Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-09-26 / 116. szám
1931. szeptember 26. »KOMAROMI LAPOK« 3. oldal. ruban is szilárd maradt, most inog és árfolyama a tőzsdék játékszerévé változott. Egy nagy illúzióval lettünk szegényebbek mi, a Bank of England törhetetlen hívei. De ha körülnézünk az európai világon, azt kell látnunk, hogy rohamozzák a jugoszláv bankokat is, azt olvassuk, hogy a román kormány közhírré teszi a leu aranytartalékáról és devizáinak mennyiségéről szóló híreket, a magyar pengőt védik az országhatárokon és csak a zugforgalomban csökken az értéke néhány pontot, az osztrák pénz is félve húzódik meg, hátha egy nagy vihar elsöpri, az olasz lira is esik és miről beszéljünk még? Ezek a valuták, amelyeket most a bizalom mértékével mérnek meg. Nagy ur lett a bizalom. A népszövetséghez kölcsönökért folyamodnak a legyőzött államok, Ausztria, Magyarország és a kölcsönöket meg is kell kapniok, mert ezek az államok nem életképesek mai alakjukban. Aminthogy Németország sem az gyarmatai és kereskedelmflottája nélkül, és soha nem fogja megfizetni tudni a szédületes reparációkat, még akkor se, ha azt valami amerikai közgazdasági zseni ugytalálná is, hogy fizetni tud 1965-ig. A mostani helyzet megmutatta, hogy mindezek fantasztikumok. A növekvő munkanélküliség felemészt minden jövedelmet és ezek közt a reparációkat is. Anglia is a munkanélküliség szirtiére futott és itt szenvedett hajótörést a font, amelynek aranyfedezetét megtépázta a francia szövetség. Németországban is nagy a munkanélküliség veszedelme, mert ez nemcsak gazdasági, de politikai veszedelmet is jelent. De inognak a költségvetések az intakt államokban is; Franciaország vasutai milliárdos veszteségekkel zárják üzleti zárószámadásaikat, nemkülönben itt, minálunk is passzív a vasút többszáz millióval. Az idén adót sem lehet kipréselni az adóalanyokból és a négymilliárdos adóhátralék igen nagy része dubiózus követeléssé változik, amit majd le kell Írni. Ez mind a helytelen adópolitika következménye, mert ha az adókulcs nem járna a sztratoszférái magasságokban, hanem a viszonyokhoz alkalmazkodnék, akkor a fűben. Ráismert a gyerekre, mert juhászember mindenkire ráismer, akit egyszer lát. Elmosolyodott. — Megvanni megvan még eppár olyan, — de hunnét van neked hat pengőd, öcsém? Józsi nagyot nyelt. Bele is vörösödött. De csak kibökte: — Pízbe nincs... De odaadnám kendnek a Lacikát-e... cserébe... Mert úgyis sokan vagyunk odaha... Oszt mindig rí... — Mit mondasz, te gyerek? — döbbent rá a bacsó. — Hát oszt tudja-e édesapád, édessanyád, hogy idegyüttél? Józsinak melege lett. — Eédesanyám meghótt kukoricatöréskor, eédesapám meg vizet hord szőlőbe... A Maris nincs odahaza... Csak úgy gyüttem el... — Nono, hát csak úgy! — morgott a bacsó. — Hát megállj. Tetszik neked a Lacika. Nekem úgyse adott az Isten családot. Kapsz érte egy báránykát. Válaszd ki. Józsi nem hitt a fülének. Hát megkapja a báránykát! El is viheti rögvest! A bálik zsebében madzagot is hozott, hogy hátha megkötheti vele. — Azt a kis fehéret kérem, aki az előbb felrúgott a hátuljával — amott-e. És már fogta is, simogatta. Leguggolt hozzá, úgy ölelte. Lacikára rá se nézett többet. Az aludt édesdeden a taligában. Hazafelé versenyt ugrált a gyerek meg a bárányka. De mit csürjemcsavarjam — addig tartott az öröm, míg Józsi apja haza nem jött este. Annyi bizonyos, hogy a Józsi feneke mindenki megfizetné az adóját és nem lenne semmi hátralék sem. Európa egész alkotmánya recseg és ropog eresztékeiben, mint a vihartól hányt hajó bordázata. Valahogyan hiányzik a fixpont az egészből és az egyensúly, mely a régi Európában oly mélyen és biztosan feküdt. Bizonytalanság üli meg a lelkeket és a nemzetek lelkét is. Az államok nem bíznak egymásban. Ezért azután nagy hadseregeket tartanak fegyverben, repülőgépeket, gázbombákat készítenek és gázmaszkokat gyártanak. Ez a sok kiadás a kenyér rovására megyen. Az államok biztonságukat féltik és ez a félelem sokszor ideges hallucinációk