Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-09-12 / 110. szám
1931. szeptember 12. »KOMAROMI LAPOK« 3. o dal. Vetőmagot, közmunkát ős kenyeret sürgettek Szlovenszkö tartományi képviselőtestületében. Aiapy Gyula dr. és Jaross Andor beszédei. Komárom, — szept. 11. Szlovenszkö parlamentjében csütörtökön kezdték tárgyalni a gazdasági katasztrófa nagy kérdéseit. Ezzel a tárggyal vezető helyen foglalkozunk lapunk mai számában és most a délszlovenszkói gazdaközönség és munkásság kívánságainak beszédeikben kifejezést adó két szónoknak, Alopy Gyula dr. és /aross Andor tartományi képviselőknek beszédeit közöljük. Aiapy szóvá tette a monostori szőlősgazdák sérelmét is és az országos választmány legközelebbi ülésében ez ügyben indítványt tesz. Aiapy Gyula dr« (országos keresztényszocialista párt) — A gazdasági katasztrófa nem bírálható el objektiven abból a szempontból, amelyből a történelmi országok vagy az érdektelenek szemlélik. Szükséges felvázolni azt a hátteret is, amelyből a katasztrófa kinőtt, ismerni a gazgasági összefüggéseket és felérzékelni Szlovenszkö közéletének fájó és nyitott sebeit, amelyek a pauperizmushoz, az általános elszegényedéshez vezettek. Lássuk ezeket az okokat és összefüggéseket. Az ország gazdasági súlyát erőforrásaival lehet legjobban megmérni. Íme egy számadat: az államfordulat idején a cseh bankok és takarékpénztárak 6.594 millió betéttel rendelkeztek, a múlt év végén ez a szám 29.129 millióra nőtt meg, mig Szlovenszkö ma 3.155 millió betéttel rendelkezik, amelynek több, mint a fele prágai nagybankok szlovenszkói fiókjaiban van, tehát a történelmi országok javára Írandó. A szlovenszkói autochton pénzintézetek száma 246-ról leapadt 80-ra, ebből is 10 szűnt meg tavaly és lett prágai nagybank-fiókká A csehországi tőke expanziója Szlovenszkói teljesen hatalmába kerítette, a Cseh Jelzálogbank és a Zemská Banka sokkal többet helyezett ki Szlovenszkóra, mint a takarékbetétek összege. Az említett Zemská Banka az év első felében 676 millió hitelt helyezett ki, többnyire a közvolt és a tanár úr kedvelte. Nem tudta, mit csináljon. Már éppen kérdezni akart, amikor azon az ajtón át, amelyen a hang érkezett, revolverrel a kezében belépett egy szép szál, szürkülő hajú férfi; akiben felismerte volt tanárát: Székál Lajost. Szörnyű harag fogta el önmaga ellen, amiért kiválasztva a villanegyed legszebb és leggazdagabb villáját és nem érdeklődött annak tulajdonosa iránt. Cinkosa, aki a ház tervrajzát a kezébe adta, csak annyit mondott, hogy nagyon gazdag tanár lakik benne. A tanár úr lassan, nyugodtan jött előre és a betörőhöz legközelebb eső karosszékbe ült, abba, amelyikbe az előbb hajította bele az a fegyverét. Semmi sem változott. Éppen olyan nyugodtak és magabiztosak voltak a mozdulatai, mint régen. A tekintete éppen olyan komoly és bátor, mint akkor volt. A tiz év, ami azóta eltelt, jóformán semmit sem változtatott rajta. A revolver a kezében maradt s a szeme áthatóan, szúrósan tekintett a betörő arcára. Azután megszólalt: — Beszélgessünk. A betörő összerezzent. Székál Lajos, amikor nála valaki beszekundázott, rendesen ezzel a szóval kezdte a prédikációt. Maga se tudta miért, hirtelen diákköri érzések rohanták meg, a torka összeszorult és lesütötte a szemét. Egész érthetetlen módon a következő mondat szaladt ki aszúján: — Tanár úr kérem, én nem csináltam semmit... ségek céljaira. Szlovenszkó tehát nem képes az önsegélyre, a történelmi országok pénzügyi erejére van utalva. A centralizmus kijelölte Szlovenszkó jövőjének programmját: mezőgazda tartomány legyen, ezért iparát le is szerelte, pénzintézeteit magának szerezte meg. Ez a szerep hálátlan azért, mert nagy nemzeti vagyon omlott össze ezekben és Szlovenszkónak a premier plánban hely nem jutott. A gazda és földmüvesréteg sokat szenved a szociális biztosítás terheitől is, amelyek gigantikus tőkehalmozással pénzügyi hatalommá nőttek meg, mert a Szociális biztositó és az Általános biztositó a múlt év végéig 6062 millió tőkét halmozott fel, amelyben az aszpirinnek és a keserüsónak is nagy szerep jutott. Ezek az intézetek ma banküzleteket végeznek. A gazda eladósodása ma a földbirtok egyharmadának értékét túlhaladta. A szociális és kölcsönterhek mellé sorakozik a legfőbb tényező: az adórendszer. Englis adótörvénye megrendítette a gazdának helyzetét, főleg a rendszer alkalmazásában. Hogyan lehetséges az, hogy a múlt évi erősen jelentkezett gazdasági krízis, az alacsony gabonaárak ellenére sok helyen magasabb jövedelmi adó legyen kivethető. Az adózás gyakorlata sok kisembert eladósitott, az árverések napirendre kerültek, pedig valamikor szégyen volt az, ha valakit adóért árvereztek. Ma 100—150 árverést imák ki egy helyen, a végrehajtó járja a falvakat. Hogyan lehetaz, hogy egyik expozitura területén egyéves halasztást lehet adni és a másikban árvereznek. Majd előadja a pénzügyi vezérigazgató válaszát, mikor nála az árverések elhalasztása érdekében eljárt: a magyar gazdák sokat jártak Budapestre, most fizethetik a hátralékokat. Ez azonban nem megoldás. A pénzügyi vezérigazgató ha most bejárná Csallóközt, nem talál ott sem kukoricát, sem krumplit, mert azt már elvitték és megették ismeretlen tettesek, akiket önök is jól ismernek. A gazdák eladósodására jellemző egyetlen csallóközi község példája, * S ahol egy nagybirtok van és 13 millió jelzáloghitel van 6000 hold területre bekebelezve. Maga az államháztartás is bizonyítja a gazdasági krízist, mely még nincsen mélypontján. Az 1931. év első felében 4674 millióval kevesebb a kivitel, mint a múlt évben. A vasút forgalma ez alatt az idő alatt 237.000 vagónnal csökkent. Az 1922. évi defláció óta nem volt erre példa. Csökkenő tendenciát mutatnak a forgalmi és fogyasztási adók is. Az államvasutak a múlt évben 400 millió veszteséget szenvedtek. Ebből a közgazdasági képből bontakozik ki igazi arányaiban a Délszlovenszkót, a magyar nemzeti kisebbséget ért gazdasági katasztrófa képe. Ezt a történelmi országoknem érzik, csak Délszlovenszkó gazdái. Ennek következményei a további bajok: a takarmány hiány és az élőállat árának hihetetlen 'ecsökkenése, melyek a gazdát sok helyen tönkrejuttatták. Szükség van tehát arra, hogy a milliárdot meghaladó gazdasági kár megfelelő eszközökkel enyhittessék. Ez volna a vetőmag, amely a törpebirtokosokat segíti, de hol vannak a középbirtokosok helyzetére vonatkozó intézkedések? Hol vegyék vetőmagjukat, amikor sem a piac nem fedezi e szükségletüket, se a külföldi vetőmag nem jöhet be. Pedig egyedül a vámmentes vetőmag beengedése oldhatja meg a kérdést. Miért nem kap engedélyt a legitim gabonakereskedelem vetőmag beszerzésre ? Egyes kivételes emberek és malmok száz és száz vagonra kapnak behozatali engedélyt. De szükség van az adókimélés mellett az adózási rendszer reformjára is. Ha ez a gazdasági réteg elpusztul, az állam alapvető pillére rendül meg. Englisnek óriási felelősséget kell viselnie elhibázott adótörvényeiért, amelyre csak a községek pénzügyi gazdálkodásáról szóló törvény végrehajthatatlanságára lehet hivatkozni. Az adóárveréseket be kell szüntetni, mert ez az idő erre nem alkalmas. A gazdaosztály ma képtelen helyzetéből talpra állani, segíteni kell rajta, — Asszony? A szép sápadt fej a mélybe hullott és ezzel megadta a néma választ. Lassan azonban újra felemelkedett és a remegő ajkakról mentegetődzve hullott a szó: — Nem tudtam, hogy a tanár úr lakik ebben a villában... Bocsánatot kérek... Székál Lajos elgondolkozva felélt: — Elhiszem, fiam... Hiszen te, ha jól emlékszem, sohase hazudtál. Mindig megbíztam benned... Na és hogy megy a sorod? Jól élsz legalább? Vidáman telnek a napok? És Érdes Pali lassan beszélni kezdett. Elmondta, hogy egy társadalmon kívüli életet élő betörő-szövetkezetnek tagja. Szeretik, nagyra tartják és miután eddig még minden feladatát sikerrel oldotta meg, a »Betörő-király« névvel tisztelik meg. Székál Lajos elismerőleg bólogatott. — Úgy, úgy. Hiszen te mindig igen ügyes fiú voltál. Ha jól emlékszem, mondtam is, hogy biztosan ki fogod magad tüntetni az életben. A beszélgetés ezután mindig közvetlenebb és mindig keresetlenebb lett. Rátértek észrevétlenül a diákköri emlékekre és nem egyszer előfordult, hogy a tanár is, a tanítvány is hangosan elkacagták maugkat. Az idő múlt. Talán egy óra is eltelt már, amikor a tanítvány ijedten emelkedett fel a helyéről. — Nem maradhatok tovább, tanár úr. Mennem kell. — Sajnálom ,fiam, hogy mész már — felelt a professzor, — olyan ked| mm mérték után is, 511 I haskötők orvosi