Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-12 / 110. szám

2. oidal »KOMAROMI LAPOK* 1931. szeptember 12. raktár Komárom és környéke részére Fnnk Mór fakereskedő cégnél Komárom, Rákóczi ut 40. Állandó raktár K Őrt és környéke részére Weisz Samnné fakereskedő cégnél Kürt ii i i inwiiMMmmmw Mwmin Állandó raktárVelk^-Meder és környéke részére Ungá? tJézsef fakereskedő cégnél Velky Meder nem nyilatkozott a közös bizottságok megengedhetőségéről. Az alkotmány nem tiltja a közös parlamenti bizott­ságok kiküldését. A köztársasági elnökhöz intézett memorandum sorsa. Augusztus 14-én a magyar nemzeti párt elnöki tanácsa Zsolnán ülést tar­tott, amelyen kimondotta, hogy a szlo­­venszkói és ruszinszkói magyar lakta vidékek ínséges helyzetéről küldöttség utján számol be a köztársaság elnö­kének, mely küldöttségbe a párt kép­viselőit és szenátorait delegálta. A ma­gyar nemzeti párt augusztus 17-én a köztársasági elnök kabinet irodájához intézett Írásbeli beadványában kérte az audenciát, amely beadványra most ér­kezett meg Masaryk köztársasági el­nök irodájától a válasz, hogy az elnök Bystrickán való tartózkodása alatt nem tart audienciákat, tehát a magyar nem­zeti párt kiküldött bizottságát sem fo­gadhatja. Csökkenteni akarják az állami költségvetést. Az 1932. évre szóló állami költség­­vetést úgy egészében, mint részleteiben már megállapították az egyes közigaz­gatási osztályokban. A közigazgatási csoportok most azon dolgoznak, hogy A gyakorlati fizika. Irta Bükij György. A villára nehéz, áthatolhatatlan sö­tétség borult s az egész vidék felis­­merhetetlen tömegbe sűrűsödött a ku­tató szem előtt. A meleg mozdulat­lan éjszaka túlfűtött kazánként reme­gett a föld felett s a robbanás vesze­delmének érzését keltette emberben és állatban. A távoli villanegyed utcájában, ahol ez a villa voll, a lámpák nem églek. .Valakinek érdekében állott, hogy az áruló fény elkerülje útját. így tör­tént. hogy a falak és a kertek, az utcák és a fák, egyforma hűséggel szegődtek védelmezőül tervei mcilé. Az a valaki pedig hallatlan ügyes­séggel és a villanó árnyékok hangta­lan mozgásával osont az utakon át fától-íáig. fallól-falig, olyan biztosság­gá!, mintha a legragyogóbb napsütés­ben lenné meg különös útját. Egészen rövid idő alatt ért el a háe ajtajáig. Hosszúkás, érzékeny új­jaj a gyíkok cikkázó mozdulataival tapogatták ki a nehéz, vasalt ajtó szi­lárdságát. Gondolkodás nélkül ment tovább. Egy karcsú oszlop villám­gyors megmászása után az erkélyen termeti, onnan egy ablak üvegtáblájá­ba boszorkányos ügyességgel vágott lyukat ökle számára és alig múlt el egy-két perc, az ablak szárnyai ki­tárullak a furcsa vendég előtt. A szobában, ahova bejutott, már működésbe hozta villanylámpáját s ia tömör sugár hosszú testének alatto­mos ragyogása pillanat alatt körül­­cikkázla a néma helyiséget. Tovább a költségvetést a minisztertanács által előirányzott határokon belül állítsák össze. Az állami költségvetés főösszege a kiadási oldalon azt mutatja, hogy a budget az 1931. évi költségvetéssel szemben mindössze 160 millióval redu­kálódik, de szemben az 1930. évi költ­ségvetéssel, ennél még mindig 312 mil­lióval magasabb. Az emelkedés törvé­nyes kiadásokra vezethető vissza, de itt megjegyzendő, hogy csak abban az esetben, ha az úgynevezett 13-ik hónapi fizetés a jövő évre nézve teljes érvé­nyében beszámittatik az állami alkal­mazottak részére és azok a kiadások is, amelyek az utolsó hónapokban el­fogadott törvények