Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-12-24 / 153. szám
2. olda!. »KO.MAKOMl LAPOK. 1931. december 24 Leszerelési megegyezés a kisantant államai között. Bukaresti jól értesült forrásból közük, hogy 1932. január havában a kisantant Montreuxban rendkívüli értekezletet tart, amely elsősorban Románia, Csehszlovákia és Jugoszlávia álláspontját lesz hivatva a leszerelési kérdésben tisztázni. A Lengyelországgal való egyetértést Románia már létrehozta. Mind a négy állam azt az álláspontot fogja kétségkívül képviselni, hogy mindennemű leszerelést minden egyes állam különleges biztonsági vis onyaitól kell függővé tenni. A kisantantállamok vezérkari főnökeinek nemrégiben Prágában folytatott tanácskozását Montreuxban a külügyminiszterek eszmecseréje egészíti ki. De foglalkozni fognak ott a kisantantnak, elsősorban Romániának Oroszországhoz való viszonyával is. Komárom. — december 23. Gyorsított ütemben, a házszabályokban biztosított sürgősség legteljesebb kihasználásával néhány nap alatt elintézte a törvényhozás mindkét háza azokat a törvényjavaslatokat, amelyeknek egyf része határidőhöz kötött elintézést követelt, másik része pedig már hosszabb idő óta képezte a különböző bizottságok tárgyalási és előkészítési anyagát. Az elnökök boldog ünnepeket kívántak a törvényhozás tagjainak s azután bezárták az ülést, amely ebben az évben az utolsó volt. A képviselők és szenátorok hazamentek, hogy otthon, a szeretet ünnepének lelket megragadó, fölemelő hangulatában néhány napra felejtsék a honatyai gondokat s kipihenjék a törvényhozás fáradalmait. amelyeket ugyan a legtöbbnél nem szabad túlságos komolyan venni, bár tagadhatatlan, hogy a parlament az utolsó pár hónap alatt fontos munkát végzett. Maga az állami költségvetés letárgyalása huzamosabb időt vett igénybe, de ezenkívül néhány törvényjavaslat, köztük több adóemelésre vonatkozó, szintén elintézési nyert a sok nehézséggel összeállított munkaprogram keretében. Hogy a végzett munka végeredményben a köztársaság lakosságának válságos helyzetén valamit segített-e, az más elbírálás alá esik. Az államkorkormányzat a jövő évi költségvetés összeállításánál kiadta a jelszót: takarékoskodni az egész vonalon és a pénzügyminisztérium nagy erőfeszítéseket tett a különböző miniszteri tárcáknál beállított kiadásoknak csökkentésére. A takarékosság azután zsinórmértékül is szolgált, azonban nem lehet a£t állítani, hogy ezzel a nehéz helyzeten segítettek volna. Az adózó polgárság terhein, minden takarékossági elv megvalósítása dacára, sen sikerült segíteni, a köztársaság lakosságának azon rétegein, amelyek a legértékesebb adóalanyokból állnak s amelyek gerincét, fenntartó oszlopát képezik az államnak. Sőt a takarékossági elv érvényesítése azzal a furcsa következménnyel járt, hogy az adóterhek növekedtek s elsőrendű használati cikkeknek adóját is fölemelték. A kétségbeejtő gazdasági helyzetre nézve egyelőre semmi vigasztaló momentum nem merült föl. Állandó feszültség érezhető mindenfelé és a nagy garral érvényesített takarékosság nyomában a társadalom legszélesebb rétegeiben csak elégedetlenség keletkezett. Mert a kormány a takarékosság elvét nem ott foganatosította, ahol annak megfelelő tere lett volna, hanem olyan költségvetési tételek kerültek redukció alá, amelynek pótlására újabb fedezetről kellett gondoskodnia, ezt pedig a pénzügyi bölcsesség csak új terhek kivetésével tudta megoldani. Az inproduktiv kiadások lecsökken-ICzibor sapka. lésével kellett volna a költségvetést egyensúlyba hozni s ehelyett a jövedelmi adó, a tantiemadó, meg a gyufaadó tetemes fölemelésével akarnak segíteni a helyzeten. Persze ez a kísérlet még majd csak a jövő év vége felé mutatja meg eredményét,de. kötve hisszük, hogy a tervbevett új jövedelmi források megnyitása sikerrel járna. Ahelyett, hogy arra törekednék a kormány, hogy a kereskedelmi szerződést minél előbb megkösse Magyarországgal, a cseh ipar termékeinek legnagyobb piacával, új ' adók életbeléptetésével kísérletezik. Egy éve már elmúlt, hogy vámháborúban élünk a szomszédos országgal, a tárgyalások folynak is, azonban a hétről-hétre kiadott hivatalos jelentések szerint még mindig nincsen eredmény. A tárgyalások folynak rendületlenül, hol Prágában, hol Budapesten. de szerződés még mindig