Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-12-24 / 153. szám

2. olda!. »KO.MAKOMl LAPOK. 1931. december 24 Leszerelési megegyezés a kis­­antant államai között. Bukaresti jól értesült forrásból köz­ük, hogy 1932. január havában a kis­­antant Montreuxban rendkívüli érte­kezletet tart, amely elsősorban Romá­nia, Csehszlovákia és Jugoszlávia állás­pontját lesz hivatva a leszerelési kér­désben tisztázni. A Lengyelországgal való egyetértést Románia már létrehozta. Mind a négy állam azt az álláspontot fogja kétségkívül képviselni, hogy mindennemű leszerelést minden egyes állam különleges biztonsági vis onyai­­tól kell függővé tenni. A kisantant­­államok vezérkari főnökeinek nemrégi­ben Prágában folytatott tanácskozását Montreuxban a külügyminiszterek esz­mecseréje egészíti ki. De foglalkozni fognak ott a kisantantnak, elsősorban Romániának Oroszországhoz való vi­szonyával is. Komárom. — december 23. Gyorsított ütemben, a házszabályok­ban biztosított sürgősség legteljesebb kihasználásával néhány nap alatt el­intézte a törvényhozás mindkét háza azokat a törvényjavaslatokat, ame­lyeknek egyf része határidőhöz kö­tött elintézést követelt, másik része pedig már hosszabb idő óta képezte a különböző bizottságok tárgyalási és előkészítési anyagát. Az elnökök bol­dog ünnepeket kívántak a törvényho­zás tagjainak s azután bezárták az ülést, amely ebben az évben az utolsó volt. A képviselők és szenátorok haza­mentek, hogy otthon, a szeretet ünne­pének lelket megragadó, fölemelő han­gulatában néhány napra felejtsék a honatyai gondokat s kipihenjék a tör­vényhozás fáradalmait. amelyeket ugyan a legtöbbnél nem szabad túlsá­gos komolyan venni, bár tagadhatat­lan, hogy a parlament az utolsó pár hónap alatt fontos munkát végzett. Maga az állami költségvetés letárgya­­lása huzamosabb időt vett igénybe, de ezenkívül néhány törvényjavaslat, köztük több adóemelésre vonatkozó, szintén elintézési nyert a sok nehéz­séggel összeállított munkaprogram ke­retében. Hogy a végzett munka végeredmény­ben a köztársaság lakosságának vál­ságos helyzetén valamit segített-e, az más elbírálás alá esik. Az államkor­­kormányzat a jövő évi költségvetés összeállításánál kiadta a jelszót: ta­karékoskodni az egész vonalon és a pénzügyminisztérium nagy erőfeszíté­seket tett a különböző miniszteri tár­cáknál beállított kiadásoknak csökken­tésére. A takarékosság azután zsinór­­mértékül is szolgált, azonban nem le­het a£t állítani, hogy ezzel a nehéz helyzeten segítettek volna. Az adózó polgárság terhein, minden takarékos­­sági elv megvalósítása dacára, sen si­került segíteni, a köztársaság lakossá­gának azon rétegein, amelyek a legér­tékesebb adóalanyokból állnak s ame­lyek gerincét, fenntartó oszlopát ké­pezik az államnak. Sőt a takarékos­­sági elv érvényesítése azzal a furcsa következménnyel járt, hogy az adóter­hek növekedtek s elsőrendű haszná­lati cikkeknek adóját is fölemelték. A kétségbeejtő gazdasági helyzetre nézve egyelőre semmi vigasztaló mo­mentum nem merült föl. Állandó fe­szültség érezhető mindenfelé és a nagy garral érvényesített takarékosság nyo­mában a társadalom legszélesebb ré­tegeiben csak elégedetlenség keletke­zett. Mert a kormány a takarékosság elvét nem ott foganatosította, ahol an­nak megfelelő