Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-26 / 116. szám

2. oldal »KOMAROMI LAPOK« I Söl. szeptember 26. m Állandó raktar Komárom és környéke részére Fink Mér iakereskedS cégnél Komárom. Rákóczi ut 40. <69BES$B»%^Kí. , mmmm»* ! A vasutügyi minisztérium taka­rékoskodása Szlovenszkő terhére. A vasutügyi központi tanács Prágá­ban ülésezett és ebből az alkalomból a Slovenská Politika cimü agrárpárti lap hosszú cikket irt a vasúti politika szlovenszkói vonatkozásairól. Többek közölt azt irja a lap, hogy minden úgy fest, mintha újból Szlovenszkónak kellene ráfizetni a vasutügyi miniszté­rium rossz sáfárkodására. Az államvas­utak mérlege silány. Az 1930. évi vesz­teség 344 millióra rúg. Meglehet álla­pitan i, hogy az áruk és személyek szállításából eredő bevételek 620 mil­lióval csökkentek, ezzel szemben a kiadások 88 millióval szaporodtak, mely összeget a vasúti alkalmazottak tizen­harmadik havi fizetésére fordították. A csökkenés nagyrészt az autóbuszok ver­senyének tulajdonítható. Vasutas körök­ből — irja a lap — olyan hírek szi­várognak ki, hogy a vasutügyi tanács a minisztérium költségvetésében gyö­keres törléseket készül eszközölni és pedig főleg a beruházások terhére. Azt is mondják, hogy főleg a szlovenszkói befektetések terhére. Ezt pedig úgy valósítanák meg, hogy a Vöröskö — margitfalvi pálya építését ideiglenesen abbahagynák addig, amíg az állam­vasutak helyzete megjauvl. A lap meg-Józsi báránykája Irta: Máriássyné Szemere Katinka. Józsinak a hatesztendős vállát sú­lyos felelősség nyomta. Mióta édes­anyja meghalt, neki kellelt vigyázni a Lacikára. Ez pedig nem volt könnyű feladat. Lacika másféléves volt és határozott felfedezői hajlamokat mutatott. Ha Józsi csak egy percre hátat fordított neki, hogy legalább megnézze, hogy pitykéznek a többiek, már biztosan beleesell az itató-vályűba. vagy a bika­karámnál szedte fel magát. Még az intézőné libáinak is nekiment, pedig azok csípnek. Igaz. hogy egy ilyen tanyaudvar tele van veszedelmekkel, míg az em­ber ki nem tapasztalja, hogy az itató leve nem fürdővíz és a szecskavágó a gyerek ujját is elvágja, ha beleteszi. Józsi hál nem játszhatott. Pajtása sem volt. Mert hál a többi gyerek mind unta. hogy ő Lacikát őrzi és odpbbállt. A testvérei sem jöhettek számításba: Mariskának főzni kellett, pedig az édesanyja kékkötője igen verdesle még a vékony lábaszárát. Rózsii meg Pislát elvitték a rokonok. Özvegyembernek elég hármat tartani, kivált ha szegény béres. Szóval Józsi nagyon egyedül volt. Kivált mióta az intéző úr meglőtte a Pengőt, mert csirkét lopott. Szép kis okosszemü puli kutya volt a Pengő, még ő is terelgette Lacikát és úgy tudott mókázni, hogy sohse lehetett megunni. Meg is siratta Józsi. Más Állandó raktár Kürt és környéke részére Weisss Sanmné íakereskedö cégnél Kürt ■wwswwBmww*« vsszSüilí*. vuntSX&Si I Állandó raktárVelk^-Mederés környéke részére Ungar Jé&sef íakereskedö cégnél Velky Meder jegyzi ehhez, hogy számítottunk erre, hiszen eme rendkívül fontos vasutsza­­kasz épitésének eddigi tempója is nyug­talanítóan lassú. Szlovenszkő azonban kikéri magának — folytatja a Sloven­ská Politika —, hogy az államvasut a megjavuldsát rendszeresen csak Szio­­venszkó terhére eszközölje és hogy ismét csak