölti meg a magyar sport berkeit. A Kerület közgyűlése előtt újból a Vidék ellen uszító hangokat penget néhány pozsonyi egyesület. Mintha évek óta már nem lett volna elég abból a szomorú küzdelemből, amelyet egyes klubfunkcionáriusok önzése és szerepelni vágyása indított a Kerület legértékesebb tagjai ellen 1 Mintha nem volna szemmellátható tény, hogy Pozsony a Vidék nélkül sem erkölcsi sem anyagi alapon nem tudja megtartani azt a nívót, amelyre a kisebbségi magyar sport szempontjából predesztinálva van. Persze, fájó körülmény, hogy a tabellán három vidéki csapat vezet, mig a kiesési zónában pozsonyi egyesületek vannak. Fáj, hogy ezen önző urak által néhányszor megindított kampányból eddig mindég a józan ész és felfogás került ki győztesként. Befejezett tény, hogy a kerületi beosztás mai állását ez a közgyűlés nem változtathatja meg, a bajnokságot ugyanebben a formában kell befejezni. De hát akkor mi célja vann ennek a háborúnak? Csak az, hogy végre a Vidék is feladja eddigi álláspontját és annyiszor lebecsmérelt önérzetében most már önmaga áldozza fel a magyar sport magasabb elhivatottságát? A karácsony békés eszméjétől áthatva szomorúan és megdöbbenve szemléljük a gyűlölet és a kicsinyesség eme megnyilatkozását. Mi láttuk, hogy a Vidék akkor is meg tudta őrizni hidegvérét, amikor a szemtelen arculcsapások özönét kapta. Most eggyel több ez a sorozat, de a kisebbségi magyar sport megköveteli az egységet s a Vidék most is meg fogja tudni alázni magát, csak azért, hogy ez eszme csorbát ne szenvedjen. Mi, az itteni magyar sport egyik őrállója feszült figyelemmel vigyázunk és harcolunk a jobb belátásért. Mi le tudjuk küzdeni az érdekek másodrangú szerepét és most amikor Pozsony megint egy újabb attakra készül, túl minden sértő és kicsinyes szemponton, hirdetjük: Béke és szeretet az sportemberek között! Véső. A bújdosó Rodostóra gondol Erdők rejtegettek, csillagok biztattak, halúroninneni hazai források epedő ajkamra békítő ízt adtak. Iharfa, juharfa gondba esett értem, viharos éjtszakán, mikor fegyverzörgés, zaklató égdörgés rémülete elől menedéket kértem. Háltam bokrok alján, lombos szudukokba’, áruló hold elől néha ág-bog rejtett, »KOMÁROMI LAPOK« néha tölgyek odva. Nyúlcsapásos rejtek, vízmosásos szikla minden búvóhelyét felém nyitogatta s kőkemény álmomnak vad szikla puha volt, puha, mint a vatta. Sárga-lom b-pergető fénysujtásos reggel epedeztem haza, üzengettem haza szarkalábbal írott őszi levelekkel. Félve dúdolt nótám falánk, deres szelek számból kiragadták, nehéz sóhajomat erdei madarak, költöző madarak szájról-szájra adták; sebbten rótt nyomokat, nehéz bánatomat • havak takargatták. Talán csak tíz éve, talán kétszáz éve, rodostói tenger fekete vizébe bámulok a partról; s rodostói tenger fekete zúgás ú fekete vizéből száműzött magyarok jönnek föl a mélyből. Fekete Lajos, m miiwiwiiT 1'iMiiitniMawiawwBBWBwwBiR ■Részünkről rámentünk a jégre.. — Rövid jelentés a korcsolyáról és a jégviszonyokról — Mivelhogy vasárnap délelőtt a helyi élő-rádióember erősen biztatott mindenkit a jégpálya megnyitására s a Nádoron hurcolta a plakátot, jómagam is előkerestem a korcsolyacipőt, a korcsolyát és a hozzávaló nyakkendőt. Nagy kivonulást tartottunk a ráckerti jégpályára. Istenem, régi szép diákkor: suhanások a jégen, finom szerelmek, nagy hasraesések, Rima folyó sepretlen jege, müjég a Vajdahunyad vára tövében, szénatéri flört Budán két forró tea között, leitmeritzi Elba-part, segítsetek! Persze. Szépen van ez igy elgondolva, de hol is van elsősorban az a korcsolyakulcs? A kulcs megreped, a talp nem ehhez a korcsolyához való, mennyi küzdelem is van ezzel a jéggel... Lám, most a sróf esik