félelmétől vacog. Európa mai gazdasági káosza, politikai széttagoltsága, a kölcsönös bizalmatlanság, a szétmáiasztás erőit szabadítja fel. Mindennek koronája lesz a jövő év február elsején megkezdődő leszerelési konferencia. Itt majd katonák fogják bizonyítani, hogy a hadseregre szükség van, holott ez mind mese, mert miért nem volt szüksége Amerikának egészen a világháborúig hadseregre? Pontosan a háború végéig tartotta „prosperity“, amikor mindenkinek jól ment a dolga. Keresett a tőke és keresett a munkás, a kereskedelem szabadsága, a liberalizmus szabadrablása vagyonokat halmozott fel. Ma már Amerika is sínyli a „prosperity“ hiányát és nem járul hozzá a munkanélküli segélyhez, amely Európát gazdaságilag megnyomorította. Pedig a szocializmus — legyen az keresztény vagy ateista — azt tanítja, hogy minden embernek joga van a munkához és ha ehhez nem jut, akkor az államnak nyílnak meg a kötelességei a munkához nemjutó munkással szemben. Egyes államok ezt a szakmunkához és a szervezettséghez kötik, ami félmunka és fertály demokrácia’ hiszen világos dolog, hogy a szervezetlen munkás családja is éhezik, ha nincsen kereset és a nem szakmunkás gyermekei is kenyeret kérnek az apjuktól. Ezek a megkülömböztetések csak egyes kedvezményes osztályoknak a politikai vívmányát, helyesebben zsákmányát jelentik, ami egyértelmű a nem kedvezményezett osztályok elnyomásával úgy gazdaságilag, mint politikai igen sajgott, mikor kikerült a hóna alul. Keserves hüppögés közben hallotta még, amint az apja elkéredzkedik az intéző úrtól, hogy másnap elmehessen Lacikáért az Ujtanyára. Aztán elaludt bánatában. Hajnalban indultak. Mert Józsit is vitte az apja fülönfogva, s kötélen a báránykát. Az bégett, mintha értené, mi történt, a gyerek meg keserves könnyeket hullatott a porba. Az apja nem is szólt hozzá egész úton. Mikor odaértek, a tornácon találták a bacsónét. Fehérre súrolt zsámolyon ült. Lacika az ölében. Nagy darab kenyeret majszolt a csöppség, s az asszony virágos bögréből itatta hozzá finom zsendicével. — Adj Isten jó napot! — köszönt az ember. Előretolta Józsit a vállánál fogva. — Én vónék a Lacika apja. Ihol meg az akasztófavirág, aki eladta a kisöccsit. Visszahoztuk az árát: itt a bárány. Józsi nem mert fölnézni. De azért látta, hogy a bacsóné mosolyog is, meg sóhajt is egyet. — Hát oszt igazán visszaadjuk ezt a gyereket? — kérdezte anyásán és csak simogatta a kis ember szöszke fejecskéjét. Az már egész otthonosan simult hozzá. — Odaadjuk-e, apjuk? — fordult a bacsóhoz, aki épp jött kifelé az istállóból. Pásztorember nem siet a szóval. Ráér. Hát a bacsó is kiszurkálta a pipáját akkurátusán, mielőtt megfelelt. Csak a kalapját billentette meg a vendég felé. Mire szeleit a pipa, az elhatározás A modern, finom ruha finomabb kezelést is követel. Ez a modern mosás. Nagyanyáink erős, vastag fehérneműje kiállta,hogy dörzsöljék, keféljék, de Katica finom holmija egy-kettőre tönkremenne tőle. Ezért használ ő is, mint minden modern aszszony Radion-t a mosáshoz. 3 fontos szabály: 1. hidegvízben feloldani, 2. 20—30 percig főzni, 3. meleg-, majd hidegvízben öblögetne téren. Ez a kérdés, ami százezrek és milliók előtt van felvetve, a lét és a nemlét kérdése. És épen a kérdés nagyságával függ össze a munkától megfosztottak magatartása is, amelyek úgy a társadalomban, mint az államban feszítőerőt képviselnek. Ez a kiegyensulyozódásnak a legnagyobb akadálya. Ezért van egész Európa lebegő helyzetben és ezért inognak a valuták. Mivel pedig a békeszerződéseknek is igen nagy részük van Európa mai kiegyensúlyozatlan helyzetében, egészen természetes, hogy az európai áramlat a szerződéseken is változtatni akar. Íme, nagy vonásokban az európai káosznak eredendő okai. Ezek az okok kétségtelenek és nem is vitathatók. Akarnak segíteni ráolvasással és fantáziával politikai javasasszonyok. Briand ráolvasása a Páneurópa, mely ma már a nevetségbe fullad, mert tessék körülnézni a mai Páneurópán! Hodzsa kuruzslása a régen megbukott középeurópai gazdasági