Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-12-12 / 149. szám
1931. deceuber 12. > KOMAROMI LAPOKc 3. oldal. Lelkészavatás a református templomban Balogh Elemér kerületi püspök tizenhárom lelkészt avatott fel ünnepélyesen. — Saját tudósítónktól — Komárom, december 11. beszéde megragadta a lelkeket. Szent Minden évtizedben alig egyszer elő- beszédében a református lelkész nagy Negyven villamos mozdony fogja lebonyolítani a budapest—komárom—bécsi vasúti forgalmat. A komárom—budapesti szakasz. - A bánhidai centrálé. A biai, bánhidai, szentjánosl, kimlei adóállomások.— Komárom a világforgalomban. forduló, ritka szép ünnepség színhelye volt december 10-én, csütörtökön a komáromi református keresztyén egyház hatalmas temploma, ahol Balogh Elemér, a dunáninneni ref. egyházkerület nagynevű püspöke avatta fel a kerületben az utóbbi években paróchiát nyert lelkészeket. A lelkészavatásnak már magában véve is nagy jelentősége van, amit még fokozottabb mértékben emel az a megható szertartás, amelynek keretében az avatás megtörténik. A lelkészavatás a délelőtt 10 órakor kezdődő ünnepi istenitisztelet keretében folyt le. A felavatandó lelkészek ünnepi ornátusban, palástosan vonultak föl a szintén palástos püspök és esperesek vezetésével a templomba, a felvonulás méltóságteljes komolyságával megragadó hatással volt a templomot teljesen megtöltő gyülekezet tagjaira. A templomi közönség sorában ott voltak az egyházkerület lelkészi és világi tanácsbirái, kerületi képviselői, a két egyházmegye lelkészi karának számos tagja s világi előkelősége. A szószék melletti lelkészpadban Balogh Elemér püspök és Soós Károly egyházkerületi tanácsbiró foglaltak helyet, az Úrasztalánál Patay Károly barsi és Gyalőkay László komáromi esperesek, az Úrasztala körül pedig a felavatandó lelkészek, akik a következők voltak: Antal Gyula, Borza Zoltán; Czibor József, Galambos Zoltán, Kalicza László, Lelkes Ferenc, Nagy Sándor, Rácz Jenő, Tárnok Gyula, Vecsey Viktor, Végh Kálmán, Vörös László és Zsemlye Lajos. A gyülekezet énekével kezdődött az istenitisztelet, amelyet Sods Károly bécsi lelkész, egyházkerületi tanácsbiró tartott. Magasszárnyalásu imája és az ünnepi szent alkalomhoz méltó szép hlvatását, fontos szolgálatát, küzdelmes pályáját és igen nehéz sorsát ecsetelte, amelyért a földön nem jár semmi jutalom, de az egekben vár égi korona. Krisztus hitének hűséges és törhetetlen megtartására s a gondjaikra bízott gyülekezetek szeretetteljes vezetésére buzdította az ifjú lelkipásztorokat. Majd kezdetét vette a felavatás. Balogh Elemér püspök az Úrasztalához lépett és mélyenszántó beszédet intézett a lelkészekhez, akiket szeretettel figyelmeztetett lelkipásztori kötelességeikre. Krisztus jó vitézeinek kell lenniük a lelkészeknek, akiknek fegyverük a szentirás, amelynek szent igazságát kell hirdetniük. Frappáns szavakkal világította meg a református papság sorsát és pályafutását, amelyen csak küzdelem van és megpróbáltatás. A püspök beszéde után a lelkészek Gyalőkay László esperes, egyházkerületi főjegyző kezébe letették a törvény által előirt esküt, majd térdreborultak és elénekelték a 37-ik dicséret első versét (Jövel Szentlélek Úristen...). Az ének után folyt le a tulajdonképeni fölavatás, Az esperesek és a papi palástot viselő egyházkerületi lelkésztanácsbirák és kerületi képviselők a térdeplő lelkészek mögé állottak és kezüket a fejükre tették, amely aktus alatt a püspök az uj lelkészekhez az Újtestamentum egy-egy örökbecsű igéjét (Máté 5. 1 - 10. és 1. Kor. 13.1—7.) intézte. Végül áldást kért a felavatott lelkészekre és áldást osztott a gyülekezetre, amely a lelkeket fölemelő ünnepélyt a XC. zsoltár első versének (Te benned bíztunk ...) eléneklésével fejezte be. A minden mozzanatában megragadó lelkészavatás feledhetetlen nyomokat hagyott vissza a lelkekben. lenílője. Különben, ha nem tetszik, hívj más orvost! mondta fenyegető nyugalommal. — Dehogy nem tetszik, édes öregem, csak láss már neki. Nekilátott. Előszedte a kis nikkeldobozból a selyemcérnát, meg a kis görbe nikkeltűt. Közben egyre mormogott.- A fene egye meg, ez egy kicsit vastag lesz, meg a hegye se valami hegyes ... Mindegy, majd csak lesz valahogy. — És be akart fűzni a tűbe. Nem ment. Reszketett a keze. Uramisten, hisz ez ma egyebet se csinált, mint lelkileg sterilizálta magát. Mi lesz itt??! Végre hosszas döfködés és találgatás után belebujt a selyemfonál a tűbe. Odalépett a jódos vattával K. Bagi vérző füléhez és a barna lével végigtörölte. Hüj, hogy csíphette szegényt a maró jód! — nyilallott belém a gondolat. De K. Bagi Józsefnek egy arcizma se rándult meg. Ült és keresztényi megadással várta a történendőket. Most a lecsüngő fülét a helyére illesztette a barátom és jött az első szúrás. Irtózatos soká tartott, míg a hegyetlen vastag tűt reszkető kezével bele tudta döfni a húsba. Engem vy ájulás környékezett meg. A doktor monoton morfondírozott: — Nem megmondtam, hogy vastag, meg hegyetlen ez a tű. A fene egye meg hogy kell erőlködnöm, míg belemegy! No végre csakhogy! Aztán jött a második, még tovább-Saját tudósitónktól. — Aki innét, Komáromból Budapest felé utazott, észrevehette azokat a hatalmas, toronyszerű vasoszlopokat, amelyeket a vasútvonal mentén állítanak fel. Ezek az oszlopok fogják tartani a villamos vezetéket a pályatest felett, mert hiszen köztudomású dolog és mi is többször megírtuk, hogy a magyar államvasutak budapest-bécsi szakaszát villamosítani fogja és ennek a hatalmas munkálatnak első fejezete a komárom—budapesti szakasz villamosítása. Először a pályatest merészebb kanyarait tompították le, igy Almásfüzitőnél, Szőnyön az állomások közelében levő kanyarokat egyenesítették ki a lehetőség szerint. Most már közelednek a befejezési munkálatokhoz és a villamos vezetéket tartó vasoszlopokat helyezik el a pályatest mentén jobbról-balról. Ha a Komárom—budapesti s majd a komárom—bécsi szakasz villamosítása elkészül és a villamos mozdonyok röpítik a vonatokat a sinpárakon, Komárom még jobban belekerül a világforgalomba, mert a villamos vonatok Komáromnál tovább fognak állani és a komáromi állomás, mint főétkezési hely fog szerepelni. A komárom— budapesti vasúti vonal villamosítására vonatkozólag a következőket közölhetjük olvasóinkkal: Magyarországon már hosszú évek óta kísérleteznek a vasutak villamosításával annak az úttörő munkának az alapján, amelyet a korán elhunyt Kandó Kálmán végzett. Kandó, aki tiz évig a Westinghouse társaságnál működött, 1919-től kezdve állandóan a saját találmányu villamosvontatásu rendszer kiépítésén dolgozott. Kandó 1919-ben tartó szúrás. Nem, ezt nem lehet nézni se, hát még elviselni! — jajdult fel bennem a mélységes részvét és szimpatikus fájdalom K. Bagi József iránt. — Fáj úgye nagyon? — kérdem tőle.- Lőhet mondani, hogy betyárul fáj. Ha nem bírod nézni, menj be sátradba, de nekem ne csinálj itt ilyen jajveszékelést, — mordult rám a barátom, miközben hosszú habozás után megint sikerült beleölteni a K. Bagi fülébe. Valóban be akartam menni, de a részvéttől, meg a jájdalomtól földbegyökerezett a lábam és ott álltam tovább is K. Bagi előtt. Igazi csodálattal néztem hősies viselkedését. Így egy mukk nélkül tűrni ezt a döfködést, ez már aztán lelkierő. Pár pillanatig csend volt. Szinte hallatszott, hogy szalad a füle porcogóján keresztül a tű, mikor egyszerre alázatos megadó hangon megszólal K. Bagi József: — Mögérdemlöm én ezt hadnagy úr, — úgy köllött ez neköm, mért aludtam el az erdőszélön. Mondta a hadnagy úr, vigyázzunk a lovakra. De én csak elaludtam, oszt arra ébredtem, hogy fültövön rúgott a lovam. Darázs csípte mög, vagy csalánba lépött, nem tudom, mért tötte, de igaza vót neki, minek aluttam