le, no, kedves korcsolyám, te is régen lehettél talpamon... Hát csak szuszogok megértőén, eljátszogatom a srófjaiddal, erőlködöm és bizonytalanul lépegetek az acélszerszámon. Most már minden mindegy, ha eddig kígyalogoltunk, vissza már nem megyünk. Enfin! Szilárd a korcsolya, rálépünk a piros szőnyegre (Milyen előkelő ez is és ötletes. A fotballisták öltözője a melegedő s piros szőnyegen járulsz a a jégre, mint egy miniszter. Bravó!) Hát kisürgettük ezt a jeget s „lapunk hasábjain“ is harcoltunk érte. Lássuk, mire megyünk. Végre hogy megcsinálták a pályát. Addig, amig el nem olvad... Üdvözöllek, komáromi jég Hanem sima ez a jég s jobban csúszik, mint kellene. Várjunk csak, először egy-két tapogatózó lépés. Nnna! Persze, a kadettugrási tudomány, az ott maradt a gimnáziumi emlékek között s a nyolcas is csak a hármasig megy csupán. Két-három iv és nekiszaladok egy ügybuzgó urnák. Valaki nagyot esik, Fáj neki ott, amire esett. Istenem, miért nem esik paplanos ágyba? Nos, most észrevesszük a jeget is. Mondhatom, kitűnő. Sima, fényes, elsőrangúan leöntött, nem is kell jobb. Sőt: tuljó. S aztán az tetszik, hogy a pálya köralaku. Ez szokatlan, de hasznos. Lehet körbefutni, rogyásig. Középen villanylámpa oszlopa van. Ez se rossz ötlet Meg lehet fogózni benne, ha valaki elveszti lába alól a jeget. Lócák is álldogálnak a szélen Van itt minden. Néhányan már figurákat is csinálnak, ugrálnak, tanítják egymást. Jó dolog ez, csak nem szabad nagyon elbizakodni a tudománnyal, mert a felborulás nem ajánlatos. Egyre többen jönnek. Diákok, lányok, flörtölő párok, gyerekek és felnőttek. Egyesével, avagy összefogózva iringál-Komárom, december 24. Két komáromi zeneszerzőnek hozott jelentős sikert a téli szezon. Mindkét fiatal zeneszerzőnket nemcsak a szlovenszkói, de a határon túli magyarság is előnyösen ismeri. Seress Rezső a mai napon érkezett el életének legjelentősebb állomásához. „Elszáll az ifjúság“ c. operettjét, melynek librettóját Ságody József ismert pesti iró készítette, az újpesti Kisfaludy Színház adja elő sajtóbemutatóként három napon keresztül. Az ilyen újpesti sajtóbemutatón nézik meg a pesti színházi habiiüék az újdonságokat és azért Seress Rezső operettje is, akárcsak az újpesti színházból Pestre átvitt Maya BÁRD MIKLÓS: Divatba jött Divatba jött lekicsinyelni téged, Csúfolni szűkmarkú szellemszegénynek. Szembe kacagni, lehurrogni. Kaján örömmel rámutatni: : A szomszéd asszony szebb, divatosabb.— Óh, mindeneknél hűbb és igazabb. Szép Szellem-Asszony, népem Géniusza, Ne hallgass e rugaszkodó fiúkra, S a dúlást, mely itt köpköd, foszforeszkál, Ne vedd zokon ... Nem lándzsanyé! a tollszár, Mely tollával az eget vívja, S ha karcol is, Te ne bánkódj miatta; Hitlenje van minden felekezetnek, S a tolinak mindig voltak, - vaunak, [lesznek. mmmmmmmmmmmmmmmmmmmrnmmm Karácsonyi jegyzetek. Irta: Erdőházi Hugó. Szabó Dezső szélesöblíi hangja újból megszólalt a magyar irodalom hangszórójában A világháború pesti fináléját örökítette meg „Megered az eső“ regényében A magyar forradalmat. Nem történelmi regényt irt, nem konstruált nyugodt, intellektuális hangon „társadalmi“ regényt, — szertelen zsenialitásával újból zűrös hullámokba vetette magát, újból hordóra állt és az ügyészi toronyból vádbeszédet mondott. A Filadelfia kávéház döngető szavú nagy remetéje megírta az Elsodort falu sziszegő, robbanó folytatását és újból rátaglózott magyarságra, zsidóságra, közéletre, társadalomra. A regény torz és kaotikus, mint egy máglya, melyben vadul ropog a tűz, fojtó füstöt okád és megfullasztja, megvakitja az embert. Szabó Dezső nagy égő magyar máglyája magyar tragikum, amely az elsodort falu gépfegyvergolyóin és