egység, ezt erőltetik legújabban a franciák is és ezt a javaslatot tette a szobatudós Hantos Elemér is, akinek a népszövetség jó bizonyítványt ad magaviseletből és előmenetelből. Sajnos, ezek nem gyakorlati megoldások, mert leküzdhetlen akadályok állnak a megvalósitás útjában. A régi elrontott Európa tökéletes gazdasági is tisztán nézett ki a szeméből. — Hát szomszéd, ha az Úristen ilyen okos gondolatot adott ennek az oktalan gyereknek a fejibe, azt meg ne vessük. Az asszony megszerette ezt a kis pulyát. Hagyja itt neki. Józsi csak meresztgette a szemét. Hátha megmarad a bárányka?! Feszülten nézte, hogy bólongat a bacsóné, az apja meg hogy forgatja a zsíros kalapját a keze között. Soká nem szól ő se. — Üljék má le nálunk — noszogatja a bacsó. — Igyuk rá az áldomást. Marad még kendnek elég család gondnak is, örömnek is. Hé, Zsuzsi! — kiált a nyári konyha felé. — Hozzál fiam ekkancsó bort. — Nono, tán vendég van? — szólt vissza egy vidám hang. A következő pillanatban már nyilik is az ajtó és kilép rajta a bacsó hajadon húga. Tálcán hozza az italt. Takaros barna lyány. Pirosbabos kendővel van hátrakötve a feje. Piros az orcája is, a szeme meg pajkos... Bajta lehet felejtkezni. Nézi is Józsi nagyon. Jó vóna mindig látni ilyen baboskendőt Édesanyjának is vót. Vájjon észreveszi-e az apja is?Merhogy igencsak nézi ő is, míg Zsuzsi poharat tesz elébe. De csak támasztja a homlokát a kezefejire, oszt sóhajt. — Jobb lesz tán szegény kis árvának — böki ki végre. — Isten álgya meg kendteket, ha fölnevelik. Erre Józsi is nekibátorodik. — Akkó... akkó... megtarthatom a báránykat ?— kérdezi szívszorongva. — Meg, te gézengúz — bólint rá a egysége ma elérhetlen utópia. A maiban nincs erő a réginek felépítésére, politikai, gazdasági, katonai nézeteltérések nem hozhatók közös nevezőre. És Európa államai, államainak polgárai sinylik ezt az elviselhetetlen helyzetet, a munkanélküliséget, a szegénységet és hogy mindez hova vezet, azt minden értelmes embernek tudnia kell. Európai összefogásra van szükség — mondják a politikai csodaorvosok, de hogyan fogjanak össze, amikor szétszedték a régi Európát és elvetették a gyűlölet magvait a nemzetek között! Az Ansluszt, mely egy nemzetnek jobb jövőt biztosított volna, a hágai bölcsek egy szótöbbséggel elütötték. Tud jobbat csinálni ehelyett a népszövetség? Nem, mert tehetetlen és elfogult a legyőzőitekkel szemben. És mit tudnának tenni? Franciaország uj monarkiát akar Ausztria és Magyarországból, amely gazdaságilag „kiegészíti“ egymást. Hogy össze ne különbözzenek ezek a századok óta állandó nézeteltérésben levő nemzetek, a hegemóniát Csehszlovákiának szánják. íme, hetedszer felmelegitve itt van a dunai konföderáció, melyet már Benes is régen eltemetett. A fixpont tehát kerestetik tovább . .. Hivassa és terjems t logjobb usgjar !ap-»t § Komáromi Lapokat bacsó. Meghúzza a túlit tréfásan. — Ha jól viseled magad, megfogadlak bojtárnak, mire kiállsz oskölábul. Józsi azt se tudja, a báránynak örüljön-e, vagy a zsendicének, amivel Zsuzsi kínálja. Kiszáradt a torka az izgalomtól. — Köszönöm alássan — intézi el mind a kettőt egyszerre. Tudja ő, mi a tisztesség. Mikor indulnának, cuppanós puszit ad a Lacikának. Hiszen szereti az öcsikéjét, csak vigyázni ne kelljen rá! Aztán az apja búcsúzik el a csöpp embertől. Nehezen megy mégis. Egyszerre viszket a szeme az embernek. Meg kell dörzsölni a kékszélű piros zsebkendővel. — Sose búsúljon kend, embert faragunk belőle — bíztatja a bacsóné. Lacika úgy fogja a kötője csücskit, mint, aki helyét lelte. — Oszt elgyüjjön kend a gyereket látogatni! — mondja Zsuzsi a kiskapuban. Szép fehér foga van, mikor mosolyog. Józsi azt találja, hogy őt is híhatta vóna. Igaz, hogy őt meg-megcsókolta. — Elgyüvök — mondja az ember. — Elgyüvök szombaton este. Józsi úgy látja, hogy az apjának kevesebb ránc van a homlokán, mint jövet. Még fütyörészik is útközben. Ilyen a világ sora. Mikor fütyörészik az ember, mikor meg nem. És néha csak egy báránykán fordul meg.