rendeletre, I melltartók, I női kombiné és hálóingek, keztyü, harisnya nagy raktára I Poliak Juliska Utódánál I Komárno, Nádor-u. 17. Keztyük és fűzők tisztítása és javítása. de ennek a segítésnek arányban kell állani a károk nagyságával. Ha a pénzügyminiszter három prágai bank fúzióját 300 millióval támogatta törvényhozási felhatalmazás nélkül, akkor nem kellene kérnünk a 10 milliós vetőmagsegély és a garanciás kölcsön határának felemelését. Ez egy csepp a tengerben. Nem történik gondoskodás a kisgazda vetőmagjáról. Nehezére esik a magyar gazdáknak az, hogy figyelmeztetések, kérések ellenére hónapok múlva történtek az első intézkedések és ennek ellenére ma sem tudják a gazdák, hogy mit vethetnek.. A mezőgazdasági tanács állást foglalt a vámmentes vetőmag beengedése ellen és azt nem javasolta. Egy helyiérdekű sérelmet hoz fel: a komáromi szőlősgazdáknak esetét, akiknek magyarországi birtokaikon termelt gabonát, bort és gyümölcsöt nem engedik be. Minden állam védi polgárait és szokatlan ennek az esetnek regisztrálása. Az is természetes, hogy minden állam védi munkapiacát. A munkanélküliek javára szolgáló intézkedésekben követeli a régen javaslatba hozott munkanélküliek kataszterének minden községben való elrendelését, mert a népjóléti miniszter statisztikája nem megbízható. Hiszen csak öt szlovenszkói város munkanélkülijeit tartják ott nyilván. A szlovenszkói „mintegy 60.000“ munkanélküli sem pontos szám, mert december 1-én egészen bizonyosan lesz 180.000 munkanélküli Sziovenszkón. A népjóléti miniszterre jellemző, hogy a rendelkezésére álló 60 millió hitelből inségmtfnkára csak 3 milliót akart engedélyezni Szlovenszkónak. vesén eldiskuráltunk. Egyetlen volt tanítványommal se tudtam igy elbészélgetni. Keress fel máskor is, de ne az ablakon át, hanem az ajtón... Mindig szívesen látlak. Mához eg^ hétre itt leszel nálam. Helyes? A tanítvány elfogadta a meghívást és újra nagyon elszégyelte magát, mikor betörőszerszámjaiért és lámpájáért nyúlt, amik ott hevertek a páncélszekrény tövében. A professzor felkelt a helyéről, kivette a karosszék mélyéből az odadobott revolvert és azt is visszaadta tulajdonosának. Azután pedig sokáig elgondolkozva nézett a sötétségben eltűnő kedves tanítvány mán és titkon azt remélte, hogy barátságával vissza fogja vezetni az eltévedt fiút a tiszta életbe. * Pontosan egy hét múlva az újságokban a következő kis hir látott napvilágot: »Székál Lajos tanár ur villájában az elmúlt éjszaka vakmerő betörés történt. A betörő egy oszlopon majomügyességgel felmászott az erkélyre és onnan az ablaktábla kivágása után bejutott a lakásba, nesztelenül elérte a dolgozószobát és ártalmatlanná téve a páncélszekrényt őrző elektro* mos készüléket, a szekrényt kifúrta és nagymennyiségű készpénzt, valamint ékszert vett magához. A rendőrség sejti, hogy a rablást egy, a betörő világban Betörő király néven ismeretes egyén követte el, aki előkelő vidéki család elzüllött sarja...« Székál Lajos megdöbbenve hallgatta a diákfélelem naiv és ostoba mentegetődzését. Felkelt helyéről, fegyverét zsebre rakta és egészen közel lépve a betörőhöz, annak vállára tette súlyos kezét: — Emlékszem az arcodra, fiam.... Diákom voltál. Ki vagy? S a betörő most nem tudott hazudni. Lehajtotta fejét és alig hallhatóan felelte: — Érdes Pali. A tanár úr nem kiáltott fel meglepetésében. Nem szörnyülködött. És nem is sopánkodott. Hanem karonfogta különös vendégét és minden sietség nélkül a díványhoz vezetve, maga mellé ültette. — Tehát az Érdes Pali. Most már egészen jól emlékszem rád, fiam. Szigeten, a református líceumban voltunk együtt, ugye? Az »igen« újra alig volt hallható s a tanár úr folytatta: — Helyes, ügyes fiú voltai. Baj se volt veled soha. Érettségiztél is... Mindig szeretek a volt tanítványaimmal találkozni. Én éppúgy találkozom velük igen fényes állásokban, mint a legnagyobb szegénységben és nyomorban ... De így még nem találkoztam egyikkel sem... örülök, hogy látlak. Bizonyosan dohányzók.. És Székál Lajos megkínálta cigarettával a vergődő embert. A beszélgetés azonban sehogyse akart megindulni. A tanár úr próbálta így is, meg úgy is, de mindenféleképen megfeneklett. Végül maga is elhallgatott és hosszabb gondolkozás után csak annyit kérdezett volt tanítványától:
