Komáromi Lapok, 1931. július-december (52. évfolyam, 78-153. szám)

1931-08-22 / 101. szám

1 1 »KOMAROMI LAPOK« 1931. augusztus 22. Bethlen István újabb nyilatkozata lemondásának okairól Bethlen István gróf fogadta az egy­séges párt küldöttségét, amely előtt a következőkben nyilatkozott lemondá­sának okairól: Lemondásomat belpolitikai kénysze­rűség. és a gazdasági kibontakozás megkönnyítésének érdeke tették szük­ségessé Az a férfi, aki utánam követ­kezik, általános megbecsülésnek ör­vend, őt senki sem gyűlöli és senki sem fogja megtámadni. Meg kellett könnyitenem a pénz­ügyi válságból való kibontakozást és elő kellett segítenem a gazda­sági válság megoldását azáltal is, hogy én és az egész kormány, melyet felelőssé tesznek a múl­tért, távozunk. Fáradt vagyok és egészségem meg­rendült. Nem bírnám tovább elviselni a súlyos terhet és a borzalmas s meg­erőltető munkát, amely megtámadta idegeimet és okvetlenül nyugalomra van szükségem. Az evés tudománya Egy párisi orvos szózata a világ gyomorbajosaihoz és gurmandfalhoz Komárom, — aug. 21. Mivel olvasóink között is sok a gur­­mand és a gyomorbajos, azt hisszük, nagy élvezettel fogják olvasni az aláb­bi sorokat: Egy párizsi folyóiratban dr. L. Noi­­rot párizsi orvos szózatot intéz a vi­lág gyomorbajosaihoz — szóval az emberiség háromnegyed részéhez. Dr. Noirot azt állítja, hogy dr. Francis Devay azt mondja (tehát az egyik a másikra tolja), hogy a gyomor­bajosok igen gyakran annak köszön­hetik betegségüket, hogy rendszerint csendben és legtöbbször egyedül ét­keznek. Mert evés közben feltétlenül beszél­getni kell, főleg ha az embernek te­le van a szája. Persze, csak könnyed fecsegésről van szó, mert a komoly beszélgetés tilos. Dr. Noirot szerint arról van szó, hogy rágás közben a nyálnak a levegővel kell érintkezni, mert csak így lehet az hathatós elő­­segítője az emésztésnek. Dr. Noirot igen nagy tekintélyekre hivatkozik. Idézi Piront, aki szerint a nevetve lenyelt falatok a legkönnyeb­ben emészthetők. De hivatkozhat Saint-Louisra is, aki állítólag azt omndta: »Semmi sem olyan jó, mint evés közben a fecse­gés.« Plutarchos szerint a társalgás a leg­jobb szósz, amit egy fogáshoz adni lehet. Brillat Savarin okos ember volt, amikor azt mondta: minden jó ételt evés előtt meg kell szagolni. (A rosz­­szat meg sem kell enni.) Azt is meg­írja, hogyan kell ezt a szaglást vé­gezni. Kifeszített nyakkal, magasba emelt orral kell az ételt szagolgatni. Erre azért van szükség, hogy a test előkészülhessen az evésre. Ugyanez a Brillat Savarin azt mondotta egy ét­kezés alkalmával: uraim, ne csinál­janak olyan nagy lármát, az ember azt sem tudja, hogy mit eszik. Megfigyelték, hogy az úgynevezett közönséges emberek arca pirospozs­gás és nem ismerik a gyomormérge­zést. Miért? Mert lassan esznek és étel­lel telt szájjal beszélgetnek. Hipokrates, a nagy görög orvos megállapította, hogy lassú evés nél­kül nincs hosszú élet. Hufeland, a neves német orvos ugyanezt mondja. Dr. Noirot közöl egy kis tanácsot a lassú evéshez: egy kis falat kemény húst csak harminckét rágás után sza­bad lenyelni. Puhább húst huszon­négy rágás után. Egy kis darab ke­nyeret tizenötször kell megrágni, mi­előtt lenyeljük. Feltétlenül nyitott szájjal kell enni. Eredmény: keve­sebbet fogunk enni, de a test mégis több táplálékot fog fölvenni belőle, a gyomrunkat pedig kíméljük. Már a rómaiak rájöttek arra, hogy minden fogás után pihentetni kell a gyomrukat. Ilyenkor a rómaiak