Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-12-24 / 153. szám
t **81 december 24. »KOMÁROMI LAPOK« 7. oldal, A Jókai Egyesület Kazinczy-ünnepélye. Komárom, december 23. Kazinczy Ferencnek, a nagy magyar nyelvújítónak emléke előtt gyújtott fénylő szövétnekel a Komáromi Jókai Közmivelődési és Múzeum Egyesület december 20-án, vasárnap délután a Kultúrpalota nagytermében, ahova ez ünnepi alkalomból egybeseíeglettek az irodalombarátok és a nemzeti hagyományok tisztelői. A Jókai Egyesület ünnepélye méltó megemlékezése volt a »Szent öreg«-ről, akinek halhatatlan szellemét halálának századik évfordulója alkalmával kegyelettel idézték a hálás utódok elé. A magas irodalmi és zenei nívón álló műsort a Komáromi Dalegyesület kitünően megszervezett működőkara vezette be, amely Schmidt Viktor ,a talentumos jeles karnagy vezénylete mellett Eötvös Józsefnek »Végrendelet« c. költeményére Sztára József által írt erőteljes férfikarát adta elő kifogastalan precizitással, a közönség lelkes tapsaitól kisérve. Majd Bazilidesz Iván lépett a pódiumra és elszavalta Borka Gézának, a kiváló költőnek . Kazinczy szelleméhez c. megragadó hatású, gondolatgazdag gyönyörű ódáját. A művészi erővel előadott remek költemény a kitűnő szavaló tolmácsolásában lebilincselte a hallgatóságot, amely viharos tapsokkal köszönte meg az előadónak és a szerzőnek a nyújtott irodalmi és művészi élvezetet. Hajdú Lukács dr. gimnáziumi tanár, a Jókai Egyesület főtitkárának szónoklata következett ezután, aki Kazinczy nagyságát méltatta szárnyaló szép szavakkal, nagy szónoki készséggel, markáns vonásokkal domborítván ki irodalomtörténeti jelentőségét. A kiváló szónok magvas előadása mély nyomokat hagyott a közönség lelkében. amely tüntető meleg tapsokkal honorálta a Kazinczy nagyságához méltó megemlékezést. Majd a gimnázium zenekara adott Komáromi levelek Az afjf/legényadó kérdése elsimult. A komáromi városházán leszavazták a javaslatot. 15 szavazott ellene, 8 pedig mellette. így 7 szótöbbséggel az agglegények, a szegény, lesajnált agglegények javára döntöttek. Egyenlőre tehát nem sietős az agglegényekre nézve a házasság. Különben is az az agglegény, aki csak azért házasodott volna meg, hogy az agglegényadó elől elmenekülhessen, az igazán lesajnálandó, mert házasságot ilyen kicsinyes okból senkise kössön. Az utóbbi hetekben volt mit hallani szegény, öreg, hatezeréves Faun-fejemnek. Persze dicséretet keveset, de annál több szemrehányást. A gazdagon nősült férjek, a hozománnyal férjhez ment asszonyok különösen azért szidtak, hogy a gazdagon nősülteket ajánlottuk adóalanyoknak a szegény agglegények helyett. A férjhez nem ment, önálló keresettel biró nőket is melegen ajánlottuk az egyenlő elbánás alapján a megadóztatásra. Ez is veszedelmet jelentett. Emiatt is sokan szidtak, A napokban egyik kis vendéglőben ülök a társaságommal. Az egyik sarokasztalnál két önálló keresettel biró nő étkezik és kedvesen, csendesen csevegnek, mint két szelíd galamb. Amikor el akarok jönni, az egyik galamb sassá változik és odaszól hozzám:-- Jöjjön csak kedves Faun, nekem még számolni valóm van magával. Hát miért ajánlott minket, önálló életpályán levő nőket az adókat kifundáló bizottságnak ? És aztán miért van maguknak férfiaknak több kiadásuk, több kulturigényük, mini nekünk, nőknek? Háta délelőtti sörözés, fröccsözés, dohányzás, esti