Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)
1931-07-09 / 81-82. szám
1931- július 9, »KOMÁROMI LAPOKc 3. o dal. A Komáromi Egyetértés Munkásdalárda tiz éves jubileuma. A magyar dal ünnepe. — A zászlóavatási ünnepély mérete kilépett Komárom falai közül és országos ünnep, a magyar dal ünnepe lett. — A remekbe készült zászló. — A díszközgyűlés. — Az üdvözlések. — A közebéd. — Az ünnepi hangverseny, amelyen hét dalárda szerepelt. •— Saját tudósítónktól. — Komárom, — július 7 A sok jelentős, meleg sikerekre visszatekintő Komáromi Egyetértés Munkásdalárda, amint már azt előre jeleztük, vasárnap ünnepelte fönnállásának tizedik évfordulóját. Hogy az ünnepély rendező, előkészítő bizottsága micsoda nagy, nagy munkát végzett, azt megmutatta a vasárnapi jubileumi ünnepség fénye, melegsége és hatalmas aránya. A vasárnapi jubileumi ünnepély nemcsak az Egyetértés Munkásdalárda és nemcsak Komárom ünnepe volt, mert az ünnepély keretei túllépték Komárom falait és ez az ünnep egész Szlovenszkóra kiterjedt és ünnepe volt a magyar dalnak, a magyar éneknek, a magyar nótának. A magyar dal összefogó, sziveket összeforrasztó, lelkeket összekötő, válaszfalakat leromboló, gyújtó varázsát legjobban mutatta a jubileumi ünnepélyen megjelent magyar kulturegyletek, dalárdák, dalegyesületek képviselőinek nagy száma és azok a nagyszámú üdvözlőlevelek és táviratok, amelyek a megjelenéseikben akadályozottaktól érkeztek. A megnyitó, az avató, az üdvözlő és záró beszédek, a szalag felkötésekor és a zászlőszögek beverésekor elmondott jeligék mind a magyar dalkulturának szóltak, mind a magyar dal varázsát hangoztatták és a Komáromi Egyetértés Munkásdalárdát, mint a magyar dal művelőjét, a magyar dalkultusz harcosát ünnepelték, éltették és buzdították a jövőben a magyar dal további művelésére. Az elhangzott beszédek az elismerés zászlaját mélyen meghajtották a derék jubiláló dalárda és agilis karnagya, Krausz Mór és a lelkes vezetőség el nem évülő érdemei előtt. Komárom közönsége társadalmi osztálykülönbség nélkül mindig méltányolta az Egyetértés törekvő munkáját. Kevés egyesület dicsekedhetik el azzal akár Komáromban, akár másutt, mint az Egyetértés, hogy minden nyilvánosság elé való lépését, minden hangversenyét, dalos délutánját, dalos estjét zsúfolt ház hallgatta végig és tapsolt, ujrázott a derék szereplők szép sikereinek. Méltányolta Komárom közönsége az Egyetértés dalosainak kétszeresen elismerésre számítható érdemeit, hogy a napi nehéz munka után kijáró, jóleső pihenő időt arra a nemes feladatra szánták, hogy a magyar dal kultuszának szolgáljanak, a magyar dal szépségében gyönyörködjenek és másokat is gyönyörködtessenek. Kétszeresen nehéz munkát végzett az Egyetértés dalkör minden tagja derék karnagyuk, Krausz Mórral együtt, amikor kiállottak a pódiumra és sikert siker után arattak. Ezeket a sikereket fáradságot nem ismerő munka, sok tanulás, sok próba előzte meg. Ezt méltányolta a komáromi közönség azzal, hogy az Egyetértés szereplését mindenki sietett meghallgatni. Ha a komaromi közönség mindig lelkes hallgatója volt az Egyetértés Munkásdalárdának, akkor csak természetes, hogy a jubileumi ünnepség alkalmával ez az érdeklődés, ez a rokonszenv csak fokozódott és úgy a délelőtti díszközgyűlés, mint az esti hangverseny alkalmával zsúfolásig megtelt a komáromi Dalegyesület hatalmas kerthelyisége. A vasárnapi jubileumi ünnepélyt megelőző napon, szombaton este a figyelmes rendezőség a vonattal érkező vendégeket meleg szeretettel fogadta. A működő kar pedig hatásos