Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-09-08 / 108. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK, 1931. szeptember 8. Az országos keresztényszocialista párt nagysikerű községi választásai Galánta vidékén. — Saját tudósitónktól. — Galánta, — szept. 7. Vasárnap folyamán az országos ke­resztényszocialista párt két igen nagy­sikerű gyűlést tartott a községi válasz­tás ügyében, amelyeknek egyébként a magyar falvak földmives lakosságát érdeklő nagy kérdések is napirendjen voltak. Tallós községben délelőtt 11 órakor kezdődött igen nagy közönség jelen­létében a népgyülés, amelynek sorai között a kommunisták is megjelentek és figyelemmel hallgatták meg az or­szágos keresztényszocialista pártnak a földmunkások helyzetének javítására szolgáló javaslatait. A gyűlést Karácson Lajos helyi el­nök nyitotta meg üdvözlő szavakkal és utána Alapy Gyula dr. tartományi kép­viselő ragadta meg a szót, hogy kriti­kát gyakoroljon a kormány segítő ak­cióiról, a vetőmag, az olcsó kölcsön és az adókedvezmények tárgyában. A jelenvoltak a legnagyobb figyelemmel hallgatták meg a pártéltől mentes tár­gyilagos kritikát, mely végeredményé­ben megállapította, hogy mindaz az akció elenyészően kevés a milliárdos elemi kárnak csak részben való segít­ségére is. A garanciális kölcsönt, amely a legkomolyabb segítségnek látszik, a gazdák figyelmébe ajánlotta, erre októ­ber végéig jelentkezhetnek. Majd széles alapokon vázolta a föld­munkásság kérdését, amellyel most az országos képviselet is foglalkozni fog és ismerteti az országos választmány­ban benyújtott határozati javaslatát. A jelenlévő munkásság ebből azt a meg­győződést meríthette, hogy érdekében minden támogatás megtörténik pártja­ink részéről. A községi választás kérdésében a szónok kifejtette, hogy a magyarság­nak a saját földjén el kell foglalni az őt megillető pozíciókat és küzdenie kell a községi képviselőtestületekben is fa­jáért, földjéért és jobb jövőjéért. Ezért oda jellemes, bátor és nemzetükhöz hű emberekre van szükség, akiket a helyi pártvezetőség feladata kiválasztani és a kiválasztottaknak ezt elfogadni, bár sok­szor ezzel áldozatot hoznak. Ezt azon­ban szülőföldjükért teszik. A hatásos beszédet lelkes éljenzés fogadta. Balogh Péter, a földmunkás szerve­zet titkára a munkáskérdést világította meg és hangsúlyozta a munkásságnak munkaadójával szemben való köteles­ségeit is. A jó gazdának rendszerint jó munkásai vannak. A munkásságot nem kell izgatni e kenyértelen világban, elég izgatás az, ha a családfentartó nem tud kenyeret teremteni elő. Felhozott pél­dáit érdeklődéssel hallgatta a hallgató­ság és a szónokot megéljenezte. Királyrév községben a délután fo­lyamán rendezett népgyülést hatalmas érdeklődés kisérte és azon több szá­zan jelentek meg. Itt a szónokokat lelkesen fogadták és virággal halmoz­ták el. Nagy Domokos a helyi szerve­zet elnöke üdvözlő szavakkal nyitotta meg a népgyülést és átadta a szót Alapy dr. tartományi képviselőnek, aki a gazdasági válságos helyzetet és a kormány ez irányban végzett tevékeny­ségét ismertette és a földmives osztály sok baját hozta fel, amelyen nem se­gített a kormány és annak legnagyobb pártja, az agrárpárt, annak intézményei, az országos földmivelésügyi tanács. A drága vetőmag helyett megbízható származású és helyi éghajlati és talaj­­viszonyaink részére alkalmas, vám­mentes vetőmag behozása segítene első sorban a gazdán, mert ennek látja leginkább hiányát. Felhívja a gazdá­kat, hogy aki a kedvezményes köl­csönre igényt tart, mivel szorult hely­zetbe juttatta a katasztrófális termés, ez iránt tegyen lépéseket, azok ped'g, akik adójukat képtelenek vagyoni rom­lásuk nélkül lefizetni, folyamodjanak adóleirásért a pénzügyi kirendeltség­hez. Ebben a párt mindenkit támogat. Az adópolitika bírálata után a köz­ségi választás fontosságára mutat rá, majd a hitfelekezeti iskolaépítések or­szágos segélyezését ismerteti. A köz­­ségesitő iránnyal szemben, amelyet az állami tanfelügyelők szorgalmaznak, fontosabb ma a felekezeti iskola, mert azon kevesebb a beavatkozási felület. A beszéd nagy hatást keltett és meleg tetszésnyilvánítások kisérték. Galambos Béla hidaskürti plébános, a messze földön ismert kiváló szónok nem politikai beszédet mondott, de feszült figyelemmel hallgatott szavaiban arra a nagy erkölcsi sülyedésre muta­tott, amelyen a háború után az egész világ átment. Erre idéz példákat a távoli Amerikából és a közeli Bécs­­ből. Majd történelmi visszapillantást vet a múltra és a francia forradalom nagy eltévelyedéseit, a szabadjára bo­csátott alacsony ösztönök borzalmas kilengéseit ismerteti. Az az erkölcsi fertő, amelybe egyes népek jutottak, csak a nemzetek jobb érzéseinek ha­­talomrajutásával tűnhetik el, de minden ilyen megújhodást csak a vallás pa­rancsainak teljesítése hozhat létre. Ma is a tízparancsolat betartására van szük­ség és a nép erkölcsi öntudatának emelésére. Ennek kell vezetnie a né­pet, meg kell szilárdítani a tekintély elvét és ebből a célból a vezetőknek is maradéktalanul kell teljesiteniök kötelességeiket. A népgyülést arra kérte, hogy ezeket a megfontolásokat érvé­nyesítsék a községi választásban is és akkor nem fognak csalatkozni. A ki­tűnő szónok beszédét általános tetszés fogadta és Nagy Domokos mondott köszönetét a gyűlés szónokainak. Hogyan áll a komáromi törvényszék, kerületi biróság ügye? Mikor viszik el Komáromból Érsekújvárra a kerületi biróságot? Aminek Komárom örül, az Érsekújváron szomorúságot okoz. Jelen pillanatban az újváriak szomorkodnak, Komárom tehát örülhet. — A takarékosság elve és a komáromi kerületi biróság elvitelének kérdése. — Komárom, — szept. 7. — Saját tudósítónktól. — Régi sérelme ős Komárom városá­nak, hogy ugyan be nem vallott, de a tények egész sorozata által bizonyít­ható cél, hogy Komáromot fokozatosan visszafejlesszék. A közhivataloknak, a közintézmé­nyeknek egész sorát elvitték már Ko­máromból az államfordulat óta. Amilyen mértékben mostoha gyer­meke a kormánynak Komárom, olyan mértékben a szivéhez nőtt Érsekújvár. Amit Komáromtól elvesznek, azt rendesen Érsekújvár kapja meg úgy, hogy elmondhatjuk, hogy amikor Ér­sekújvár örült valaminek, ugyanakkor Komáromnak nagyon is sok volt a szomorúsága. Így aztán a kormány intézkedése ezt a két testvér várost: Komáromot és Érsekújvárt valósággal ellenséggé tette. Egy ilyen ütköző pont a két város között a komáromi törvényszék, vagy újabban a kerületi biróság elvitele is. A komáromi kerületi bíróságra is kimondották a szentenciát, hogy elvi­szik Komáromból és Érsekújvárra he­lyezik át. Ha elgondoljuk azt, hogy hány biró és bírósági tisztviselő és ügyvéd él Komáromban azon a réven, hogy itt van a kerületi biróság, ha elképzeljük, hogy ezek között mennyi a családos ember, s ha elgondoljuk, hogy az ügyes, bajos, peresfeleknek százai és ezrei fordulnak meg Komáromban és azok itt költenek, itt vásárolnak a kereskedőknél, itt rendelnek munkát az iparosoknál, ha ezt elképzeljük, köny­­nyen megérthetjük, hogy valóságos katasztrófa lesz, ha Komáromból elvi­szik a kerületi biróságot. Nagyszámú tisztviselő, ügyvéd és azok családjai fognak innét elköltözni. A peresfelek nagy része is elkerüli Komáromot és megy Érsekújvárra. Megérzi ezt majd a komáromi ke­reskedelem, ipar, az idegen és a pénz­­forgalom. Amilyen mértékben katasztrófát je­lent Komáromnak a kerületi biróság elvitele, olyan áldást és jólétemelke­dést jelent Érsekújvár részére, ha oda­viszik a kerületi biróságot. Érsekújvár el is követ mindent, hogy ez minél előbb megtörténjék. Alig mú­lik el hónap, amelyben egy-egy érsek­­újvári küldöttség ne kilincselne az igazságügyi minisztériumban és meg ne sürgetné a biróság átvitelét. Érsekújvár város tudatában lévén a kérdés gyors megoldása nagy hord­­erejének, sietett ingyentelket adni a kerületi biróság leendő épületének cél­jaira. A telket már át is Íratta a város az állam nevére. Most már csak arról van szó, hogy az érsekujvári uj igazságügyi palota fölépüljön, hogy otthont adjon a ko­máromi kerületi bíróságnak. A szerencsétlenségben ugyanis az a szerencséje Komáromnak, hogy Érsek­újváron nincs megfelelő palota a biró­ság számára. Ezt a palotát még előbb meg kell építeni és ahhoz pénz kell és pedig nagyon sok pénz. Nem keve­sebb, mint 15 millió korona. Ezt a nagy összeget úgy akarják összehozni, hogy az állami költségve­tésbe minden évben fölvesznek egy na­gyobb összeget az érsekujvári igazság­ügyi palota építésére, s amikor már az előirányzott 15 millió korona jórészt összegyűl, akkor elkezdik a palota épí­tését. Az év elején úgy állt a helyzet, hogy a sok érsekujvári deputációs kilincse­lésre megígérte az igazságügyi kormány, hogy a jövő év költségvetésébe félmil­lió koronát vesznek föl erre a célra. Ha a dolog ily tempóban haladna, akkor is jó pár esztendőnek kellene eltelnie, mire a 15 millió összegyűl. Jól informált helyről azonban azt az értesítést kaptuk, hogy a jövő évre Ígért félmillió kiutalása körül valami baj történt. A szigorúan vett takarékossági rend­szabályok miatt ezt a tételt is revízió alá vették és a félmilliót leredukálták százezer koronára. Ha ilyen mértékben halad az évi kiutalás, akkor a nagyon messze jövő zenéje még a komáromi kerületi bíró­ság elvitele és nagyon korai volt az érsekujváriak öröme, mert hiába van­nak meg már az igazságügyi palotá­juknak a tervei, hiába Írták át a szük­séges telket az igazságügyi kormány nevére, kár volt a nagy sietség, a sok küldöttségjárás, a sok kilincselés, amire a 15 millió korona összegyűl, sok víz­nek kell lefolyni a Dunán és (Újvárról is szó lévén) a Nyitrán. Ez a megbízható forrásból vett hír­adásunk amilyen szomorúságot fog kel­teni Érsekujvárott, olyan mértékben örülünk annak mi, komáromiak, mert egy katasztrófa ideje tólódik ki a belát­hatatlan időpontig. Amikor a postatisztviselő téved A tévedés ... váló ok. Az asszony ártatlanságát hangoztatja. Amikor a nős ember is tilosban akar vadászni. Saját tádósitónktól. Hogy egy jó riport-cikk megjelen­hessék lapunk hasábjain, azért néha sokat kell szaladgálni, néha azonban sült galamb módjára a riporter szájába csak úgy belerepül egy-egy szenzáció. Ez az alábbi szenzáció is valóság­gal a szánkba repült. Szombaton elindultam a Nádor-utcán, hogy egyik jó barátomat, aki jónevü ügyvéd, fölkeressem. Ingyen akartam tőle valami jogi tanácsot kérni. Bizo­nyos tekintetben vádolt a lelkiismeret, hogy a sok ingyenadásért még eddig nem nyújthattam semmi ellenszolgál­tatást, bár a barátom ezt nem is kí­vánja tőlem, de azért gondolkodtam a dolgon, hogy mivel viszonozzam a szívességét. Éppen e pillanatban egy vidéki is­merősöm idegesen, izgatottan elibém áll és azt kérdi tőlem. — Csakhogy találkozunk kedves újságíró uram. Jó riporttémát hoztam magának, de előbb ajánljon nekem egy jő ügyvédet. — Nagyon szivesen. Éppen egyik Komárom, — szeptember 7. ügyvéd barátomhoz készülök. Melegen ajánlom őt. Ügyes ember. No, gondoltam magamban, itt lesz a jutalom, egy jó kliensei viszek a barátomnak. Közben, hogy kérdezzek valamit, megszólaltam: — Hogy van a kedves felesége őnagysága? Kérem majd kézcsókomat átadni. Erre az én ismerősöm még idege­sebb lett és azt mondta: — Nem tehetek eleget a kérésé­nek, mert válók a feleségemtől és éppen ezért keresek egy jó ügyvédet. Az esetből különben se csinálok titkot, sőt kérem irja meg az esetet a nevek és a hely elhallgatásával. írja meg, hogy a többi fölszarvazott férjek okuljanak belőle. Ésamig ismerősömmel az ügyvéd iro­dájáig értünk, elmondta az esetet, amelyet mi igy vetítünk papírra: A téma érdekes, de kényes. Amikor az érdekessége kedvéért meg is Írjuk, nemcsak a neveket hagyjuk el, hanem legyen közömbös az is, hogy hol tör­tént az eset. Abban a kicsiny délszlo-

Next

/
Thumbnails
Contents