tere lett volna, hanem olyan költségvetési tételek kerültek redukció alá, amelynek pótlására újabb fedezetről kellett gondoskodnia, ezt pedig a pénzügyi bölcsesség csak új terhek kivetésével tudta megoldani. Az inproduktiv kiadások lecsökken-ICzibor sapka. lésével kellett volna a költségvetést egyensúlyba hozni s ehelyett a jöve­delmi adó, a tantiemadó, meg a gyufa­adó tetemes fölemelésével akarnak se­gíteni a helyzeten. Persze ez a kísérlet még majd csak a jövő év vége felé mutatja meg ered­ményét,de. kötve hisszük, hogy a tervbe­vett új jövedelmi források megnyitása sikerrel járna. Ahelyett, hogy arra tö­rekednék a kormány, hogy a kereske­delmi szerződést minél előbb meg­kösse Magyarországgal, a cseh ipar termékeinek legnagyobb piacával, új ' adók életbeléptetésével kísérletezik. Egy éve már elmúlt, hogy vámhábo­rúban élünk a szomszédos országgal, a tárgyalások folynak is, azonban a hétről-hétre kiadott hivatalos jelen­tések szerint még mindig nincsen eredmény. A tárgyalások folynak ren­dületlenül, hol Prágában, hol Buda­pesten. de szerződés még mindig nin­csen. A csehszlovák ipar stagnálni kény­telen, a munkások ezreit volt kényte­len elbocsátani, a munkanélküliek szá­ma ijesztő mérvben nő, akiken sem az állam akciója, sem a társadalom ál­dozatos megmozdulása nem képes se­gíteni. Az általános világkrízis már elérkezett a mélyponthoz, azonban semmi rer ény sem mutatkozik, hogy c valamelyest is jobbra A nehéz tépelődések sú­­ilten kell gondolnunk még irácsony ünnepei alatt is an jövőre, amelyet sejtel­­y fed előttünk s amelyre ítjuk tekintetünket, mert >dás és csapás szinte hi­­jgrendítette. A világot meg­­tus születésének szeretet­­íjtson reménysugarat szí­­negpróbáltatások e szigorú onnan esi mozdul jói lvával tér a szent a bizonyI mes hóm félve irá a sok cs; tünket is váltó Kri Ünnepe g vünkben ; idejében! (83000 ko­s naponta A városnak 11 millió róna adóssága van 3000 korona kamattá 'hét és tör lesztést 1 ell fizetnie. Ezzel szemben vagyona 44 millió korona értéket képvisel, tehát annak egynegyedré­­szével el van terhelve. A beruházások nagyobb része nem hasznothajtó. Saját tudósitónktól. Komárom, - december 23. Aki a városnak helyzetével beha­tóbban kíván foglalkozni, annak meg kell ismernie első sorban a vagyoni helyzetét. A város jelenlegi rezsim je alatt az adósságok terhe alaposan megnövekedett és még növekedni is fog, ha a most folyó beruházási mun­kák kifizetésére kerülnek. Ez idő sze­rint 11,383.000 korona a város adóssá­gainak összege, míg ezzel szemben vagyonának értéke 44 millióra te­hető, tehát annak egynegyedrésze el van terhelve. A szédítő iram azonban nem akar magállni és a jövő nemzedékek te­herbíróképességét még tovább is igény­be kívánná venni a mai szocialista re­zsim, amely nem törődik a holnappal és majd csak megfizeti valaki! — elv alapján alkot és beruház. Hiszen ha minden beruházás hasznothajtó len­ne, mint például az a kórházépítés, akkor nem okozna aggodalmakat, de amikor ezek a beruházások nem hoz­nak jövedelmet, akkor -alapos az ag­godalom, hogy a jövő nemzedék egy eladósodott községi üzemet vesz át és csak a polgáraiból akarja előszivaty­­tvúzni a végeláthatatlan közterheket. Természetesen a városnak ezen a nagy összegeken kívül vannak kisebb