szerenádot adott a zászlóanyának, Csizmazia Györgynének. Díszközgyűlés. Zászlóavatás. Vasárnap délelőtt mozgalmas, színes képet mutatott az egész Nádor utca, de különösen a Dalegyesülei felé, zászlókkal vonultak föl a dalárdák, szalagokkal a vidéki küldöttségek és a nagyszámú közönség. Siettek a Dalegyesületbe, az ünnepély színhelyére. Az Egyetértés Munkásdalárda a jeligéje eléneklésével üdvözölte az érkező dalárdákat, amelyek viszonzásul a saját jeligéjüket énekelték el. Hatalmas pódium várta az elnökséget s a küldöttségeket, akik az asztalok körül foglaltak helyet. Külön asztalon pihent az Egyetértés hatalmas uj zászlója, amely Berécz Gyula országos nevű szobrászművészünk pompás terve szerint készült. Az aranyhimzés Bokrossy Lajosné csodálatosan szép művészi munkája, amely még a laikust is lebilincseli, elragadó szépségével. Majd Csizmazia György városbiró, a jubiláló dalegylet elnöke emelkedik szólásra és az alábbi lelkes beszéddel nyitja meg a zászlóavató diszközgyülést: „Tiz évvel ezelőtt egy lelkes munkásokból álló gárda megbeszélésre jött össze, hogy a mindennapi nehéz és fárasztó, gondterhes munka elvégzése után lelkileg és szellemileg miképen tudnák hasznossá és kellemessé tenni az önmagukban szunnyadozó kulturképességüket, miképen tudnák hasznosítani akaratuk és tudásuk javát a magyar dal ápolása érdekében s a köz szempontjából és ezen megbeszélésből kifolyólag az akarás, a tennikészség elhatározásából született meg Komáromban az „Egyetértés“ Munkásdalárda. Ennek az elhatározásnak a terebélyes fája hozta meg részünkre azt a gyümölcsöt, amelyet ma tiz éves jubiláns ünnepség keretében szedtünk le és mint a tiz év óta sikerekben gazdag működés után kedveltté vált „Egyetértés“ Munkásdalárda elnöke, örömmel üdvözlöm itt az igen tisztelt vidéki és helybeli vendégeinket, a dalostestvéreket — a mai zászlóavató ünnepség díszközgyűlését megnyitom“. Utána Adamek József ügyvezető elnök az alábbi megkapó beszéddel üdvözli a megjelent egyesületeket és kiküldötteket : „A Komáromi „Egyetértés“ Munkásdalárda nevében igaz szeretettel és hálás szívvel üdvözlöm Önöket a mai ünnepségünk alkalmával. Tizesztendei nehéz fáradságos munka után összejöttünk, hogy megünnepeljük ezt a napot, amely örökké maradandó emlék lesz az „Egyetértés“ Munkásdalárda történetében. Összejöttünk, mert mindannyian szeretjük a fáradságot leküzdő és a lelkek mélyére hatoló dalt,. mely nemesebbé teszi az embereket, ledönti a faji, felekezeti és társadalmi határokat. Nekünk, az „Egyetértés“ Munkásdalárdának kétszeres ünnepe lesz ez a nap, mert a mi városunk munkásságának ez az első alkalma, hogy egy oszloppal mi is alátámasszuk a dalkuitűrát összekötő és soha le nem rombolható hidját. A dalnak e szép ünnepén nyújtsunk baráti kezet egymásnak és tegyünk fogadalmat, hogy a fáradságot leküzdő és a lelkeket tisztitó dalban ezután is karöltve, testvéri megértéssel és szeretettel, az igaz szívből fakadó dalban egyek leszünk. Mily boldogság nekünk, munkásoknak itt állni új zászlónk alatt, annak a ténynek felemelő tudatában, hogy testvérek vannak körülöttünk, velünk érző testvérek, akik minden akadályt leküzdve, kitartanak a közös cél diadalának elérésében az „Egyetértés“ Munkásdalárdával együtt. Köszöntöm tehát hálatelt, érző, meleg szívvel mindazokat, kik fölkerestek bennünket szép ünnepélyünkön. Üdvözlöm szeretett zászlóanyánkat, köszöntőm a Magyar Országos Munkás Dalszövetség képviselőjét, a Magyar Országos Dalosszövetséget, a Szlovenszkói Országos Magyar Dalszövetséget, a