tán­coltak, zenéltek, szavaltak. A császár körmenettel egybekötött lakomákat szokott rendezni a hét dombon ke­resztül. Kezdték a Tiberis egyik olda­lán, a másikon befejezték. Vigyázni kell arra is, hogy kilenc embernél több ne üljön egy asztalnál, mert az viszont túl zajos volna. Nagyapáink általában sokkal to­vább ültek az asztal mellett, mint mi. A mai ember siet, zordabb, komolyan fal és telt szájjal nem beszél. Ez pedig nagy baj. Noirot szerint a legjobb, ha evés közben vicceket mondunk és jól ne­vetünk rajtuk. A humort táplálni kell, mert a hu­mor táplál. Ezért tanácsos a humoristákat ebédre és vacsorára meghívni. V. G. II I B K u; KAZINCZY A széplelkü ember, az első igazi ma­gyar európéer, a Szépségnek rajongója, a nagy enthuziaszta, a legszenvedélye­sebb olvasó, a legszorgalmasabb leve­lező, a termékeny nyelvújító, az aktivi­tásnak e bővérű tulajdonosa, a tipikusan szellemi kérdésekkel foglalkozó rokokó lélek: Kazinczy Ferenc halálának száz­éves fordulójáról emlékezzünk. Szellemtörténetünk hibája-e, avagy dicsősége, — (ezen elmélkedni ma szük­ségtelen) — hogy minden nagyunk neve mellé kijár egy epitheton ornans, ame­lyet könyveink lapjain végigvisz a meg-t örökitett nagy ember, az évfordulókon keresztül örökké. Kazinczynak a „nyelv­újító“ díszítő szócska jutott, ámde elég-e egy szó arra, hogy az ember élete mun­káját, lelkét, szivét, erejét jelöljék a skatulázó elmék? A nyelvújító Kazinczy kora legaktí­vabb f elméje volt a magyar glóbuson. Mig a törzs, a nemzet zöme, a pató­­pálkodás és az extra Hungáriám jóleső és kényelmes hintójábán ballagott, Kazinczy a szekerezésnek és a nagy vándorlá­soknak terhét vállalta magára faja s nyelve szebb jövőjéért. „Szép lélek“ volt, de nem az álmo­dozó fajtából. „Sikoltva örült a szép­ségeknek“ — de nem maradt meg csak a passzív örömnél, hanem lelkesített, buzdított, ébresztett s befogott mindenkit a nemzet s a nyelv ügyének szekere elé, hogy szebb vidék s előkelőbb jövő felé vigye utasait. A nemes magyarságnak s a széles látókörű európaiságnak volt erős ötvö­zete. Úttörő volt, tudta, mit akar. Ha­lála után száz évvel: nagy emlék, je­lentős elme, iránytszabó kéz. A neve fogalom. Munkáját megkritzálni ám tegyék skatulázó életrajzírók és törté­nészek: mi magunk Kazinczyban egy kora magyar szellemiségének csúcsán álló, őrtálló harcost látunk, aki min­denütt s mindenkép kész volt harcba szállni tollal és szóval, levéllel és könyvvel mindazért, amit eszményké­pének látott: a szépért, igazért, nemes­ért, a tiszta nyelvért s a szellemiségért mindenekelőtt. Boldog kor, mely a wertheri köny­­nyek között a szellemet helyezte a csúcsra. Alig száz év telt bele s a szellem helyett a matéria tolakodott előre. Ez az emlék azonban csak még job­ban körülragyogja fénnyel Kazínczyt. (sz.) — Szabadságról. Vincze Aurél dr. kerületi bírósági elnök nyári szabadsá­gáról visszaérkezett és átvette a komá­romi kerületi bíróság vezetését.-■ Egyházmegyei közgyűlés. A komáromi reform, egyházmegye augusz­tus 25-én, kedden tartja évi rendes közgyűlését Komáromban a Kollégium nagytermében. A közgyűlést megelőző­en a Jókai-uccai templomban reggel 8 órakor istenitisztelet lesz, amelyen az egyházmegye Tóth Kálmán, az egyház­megye elhunyt tiszt, esperese emléké­nek áldoz, az emlékbeszédet Rdcz Ele­mér sóki ref. lelkész, egyházmegyei ta­­nácsbiró mondja. Délelőtt 9 órakor kezdődik a közgyűlés, mely déli 1 óráig tart, amikor a közgyűlés tagjai közös ebédre gyűlnek egybe. Délután 