terhei is, így a gázmű alapnál, ahol százezrekremenő széntartozás szere­pel akkor, amikor az elfogyasztott gáz árát havonként beszedik, ezen kí­vül a helyi bankoknál is, amelyek kö­zül épen most került felmondásra egyiknél egy több százezer koronás tartozás. A beruházások egyelőre a gazda­sági krízis következtében megakad­tak. Ez bármily groteszkül hangoz­zék is, bizonyos mértékben szeren­cséje a városnak, mert az ellenkező esetben újabb milliók szakadnának még a nyakába és a mostani rezsim ezeket is mind el-»alkotta« volna. Ál­landóan azt sürgetik a munkáspártok, hogy lakásokról kell gondoskodni. Ez helyes is, mert elő kell mozdítani az építkezést minden eszközzel és lehető­vé tenni, hogy a munkásréteg maga építsen. Ellenben a város munkásház építési akciója teljesen fiaskót vallott, mert megvannak a munkásházak és lakók is laknak benne, de a minimá­lis haszonbér ellenére alig van egy két lakó, aki a haszonbért megfizetné. Egy része pedig lakbért egyáltalán nem fizet. Hogy ez helyes-e, avagy nem helyes, annak megítélését bízzuk azokra, akik annak idején másképen kalkulálták ezeknek a házaknak épí­tését és abban a reményben éltek, hogy azok meghozzák a be téfek tetett tőkének egy kisebb kamattöredékét. Mert így ma a város maga fizeti meg ezeket a lakbéreket. A városbíró a Komáromi Lapok cikksorozatának első bevezető részére a polgári pártokat szeretné bűnbakul beállítani, mert azok bérházakat akar­tak építeni. Nos, azt hisszük, hogy a polgári pártokat nem lehet azzal vádolni, hogy nem akartak hasznos beruházásokat létesíteni. A két-három szobás lakásoknak mindenkor meg­fizetik a bérértékét, aki pedig nem ti­zet, azt ki lehet és ki kell lakoltatni, mert mindig akad olyan lakó, aki a lakásért a bért megfizeti. Tehát igen rossz helyen kereskedik bíró uram a polgári pártok portáján. Az a kérdés, hogy a város képes lesz-e a jövőben megfizetni a napi 3000 korona kamat tartozást V A szoci­ális terhek egyre növekvő tendenciája mellett aligha. A város közterheit a szerencsétlen házbirtok nyögi, amely a szociális gondoskodás következtében átcsúszott az állam kezébe, amely a lakások felett rendelkezik, de egyút­tal nem gondoskodik a közterhek megfelelő leszállításáról. Nemsokára húszéves jubileumát ünnepelhetjük meg a lakások lekötésének és ezzel a szabad tulajdon korlátozásának. A közteherviselők nem örülnek az alkotásoknak olyan viharos mérték­ben, mint azt a városházán gondolják, mert tudják, hogy a régi példabeszéd szerint hátra van a fekete leves és a bankett költségeit nekik kell megfi­zetniük, egyébként azt a szocialista re­zsim tagadhatlan eleganciával szokta rendezni. SZANATÓRIUM Dr, Selye Hugó sebés/et és nőbetegek részére Komárno, Deák F. utca 3. Telefon 68. Quarc, Diathermía, Röntgen villanyos masszage. g Kazinczy nagysága Vajda János a „Virrasztók“ című költeményében a magyar sorsot hideg, téli éjszakához, csillagoltó sötétséghez hasonlítja. És elmondhatjuk, hogy ez az éjszaka sohasem volt sötétebb, csil­­lagtalanabb, mint a világháború után. De egyszerre az éjszakában lélekjárás indult meg, imbolygó fények jöttek felénk nem rémíteni és kétségbeejteni, hanem vigasztalni és felemelni. Arra gondolok, hogy az elmúlt évtizedben egymásután ünnepelhettük a nagy ma­gyar költők: Petőfi, Madách, Jókai, Kisfaludy Károly, Katona centennáriu­­maitésime, most elérkeztünk Kazinczy halálának százéves fordulójához is. Kazinczy Ferenccel az én első talál­kozásom másodikos gimnazista korom­ban volt. A tízperces szünetben az osztályfőnököm egy csomó könyvet nyomott a kezembe, hogy vigyem be utána a tanári könyvtárba. Amig ő a belső szobában foglalatoskodott, én szétnéztem a nagy teremben, a meny­­nyezetig érő könyvespolcokon és a tekintetem megakadt 21 hatalmas, egy­forma köteten. Elolvastam a címüket: „Kazinczy Ferenc irodalmi levelezése“. És akkor gyermeklélekkel is megha­tottságot és áhítatot éreztem ekkora munka láttára, pedig akkor még nem is tudtam, hogy ez az ember a bör­tönben vérével irt és hogy ennek a hatalmas munkának minden lapja egy­­egy mag volt, melyekből bár a magyar parlagba estek, mégis kinőtt az uj ma­gyar irodalom tölgyerdeje és a magyar költészet rózsáskertje. Kazinczy írja Berzsenyihez intézett levelében: „Vannak a magyar iroda­lomnak olyan alakjai, akik nem műveik, hanem magyar lelkűk miatt halhatat­lanok." Sejtette-e, hogy önmagáról is mondja ezt az Ítéletet? Mert Kazinczy szintén nem a művei miatt halhatat­lan, munkái nagy része elavult, ki ol­vassa ma Bácsmegyei leveleit, a Pályám emlékezetét, A tövisek és virágokat, de halhatatlan, magyar lelke miatt Ka­zinczy lelke egy apostol lelke volt. Ki az apostol? Apostol az, aki az eszmét szolgálja, apostol az a pap, jogász, orvos, tanár, hivatalnok, akinek nem hivatala van, hanem hivatása és aki az eszméért, ha kell, egész életét felál­dozza. Kazinczy lelkének is volt egy nagy eszméje: magyar nemzetének a sza­badsága. De ő ezen nem a politikai szabadságot értette elsősorban, mert nem sokra becsülte azt a szabadságot, melyet politikusok csikarnak ki meg­szorult kormányoktól és amelynek nincs más biztosítéka, mint a törvény, már­pedig a törvény csak papír. Ő olyan szabadságot akart, mely mélyen a lel­kekben gyökerezik, melyet szuronnyal sem lehet onnan kitépni és ez a nem­zeti műveltség. Volt a lelkének egy fájó kérdése: Honnan van az, hogy más nemzetek annyira felülmúlják a magyart tanultság dolgában? És mindig elszorult a szive, hogy a magyar nyelv szegény kis Hamupipőke, pedig király­leánynak kellene lennie. Az apostolnak csak egy fegyvere van: a hit, de ezzel világokat tud meg­­dönteni. Nézzétek Szent Pétert Rómá­ban. A keresztények ezrével vesznek el az amphiteatrumokban, az uccákon mindenütt pogány templomok, még a levegő is bűnnel van fertőzve és a császárságot száz vasbaöltözött légió védi. Az apostol nem csügged, elindul és a Cézárok városából valóban az ő utódainak székhelye lesz. Mikor Kazinczy elindult, ő is kétségbe­ejtő állapotokat talált. A magyar nép nagy tömege műveletlen volt, a ne­messég a holt latin nyelvet beszélte, egy csekély töredéknek francia és né­met műveltsége volt, de magyar kul­túra nem volt sehol. A század racio­­nalisztikus szelleme sem kedvezett ter­veinek. A nehézségek később még nagyobbra nőttek, megkezdődnek a napóleoni háborúk és bekövetkezik az 1811. évi nagy gazdasági összeomlás. Kazinczy azonban mégsem csüggedt el, megírta azt a 21 kötet levelet, izga­tott, lelkesített, egymaga pótolt tudós egyesületet, folyóiratot, kritikai szemlét,

Next

/
Thumbnails
Contents