Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-07-09 / 81-82. szám

4. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1931. július 9. A Katholikus Egyházi Énekkar Papp: Eredeti népdalegyvelegjének kifogásta­lan, szép előadásával nyert zúgó tapso­kat. A Ref. Gazda énekkar Schubert: Szállj szivünkbe kezdetű műdalának, a Ref. Iparos Énekkar Goudimel Ima c. műdalának szép előadásával szolgált rá az elismerésre. A Református Egyházi Vegyeskar Révfy: Magyar nótá-jával aratott még elismerő tapsokát. A Komáromi Dalegyesület második száma Révfy—Tóth; Megfakult a nóta... kezdetű mfidala volt, amelyet a negy­ven tagú működőkar abszolút biztos­sággal, fölényes tudással, szintén kotta nélkül adott elő Schmidt Viktor kar­nagy precíz vezénylete mellett. A be­mutatott mű szabadon választott ver­senykar volt a lévai dalversenyen és amint a versenyen, úgy ezen az estén is óriási hatással volt a közönségre, amely felviharzó meleg tapsokkal adó­zott a magas műélvezetért. A hangverseny zárószámát az Egyet­értés Munkásdalárda adta, amely Delly- Szabónak Imhol kerekedik ... kezdetű törőlmetszett magyar népdalkarát adta elő Krausz Mór karnagy lendületes vezetésével. A bemutatott dalok kitűnő előadása teljes mértékben lebilincselte a közönséget, amely az utolsó mókás dalt kétszer megismételtette. A felzugó tapsok a minden kis részletében ki­dolgozott precíz előadás méltó visz­­hangjai voltak. A hangverseny után a nagyszámban egybegyült ifjúság táncra perdült és hamisítatlan magyaros jő hangulatban világos reggelig vigadtak együtt. * A minden mozzanatában sikerült fe­lejthetetlen jubileumi ünnepély rende­zésében a dalárda vezetősége vállvetett egyakarattal működött közre, de a rendezőség élén mégis a legtöbbet fá­radozott Balázs László titkár-főrendező, akinek hónapokon keresztül kifejtett állandó s nagy körültekintéssel és gon­dossággal végzett munkássága biztosí­totta az ünnepély fényes sikerét. Di­cséret és elismerés önzetlen és lelkes fáradozásáért! Táborba indultak a szlovenszkói magyar cserkészek. Komárom, július 8. A prágai szláv jamboree-n való si­keres szereplés után alig két napjuk maradt a magyar csapatoknak, hogy a szklenói közös tábor előkészületeit megtegyék. A Szklenó fürdő melletti közös nagytáborba július 6-án indult a komáromi csapat 53 cserkésszel, Bíró Lucián és Kocsis Károly vezetésével, az érsekujvári csapat Mrenna József parancsnok vezetésével. Szklenó he­gyei között néhány kilométer távol­ságban veri fel sátortáborát e két csapaton kívül a losonci csapat is, Havas Vilmos parancsnoksága alatt és a pozsonyi cserkészek, azonkívül megjelennek az ipolysági, a rozsnyói, az eperjesi csapat kiküldöttei is, nó hány más cserkészcsapat képviselői­vel együtt úgy, hogy a kilátások sze­rint az idei cserkésztáborozás egyi­ke lesz a legnagyobbaknak s legjelen­tősebbeknek, amik az utóbbi évek­ben Szlovenszkón lefolytak. A nagy­­szombati, rozsnyói és a kassai kato­likus szemináriumok cserkészei is résztvesznek vendégképpen a táboro­záson. Résztvesznek valószínűleg adu­­naszerdahelyi és a galántai parancs­nokok is. A magyar cserkészalosztály a prágai jamboree-val kapcsolatban kereteit szorosabbra vonja s a jövő­ben intenzív cserkész-életre van ki­látás, aminek kedvező hangulatát csak az rontja meg, hogy néhány cserkész­­csapat, így az ipolysági, kassai, rima­­szombati csapatok működését a ha­tóságok ok nélkül még most is akadá­lyozzák. A szklenói táborban csapat­közi megbeszélések s vezetői tanfo­lyamok, nyelvkurzusok lesznek. A fürdőigazgatóság szívesen segített a csapatok elhelyezkedésében s az ér­sekujvári és a pozsonyi csapatokat az állami erdőhivatal s a szomszédos falvak, a komáromi cserkészeket Sel­mecbánya városa látja területén ven­dégül. A parancsnokság az érdeklő­dőket szívesen látja, de csak július 11-ike után, a tábor elkészültével. A látogatók Szklenó fürdőn olcsó szo­bát és ellátást kapnak. Tábori jelentés. A Jókai cserkészcsapat szklenói táborának első jelentése. Szklenó, 1931 július 7. Elfoglaltuk szépséges helyen fekvő tá­borunkat a zöld hegyek fenyvesei alatt. Még 6.