nincsen. A csehszlovák ipar stagnálni kénytelen, a munkások ezreit volt kénytelen elbocsátani, a munkanélküliek száma ijesztő mérvben nő, akiken sem az állam akciója, sem a társadalom áldozatos megmozdulása nem képes segíteni. Az általános világkrízis már elérkezett a mélyponthoz, azonban semmi rer ény sem mutatkozik, hogy c valamelyest is jobbra A nehéz tépelődések súilten kell gondolnunk még irácsony ünnepei alatt is an jövőre, amelyet sejtely fed előttünk s amelyre ítjuk tekintetünket, mert >dás és csapás szinte hijgrendítette. A világot megtus születésének szeretetíjtson reménysugarat színegpróbáltatások e szigorú onnan esi mozdul jói lvával tér a szent a bizonyI mes hóm félve irá a sok cs; tünket is váltó Kri Ünnepe g vünkben ; idejében! (83000 kos naponta A városnak 11 millió róna adóssága van 3000 korona kamattá 'hét és tör lesztést 1 ell fizetnie. Ezzel szemben vagyona 44 millió korona értéket képvisel, tehát annak egynegyedrészével el van terhelve. A beruházások nagyobb része nem hasznothajtó. Saját tudósitónktól. Komárom, - december 23. Aki a városnak helyzetével behatóbban kíván foglalkozni, annak meg kell ismernie első sorban a vagyoni helyzetét. A város jelenlegi rezsim je alatt az adósságok terhe alaposan megnövekedett és még növekedni is fog, ha a most folyó beruházási munkák kifizetésére kerülnek. Ez idő szerint 11,383.000 korona a város adósságainak összege, míg ezzel szemben vagyonának értéke 44 millióra tehető, tehát annak egynegyedrésze el van terhelve. A szédítő iram azonban nem akar magállni és a jövő nemzedékek teherbíróképességét még tovább is igénybe kívánná venni a mai szocialista rezsim, amely nem törődik a holnappal és majd csak megfizeti valaki! — elv alapján alkot és beruház. Hiszen ha minden beruházás hasznothajtó lenne, mint például az a kórházépítés, akkor nem okozna aggodalmakat, de amikor ezek a beruházások nem hoznak jövedelmet, akkor -alapos az aggodalom, hogy a jövő nemzedék egy eladósodott községi üzemet vesz át és csak a polgáraiból akarja előszivatytvúzni a végeláthatatlan közterheket. Természetesen a városnak ezen a nagy összegeken kívül vannak kisebb terhei is, így a gázmű alapnál, ahol százezrekremenő széntartozás szerepel akkor, amikor az elfogyasztott gáz árát havonként beszedik, ezen kívül a helyi bankoknál is, amelyek közül épen most került felmondásra egyiknél egy több százezer koronás tartozás. A beruházások egyelőre a gazdasági krízis következtében megakadtak. Ez bármily groteszkül hangozzék is, bizonyos mértékben szerencséje a városnak, mert az ellenkező esetben újabb milliók szakadnának még a nyakába és a mostani rezsim ezeket is mind el-»alkotta« volna. Állandóan azt sürgetik a munkáspártok, hogy lakásokról kell gondoskodni. Ez helyes is, mert elő kell mozdítani az építkezést minden eszközzel és lehetővé tenni, hogy a munkásréteg maga építsen. Ellenben a város munkásház építési akciója teljesen fiaskót vallott, mert megvannak a munkásházak és lakók is laknak benne, de a minimális haszonbér ellenére alig van egy két lakó, aki a haszonbért megfizetné. Egy része pedig lakbért egyáltalán nem fizet. Hogy ez helyes-e, avagy nem helyes, annak megítélését bízzuk azokra, akik annak idején másképen kalkulálták ezeknek a házaknak építését és abban a reményben éltek, hogy azok meghozzák a be téfek tetett tőkének egy kisebb kamattöredékét. Mert így ma a város maga fizeti meg ezeket a lakbéreket. A városbíró a Komáromi Lapok cikksorozatának első bevezető részére a polgári pártokat szeretné bűnbakul beállítani, mert azok bérházakat akartak építeni. Nos, azt hisszük, hogy a polgári pártokat nem lehet azzal vádolni, hogy nem akartak hasznos beruházásokat létesíteni. A két-három szobás lakásoknak mindenkor megfizetik a bérértékét, aki pedig nem tizet, azt ki lehet és ki kell lakoltatni, mert mindig akad olyan lakó, aki a lakásért a bért megfizeti. Tehát igen rossz helyen kereskedik bíró uram a polgári pártok portáján. Az a kérdés, hogy a város képes lesz-e a jövőben megfizetni a napi 3000 korona kamat tartozást V A szociális terhek egyre növekvő tendenciája mellett aligha. A város közterheit a szerencsétlen házbirtok nyögi, amely a szociális gondoskodás következtében átcsúszott az állam kezébe, amely a lakások felett