kávéházba járás, feketézés az kulturigény? Miért bánt maga minket kedves Faun? — Miért nem megy férjhez ? — mondottam én. A sassá vált galamb erre váratlanul a sas karmaival a szivembe vág és azt mondja: — Hát megkért már maga engem kedves Faun ? Erre a nem várt fordulatra dadogni kezdtem, de hamar szóhoz jutottam: — Lássa! Ez a kérdés tetszik nekem és erről lehet beszélni és legközelebb együtt költjük el szerény ebédünket és beszélünk a dologról. — Ez már helyes! — szólalt meg a hátam mögött az én erénycsősz barátom, aki bár nagy ellensége a házasságnak, de azért többször meg akart nősíteni. Úgy állt ott mellettem, mintha már is násznagynak képzelte volna magát. — Biztosithatnm kedves ügyvéd ur — szólott a hölgy erénycsősz barátomnak — ez a ravasz Faun nálam is el fog késni. Ismerem ezeket a ravasz hatezeréves Faunokat. Mindig akkor kérik a kezünket, amikor már késő és amikor máshoz megyünk férjhez, akkor titokban éjjel az ablakunk alatt gitárt pengetve zokogva azt éneklik: Oh mért vagy másé? Szóval megint csak kikaptam. De itt nincs vége. A napokban levelet kaptam egyik barátom feleségétől. Ezt írja: Kedves Faun! Nagyon rosszul esett, hogy maguk azok ellen a házasságok ellen keltek ki, amelyekbe hozományt visz az aszszony. Ez annál inkább nem szép magától, mert nekem is volt hozományom, hát igy engem is, ha nem is vagyok megnevezve, kipellengérezett. Ez a hála azokért a jó vacsorákért, amit nálunk megevett Ha bűn hozománnyal férjhez menni és megnősülni, akkor maga a bűnrészesünkké lett, valahányszor a vacsoráinkat végigette, mert tudja meg kedves Faun, nem az uram keresetéből kerülnek ki ezek a vacsorák, hanem az én hozományomat emésztik. De sokszor égig dicsérte a vacsoráimat, hogy igy meg úgy. Hát ugy-e, hogy nem olyan rossz, ha az asszony hozományt visz a házhoz? Hát ne szólják le többet azokat a házasságokat, amelynek a jólétét, a kényelmét az a megvetett, az a lenézett hozomány alapozza meg. Engem az uram hozomány nélkül is elvett volna, mert szeretett. Jólétben élünk és ez csak növeli a boldogságunkat, mert csupán szerelemből megélni kedves Faun, talán csak hatezer évvel ezelőtt lehetett, amikor a szent berkekben és ligetekben éltek az emberek és nem volt lakás, toalett és háztartás kérdés. Azért nem haragszom, de kissé fájt kicsit a dolog, hogy éppen magától kaptam ilyen sebet. Isten vele Andromache. No tessék! Ezentúl, ha vacsorára kapok meghívót, mielőtt elfogadnám, ki kell nyomoznom, hogy a háziaszszony vitt-e hozományt a házhoz? Ezt kinyomozni legjobban úgy lehet, ha az ember elmegy az öreg nénik zsurjára és ott fölteszi a kérdést Mondják kedves nénikék, X. Y felesége vitt valamit a házhoz és ha erre azt a feleletet kapom: — Ugyan kedves Faun, nagyon naiv ember maga. Ugyan miből vitt volna. Hiszen az apja a Krisztus köntösét is elmulatta volna Egy szál ócska kis ruhában ment az férjhez, azt is hitelbe vette neki az anyja és az ura fizette ki az esküvő után. A bútort is ez maga vette. Kódis kutya volt az asszony, de most úgy föntartja a rongyos az orrát, mint ha hercegkisasszony volna, és szint elvárná, hogy én köszönjek neki, én, aki ... . stb. stb............ Szóval, ha ilyen fölvilágositást kap az ember, akkor el lehet fogadni a vacsorára a meghívást és senkise vetheti az ember szemére, hogy maga hires, nagy moralista, lelki szanatóriumista, az én hozományomból lakott jó. Mielőtt bezárnám levelem, még valamit az érdekházasságról Egy párizsi lap körkérdést intézett olvasóihoz, hogy mi a véleményük az érdekházasságról? Íme néhány válasz: Marcel Prévost, a regényíró ezt válaszolta: — Az érdekházasság közönséges üzlet, amely úgy folyik le, mint általában az üzletek. Semmi köze a szerelemhez, még a rokonszenvhez sem. Fagus, a költő igy felelt: — Az, aki szerelemből nősül, csakis szerelemből s nem veszi figyelembe az élet követelményeit, oly bűnt követ el, mely előbb-utóbb kegyetlenül megbosszulja magát. Pierre Miile ezt mondta: — Az érdekházasság nemzeti és hazafias intézmény, melynek eredete messzire visszanyulik a hűbériségbe. A hübérurak mindég úgy nősültek, hogy örökösödési érdekeiket védelmezzék. A főuraktól vették át ezt a szokást a polgárok, akik manapság is azon igyekszenek, hogy házasságuk megoltalmazza érdeküket. Tapasztalatok szerint az érdekházasságok, ha nem jobbak, nem sokkal rosszabbak a szerelmi házasságoknál. Szóval az érdekházasságok ellen nincsenek valami nagy érvek, sőt sokan védik az érdekházasságokat. És ha igaz a költőnek mondása, hogy „A szerelem akkor jön, amikor legkevésbbé várjuk“, akkor az érdekházasságokba is becsöppenhet a szerelem és az az igazi boldogság, ha a jólét együtt van a szerelemmel. Erről majd legközelebb többet ir Faun. A kereskedelmi grémium pályadijai a kereskedelmi továbbképző szakiskolában. A kereskedelmi grémium vezetősége a kereskedelmi továbbképző szakiskola felső osztályú tanulói között, a gyakorlati kereskedelmi életből vett tételek kidolgozására pályadijakat tűzött ki. Célja ezzel a tanulók ragaszkodásának a fokozása a kereskedelmi pályákhoz, szorosabb kapcsolatteremtése a grémium és az iskola között a kereskedő tanoncok nevelése terén, a pálya iránti szeretetre való buzdítás és a kereskedői rátermettség felismerése. E célkitűzés előrebocsátásával adta át a grémium vezetősége a kereskedelmi tanulóifjúságnak a kidolgozásra szánt pályatételeket. A pályamunka kidolgozásában az iskola II. osztályának 19 tanulója vett részt. A grémium vezetőségének az iskola igazgatóságához intézett átirata szerint, a tanulók a feladott tételekre hozzáértéssel és a kereskedelmi pályára jó felkészültséget tanúsító felfogással feleltek meg. A pályamunkák közül jutalmazásra érdemesnek a következőket találta: Schlesinger Tibor (Kellner Gyula cégnél) 60, Weisz László (Rujder Henrik cégnél) 40, Blau József (Blau és Franki cégnél) 30, Stemmer Pál (Stern Endre cégnél), Löwinger Sándor (Zwickel Béla cégnél), Weisz József és Wohlberg Sándor (Löwinger Samu cégnél), Reisz Sándor (Reisz Vilmos cégnél), Búkor lózsef (Búkor Ferenccégnél)20—20 Kő. Az iskola igazgatósága ezúton is hálás köszönetét fejezi ki a grémium vezetőségének, az iskola tanulóinak erkölcsi és anyagi támogatásáért s kulturális fejlődésük emelése érdekében kifejtett munkásságáért. * Itt említjük meg a grémium azon elhatározását is, hogy a főgimnázium IV. osztályát végzett azon szegénysorsú, jómagaviseletü jeles tanulónak, ki a kereskedelmi pályán leendő elhelyezkedés céljából a kereskedelmi akadémiára, vagy kereskedelmi iskolába lép át, tandíjfizetési kötelezettségét válalja s e célra a grémium vezetősége ez évi költségvetése terhére 350 Kő-t takarékbetétkönyvben helyezett el s tart őrizetben. A grémium gondoskodni fog