Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-12-12 / 149. szám
2. oldal. 1931. december 12. »KOMÁROMI LAPOK« miniszter, aki a nemzetvédelmi minisztérium költségvetésének leszállításáról szólva kijelentette, hogy a katonai szolgálati idő leszállításának nem volne pénzügyi hatása, mert effektiv megtakarítást nem jelentene. A felelős tényezők nem vehetik föl olyan egyszerűen a tovább szolgáló altiszteket, akik most talán nagyobb számban jelentkeznének, csakhogy a katonaságnál tölthessék az időt, amig a gazdasági válság tart és azonnal elhagynák a hadsereget, mihelyt polgári alkalmazáshoz jutnának. A miniszter szerint olyan emberekre van szüksége a hadseregnek, akik kedvet és szeretetet éreznek a katonai szolgálat iránt: A leszerelés kérdése a takarékosság kérdésével nincs összefüggésben. Egyedül nem szerelhet le Csehszlovákia, hanem csakis a világ többi államával együtt. A tizennégyhónapos szolgálati idő bevezetésének előfeltételei csakis abban az esetben volnának meg, ha a továbbszolgáló altisztek kérdését és a katonai szolgálati idő beszámításának kérdését az állami és egyéb közintézményeknél rendezik. Nem tartja helyesnek a miniszter a katonai előképzés elnevezést, mert az árt az ügynek. A polgári életnek egészséges fiatalságra van szüksége. A szocialista városi rezsim kisebb kisiklásaiból Mikor a városi jegyzőkönyvbe iráshiba következtében olyan határozat kerül, amit a képviselőtestület nem hozott Komárom, december 11. Mikor mi a szocialista rezsim bűneiről írunk, ezzel nem az a célunk, hogy egyes embereket kipellengérezzünk Ezt elvégzi helyettünk a riportsajtó. Mi nem állítottunk sem többet, sem kevesebbet, mint azt, hogy ez a rezsim túldrága Komárom leszegényedett kispolgári társadalmának. Komáromban nincsenek sem hadi- sem egyéb milliomosok, tehát mi nem vagyunk ezek képviselői. De igenis képviseljük a polgári társadalmat és az igazságot, amelyet elkenni nem engedünk. A szocialista rezsim lelkiismeretvizsgálatot kell hogy tartson működésének határköve előtt és akkor eszébe fog jutni, hogy nem dolgozott fair eszközökkel. Ha nem jutna eszükbe, hogy volt egy bizonyos közvágóhíd telek-ügy, úgy azt most leszünk bátrak eszükbe juttatni. Minden színezés nélkül. Harag nélkül. A közönség lásson és Ítélkezzék helyettünk. A dolog még 1930. évben történt. A képviselőtestület megbízta a Skodaműveket azzal, hogy készítse el az uj komáromi közvágóhíd tervét és költ-„Mögvert az Isten.“ Irta: Vitéz Miklós. Százhúsz ló és nvclcvanhél ember volt rám bízva. Nem csekélység! Hisz rendes békevilágban rendszerint csak egy ember szokott rámbízva lenni, én magam — és Isten látja lelkem, arra az egyre se tudtam eléggé vigyázni. Hisz többek közt azt se tudtam elérni nála, hogy valami tisztességes jogtudós vagy legrosszabb esetben ügyvéd legyen belőle. Nem. őneki írónak kelleti lennie. Na de hiszen megkapta a magáét: Mindmainapig író maradt. Ez pedig épp elég nagy büntetés. Szóval nyolcvanhét ember volL a parancsnokságom alatt. Szép szám. Még családnak is sok lenne minden családiasságom ellenére, hát még így hetedhét vármegyéből egy municiós kolonne keretébe ültetett ennyi tengernyi idegen sors! A reggeli sorakozón és más ilyen teljes létszámot igénylő katonai erény gyakorlaton elnéztem őket. Egyik fiatal, másik kajla bajuszú öreg paraszt, a harmadik valami hivatal asztala mellől szakadt ide. a negyedik finánc, az ötödik kereskedő, — olyan is volt köztük, aki házasságközvetítéssel foglalkozott. Na, ez jól kihúzta a három esztendős lutrit. Ennyi házasulandó legényembert egész életélven sem sodor mellé a végzet, mint itt. Az összes nőtlen katonám szívesen megházasodott volna a közvetítő hajtárs útján, csak hát mindössze egy kis hozomány is kellett volna. Hozomány, nem is pénzben, csak időben. Sose volt a szigorú hivatalokban kiírt felszólítás annyira igaz. mint ebben az esetben: Az idő pénz. Már ségvetését, hogy miért pont a Skodagyárat bízták meg ezzel, amely ezért a tervért