-án estére annyi sátrat készítet­tünk el, hogy a teljes létszám elfért alattuk kitünően. Nagyszerűen aludtunk az első napi fáradalmak után. Ma 7.­­én folytatjuk a munkát. Jelenleg, hogy e sorokat Írom: Sohár tanár vezetésé­­sével Uhereczky Pista és Nagy Laci a rádiót szerelik, dr. Borka két őrssel vizet duzzaszt és nagy bazént épit, Bíró vezetésével a tisztek a konyhát csinál­ják, Kocsis Károly sátrakat építtet, vé­­geszakadatlanul s e munkájában tíz fiú segíti. Betegünk egy van: Hantos Cefil megitta a Szabó Lajcsi megsérült ujjára való pompás ólomvizet. Éjjel há­romkor teát főztünk neki, gondolván, hogy egyéb baja van. Csak reggel tud­tuk meg, miért nem aludt miatta há­rom ember a táborban. Most bevonul­tak az orvoshoz, utókúrára. Egyébként jól vagyunk. Estére nagyjából készen áll a tábor. Ma már főzünk is. Fősza­kácsunk: Bugac, főnökei Sohár, Borka et Comp. Reméljük, ennyi szakács sem fogja elsózni a levest. De ha kozmás is az étel, itt megesszük. Többet leg­közelebb. Üdvözlet. Budapesten nem tudnak semmit Ottó királlyá való proklamátásáról Budapest, julius 8 Illetékes helyről szerzett értesülések szerint Budapesten semmit sem tudnak a fiatal Ottó főherceg királlyá való koronázási terveiről. A koronázási ter­vet a Frankfurter Zeitung pattantotta ki s a lap szerint Ottó júliusban ma­gyar király akar lenni és igényt tart az osztrák trónra is, nem követeli a revíziót, politikai amnesztiát ad és el­ismeri a trianoni békét. A hirt nem erősítették meg. Sajái tudósítónktól. A Duna s a Vág minden évben meg­követeli a maga áldozatát. Nincs év, hogy néhány vizbefultról hirt ne adnánk, akik a Komárom körüli vizekben lelték halálukat s vagy kihalásszák őket né­hány óra múlva, vagy pedig eltűnnek a Duna habjaiban s csak valahol Pest­nél veti ki őket a viz. A mostani rettenetes melegekben ezer s ezer ember keres a Dunában hüs menedéket és a komáromi partok is tele vannak fürdőzőkkel. Bármennyire is sekély a Duna vize a partokon s bármennyire is óvakodnak az úszni nem tudók beljebb merészkedni a vízbe, min­dég történik szerencsétlenség. Csupa szin a Dunapartja mostanában a strand körül. Színek és színek, zöld hullámok, barna tes­tek, szivárvány trikók, víg kacagás és gyerekzaj, tűző napsütés, tarajos hullámok,» öreg fűzfák a parton s mindegyik fűzfán családi ruhatár. Leszállsz a kis gőzösről, mely negé­desen billegve simul a parthoz és zse­bedben egy úszóruhával, kezedben kis kézitáskával, nekivágsz a partnak, bal­lagsz lassan fölfelé a finom fövényen. Komárom strandol. Szemben a Vág-spitz meredek kő­partja, távolban néhány toronytető, itt egy méltóságosan mozgó uszály, ott egy fürge hajó, a túlparton a bécsi gyors, az égen kék szín, a víz­ben zöld szin s a parton a trikók, a pizsamák, a labdák, a sapkák és a csónakok szivárvány-változatai. Egy-egy órára mindenki kiéli itt vidám emberi mivoltját és mindenki boldogabbik arcát hozza ide, a Duna loccsanó habjai közé. Motorcsónak zúg a vizen, vagy egy, kenu lebzsel, fönt valami kis vitorlás leng ide-oda. Sikongás, vidám kacaj veri fel a partokat, egy fekete kutya a kisgyermeket őrzi, s megjelentek a rózsaszín pizsamák is, teljes igéze­tükkel. A központi strandon sült hús illata száll, és pezseg a zsír, habzik a sör. Fotball-labda koppan az alvó gyanút­lanok fején, a gyermekek várat építe­nek sárból, homokból, s mi, komoly emberei ennek a zavaros világnak, melléjük telepedünk, gyúrjuk, szitál­juk, apasztjuk, dagasztjuk a sarat. Családok pányvázzák ki mágukat a rétrei s a családapa szakadt harisnyá­ját mutogatja a mamának, akinek sze­me százfelé ügyel, mert referálni kell a szomszédoknak is, figyelni kell a flörtölő párokat is és Lacikára is kell ügyelni, aki most esik hetedszer hasra. Egy pillanatra gyerek-magunkat áruljuk el a kék víznek, s ahogyan a vízben pocsolunk, visszakivánjuk a boldog, gondtalan gyerekkort. Szin, szin, nyüzsgés, zaj, vidámság mindenütt.