arról, hogy az ilykép pártfogolt ifjú a grémium támogatását a felsőbb iskolai osztályokban is élvezhesse, amennyiben magaviseletével és előmenetelével e segítségre érdemesnek bizonyul. HtSie^iStS^3íV.’S3SEBSSSÍ — HMM—MHB—— Karácsony előtt a Vöröskereszt és a Masarjt liga egészségügyi központjában A komáromi Csehszlovák Vöröskereszt Egyesület és a Járási fiatalságot gondozó, valamint a tuberkulózis elleni járási Masaryk Liga bensőséges ünnepet tartott decem bér 22-én, kedden este a Széchenyi uccat egészségügyi központban. Hatvan szegénysorsú szülő illelve azok csecsemői és kisgyermekei kaplak karácsonyi ajándékul szeretetcsomagokaf, melyekben jó meleg ruha és más áldásos gyermekszükséglelek vollak A kis teremben szép karácsonyfa díszlett, megjelent Soltész Pál közigazgatási biztos és Gödör Kap János és dr. Kalvariszki Jenő, aki ennek az egész szociális gondozásnak, akciónak lelke, irányítója és lelkes dolgozó munkása. A megjelent szülőket Soltész Pál közigazgatási biztos üdvözölte szlovák, majd magyar nyelven és szép be szédben ismertette a szociális gondozás célját. Dr. Kalvariszki Jenő mondott ezután egyszerű a karácsonyfa értelméhez méltó beszédet a megjelentekhez. A kis gyerekek és lányok énekeltek szlovák és magyar karácsonyi dalokat, egy pötömnyi lányka édesen szavalt: a díszes karácsonyfa alatt két rózsaszín ruhás angyalka állt fehér szárnyakkal: sok, munkában megfáradt családba lopott egy kis karácsonyi boldogságot ez a kis összejövetel, — és akik ezen fáradoztak, — azok bizton számíthatnak Isten áldására, mert nemes, emberi munkái vé geztek. (e)— December 31-ig 15—25*/,-os árleszállítás- Elbertnél, Nádorutca 19. u. elő egy hangulatos indulót Krizsán József gimnáziumi zenetanár betanításában és vezetése mellett, amelyet a közönség kívánságára meg kellett ismételni. A zenekar precíz előadása rendkívül nagy tetszést aratott. Kazinczy Ferenc életrajzát és irodalmi működését Alapij Gyula dr. tartománygyűlési képviselő, a Jókai Egyesület társelnöke ismertette tömör vonásokban, a lelkeket megkapó, közvetlen hangú előadásban. Előadásában sok értékes kortörténelmi adatot tárt föl és megragadó színekkel festette meg a magyar irodalom másfél századdal ezelőtt történt nemzeti irányú kibontakozását. A kiváló előadó méltatta Kazinczy irodalomtörténeti és nemzeti jelentőségét és sziveket magával ragadó lelkes szavakkal buzdított a nemzeti tradíciók tiszteletére. Előadását szűnni nem akaró meleg tapsok kisérték. Szombathíj Viktor fordulatos rajzban mutatta be a mai modern írók életét, akik megrendelésre írnak és az irodalmat pusztán üzleti vállalkozásnak tekintik. Szellemes és ötletes Írását nagy élvezettel hallgatták és meleg elismerésben részesítették az általános szeretetnek örvendő kitűnő író felolvasását. A műsort a Dalegyesület működőkarának éneke zárta be, amely Kacsóh Pongrác—Horváth Károly »Késő cisz van...« c. bájos műdalát adta elő művészi kidolgozásban, magas színvonalú interpretálással. Az előadás elbűvölő hatással volt a hallgatóságra, amely felviharzó tapssal hálálta meg úgy a kitűnő karnak, mint a mindegyig derekasabban izmosodó nagytehetségű Schmidt Viktor karnagynak a tökéletes művészi élményt. Az ünnepély maradandó nyomot hagyott a megjelent nagyszámú közönség lelkében, amely szívének mélységes kegyeletével áldozott ez ünnepen Kazinczy nagy szellemének.