rendelkezik, de egyúttal nem gondoskodik a közterhek megfelelő leszállításáról. Nemsokára húszéves jubileumát ünnepelhetjük meg a lakások lekötésének és ezzel a szabad tulajdon korlátozásának. A közteherviselők nem örülnek az alkotásoknak olyan viharos mértékben, mint azt a városházán gondolják, mert tudják, hogy a régi példabeszéd szerint hátra van a fekete leves és a bankett költségeit nekik kell megfizetniük, egyébként azt a szocialista rezsim tagadhatlan eleganciával szokta rendezni. SZANATÓRIUM Dr, Selye Hugó sebés/et és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. g Kazinczy nagysága Vajda János a „Virrasztók“ című költeményében a magyar sorsot hideg, téli éjszakához, csillagoltó sötétséghez hasonlítja. És elmondhatjuk, hogy ez az éjszaka sohasem volt sötétebb, csillagtalanabb, mint a világháború után. De egyszerre az éjszakában lélekjárás indult meg, imbolygó fények jöttek felénk nem rémíteni és kétségbeejteni, hanem vigasztalni és felemelni. Arra gondolok, hogy az elmúlt évtizedben egymásután ünnepelhettük a nagy magyar költők: Petőfi, Madách, Jókai, Kisfaludy Károly, Katona centennáriumaitésime, most elérkeztünk Kazinczy halálának százéves fordulójához is. Kazinczy Ferenccel az én első találkozásom másodikos gimnazista koromban volt. A tízperces szünetben az osztályfőnököm egy csomó könyvet nyomott a kezembe, hogy vigyem be utána a tanári könyvtárba. Amig ő a belső szobában foglalatoskodott, én szétnéztem a nagy teremben, a menynyezetig érő könyvespolcokon és a tekintetem megakadt 21 hatalmas, egyforma köteten. Elolvastam a címüket: „Kazinczy Ferenc irodalmi levelezése“. És akkor gyermeklélekkel is meghatottságot és áhítatot éreztem ekkora munka láttára, pedig akkor még nem is tudtam, hogy ez az ember a börtönben vérével irt és hogy ennek a hatalmas munkának minden lapja egyegy mag volt, melyekből bár a magyar parlagba estek, mégis kinőtt az uj magyar irodalom tölgyerdeje és a magyar költészet rózsáskertje. Kazinczy írja Berzsenyihez intézett levelében: „Vannak a magyar irodalomnak olyan alakjai, akik nem műveik, hanem magyar lelkűk miatt halhatatlanok." Sejtette-e, hogy önmagáról is mondja ezt az Ítéletet? Mert Kazinczy szintén nem a művei miatt halhatatlan, munkái nagy része elavult, ki olvassa ma Bácsmegyei leveleit, a Pályám emlékezetét, A tövisek és virágokat, de halhatatlan, magyar lelke miatt Kazinczy lelke egy apostol lelke volt. Ki az apostol? Apostol az, aki az eszmét szolgálja, apostol az a pap, jogász, orvos, tanár, hivatalnok, akinek nem hivatala van, hanem hivatása és aki az eszméért, ha kell, egész életét feláldozza. Kazinczy lelkének is volt egy nagy eszméje: magyar nemzetének a szabadsága. De ő ezen nem a politikai szabadságot értette elsősorban, mert nem sokra becsülte azt a szabadságot, melyet politikusok csikarnak ki megszorult kormányoktól és amelynek nincs más biztosítéka, mint a törvény, márpedig a törvény csak papír. Ő olyan szabadságot akart, mely mélyen a lelkekben gyökerezik, melyet szuronnyal sem lehet onnan kitépni és ez a nemzeti műveltség. Volt a lelkének egy fájó kérdése: Honnan van az, hogy más nemzetek annyira felülmúlják a magyart tanultság dolgában? És mindig elszorult a szive, hogy a magyar nyelv szegény kis Hamupipőke, pedig királyleánynak kellene lennie. Az apostolnak csak egy fegyvere van: a hit, de ezzel világokat tud megdönteni. Nézzétek Szent Pétert Rómában. A keresztények ezrével vesznek el az amphiteatrumokban, az uccákon mindenütt pogány templomok, még a levegő is bűnnel van fertőzve és a császárságot száz vasbaöltözött légió védi. Az apostol nem csügged, elindul és a Cézárok városából valóban az ő utódainak székhelye lesz. Mikor Kazinczy elindult, ő is kétségbeejtő állapotokat talált. A magyar nép nagy tömege műveletlen volt, a nemesség a holt latin nyelvet beszélte, egy csekély töredéknek francia és német műveltsége volt, de magyar kultúra nem volt sehol. A század racionalisztikus szelleme sem kedvezett terveinek. A nehézségek később még nagyobbra nőttek, megkezdődnek a napóleoni háborúk és bekövetkezik az 1811. évi nagy gazdasági összeomlás. Kazinczy azonban mégsem csüggedt el, megírta azt a 21 kötet levelet, izgatott, lelkesített, egymaga pótolt tudós egyesületet, folyóiratot, kritikai szemlét,