Szlovenszkói Magyar Kultúr Egyletet, Komárom városát, Jókai Egyesületet, Járási Szaktanácsot, Komáromi Dalegyesületet, Róm. Kath. Egyházi Énekkart, Ref. Gazda Énekkart, Zsidó Egyházi Énekkart, Ref. Iparos Énekkart, Ref. Vegyeskart, Ref. Ifjúsági Egyesületet, Ágostai hitvallású Evang. Énekkart, Lévai Dalegyesületet, Szlovenszkói Magyar Tanítók Dalárdáját, Érsekujvári Iparos Énekkart, Érsekujvári Vas- és Fémmunkások Olvasó- és Dalkörét, Dunaszerdahelyi Dalegyletet, Dunaszerdahelyi Róm. Katholikus Egyházi Énekkart, Nyomdászok, Vas- és Fémmunkások, Festőmunkások, Éttermi és Kávéházi Alkalmazottak és a Városi Alkalmazottak szakcsoportjait, a pozsonyi „Echo“ dalárdát, Hasomer cserkészcsapatot, s mindazon kedves vendégeket, akik megjelenésükkel megtiszteltek bennünket, miáltal egyesületünk tiz éves jubileumának fényét emelni kegyesek voltak. Szavaim zárva: „Éljen örökké a bánatot és gondot elűző s az örömet és szeretetet hirdető dal!“ Utána az üdvözlések hosszú sora következett. A következő egyesületek kiküldöttei üdvözölték a jubiláló „Egyetértés“ Munkásdalárdát: Magyarországi Dalosszövetség, Szlovenszkói Magyar Dalosszövetség (Rrika Henrich), Jókai Egyesület (Szijj Ferenc dr.), Szlovenszkói Kultúr Egylet, Járási Szaktanács (Hacker Richárd), Komáromi Dalegyesület (Fülöp Zsigmond ügyv. elnök), Róm. Kath. Egyházi Énekkar (Herczegh István világi elnök), Ref. Gazda Énekkar (id. Mórocz Péter), Ref. Ifj. Egyesület (Füssy Kálmán szenátor), Zsidó Egyházi Énekkar (Kincs Izidor elnök), Ref. Egyházi Vegyeskar (Magyarics Mancika), Lévai Dalegylet (Jozsefcsik Géza íg.), Szlovenszkói Magyar Tanítók Dalárdája (Tóth Imre), Érsekujvári Vas- és Fémmunkások Olvasó- és Dalköre /Ágh Sándor titkár), Érsekujvári Iparos Énekkar (Stadl Ferenc titkár), Nyomdászok szakcsoportja (Lichtenstein Bernát). Majd 7raub Rezső egyesületi vezetőségi tag színesen és megkapó stílusban megirt tízéves történetét olvassa föl az „Egyetértésinek. Ebben az élénken megirt történetben újra fölvonulnak a dalárda fényes sikerei lelki szemeink előtt. A történet Írója hálásan emlékezik meg mindazokról, akik az „Egyetértés“ Munkásdalárda érdekében munkálkodtak. Így különösen hálás köszönetét mond a losonciaknak és dr. Baranyay József szerkesztőnek. A losonciakról ezt irja: „Nem lehet szó nélkül átsiklani a losonci ünnepség rendező bizottságának teljesítménye fölött. Ha valahol alkalmunk volt a magyaros vendéglátásról, a minden aprólékos részletekre is kiterjedő gondos figyelemről meggyőződnünk, akkor ez a hely Losonc volt. Szeretnénk gazdagok, nagyon gazdagok lenni, hogy mindazt, amit tőlük kaptunk és amit ott tanultunk, visszafizethetnénk a losonciaknak. Losonci szereplésünk alkalmával a többi dalárdával együtt igen szép emléktárgyat kaptunk.“ A losonciaknak juttatott köszönetén kívül az „Egyetértés“ Munkásdalárda történetírója hálával emlékezik meg dr. Baranyay József szerkesztőnek az egyesület érdekében kifejtett munkásságáért is ilyenformán: „Az 1923. január 14-én a Dózsa-féle Vigadóban megtartott dalestélyünkre a dalárda vezetőségének a felkérésére dr. Baranyay József lapszerkesztő ur egy nagyon kedves alkalmi prológot irt. Dr. Baranyay József azóta is volt szives több alkalommal prológot irni, ami által nagyon emelte estélyeink fényét és részesévé lett az egyesület sikereinek. Nem találhatunk eléggé meleg szavakat, hogy megköszönhessük az ő fáradozását és készségét, amellyel mindenkor támogatott bennünket kitűnő tollával, hogy kitűzött célunkat elérhessük. A helyi sajtóban számtalan oktató, buzdító cikket irt az „Egyetértés“ Munkásdalárda minden egyes megmozdulása alkalmával.