a kiviteli költségvetésnek 3 százalékát kapja, azt mi nem tudjuk. A határozat 1930 julius 24. napján kelt és 14 napig ki volt függesztve a városház hirdető tábláján is. A Skoda-gyár azóta csinálja a közvágóhíd költségvetését, mely azonban egyelőre nem kerül kivitelre. A dologban semmi különös nem lenne idáig, hanem valami olyasmi történt ezzel a 7078/6/1930. kgy. számú határozattal, amely azelőtt, a régi rezsim alatt nem szokott előfordulni, ugyanis van benne egy passzus, amely igy hangzik: Kimondja továb ' *!selőtestület, hogy a vágóniu építkezési helyéül a Bercsényi ucca végén lévő és jelenleg Ruider fakereskedő cégnek bérbeadott telket jelöli ki. Mikor ezt az érdekelt Ruider-cég olvasta, menten felebbezést adott be a határozat ellen és ebben tényként megállapítja, hogy az 1930 julius 24. napján hozott határozatnak erről a részétől a közgyűlés tagjainak nincsen tudomása, mert a képviselőtestület tudniillik n szabad idő. — a hosszú végleges szabadság. Csak egy kis ilyen végleges szabadságot kellett volna biztosítani az én házasságközvetítőmnek és minden emberem megnősült volna. De hát nem tudott, még magának se tudott, pedig ő már nős is volt. Szóval azt akarom mondani, hogy az egy katona-mundéron kívül nem volt az én nyolcvanhét főnyi népemen semmi közös vonás. Még az uniformis is mutatod némi árnyalalbéli és divatbéli különbséget. Egyiken új volt, másikon toldott-foldott öreg. - egyiken vasalt, másikon több fertőtlenítő kisímíthatatlan ráncos gúnyája. Egyiken hamuszürke, másikon kakizöld. harmadikon a kettő keveréke. Igyekeztem egy színbe hozni és egyforma apai gonddal ruházni őket, de hasztalan volt minden törekvésem. Hónapról hónapra változott a kapott ruhák hivatalos színe és szabása. Boldog voltam, ha legalább egyfajta sapka alá hozhattam a társaságot. Különben is azon a véleményen voltam javíthatatlan civil létemre, hogy nem árt az a hadsereg érdekének, ha a ruhában egy kis emberi egyéniség mumidalkozik meg. Na de a nyolcvanhét ember minden bújával-bajával hol maradt a százhúsz lóval járó rengeteg gondtól? A negyven ember — hat ló« felirat egyetemleges katonai szentenciát is jelent az ember és a ló megbecsülésének létráján. Nem is volt olyan nap, hogy valami új ló-rcndeleltel ne alarinírozták volna az ember felé billenő lelkiismeretünket. Hol a nyírás, hol a vasalás, hol a kumet, hol az istrángtörés elleni védekezés, hol a ilyen határozatot nem hozott. Most már érdekes lenne megtudni, hogy ez a határozati passzus, amely a várost egy igen kétséges kimenetelű és költséges pernek tehette volna ki, voltaképen hogyan került bele a városi képviselőtestület jegyzőkönyvébe? A politikai pártok tagjai nem emlékeznek erre, pedig az eset még nem olyan régi, hogy ne emlékeznének rá, — ha a famózus határozat csakugyan megtörtént volna. Ki hitelesítette ezt a jegyzőkönyvet? Kik azok, akik a felelősséget mernék vállalni? Nem ismerjük őket. A dolog hivatalos eljárás tárgyát képezi, mint mondani szokták és bizonyosra vehetjük, hogy valami kis retusirozás lesz azon a jegyzőkönyvön. Mert Ruider nem azért bérelte ki elég drágán azt a városi telket, hogy onnan elhurcolkodjék és üzemét megszüntesse. A város emlitett közgyűlése csakis a Skoda-gyár megbízásával foglalkozott és a Ruider-féle fatelepről, mint a vágóhídnak jövendő helyéről egy hang se esett. Ez a szocialista lelkiismeret. • j »» * fanun o Oe iker-féle receptek szerint í «38» Á Magyar Nemzeti Párt komáromi helyi szervezete és a községi választások. Komárom, — december 11. rüh. hol a kefélés, hol a sétáltatás, hol a lovagoltatás, hol az anyakönyvi kivonatok beszolgáltatása, hol pedig új adatfelvételi felvonulás, hol a beleg-. hol az egészséges »stand kimutatása ürügye alatt támadtak rám. Borzasztó mód kellett vigyázni, mert ló dolgában nem ismert tréfát a vezetőség. llál én vigyáztam is, ahogyan csak egy magyar író a magyar lóra vigyázhat. Még az a szerencse, hogy a kél állattípus közi ott voll a sok jó derék magyar katonám, akik a legszorosabb baráti-, rokoni-, sőt testvéri viszonyt tártták fönn a gondozásuk alatt élő lónépséggel. Kefélték, dörzsölték, mosták, vasalták végkimerülésig a lovakat. Nem kívántam tőlük - becsületszavamra — ezt a nagy lókulluszl. de liál hajlottá őket az egymás lova közt dúló versengés, meg a velük született lóbarátság. Szegény fejük legtöbbje, biztosan úgy gondolkozott. hogy, ha már az otthan árváskodó saját lovát nem dédelgetheti, hadd fejezze ki szere tétét. Nem is legalább ezeken az erráris párákon igen volt nekem semmi lóbajom. Minden vizit és ellenőrzés, meg inspieirung meddőnek bizonyult. Nálam sose volt meganstandolni; való. Csak egy kis epizód adódott elő. amit cl kell mondanom, ami a lógondozás szférájába és katonáim lelkivilágába oly kedvesen világít bele. A következő. Egy gyönyörű tölgyerdő szélén táboroztunk. A nagy galíciai előnyomulás alatt adtak egy kis lélegzet visszaadó pihenőt, vagy egy hetet. Igyekeztünk is alaposan kihasználni. Nem terheltem én semmivel az embereimet. Hadd szuszogják ki jól magúkat, most arra, hogy a képviselőtestületben ne foglalhassanak olyanok helyet, akik nem egyedül a város érdekeit tartják szem előtt. Majd nyomatékosan felhívta a párt tagjait arra, hogy utasítson el magától minden olyan kísérletet, mely a polgárság megbontására irányul. A nagy tetszéssel fogadott beszédek után a gyűlés megválasztotta a jelölő bizottságot, majd Czike Dénes, a párt tekintélyes tagja élénkebb pártéletet kivánó felszólalása után a gyűlés egyhangúan kimondotta, hogy a hét minden szerdáján este 7 órakor összejövetelt rendez a párt helyiségében. Az ülés lelkes hangulatban oszlott szét. Hirdetéseket felveszünk. hisz tán már holnap kezdődhetik megint valami hónapokra szóló nagy »fuvarozási vállalkozás , legalább jó erővel foghatunk majd hozzá. A legszükségesebb tennivalókon kívül az egész kolonne a napon heverészve. nézte a galíciai égen elhúzó felhőkéi. Minden kikötésem annyi volt csupán, hogy kiki a lovai! páronkint kösse össze és vigyázzon, hogy egyrészt darázs. vagy valami bögölyfaj la meg ne csípje őket, vagy össze ne rúgjanak. Könnyen teljesíthető parancs. Hisz az erdőszélen üldögélve, kényelmesen cl lehetett látni. Nem is adódott elő mindaddig semmi, míg egy délután véres fél arccal nem állított elém K. Bagi József nevű öreg kanonírdm. Ijedten néztem véres arcára, melyről vékony bőrszálon ilyegeti-f ily eget 1 a füle. — Szent Isten, hát magának mi baja? Az úgy esőit mög, hadnagy úrnak alássan jelentőm, hogy lerúgta a fülemet a lovam legelés közben. Borzasztó! És fáj? Mondhatni, hogy öléggé fáj.- Hamar hívják a doktor urat. - Adtam ki a rendelkezést. És az emberem már szaladt is a közelben sátorozó orvos barátomhoz, hogy első sesegélvben részesítse K. Bagi József lerúgott fülét. Amíg a doktor jött. egy nagyobb pohárka konyakot adtam K. Baginak, aniil az nagy hálálkodással hörpintett föl. Leültem a sátram elé és vizes ruhával borogattam a lecsüggő fülét. Épp jókor jött a doktor, mert engem a vér látásától már ájulás környékezett. míg K. Bagi József csodálatos megadással viselte a szerencsétlensé-A Magyar Nemzeti Párt komáromi helyi szervezete f. hó 8-án a párt Deák Ferenc uccai helyiségében Páti Nagy Sándor elnöklete mellett ülést tartott, melyen a tagok igen nagy számban jelentek meg. Az ülést Páti Nagy Sándor elnök nyitotta meg s bejelentette, hogy a gyűlés tárgya a községi választások ügyének megbeszélése. Fü:öp Zsigmond számolt be a párt képviselőtestületi tagjainak a város képviseletében teljesített nehéz munkájáról és a város helyzetét imertetve, felhívta a párt tagjait, hogy mindent kövessenek el pártunk eljövendő választási küzdelmének eredményességéért, mert a februárban megtartandó választás eredményétől függ Komárom lakosságának jövő sorsa. lfj. Koczor Gyula szintén az elkövetkező választásnak jelentőségével foglalkozott s rámutatott arra, hogy még az eddiginél is fokozottabb mértékben kell ügyelni