következtében föl­merülnek. Ezen a cimen fölmerülő több­let kereken negyedmilliárdot tesz ki. Amennyiben a pénzügyi kormányzat erre nem lenne tekintettel, akkor a költségvetés megtakarítási összege a 400 millió koronát fogja elérni. Nincs beszámítva a megtakarításba a Hoover­­féle moratóriumnak Csehszlovákiára való kihatása. Csehszlovákia külpolitikai vereségéről Írnak a lapok A csehszlovák-magyar kereskedelmi tárgyalásokkal kapcsolatban egyik prá­gai német lap rámutat arra, hogy a magyarok megnyerték Franciaország ment. S az engedelmes fény minde­nütt előtte járt, közben hol. kihunyt, hol felvillant újra és elvezette gaz­dáját oda, ahova tervei kergették. Egv teremnek is beillő helyiségben megállt. Helyben volt. A lámpa fénye itt valamivel enyhültebb sebességgel kutatta fel a távolságokat, a sarkokat és pontos képet mutatott a szobáról... Dolgozó szoba volt. Nagy Íróasztal, sok könyv, hatalmas karosszékek, nagy állótükör, két ablak, és két ajtó s a legtávolabbi sarokban az egyik ajtó közelében karcsú, fekete páncélszek­rény. Egészen rövid hallgalódzás után a furcsa vendég a páncélszekrény előtt termett s a lámpa fénye most már mohó igyekezetében sugárzó ragyo­gásba ölelte a sötét testet. A hosszú, érzékeny újjak puhán cikkáztak ide­­oda a hideg acélon, keresték a csap­dát, a biztonsági készülék nyitját, ami láthatatlanul vesz őrizetbe most már minden kincses szekrényt. Sehol semmi áruló nyom. A vendég hosszas vizsgálódás után belenyugodott abba, hogy a modern technikát itt senki se hívta segítségül. Elővette tehát fúróját, s a nehéz, ide­geket megfeszítő, verejtékes munka megindult. A villában betörő járt... Az első fúrás éppen befejeződött, a fúró ellenállás nélkül szaladt be a páncél mögölti üregbe, amikor a szoba csillárjának minden lángja pil­lanat alatt felgyulladt és nappali fény­ben úszott az egész helyiség. A betö­rő acélrugóként pattant lábra, kezét magasba kapta, megfordult s a szeme barátságát, amely most erősen presz­­szionálja Csehszlovákiát, hogy a keres­kedelmi szerződésnél honorálja Magyar­­ország kívánságait. Ebben Csehszlová­kia külpolitikai vereségét lehet látni, viszont a magyarok nagy diplomáciai ügyességéről tettek ezúttal is bizony­ságot. A cikknek kapcsán a csehszlo­vák sajtó heves támadást intéz a kül­ügyminisztérium ellen és többek között a Poledni List azt Írja, hogy Csehszlo­vákiának a reperációk mellett, melyek szintén a magyarok zsebébe vándorol­nak, még három mezőgazdasági állam­nak szubvenciót is kell fizetnie. Így végződik a mi „győzelmes“ külpoliti­kánk. A magyarok kurzusban vannak Párizsban. Ez nem az első eset. Hágá­ban Snowden öklével rácsapott az asz­talra Csehszlovákiával szemben s Párizs akkor a falhoz szorított bennünket. Az egész dologban az az aggodalmas, hogy a külpolitikai téren való tekintélyvesz­teségünkkel egyidejűleg egyúttal gaz­dasági nehézségekkel is küzdünk. Gaz­dasági vereségünk a Magyarországgal való tárgyaláson érte el tetőpontját. Mert nem egyedülálló jelenségről van itt szó. Az utóbbi időben valamennyi kereskedelmi szerződésünkben enged­ményeket tettünk. Így volt ez Romá­niával, Lengyelországgal, Jugoszláviával, dühös félelemmel kereste azt a va­lakit, akivel szembe kell szállnia. Bi­zonyos volt benne, hogy egy revol­vernek sötét csöve fog rámeredni... És ime... semmi és senki... Magasba kapott kezét leengedte, tekinlcle a vad­állatok idegességével leste a meglát­ni valót és füle a megpatlanásig fe­szülve várta a hangokat. Hosszú