Szlovenszkő fizessen rá arra, hogy az államvasutakat rosszul igazgatják. Az említett útszakasznak építése semmi esetre sem szakítható meg. A fegyverkezés szüneteltetése és Csehszlovákia. A népszövetség 111. bizottságának a fegyverkezések szüneteltetéséről foly­tatott tanácskozása során felszólalt Benes dr. külügyminiszter is, aki Csehszlová­kia álláspontját ismertette ebben a kér­désben. Beszédében többek között azt mondotta, hogy Csehszlovákia tulaj­donképen már mindazt megvalósította, amit a különféle indítványokban ajánla­nak. Csehszlovákia törvényesen kor­látozza (?) a katonai fegyverkezés költ­ségvetési kiaáásait. Megállapíthatom — úgymond — hogy az indítványt a kö­vetkező években abban az esetben is még szigorúbban fogják applikálni Csehszlovákiában, ha a többi hatalom nem vállalna erre nézve kötelezettséget kutyát nem akart. De a pajtást majdnem annyira nél­külözte, mint az édesanyját. Pedig az igen hiányzott. A Maris nem csókolja meg este, mikor bebújik a vacokba, olyan tésztát nem tud gyúrni, ami magától megy lefelé. Egyszer, nyár elején, vásáros nép járt a tanyában. Híres volt a bicskei vásár, már este hajtották a marhát, hogy hajnalra odaérjen. Lacika már aludt, Józsi kedvére ődönghetett az út mentén, amelyen egyre jött a sok szekér meg jószág. Nyolc óra tájt nagy porfelhő eresz­kedett a lejtőre. Úgy potyogtak ki belőle a juhok, mint száz meg száz szürke gombolyag. Aztán kis fehér gombolyagok is: báránvkák. Jöttek hangos bégeléssel, három puli meg egy bojtár terelgette őket. Utánuk lépkedett a bacsó, szcmrehúzolt kari­máskalappal. Onnét pislantolt eggyet Józsira a távolbanéző kék szemével. — Morc van az intéző úr. kisfiam? Egy szót szólnék vele.-- Ahun gyün a, — felelte Józsi, az istálló felé. bökve a csöpp hüvelyk­ujját. Tán megérezte, hogy gyün«, mert ugyan a szemét le nem vette még a gyönyörűséges báránykákról. És csak egy gondolata volt, mióta idecsöppentek a mély útból: neki egy ilyen bárányka kell játszópajtásnak. A bacsó arra kérte az intézőt, hogy pihenőt tarthasson itt az erdő alatt. Fáradtak a bárányok. Mikor már olt gomolyoglak a pás­ton, Józsi odasomfordáit a bacsóhoz. — Bácsi, kérem szépen, tessék ne-Tisztára csehszlovák szempontból tehát nem áll fenn semmiféle nehézség. Ál­talános szempontból hangsúlyozni kell az egyöntetűség szüsségességét Mi nem fogadhatunk el olyasmit, amihez minden áliam fentartásokat fűzne és ami a leszerelési konferencia előesté­­lyén bizalmatlanságot keltene, zavart okozhatna és talán konfliktusokat idéz­hetne elő. Végül Benes kijelentette, hogy csatlakozik a jegy verkezés szüne­teltetésére vonatkozó indítványhoz és Csehszlovákia kész azonnal vállalni ezt a kötelezettséget. Hirdetéseket felveszünk. Hol nem lesznek válasz­tások szept. 27-én ? A fontosabb községek, amelyek nem választanak a most következő községi választásoknál, mert még nem járt le a képviselőtestületeik mandátuma, a következők: Kassa, Eperjes, Érsekújvár, Komárom, Léva, Rimaszombat, Bazin, Alsókubin, Aranyosmarót, Dunaszerda­­hely, Breznó, Dunaradvány, Feled, Girált, Homonna, Igló, Kékkő, Kör­möcbánya, Királyhelmec, Liptószent­­miklós, Megyercs, Nagykapos, Ná­­mestovo, Nagymihály, Párkány, Puchó, Somorja, Stropkó, Nagytapolcsány, Tu­­rócszeritmárton, Tornaija, Trencsén, Trsztená, Varannó és Zselizs. A duna­­szerdahelyi járásban a következő köz­ségekben nem lesznek választások: Al­­bár, Amadékarcsa, Balázsfa, Bögellő, Cs.