“ Majd a díszközgyűlésen Csizmazia György elnök megható avató beszéde után Csizmazia Györgyné zászlőanya, úgyszintén a Komáromi Dalegyesület, Komáromi Róm. Kath. Egyházi Énekkar, Ref. Gazda Énekkar, Ref. Egyházi Vegyeskar, Ref. Iparos Énekkar, Zsidó Egyházi Énekkar, Szlovenszkói Orsz. Magyar Tanítók Dalárdája, Ref. Ifjúsági Egyesület, Lévai Dalegylet és az Érsekujvári Iparos Énekkar szalagokkal díszítették fel az uj zászlót, amelyet az „Egyetértés“ Munkásdalárda viszonzott. A jubiláló dalárda tízéves tagjait igazán művészi kivitelű emléklappal lepte meg az elnökség. Csizmazia György elnök lelkes záróbeszéde után következett a zászlószegek beverése. Több száz zászlószeget vertek be szellemes, megkapó jeligék kíséretében, amelyek mind éltették a magyar dalt és annak egyik lelkes tényezőjét, az „Egyetértés“ Munkásdalárdát. Déli 2 órakor 150 terítékes közebéd volt a Tromler féle Központi szálloda éttermében. A közebéden mindvégig lelkes volt a hangulat. Nagy tetszés között mondottak fölköszöntőt : Fülöp Zsigmond, a Komáromi Dalegyesület elnöke, bankigazgató, Csizmazia György városbiró, a jubiláló dalárda elnöke, Füssy Kálmán szenátor és dr. Baranyay József szerkesztő. A jubileumi hangverseny. A jubileumi ünnepély koronája volt az esti hangverseny, amelyben az ünneplő dalárdán kívül hat helyi dalegylet vett részt. A Komáromi Dalegyesület kerti helyiségében, a szabad ég alatt felállított pódiumon adták elő a dalárdák a művészi színvonalon mozgó változatosan szép műsort, hatalmas, a kerti nézőteret teljesen megtöltő, lelkes közönség előtt. A hangversenyt az Egyetértés Munkásdalárda vezette be Delly—Szabó: Férfiének c. nehéz műdalávaí, amely a kitünően fegyelmezett kart erős próbára tette. De ezt a próbát az Egyetértés ezúttal is derekasan kiállotta, a teljes készültséget kívánó súlyos dalművet nagy precizitással adta elő. Topos János szólója őszinte dicséretet érdemelt. Teljes elismerés érte a karnak és Krausz Mór karnagynak, aki a mű betanításával egyik legszebb sikerét aratta. A Komáromi Dalegyesület működőkara a lévai dalverseny nehéz műdal csoportjának kötött darabját: Goldmarck Károly: Tavasz varázsa c. gyönyörű művét mutatta be Schmidt Viktor karnagy vezetésével. A szabadon, kotta nélkül előadott kar, amellyel a Dalegyesület második dijat nyert, teljes szépségében érvényesült. A mű leheletszerű pianói és erőteljes fortéi megragadó hatással voltak a hallgatóságra, mely a kitűnő kart szűnni nem akaró tapssal ünnepelte. A Református Gazdaénekkar Illésy Népdalegyvelegjét adta elő Kelemen Kálmán ref. s. lelkész vezetésével, ugyancsak ő vezényelte a Református Egyházi Első Énekkart, amely egy Népdalfüzért adott elő. Mindakét kar előadását tetszéssel fogadták. A Rejormátus Egyházi Vegyeskar három magyar népdallal szerepelt, amelynek szép, szabatos előadása a kar fejlődését mutatta. Ezt a kart is Kelemen Kálmán vezette sok tűzzel és lendülettel. A Kath. Egyházi Énekkar Mozart klaszszikus szépségű Viharját adta elő Molecz Tivadar, az országos nevű kiváló karnagy vezetésével, nagy precizitással, a megérdemelt elismerés tapsaitól kisérve. A Zsidó Egyházi Énekkar Dománffy: A gyermek álmád c. bájos műdalát adta elő Krausz Mór karnagy vezetésével, az előadás a műsor egyik legszebb száma volt, amely teljes elismerést aratott. Ugyancsak ez a jeles énekkar adta elő Lányi: Fehér az én rózsám háza c. dalegyvelegjét, amely megkapó, kedves részleteivel nagy hatást keltett.