el... Mögvert engöm a doktor úrral az Isten ... Nem tudtam megállni, hogy el ne nevessem magam. Félve pislogtam a doktor felé, valami nagy mérges kirohanásra vol-Komárom, — december 11. ujrendszerü, úgynevezett fázisváltós mozdonyt szerkesztett, amely egyesíti az egy szál munkavezeték és a háromfázisú hajtómotorok előnyeit, de feleslegessé teszi a külön vasúti célokra szolgáló villamos erőművek építését, mert mozdonya az 50 periódusu ipari hálózatokból közvetlenül táplálható. Az első fázisváltós mozdonyt 1922-ben készítették el Kandó tervei alapján és felsővezetékkel látták el a budapest— alagi fővonalszakaszt, hogy a mozdonyt kipróbálhassák A próbautak Kandó mozdonyának sok kisebb hátrányára irányították a figyelmet. Ezeket a feltaláló kiküszöbölte és 1928-ban már teljesen átépített mozdonnyal kezdték meg a kísérleteket. Ez a mozdony közel 60.000 kilométert futott már anélkül, hogy a Kandó-féle fázisváitósrendszerrel bármi baj történt volna. Időközben a MÁV különböző helyeken tárgyalásokat folytatott a magyar vasutak villamosításáról s amikor kiderült, hogy a Kandó-féle mozdony kitünően használható, elhatározták, hogy a magyar vasutak villamosítását ezen az alapon végzik. A MÁV megkezdte a budapest—komáromi vonalszakasz tam elkészülve, de látom, hogy ő is jóízűen nevel. Akkor nincs baj. Jó ideig nevettünk. K. Bagi vallomásán. Aztán a doktor csak annyit mondott: — Igaza van öregem. Magát megverte az Isten velem, — engem ezzel az ormotlan tűvel, a két éves háborúval, — ezzel a sebészeti beosztással. Ha majd egyszer béke lesz és pszichoanalitikai kezelésre lesz szüksége, akkor jöjjön el hozzám, — az az én igazi mesterségem. Na de különben már meg is vagyunk! Remekül áll a füle öreg. Csak épp bekötöm, aztán nincs semmi baj. Úgy7 ni. Kész! — Alássan köszönöm a szíves jóindulattyát főorvos úrnak. De legfőképp köszönöm a hadnagy úrnak azt a fájintos pályinkát, mer anélkül biztos csúfság esött vóna a férfias böcsülelömbe. Azzal szalutált bepólyált fejéhez illesztett tenyerével és elment. Utánanéztünk és összemosolyogtunk a doktorral. — Tudod, mit szenvedett ez a szegény ember? — kérdezte tőlem. — Sejtem. Feriét sejtesz. Magunkfajta ember, rég hasba rúgott volna engem, ő meg hogy tűrte?! Mit is mondott?! Megverte az Isten őt énvelem?! Igaza volt... Hanem most hagy jöjjön az a másik konyakos üveg! És jött és ivott és beszélt és nevetett, ahogy csak egy konyhákkal sterilizált, sebészetre kényszerült pszichiátor tud inni, beszélni és nevetni. Czibor sapka, Czibor kalap. Mindig a legjobbnak maradi get. — Na mi baj van már megint?! — kiáltással ért oda az én drága doktor barátom. Amiből csak a megint szó ellen tiltakozhattam volna, hiszen nálam félév óta nem adódott elő semmi orvosi beavatkozást igénylő eset. De nem szóltam. Sokkal komolyabb és sürgetőbb volt a helyzet, hogy7 holmi szó-helyreigazításokkal lehetett volna fecsérelni az időt. — Jaj, kérlek, édes öregem, nézd már ennek a szegény embernek lerúgta egy büdös dög a fülét. — Mutattam be sopánkodva a doktornak a szerencsétlenséget. — Éhen, látom már. Ezt varrni kell... — Hát vardd az Istenért, minél előbb, mert még elvérzik, vagy elveszti a fülét... — Jó, jó, csak nem kell félni... Ilyen dologban fő a hidegvér... Azzal letette kis táskáját a székre, feltűrte a karját, megmosta a kezét. Törülközés közben meglátta a konyakos üveget, amit én szegény K. Bagi lelki istápolására hozattam ki. Fölvette és egy irgalmatlan hosszút eresztett le belőle. Mikor letette, üres volt az üveg. Rám nézett és a tekintetemből valami félreismerhetetlen enyhe csodálkozást, vagy rosszalásfélét olvashatott ki a konyakos üveg radikális nedvtelenítése miatt, mert mentegetőzve mondta: — Hja, barátom, ha a test sterilizálása szükséges, akkor a lélek sterilizálása is épp olyan fontos. Ez a konyak »cug« volt az én lelkem fertőt-