3 órakor folytatják a közgyűlést. Hét­főn, augusztus 24-én, délelőtt 9 órakor lelkészértekezlet lesz, délután 3 órakor pedig az egyházmegye tanácsbirói kara tart bírósági ülést. — Hz eoöngéiikus templom felszen­telése. Magasztos ünnepe lesz most vasárnap, augusztus 23-án a komáromi evangélikus egyháznak. Ekkor szenteli fel a belsejében teljesen renovált és az Isten házához méltóan kifestett ősi temp­lomot megujhodott alakjában Jdnossy Lajos főesperes. — Tavaly júniusban, az Ágostai Hitvallás 400 éves szent jubileumán megfogadta a komáromi evangélikus egyházközség, hogy a tem­plom belsejét teljesen renováltatja és kifesteti. Az egyház hitbuzgó tagjai lel­kipásztoraik kérő szavára ékes bizony­ságát adták az evangélikus keresztyén egyházszeretetnek: a nehéz viszonyok ellenére is alig egy év leforgása alatt lehetővé tették áldozatos adományaikkal az Istennek tetsző szent munka elvég­zését. — A renoválással kapcsolatos va­lamennyi munkát helybeli iparosok végezték, munkájukkal becsületet sze­reztek a komáromi magyar iparos név­nek. Az állványozást és a kőműves munkát aLangsádl cég vezette, Langsádl József, épitőmester irányítása mellett; a festő-munkákat — az aranyozással és más finom munkákkal együtt — Vály Lajos és Vály Rezső festőmesterek vé­gezték; a hősök emléktáblája Török András lakatos-mester kezéből nyert művészi kivitelű keretet; az egyéb la­katosmunkát Csirkovics Jenő lakatos­mester végezte; az oltár körüli párnázott bőr térdeplőket Varga Sándor készítette. A templomfestéssel kapcsolatosan szük­ségessé vált a tetőzetnek is a teljes megújítása: ezt a munkát Droszt József cserepesmester végezte. Valamennyien megszerezték munkájukkal az egyház vezetőségének legteljesebb elismerését Az evangélikus templomot az öt héten keresztül szakadatlanul folyó renoválás, különösen pedig a festés — egész bel­sejében — messze vidék egyik legszebb templomává tette. A templomszentelés vasárnap délelőtt pontosan 10 órakor lesz. Közvetlenül a temlomszentelés után ünnepi istentisztelet keretében szent­beszéd és az Úrvacsora szentségének kiosztása. — Celkész udlaszfós. Kurucz Gyula ref. lelkészt az ászári református egy­ház választó közönsége egyhangúan meghívta lelkészének. Az uj lelkészben, aki a háború alatt a helybeli ref. egy­háznál is működött mint segédlelkész, az ászári gyülekezet kiváló lelkipásztort nyert. — megfellebbezték az ipartársulati oálasziást megsemmisítő határozatot. A Komáromi Járási Ipartársulat választó közgyűlésének elnök, helyettes elnök és választmány tagjainak megválasztá­sára vonatkozó határozatát tudvalévőén a járási hivatal, ellentétben az azt meg­előző hírekkel, megsemmisítette és csa­varos logikával olyan indokolást fűzött határozatához, amely teljesen tarthatat­lan és minden jogérzéket sért. A meg­semmisítő határozat szerint az Ipartár­sulat önkormányzási autonóm joga teljesen illuzóriussá válik, annyival is 5. oldal. inkább, mert a választáson a járási hivatal képviselője is jelen volt és egy­általában nem emelt kifogást sem a jelölés, sem a választás lefolyása ellen. Az Ipartársulat önkormányzási jogát sértő határozatot megfellebbezték az Ipartársulat tagjai, akik a felsőbb köz­­igazgatási hatóság igazság- és jogérzé­sébe vetett bizalommal tekintenek az ügy kimenetele elé. — Házasság. Polldk Manci, Komá­rom és Schlesinger Jenő, Jimbolia (Ro­mánia) házasságot kötöttek. — Orvosi hír. Dr. Kalvariszky Jenő gyermekorvos specialista szabadságáról visszaérkezett