- Jó ez: egy órára kiszakadni a min­dennapból s élni egy életet, amely talán nem is a mienk. Élni egy illú­ziónak, hogy van valahol szebb is, jobb is, életesebb is, gondtalanabb is és mi ennek kegyeltjei vagyunk. A fűzfákon családi ruhatár, a bódé­ban tej és fagylalt, a szemekben sze­relem, legalább flört, a parton szin, a szinben élet, s ebben az életben mi, csodálkozó, tűnődő, gondtalant ját­szó, gyerekes emberek... (thy) Komárom, július 8. Nemrégiben egy diákgyerek tűnt el a Dunában, most pedig egy katona sze­rencsétlenségéről kell hirt adnunk. Wohland József, német nemzetiségű katonája a helybeli utász-zászlóaljnak, fürödni ment a strand alá, a pro­peller kikötője mellé, holott neki, mint katonának, a katonai uszodá­ban kellett volna fürödni. Az úszni nem tudó katona egyre bel­jebb merészkedett a vízbe s egyszerre lebukott, váratlanul mély gödörbe esett. Kétségbeesetten kapálódzott néhányat és elhalóan kiáltott segítségért, de annyira elvesztette a lélekjelenlétét, hogy odaveszett. Mire segítségére si-Ismét a Dunába fűlt egy katona — Huszonnégy óráig volt a vízben — ettek volna, nyomát sem találták, el­nyelte a viz. Nyomban értesítették a katonai őrséget, megjelentek a katonák menteni, de a vizbefult német fiú holtteste nem került elő, csak huszonnégy óra múlva. A katonai patrul ismét kivonult, szekérre rakták a hullát s beszállították a városba. a modern zongoraépifés vezető márkája BIBÉK Das Lied ist aus a cime ennek a bájos, finom német operett­filmnek, amelyben van néhány hami­sítatlan Németországból jött sláger, néhány stílusos jelenet és póznélküli, becsületes művészi produkció Liane Haid, de különösen a Willy Forst já­tékában. Jólesik a kánikulában, illetve a hű­vösségbe érő estben ezt a mindenké­pen felüditő filmet megnézni. Igen: eredetileg ez a film nem vég­ződött happy end-del. A szegénysorsba jutott gárdatiszt, a finom bonhómiával, csöndes szavakkal élő Willy Forst tudta, hogy a csillogó operettcsillagnak n m biztosítja a ragyogást, a pezsgős éjsza­kákat, a sok ékszert és ruhát: Frag nicht warum ich gehe, frag nicht wa­rum. És érdekes a dologban az, hogy Berlin, Páris, Budapest és Prága nem nyugodott bele abba, hogy Liane Haid és Willy Forst ne legyenek egymáséi a filmben. Szóval: az élet józanságát, logikusságát elűzte magától a szenvedő és az élet ezernyi bajával tengődő tö­meg Elmenekült a sivár realitástól és követelte illúzióit, — legyenek egy­másé, hisz az élet úgyis annyi más csúnyaságot, helyzeti adottságok miatti igazságtalanságot ad, legalább higyjünk a színes álmokban és higyjünk a sze­relem örökkétartóságában. Ugye tudjuk, hiú ábránd, mégis: erről Írunk, ezt akarjuk hinni és de nehéz bevallani a kiábrándulást, a csalódást. A film messze van tőlünk, nagyon messze, — mi közel vagyunk egy­máshoz és ismerjük egymást, nem ha­zudhatunk, nem pózolhatunk, de ott a filmben egészen más, ott legyenek egymáséi, ott biztosan szeretni fogják egymást és Liane Haid megél bizton pezsgő, selyem, lokál és ékszer nélkül. Higyjük el, Jó hinni. Jó hinni annyi csalódásban: még meggyőződés nélkül is. A tömeg ezt igy akarja. Erdő házi Hugó. — Pénzügyi bizottsági ülés a uá­­rosnál. Komárom város képviselőtestü­letének pénzügyi bizottsága julius 13-án hétfőn délután 5 órakor a városháza nagytermében ülést tart. — Lapunk kiadójának állapota. Spitzer Béla, lapunk kiadója, aki egyik budapesti szanatóriumban van orvosi kezelés alatt, az örvendetes javulás utján van, de még nyugalomra van szüksége, hogy régi egészségét teljesen visszanyerje és foglalkozását folytassa. Ezt örömmel hozzuk nagyszámú isme­rősének és baráti körének tudomására. — Szabadágon. Mezey János dr. járási tiszti főorvos julius 7-én meg­kezdte négyheti szabadságát, melyet Abbáziában fog tölteni. Távolléte alatt dr. Polony Béla rendőrorvos helyette­síti.

Next

/
Thumbnails
Contents