-Kürt, Dunakisfalud, Dunaszerdahely, Egyházkarcsa, Lidértejed, Nagybodak, Medve, Vásárut. xmmmtmm Inognak a valuták és inog minden. Komárom, — szept. 25. A Bank of England évtizedeken ke­resztül — ez alatt a békevilág évti­zedei értendők — fogalom volt otthon kém adni egy báránykát, — kérte il­ledelmesen. A két kis meztélábát ösz­­szedörzsölte izgalmában. A bacsó csendesen elmosolyodott. — Hát oszt mit adsz érte? — kér­dezte a gyereket. — Hat pengő az ára. Józsi megijedi. Pengő dolgában ő csak a kutyáját ismerte, pénzbe ez igen sok lehet. Hisz neki nincs pénze! Azt a néhány fillért is, amit az öreg­apjától kapott, odaadta cukorért, mi­kor Maris elvitte a boltba a múltkor... Mégis nem lehetett annyiban hagyni a dolgot. A bárányok olyan szívhezszólóan bégettek. Hátha az édesapja vesz neki egyet? Hiszen látta, tegnap mérés után pénzt is adott neki az intéző úr. Sarkon fordult és elszaladt. — Édesapám! Édesapám! — kiabálta már messziről. Ahol vannak az új­tanyai bürgélc a páston! Ekkorra már odaért és hízelkedve nekitámaszkodott az apja térdének. .— Édesapám, — mondta kérlelően — vegyen nekem egy báránykát! Hat pengőért adják... Most kapott kend pizt fertályba! Az ember csak fújta a füstöl a cse­réppipa szára mellől. Sok ránc volt a homlokán, pedig még csak a har­mincötödik esztendejét taposta. Rá­tétté a kezét a fia fejére. — Száz helye van annak, te gyerek. Akinek kenyérre is szűkén van, annak nem köti bárány. A Józsi szá ja lefele görbült. Mozdult egyel.- Megkérem a bacsó bácsit... De az apja megfogta a kékcsíkos is, meg a kontinensen is. A Bank , of England megingott, önhibáján kívül, mert fizetni fog tovább is, de talán nem arannyal. A font, amely a hábo­ingecskéjét. — Nem kéred. fiam. Piz nincs rá. Piz nélkül meg nem adhatja, mer nem az íivé. Bújj be oszt lefeküdj, aszondom. Annyit értett Józsi a szóból, még­­inkább a hangból, hogy' mára befelleg­zett az ő gyönyörűséges tervének. De nem mondott le róla. Váltig törte a fejét, hogy tehetne szert hat pengőre. Egyszer aztán nagyszerű ötlete tá­madt. Végre is Haj tóttá rögvest, ked­vezett neki a szerencse. Az apja egész nap a permetezéshez hordta a vizet, ebédre is csak szalonnát vitt. Maris bement a piacra korán, csirkét, to­jást árulni. Ki tudja, mikor jön haza. Hát nem volt aki lássa, hogy Józsi kenyeret gyömöszöl a piszkos nadrá­­gocskája zsebibe. beülteti Lacikát a taligába és megindul vele. Hisz még, ha látták volna is. sokszor tolta ö a kis öccsét taligában, csak most éppen messzebb indult vele, — Ujlanyára. Ki is fáradt nagyon. Pihenőt tartott tizet is. míg odaért. Szerencsére a ju­hok ott legeltek az innenső tagon. Ez nagy darab utal megtakarított Jó­zsinak. A bacsó nagyot nézett, mikor egy­szer csak megáll előtte a pöttöm le­gényke. Leereszti a taligát, amiben térdére billeni fejecskevei bóbiskol a Laci gyerek és odaszól, eképen: — Adjon Isten jónapot. Bácsi ké­rem. mán megveszem a bárány kát, akit hat pengőre tetszett hagyni bics­kei vásárkor a farkasdi tanyán. Ha megvan még... A bacsó delelt. Félkarján könyökölt

Next

/
Thumbnails
Contents