és rendeléseit Király­püspök utca 16. szám alatt ismét meg­kezdette. — 35 éoes találkozó. Megható érett­ségi találkozó volt a napokban Eszter­gomban, ahol azok jöttek össze, akik ezelőtt 35 évvel, 1896-ban az eszter­gomi érseki tanitóképezdét elvégezték. Tizennégyen jöttek össze a régi diákok közül, igy többek között Hiszek Nán­dor monostori igazgató-tanitó, Fekete Győző kántortanitó Komáromszentpé­­terről és Tóth Kurucz János dr., izsai származású budapesti polgári iskolai igazgató. — H oárosi könyutár rendezése. A kultúrpalota földszintjén elhelyezett vá­rosi magyar közkönyvtárban a szoká­sos nyári szünet alatt sem szünetel a munka Az olvasóközönség augusztus hónapban nem látogatja a könyvtárat, hogy a rendezés munkája zavartalanul folyhasson. Dr Baranyay József városi könyvtáros átnézi, átlapozza a könyv­tár egész anyagát, közel hétezer köte­tet, hogy nincsenek-e a könyvek meg­rongálva, nem esnek-e ki lapok, szó­val, hogy nem válik-e szükségessé a könyvkötőnek adni kijavításra, vagy átkötésre. A nagyon elrongyolódott, el­piszkolódott példányokat kiselejtezi a könyvtáros és amennyiben lehetséges, újakkal pótolja. Ajándékozás utján több könyvből kettős példányok is vannak. A kettős példányok jegyzékét is most készítette el a könyvtáros és a szom­szédos könyvtárakkal érintkezésbe lé­pett, hogy a kettős példányokat elcse­réljék olyan könyvekkel, amelyek az itteni könyvtárnak nincsenek meg. A könyvtáros most a nyári szünetben kezdte el a jövő évben megjelenő IV. számú könyvtárjegyzék, katalógus szer­kesztését, amely a könyvtár legújabb gyarapodását fogja felölelni. A városi könyvtár nyári szünete augusztus vé­géig tart. Az első kölcsönkönyvtári dél­után szeptember 2-án, szerdán lesz. Az olvasóknál még kintmaradt könyveket szeptember hó első felében okvetlen hozzák be az olvasók, különben kény­telen lesz a könyvtár a késedelmezőket megbírságolni. — H diákuszodáról. Ne csodál­kozzanak olvasóink, hogy a szezon vé­gén is megemlékezünk a kedves han­gulatú diákuszodáról, de ezt a jövő szezon érdekében tesszük. A város ne engedje meg, hogy a diákuszoda he­lyéről majd az ősszel, télen és tavasz­­szal homokot hordjanak ki és ezzel a nagyobb vízállásnál láthatatlan gödrök keletkezzenek és ezzel a fürdést ké­nyelmetlenné és esetleg veszedelmessé tegyék. Van elég hely a Vágduna part­ján, ahonnét homokot lehet bányászni, miért ne lehetne a diákuszoda helyét ettől megkímélni. Pontosan meg kell jelölni a diákfürdő helyét és jelzőtáb­lákkal figyelmeztetni a homokhordókat, hogy arról a területről birság terhe mellett homokot hordani szigorúan ti­los. Ez a legkevesebb, amit a város a fiatal generáció fürdőzése érdekében megtehet. Elég sajnos, hogy az uszoda kérdésének a megoldása, amelynek ér­dekében a város áldozatokat is akart hozni, a fölebbezések útvesztőjébe ful­ladt bele. — Szdznegyuen pár csirkét loptak el egy gazdaságból. Nagymegyerről jelentik: A nagymegyeri határban levő Fehl Móric-féle pusztán éjnek idején betörtek a baromfiólakba ismeretlen tettesek s az éj csöndjében olyan jól dolgoztak, hogy száznegyven pár csir­két sikerült elszállitaniok. A betörés és a csirkék elszállítása olyan kitünően és zajtalanul sikerült, hogy csak reg­gelre kelve vették észre a sorra nyitva­­hagyott csirkeólakat. Az ismeretlen tet­tesek valószínűleg a környéki heti­vásárokon értékesítették zsákmányukat. A csendőrség nyomoz a tettesek után. A kár mintegy kétezer korona.

Next

/
Thumbnails
Contents