a Segítség gyilkos tengervizén keresztül most is halálba torkollik és nem lesz belőle Feltámadás. Két magyar didktáborba tömörül most a szlovenszkói fiatalság: a Makkba és a Sarlóba. A Sirló teljesen szélsőséges politikai hátterű programjának nem lehet gyökere a fiatalság társadalmában, amelyiknek politikamentesnek kell lenni és amelyik inkább praktikus éietmegoldások problémáiból akarja kiépíteni jövőjét, — nak. A válogatott cigánylegények is itt vannak már, hozzák a dzsessz-dobot, a nagybőgőt és a klarinétot. Kigyul a villanylámpa, karczolja a korcsolya a jeget, szinte csöng bele, pirult arcok mosolyognak, kellemes hideg van, a jég kitűnő, ügyesen megcsinálták, derék munka volt. Egy kis apróság éppen most próbál megállni a jégen, nagyokat sikoltoz kétségbeesésében. Vagyunk itt vagy negyvenen, akikről e pillanatban el lehet mondani, hogy a jég hátán is megélünk. Néhány órahosszat. Legalább jól mulattunk. és Fehér ló operettek, meghozhatja a kiváló komáromi földinknek az igazi nagy beérkezést. t'íihola Gyuszinak három magyar nótája jelent meg gramofón lemezen az Esta gramofóngyár kiadásában. A három nóta cime: Egyszer úgyis megbánod még,Van nekem szeretőm, mind kettő a szerző szövegével és a gyorsan népszerűvé vált Szomszédasszony csárdás Borka Géza dr. szövegével Mihola Gyuszi három dalát Berky Lajos cigányzenekarának kíséretével ő maga játszotta le gramofónlemez letétre. A dalokat a közismert és behízelgő hangú Herczeg Béla énekli. szemben a Sarló tudományosságba és elméletekbe fulladt iskolájával. A Makk sok tekintetben irracionális céljai kivitelében és néha dogmatikus következetességei tér ki az idők követelménye elől. A két ellentét közé akar éket verni a magyar ifjúság ujarcu vezére, Győry Dezső. Az aurea mediocritas hidján akarja összehozni a magyar erőket és szélsőségből, a két forradalmi hullámzásból akar a nyugodt medrű, folyású tiszta munka terméséhez elérkezni. Pozitivista diáktábornak nevezi ő ezt az uj alakulatot, mely biztos tradíciókon épül és kezét nyújtja az uj idők szavának. Szélsőségektől mentes, komoly haladó programot várunk egy olyan világnézeti terrénum közösségében, ahol nem választhatja szét a magyar diákságot semmi, sem elmélet, sem produkció. * Weekend a cime a legújabb berlini eresztésnek. A film kedves, néhol frivol, de mindig ízléses, ötletes zenéjü közönségdarab Nem is említeném meg, ha a befejezésében nem lenne egy érdekes momentum. Két weekendező társaságot mutat be. Az egyik kint a nyári viz mellett van, ahol a Hotelhaliban jazzmuzsika, pizsama és finom hangulat. Cigaretta, lengeruháju szőkeségek, filmamorózók kicsiben és nagyban. Egy a városiak, az enervált uraságok és migrénes kényességü remegő idegzetű nőcskék weekendje. A másik társaság nem márvány asztalok mellett „pihenteti“ a heti munkában elfáradt idegzetét, kint a szabadban virágos szivü mezők között szabad horizontú országúton masirozik: cserkészek és cserkészlányok, ők gitárral, búzavirágokkal a kezükben, tiszt i lelkű népdalokkal az ajkukon. Felemelő volt megérezni a kontrasztot és megérteni az igazi weekend romlatlan értelmét. (Az egészséges vér ösztönének útját.) * r Az uj szlovák irodalom már magán viseli az európai kultúra értékes ismertetőjeleit. Ugyan faji jellegű és hahatárokba szorított problémájú — amilyennek kell is, hogy legyen, — de kifejezési formája, stílust kereső öszöne már nyugati széllel hozott. A Miliő Urban biő c. hatalmas alkotása szabódezsői konstrukció. Jankó Alexy, Tido J. GaSpar, Ciger Hromsky és még sokan már szlovák irodalomtörténetet és egyetemes kulturhistoriát jelentenek napjainkban. (thyvi.) Komáromi szerzők újabb sikerei — Saját tudósítónktól — ■‘#mi