má­sodpercek teltek el így, azután las­san zsebébe nyúlt és előhúzta a maga revolverét. Karcsú, magas, huszonhat év körüli férfi volt, elegáns fekete ruhában, ar­ca sápadt és keskeny, homloka dom­ború, szép vonásait a váratlan meg­lepetést kúszálta torzakká. A rövid, megdöbbent csend után, hirtelen lépett egyet az ablak felé, s ekkor valaki elkiáltotta magát:- Állj! A betörő megállt és lélekzetét visz­­szafojtva figyelt. S a hang így foly­tatta: — Ha rendelkezésem ellenére cse­lekszik, lelövöm. Minden mozdulatát látom. A hang a másik oldalon lévő ajtó felől jött, a betörő arra felé nézett, azután ő közölte meg az ajtó között megpillantotta a nagy állótükröt, mely­ben ott tükröződött a páncélszekrény, a szoba sarkával és vele együtt. Te­hát a tükörből Iái mindent a titokza­tos hang. Agyában valami hirtelen felvillant. Ezt a trükköt már hallotta egyszer valahol. Valamikor, nagyon régen. De hol? A gondolkozásában beállott zavar most hátráltatta a pontos emlékezés­ben, pedig gyötörte, kínozta a gondo-Ausztriával s legvégül Svájccal. Tudjuk, hogy vannak nálunk emberek és pár­tok, amelyek Benes szép szeméért mind­ezt nem látják. De ezek olyan emberek és pártok, akiket Benes egyszerűen kitart... A kisantant tanácskozása Oenfben. A népszövetségi üléseken valamennyi hatalom képviselteti magát és termé­szetesen a kisantant államok képviselői is jelen vannak a plénumban. Ez al­kalmat ad arra, hogy a kisantant külön is folytasson tanácskozást. Mint Géni­ből jelentik, az idei évadban most tar­tották meg a kisantant külügyminisz­terei a szokásos konferenciájukat. A Benes dr. csehszlovák külügyminiszter lakásán tartott konferencián megjelen­tek Marinkovics jugoszláv, Ghika herceg román és a házigazda Benes. A kül­ügyminiszterek részletesen megtárgyal­ták a tizenkettedik népszövetségi köz­gyűlés napirendjén levő kérdéseket és azokat a problémákat, amelyek a kis­antant államok érdekeit különösen érintik. SHvaisa éa teijeini a legjobb a agyar lapot • Komáromi Lapokat lat. Ugv érezte, hogy szüksége van a megoldásra. S a hang tovább ren­delkezett: — Fegyverét dobja a közeli karos­székbe. Egy-kettő! S a betörő csak a megismételt eré­lyes parancsra teljesítette a kívánsá­got. És most már a hang is ismerős volt előtte. Azután villámszerűén ar­ra gondolt vissza, hogy a csillár ab­ban a pillanatban gyulladt fel, amikor ő fúrójával átlyukasztotta a páncélt És ekkor hirtelen eszébe jutott minden. A gimnázium hetedik osztályában látta magát, amint a fizika profesz­­szorának: Székál Lajosnak a magya­rázatát hallgatta. Az egész osztály der­­medten figyelt. A tanár úr a villamos erő csodálatos tulajdonságait fejtegette és többféle olyan módot mutatott be, amivel a gazdag emberek megóvhat­ják kincseiket a betörőktől. A tanár úr modern ember volt és a fizikát minduntalan a praktikus élettel kap­csolta össze, ezzel akarta felkelteni diákjainak érdeklődését. Hirtelenében akkor is elmondott egy ilyen elmés szerkezetet, amely­nek segítségével az igen tisztelt be­törő urakat meg lehetne tréfálni. Le­írta a csillár automatikus muggyulla­­dását, a közbeeső nagy tükröt és le­festette a láthatatlan hang hatását is... A betörő elképedve gondolt mind­erre vissza és megállapította, hogy itt bizony Székál Lajos tanár úr öt­letét valósította meg valaki. Szégyelte magát, hogy őt, a betörő­királyt így megtréfálták és még job­ban szégyelte magát, mert eszébe ju­tott, hogy annak idején elég jó fizikus

Next

/
Thumbnails
Contents